Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-22 / 93. szám
A szüreti napok A művelődési központ fuvószenekaránah hangversenye Sokszor hajlamosak vádiunk arra. hogy a dolgokat beskatulyázzuk. A fúvószenéről általában az a közhit, hoav csak menetelésre, vaov térzenére alkalmas. Véahelyi Miklós fúvószenekara jó vár éve azt bizonyítja, hogy képes egész estét betöltő hangverseny tartására. Pénteken este a művelődési központ zsúfolásig megtelt színház- terme azt bizonyította, hogy ennek a műfajnak széles tábora van. Ezt egyrészt magyarázza az a tény hogy Szekszárdon gazdag hagyománya. múltja van a fúvószenének. Másrészt ez a zenekar évről évre nagyobb érdeklődést kelt. amit sok társadalmi szerevlésükkel is jogosan vívtak ki. Az a sokévi munlca. amellyel Véahelyi Miklós karnagyi, hangszerelői. nevelői és szervezői sokoldalú tevékenységével egybekovácsolta együttesét és az a közösségi szellem, amely ebben a zenekarban uralkodik és az a lelkesedés. amely az együttmuzsi- kálás öröméből fakad, teszi érthetővé, hogy még a nyári szünetben is járnak próbákra. készülnek az újabb feladatokra. A zenekar hangzásvilága egészen egyéni. Benne a trombitaszólam ' kimagasló szerepet tölt be. Ez a szólam bármilyen nehézségű feladatot könnyedén old meg.'Szép színei vannak a basszus- és a középszólamoknak. Kár. hogy nem rendelkeznek kellő számú fafúvóssal. Véghelyi Miklós ezeket az adottságokat veszi számba, amikor a különböző számokat zenekara számára "hangszereli. Ezért látunk a műsorban annyi Véghelyi-átiratot és ettől kap sajátos, egyéni jelleget. A kezdő fúvósnövendék éppoly fontos feladatot kap a maga egyszerűbb szólamában, mint a virtuóz trombitaszólista. Műsoruk rendkívül változatos. kissé talán heterogén volt. Helyet kapott benne a jazz-fantázia, a slágerátirat, az operanyitány éppúgy mint a Liszt-rapszódia. Az alapvető koncepció nyilván az lehetett, hogy sok nemzet, sokféle szerző műveit kössék csokorba. Kevéssé tetszett a Strobl- és a Rixner. darab választása és Gershwin Kék rapszódiájának zenekari átültetése. Remek volt azonban a Suppé-nyi- tány, a Popy keleti szvitjének színes hangszerelése. Verdi Nabuccojának drámai- sága és méltán aratott nagy sikert Erkel Palotása éppúgy. mint Liszt XIV. rapszódiája. A hangverseny sikeréhez nagyban hozzájárult a két trombitaszólista: ifj. Véghelyi Miklós és Kiss László és a Kék rapszódia zongoraszólamát játszó Lányi Péter. A lelkes tapsokat a zenekar és a karnagyuk három ráadásszámmal köszönte meg. ■ ___________i Húr N emzetiségi népzenei fesztivál Békéscsabán Ä Magyar Rádió vasárnap népzenei fesztivált rendezett Békéscsabán, a Kulich Gyula if júsági és úttörőház színháztermében. Délelőtt a német és délszláv csoportok mutatkoztak be. Ekkor léptek fel Baranya, Bács-Kiskun, Békés. Csong- rád, Komárom. Somogy. Vas. Veszprém és Zala megye népi énekesei, hangszeres szólistái. Bemutatót tartott ezenkívül a Jugoszláviából érkezett Csedomir Tomics népi dudás és az NDK-beli Schulze—Delitzsch kamarakórus. Délután a szlovák és a román csoportok műsorával folytatódott, illetve fejeződött be a fesztivál. Ebben a műsorban békési, Borsod- Abaúj-Zemplén megyei, komáromi, nógrádi és Pest megyei népi művészek, csoportok, valamint a csehszlovákiai terchovai népi zenekar lépett feL A Magyar Rádió a fesztiválon felvételt készített. Ezt május 3-án és 4-én sugározza a Petőfi adón. (MTI} Tv-napló Operabarátokat keresünk ••• 4 hereiében Szüret ’75 Országos fotópályásat Szekszárd város Tanácsa és a Tolna megyei fotóklub 7. alkalommal hirdeti meg a Szüret ’75 című országos fotópályázatot a szekszárdi szüreti' napok keretében. A pályázatra beküldhetők kötetlen témájú, két évnél nem régebbi felvételek, amelyek országos pályázaton díjat még nem nyertek. A fényképek, képsorok 30x40 centiméteres méretben a következő összeállításban küldhetők be: öt darab fekete-fehér felvétel, öt darab eredeti színes fénykép. öt darab, maximum