Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-22 / 93. szám
A tamási Béke Tsz országos első helyezése Hogyan lehet egy telepről a kapacitásánál több hízót értékesíteni? NEMRÉG EGY MÉM-TÁJÉ- KOZTATÖN feltették a kérdést: nem volt-e elsietett — megfelelő tapasztalatok hiányában _a nagyüzemi sertésít élepak eknúlit éveikben tapasztalt, gyons ütemű építése? Főleg, miután .technológiai hibák ntíiaitit a telepek jó -részéből a hízákiibocEátás a tervezettnek hatven-inyolcvam sízázalékát éri el? A kérdésre Vámosa Jenő miniszterhelyettes azzal válaszolt: igaz, hogy nem voltak jól bevált tapasztalataitok, igaz az is, hogy a telepek tartástechnológiáján változtatná kell, de ha a mezőgazdasági -üzemek nem vállalnak ekkora kezdeményező szerepet, nem tartanánk ott a sertéshústermelésiben, ahol enost tartunk. Az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt egy évvel ezelőtt versenyt hirdetett a sentéshiz- lalást szakosított telepeken folytató mezőgazdasági üzemek részére, arra ösztönözve, hogy a lehető legjobban használják ki a telepeit kiiboceátó- k'épességát. Az I. kategóriáiban — a korábbam épült telepek kategóriájában — az első díjat — 300 000 forint pénzjutalmat —' a tamási Béke Tsz nyerte el. A dombóvári Alkotmány Tsz került a harmadik helyre. A tamásiak az 5200 sertés hizlalására épített telepről 7421 hízót értékesítettek, errialynsk kilencven százalékát a pápai jsocnkagyár” dolgozta fel. A ,^hogyan”-ról berazélge- tünk Thaly László főáliaitte- nyáisztővel, Kovács József ágia- zátvezetőved, Gulyás Tamás törzs tény észtével. Kovács József az első kapavágás óta ismeri a telepet, Gulyás Tamás két évvel ezelőtt még a gödöllői egyetem Tolna megyei diákklubjárnak volt — kőbányai létére — agilis tagja. — A TELEPET az 1967-ben meghirdetett sertéspragnam Után építette — az Állattenyésztési Kutató Intézet ta- E.ulimányterve alapján — az akkord Uj Élet Tsz. A korszerű, nagyüzemi sertéstenyésztéshez semmi tapasztalatunk nem volt, így mi is átestünk minden „gyerekbetegségen”. A mi telepünkre is az volt a jellemző, hogy ott is újítottunk a belső berendezésen, ahol nagyon jól megfelelt volna a hagyományos megoldás. Utólag derült ki, sok minden nem -lett tökéletes. Ráadásul, amikor az első ellesek ideje elérkezett, beütött a száj- és körömfájás, majd 1'972-iben ismét. Tafcar- mányaomd, fuzárium itt is ugyanúgy volt, mint az országban másutt. Többször keltett szinte mindent élődről kezdetni. — Sok mindemmel volt gondunk, csak a legfontosabbakkal, az embereikkel nem. A leglényegesebb, hogy nálunk a telep indulása óta ismeretlen a vándorlás a gondozók között. Aki elment, csak nyugdíjba ment, egy gondozó pedig betegsége miatt más áHiaíitanyész- tési munkakörbe. — Azt hisszük, sokat mond, hogy a serbésigöndozók közül négyen a mezőgiazidaság kiváló dolgozód: Gyarmati Miklós, Prucik Mihály, Kiss Pálné, Bálái János, Bálái János bácsi februárban ment nyugdíjba, de dolgozik tovább. — A 2700-as hizlaldában négy asszony dolgozik: Kiss Pálné, Simon Józsefeié, Kovács Gyuláné, Kondor Józsefeié. — Pruck Mihály hatvan- három évesen is vállalta az ú j feladathoz a tanulást. Kiss Józseffel, Polgár Istvánnal — ők is ötven éven felüliek -— az agárdi gazdaságban kéthetes tanfolyamon tanulta az ánszemhiiilást. A DOLGOK NYITJA TEHÁT AZ, hogy a gondozók a lelkiismeretes munka mellett az új érdekében vállalják a tanulást, is, miként a szövetkezet szakvezetése azt, hogv az új telepen is újabbat, jobb tartási eljárásokat vezessen be. Másként nem is lehetne egy telepről kapacitásának majd felével több hízót áruba bocsátani. — A háromszáztíz kocával, indult telepen most átlagosain ötszáz kocát tartunk, a tanulmányterv szerinti négy csoport helyett hatot. így több a malac-, több