öt képből álló sorozat. A rendezők a bírálóbizottság döntése alapján a legjobb fényképekből kiállításokat rendeznek. A legjobb képeket a rendezőbizottság a zsűri döntése alapján a városi tanács vb által felajánlott 1000 forintos díjjal jutalmazza. A megyei tanács különdíját a felszabadulás után megváltozott életünket bemutató legjobb alkotás kapja. A városi tanács különdíja a legjobb szüreti témájú kép szerzőjét illeti meg. Szekszárd város KISZ- bizottságának különdíjával a fiatalok életét bemutató legjobb felvételt jutalmazzák. A beérkezett képek számától függően a társadalmi szervek által felajánlott tisztéletdíjat további kiválasztott képek szerzői kapják. A beküldött képekhez pontosan kitöltött és aláírt nevezési lapot kell mellé-, kelni, amelyet a városi tanács vb művelődésügyi osztályától lehet igényelni. A képek beküldésének határideje: 1975. július 15. Cím: Városi Tanács V. B. művelődésügyi osztály 7100 Szekszárd, Béla tér 8. Hányán kapcsolják ki rádiójukat és —jóval ritkábban — a tv-készüléküket. mert operarészletek következnek? Pedig egyszerűen csak arról van szó, hogy kimaradt valami az életükből, akár a körülmények hozták úgy. akár érdektelenség, a jóra való restség okozta. A statisztika legföljebb az operabarátokat tartja számon, azt nem szokták kutatni, hogy hány ember lett szegényebb az elmaradt élmény miatt. A tv — s a jászándékot nem lehet eléggé dicsérni —• most megpróbál operabarátokat toborozni, s a nemes vállalkozás élére egy ismert operabarát költő állt, Bara- nyi Ferenc. A tv rendszeresen jelentkező adása elsősorban a vidéki nézők millióinak pótolhatja az opera hiányát. amelyben nem is lehet részük, hisz azt soha nem lehet megvalósítani, hogy az Operaház együttese házhoz menjen. A hajdani ..Gördülő opera” nemes kísérlet volt. de állandósítani nem lehetett. A tv eddig elég mostohán kezelte az operát, s csak helyeselni lehet, amit a műsorban megszólaltatott Helga Demesch mondott: a tv a zenei ismeretterjesztés beláthatatlan lehetőségeivel rendelkezik. Sajnos nálunk eddig alig éltek vele, pedig nagyon gyakran lenne mi helyett adni operát. Az új műsort tehát kétszeres örömmel üdvözöltük, annak ellenére, hogy nem tetszett. Nemcsak az induló sorozatok bizonytalanságát tükrözte, ami nem lenne baj. hanem eszközeiben volt szegényes, sőt nem egyszer1 felületes. Azt kellene eldönteni mindenekelőtt, hogy mit akar az új sorozat: ope- raösszefoglalót adni, vagy operabarátokat toborozni ? Az utóbbi lenne a cél, de ez az adás az előbbit sem valósította meg. Árra is nehéz válaszolni,’ hogy miért éppen a Tosca keletkezéstörténetét ]áttuk- hallottuk. de ha már így volt, nem ártott volna legalább a nevét megmondani annak a magyar kritikusnak. aki hetvenöt évvel ezelőtt hanyatlást emlegetett Puccinival kapcsolatban, s az is jó lett volna, ha ez a vélemény nemcsak egy lekicsinylő mosolyt kap, mert ennél többet érdemel Az operabarátok toborzását más módszerrel kellene elkezdeni, felhasználva azt a helyzeti lehetőséget, amit a televízió jelent, s úgy megszerkeszteni a műsort. hogy valóban élménnyé váljék. Egyelőre csak a vállalkozásnak tudtunk örülni, s néhány igen tehetséges fiatalnak. Ha már a panaszkodásnál tartunk, még egy megjegyzést. Televíziónk nem kényezteti * el a nyelvészeket, de még azokat sem. akik komolyan veszik a nyelvhelyesség kérdését. A riporteri nyakatekertség két példáját jegyezhettük fel az elmúlt napokban. Sok az idős ember mondta a riportemő, s „ez a tény odafigyelést követel”. Ez a keserves fogalmazás legalább ennyi figyelmet érdemel... Az már inkább mulatságos, hogy a földalattival kapcsolatos riport helyenként elég fárasztó percei után a riporter így kommentálta önmagát: csak ezt szerettük volna elmondani. Mi pedig azt szeretnénk elmondani, hogy pontosabb fogalmazás, tisztább magyarság jobban illenék a riporterekhez, s van is kitől tanulni, hisz a rádióban >— de a tv-ben is — nem egy kitűnő nyelvész csóválja fejét rendszeresen magyartalanságainkon. ami nem „odafigyelést követel”, hanem arra kötelez, hogy végre hallgassunk szavukra. Cs: ' P. N. BarannyikoY: Nevek az emlékművön Dokument-írás IC MINDENKIHEZ. 