a hízáalapanyag. Miután a két szövetkezet —az Uj Élet és a Vörös Szikra — egyesülését szanálás előzte meg, nem ruházhattunk be a telep [bővítésére, olyan módszerhez kellett folyamodnunk, ami szervezéssel és épületen belüli korszerűsítéssel járt. . _ A szakvezetés elhatározt a a battériás malacnevelési módszer bevezetését, ami a nyáron meg is [történik. Most folyik a bábolnai rendszerű, nedves-darás takairmányadago- ló berendezés beszerelése. A mesterséges termékenyítést is általánossá tesszük, í gy kevesebb, de jobb átörökitőképes- ságű tenyészkant kell tartanunk. A kocacsoportokon belül a bugaitási idő megrövidítésével, ezen keresztül az ellesek idejének lerövidítésével egységesebb, egyöntetűbb malac- és süldőállomáinyt tudunk felnevelni, hízóba állítani. Törekvésein íkbon mellettünk vannak a jószággondo- zók, vállalva a tanulással járó többtetterhet, az új módszereik megismerését. — AZ ORSZÁGOS verseny MEGNYERÉSE nem jeleníti azt, hogy nálunk a sertéstenyésztésben már minden jó, minden tökéletes. Az állat- tenyésztés bevételének csaknem felét, 21 millió forintot, a sertéságazat hozta a múlt évben. Mégis, javítani kell a takaimányértákesítésit, a malac- és a hízóelhuliós arányát. Egy koca után a múlt évben tizenhat, hízót értékesítettünk, de ez lehet még több is. Annak mindenesetre örülünk, hogy sikerült bizonyítanunk: hozzáértő, lelkiismeretes gondozókkal közös munkával ki lehet használni — hibái mellett is — egy szakosított telep kapacitását. BOGNÄR ISTVÁN Egy tál lencse a jövőért ? Évről évre bizton növekszik megyénkben az általános iskolai -tanulmányokat befejező cigány -tanul ók száma. Ez a megkívánt növekedés nem szakítható ki abból a hatalmas munkából, mely a cigány lakosság élet-, iatkás- és munkakörülményeinek megjavítását célzó párthatározatcik és kormányintézkedések -végrehajtásának folyamatából. De szükségtelen is a kiemelés, noha a fenti eredményért kétségkívül megküzdőitek általános iskolai nevelőink a maguk frontján. Egy szépséghibája azonban van a cigányság munkán alapuló fölemelkedését tanúsító szellemi -nekilendülésnek, az, hogy a nyolc általánost sikerrel elvégzők közül még mindig kevesen tanulnak tovább a szakmunkás- képzésben, vagy valamelyik 'középfokú tanintézetiünkben. Ugyancsak alacsony azoknak a tehetséges -gyérékeknek a száma, akik eljutnak a felsőfokú tanintézetek valamelyikébe. Ez a negatív értelmű eredmény megérdemli a közfigyelmet, mert létrejöttének varrnak ha úgy tetszik akár hivataliból is üldözendő jellemzői. Ezek közül itt most csak egyről kellene szólni. A belenyugvásról, moly nem rokon a közönnyel, de stopot jelenít. Tengelicen járva nemrég hallottam, hogy igen nehéz dolog évente elboldogulni a végzős 'gyerekek szüleivel. Hiába, hogy kitűnő, vagy jeles rendű az általános iskolai tanulmányok befejezése előtt álló leány vagy fiú. A szülők’ tekintélyes számban zárkóznak el a továbbtaníttatás gondolata elől. Úgymond, „ők semmi pénzért nem engedik el a háztól a gyereket, mert otthon van annak a helye.” Tengelicen, ahol a cigány lakossággal szemben tanúsított örökletes fenntartásokat munkáiban tanúsított helyállásukkal oldották föl a cigányok, lenne kit továbbtanulásra ösztönözni. De kérdés, hogy jól érvelnek-e az ösztönzőik irtat és másutt a megyében, s nem mondanak-e le túlságosan hamar a szükséges meggyőződésről? Gyanítom, hogy nem egészen jók -esetenként a megválasztott érvek és szakadósak a türelem szálai is. Ugyanakkor el kall ismernem, hogy nem könnyű az iskoláik dolga a sztereotípiá-kait hangoztató makacssággal és az anyagi természetű 6zámítgatásoik- kai szemben. A cigány szülők ugyanis elkezdtek számolni, önmagában ez sem rossz, mert azt árulja el, h-ogy hamarosan óhajtják látni tanult gyerekük 'boldogulását. Perspektíváját tekintve azonban nemkívánatos ez a fajta ezámítgaitás! Orsós Terikéből Tengelicen azért nem lesz például köizépfokú képesítésű óvónő, — bár nagyon nagy szükség lenne magának a községnek, hogy legyen cigány származású óvónője is — mert a szülei a. 'pályaválasztás idején megkérdezték a gyerek sorsáról velük beszélgető pedagógustól, -hogy mennyit keres egy óvónő? Amikor meghallották, hogy a plusz négy év tanulás után milyen a ifizetés, majd mennyi lehet később, a nyugdíjig, nyíltan a szemébe nevettek a meggyőzésükkel fáradozó pedagógusnak. Kész volt legsúlyosabb érvük ds: * — H iszen 'ha elmegy a tsz-be, azonnal sokkal többet keres! Valóban. A termelőszövetkezet kertészetében — igaz, hogy derekaikat megsanyargató munkával — meg iáidnak keresni az ott dolgozó lányok és asszonyok havi 2—3 ezer forintot is, ami igen szép pénz. Ilyen összegre már azt szokták mondani, hogy „lehet vele miit kezdeni.” No de egy-egy fiatal jövője többet érő azért annál, ami csak nyolc általánossal és azonnal is megszerezhető. Magyarul: megbocsáthatatlan vétek egy tál lencséért eladni a jövő üdvösségét, arról nem is beszélve, hogy nem sok idő múltával a termelőszö- vetlkezetekben is az lesz a 'keresett munkaerő, aki valamilyen szakmával rendelkezik. A példa, csak egy a sok élő példa közül. S azért idézem, mert ha gondot is jelez, eredmény* is tanúsít. Ezelőtt tíz-tizeriöt évvel miég nem lehetett, nem is ez volt a „sláger”, hanem az, 'hogy a 'beiskolázott' cigány fain-ulók végezzék el 16 éves korukig az általános iskola ny-oic osztályát. Ma az iskolák már viaskodnak a szülőkkel, hogy jó képességű -gyerekeiket engedjék tanulná. — lászlő —« Egységes értelmezés — következetes végrehajtás A politikai irányvonal folytatása — ez volt a XI. kongresszust megelőző vita alapvető igénye, középpontba kerülő egyik gondolata. A kongresszuson ez a törekvés — mint Kádár János fogalmazta vitazáró beszédében -i- ;,kiegészült egy másik, nagyon határozott igénnyel: a politika egységes értelmezésének, egységes es következetes végrehajtásának követelményével”. Helyet kapott ez a követelmény a kongresszus határozatában is, mely a párt- határozatok egységes értelmezésére és egységes, cselekvésére kötelezi a párt valamennyi tagját és tisztségviselőjét. Ahhoz, hogy ez a törekvés a pártmunkában valósággá váljék, nélkülözhetetlen a pártszervezetek állandó figyelme és erőfeszítése. Ezért érdemes elgondolkodni, miképpen mozdíthatják elő az egységes értelmezést, hogyan biztosíthatják a politika mindenkor egy irányú és következetes végrehajtását. Ha egy határozat értelmezése körül zavar, meg nem értés támad, annak több oka lehet. Körülményeink összetettek, bonyolultak; emiatt többnyire a tennivalók is azok, s a felületesség, vagy a képzetlenség könnyen előidézheti a leegyszerűsített értelmezést, néhány — hamarabb szembetűnő — feladat egyoldalú kiragadását. Közrejátszhat az is, hogy a döntéseket előkészítő demokratikus vitákban gyakran különféle álláspontok ütköznek. Oka lehet továbbá aZ emberi gyengeség — az a meg nem engedhető magatartás —, miszerint az álláspon- • tokát követő döntésből egyesek azt ragadják ki, azt tartják fontosabbnak, amit előzetesen ők hangoztattak. Ám torzíthat a csoportérdek prizmája is, s emiatt bekövetkezhet a a vállalat, a szövetkezet, az egész ágazat, vagy az adott társadalmi réteg közvetlen érdekeit érintő határozati pontok felnagyítása, illetve figyelmen kívül hagyása. Mindebből az a tanulság 1,1 adódik, hogy a pártmunkában nem szabad sajnálni a határozatok egységes és helyes értelmezésének kialakítására fordított időt. Nem jó dolog, hogy néhol éppen ezt az időt „takarítják meg”. Szerepet játszik ebben az idegenkedés a párttagokat kiskorúnak tekintő módszerektől, a valamikori „szájbarágó” munkastílus érthető elvetése. Ám a határozat gondos tanulmányozása, az egységes értelmezés céljából történő alapos megvitatása a legkevésbé sem „szektás”, vagy „primitív” módszer, hanem egyszerűen a sikeres végrehajtás elemi feltétele. Félrevezető dolog arra hivatkozni, hogy „a párttagok tudnak olvasni”, hiszen nem arról van szó, hogy ismerik-e a határozat betűit, hanem, hogy a szellemét, a tartalmát egyöntetűen értelmezik-e. Ezt az egységet pedig céltudatosan ki kell alakítani, nem sajnálva az időt és az energiát. .Nem szabad sajnálni a fáradságot attól sem, hogy a pártszervezet fellépjen a csoportérdekkel, vagy a személyes presztízs sugallta egyoldalú értelmezésekkel , szemben. Elegendő erőnek kell lennie minden pártszervezetben, minden kommunistában ahhoz, hogy a párthatározatokhoz való viszonyában a közérdeket tekintse irányadónak. „Az ettől eltérő magatartás —, hogy a kongresszus határozatát idézzük — minden esetben vonjon maga után kommunista bírálatot, számonkérést, jé-’ lelősségre vonást”. Az értelmezés egyöntetűségé ugyanis önmagában még nem egyenlő a megvalósítás következetes egyöntetűségével. Párosulnia kell a fegyelmezettséggel és a tettrekészséggel is; az akadályok leküzdését célzó akaraterővel és a végrehajtás során jelentkező gondok megoldásának képességé-; vei. A párt tagjaiban megvan-» 'Í1 nak ezek a tulajdonságok. De a kommunista jellemvonások állandó „karbantartása”, erősítése a pártszervezetekben folyó nevelő munkának mindig is lényeges része volt. Különösen fontos ez a tevékenység most, amikor a kongresszus előtérbe állította a végrehajtás következetesebbé tételét. Ennek során a nevelő munka valamennyi eszközét alkalmazni lehet — a megelőzést éppúgy, mint a végzett munka számonkérését, az elismerést éppúgy, mint a bíráló szót, vagy — ha a helyzet ezt kívánja —; a felelősségre vonást. Nem jó gyakorlat, ha erre évente csupán egyszer — a beszámoló taggyűlés idején — fordítanak figyelmet. A pártmunka egész folyamatában, minden v szakaszban, minden napon gondolni kell rá, törődni kell vele. A határozatok végrehajtásai természetesen nem csupán az egyénre, hanem a pártszervezet egész,. kollektívájára hárul. É kollektíva tevékenységének szervezésén nem kis mértékben múlik egy-egy döntés, elhatározás sorsa. Ennyiben a következetes és egységes végrehajtás követelményeket támaszt a munkastílust, a munkamódszereket illetően is. Még mindig kísértő gond, 1,1 hogy a helyzet elemzésére sokszor jóval nagyobb erőt fordítunk, mint a feladatok végrehajtására, az ehhez szükséges feltételek megteremtésére. Már a X. kongresszus is bírálta a pártmunkának ezt a gyöngéjét, mégsem állíthatnánk, hogy kiküszöbölésében átütő sikert értünk el. Pedig meg kell érteni, hogy munkánkat elsősorban a gyakorlat minősíti. Ezért egy-egy pártszervezet, de az egyes pártmunkás tevékenységének is elsősorban a határozatok megvalósulása lehet az értékr mérője. Ha ezt a mércét következetesen alkalmazzuk, hamarabb elérhetjük, hogy a párt- szervezetek tagjai, tisztségviselői energiájuk java részét a cselekvésnek szentelik, alapvető feladatuknak a párthatározatok gondos végrehajtását tartják. Ennek eredményeként kevesebb lesz az ülésezés és a papírmunka, csökken az adminisztrálgatás és a hivatalnoki munkastílus. Mindez megteremti annak a feltételeit, hogy a demokratizmus és a centralizmus egysége magasabb színvonalon érvényesüljön pártunk életében. C mivel az emberek a politikáról — jogosan — elsősorban annak gyakorlati megvalósulása alapján alkotnak véleményt, a végrehajtás egységesebbé és következetesebbé tételével tovább erősödik, a pártszervezetek tekintélye, a párt befolyása és vonzó ereje. GYENES LÁSZLÓ 3 1975. április ZZ,