1944. április 21. „Drága szüleim, hozzátartozóim! Drága apa, mama, Mánya, Miska, Tyihon. Mása, yasziljok. Ványai!! Mennyire vágyom utáriatok! Immár második hónapja semmi hír Rólatok. Hogy s mint vagytok? Állandóan Rátok gondolok. Éjszaka van, lefekszem, de nem tudok elaludni. Elhatároztam, eszetekbe juttatom, hogy élek. Ha jól menne sorotok, nem nyugtalankodnék annyira. Ha hazautazhatnék. s egyszer láthatnálak Benneteket, nagy'nagy kő esne le a szívemről. Annyira örülök neki, hogy a megszállást át tudtátok vészelni anélkül, hogy beadtátok volna e derekatokat az ellenség előtt. Pedig mennyire féltettelek Benneteket... 1975. április 23. Én nagyon megváltoztam. Kissé megöregedtem, s úgy rémlik, arcom is megváltozott ... öregnek látszom, hja. az évek bizony gyorsan telnek. De a szívem, az még mindig fiatal... Hej. ha véget ér a háború, de jól fogunk majd élni! Új módon! Maruszka! írjál a férjedről. Milyen a sebesülése, m; van vele, hol van, írd meg a címét... Itt már alaposan benne járunk a tavaszban. A fák virágoznak a föld vidám képet ölt. de ha az ember saját helyzetét összehasonlítja a természettel. sajnos, nyomban elszomorodik. A fene tudja! Milyen szép az élet. aztán csak haszontalanul múlik el...” 1944. május 10. Tyihonhoz: ..Tyihon, én most 1700 rubelt kapok. Ebből 200 lemegy kölcsönre. 50 tagsági díjra, 1300—1400-at hazaküldök (postán és más úton), a többi tejre marad ... Másra nincs szükségem... Ne bosszantsátok a szülőket, hallgassatok rájuk, kérjétek ki tanácsukat, mert az öregek szeretik az ilyesmit, könnyebben viselik el az életet...” 1944. július 12. „Apa! Kérleli, utazz le. 11 Golovancsukhoz. Néhány holmit, pénz hagyok nála. s talán Veled is találkozhatom. Most a város közelében vagyunk. A legjobb, ha a következőképpen utazol...” Bulgária. 1944. október 12. Vidin. '„Jelenleg kórházban fekszem, kissé lebetegedtem ... Régi baj. még a mongóliai tartózkodásom idejéből származik, amikor 1938 és 1940 között ott teljesítettem szolgálatot ... A napokban kiírnak és újra a front következik. Amíg a háború nem ér véget, ott az én helyem” 1945. január 10. „Szervusz, Maruszka! Élek. egészséges vagyok. Már teljesen bevált módszer szerint harcolunk. Magyarországon, ahol most verjük a németeket, nagyon forró a helyzet... Újabb kitüntetést kaptam. A „Moszkva védelméért” érdemérmet. Hol vari a férjecskéd? írj részletesebben. Addig is a viszontlátásra. Fivéred: Iván”, Budapest. 1945, február 2L. „Üdvözlöm, tisztelt Homja- kov elvtárs. Egységünk harcosai és tisztjei harcos üdvözletüket küldik Önnek. Mi nem ismerjük Önt, de az Ön rokonának. vagy ismerősének, Liszij kapitánynak a kérését teljesítjük: szomorú szívvel értesítjük Önt, hogy 45. X. 26- án a hitleristák ellen vívott harcokban. Buda ostrománál elesett a mi nagyrabecsült kapitányunk. Katonai díszpompával temettük el Buda külső részén és megesküdtünk, hogy megbosszuljuk szeretett parancsnokunk halálát. A magam részéről jó, bátor és tapasztalt parancsnokot ismertem meg benne, jóllehet kevés ideig szolgáltam vele együtt (két hete volt az egységnél). Nagyszerű ba.itárs volt. Soha nem felejtem el őt, közvetlen elöljárómat. Az egész személyi állomány örökre megőrzi emlékezetét. Ha megvan Önnek családja címe, kérjük, továbbítsa levelünket hozzájuk, vaáy közölje velük ezt a szomorú hírt..: Tábori postaszám: 17216 „P"J P. 1. Csirkunov tiszt". Iván Nyesztyerovics Liszij kapitány, született: 1917-ben, párttag, belorusz nemzetiségű; a Gomel-területi. Lojevo-járás- beli Abakumi falu szülötte (A Gellérthegyi Felszabadulási Emlékművön a második (ihiciálé, az „I” téves, ezt bizonyítják a levéltári anyagok), harcban esett el és először Budapest észak-nyugati részében temették el. Közvetlenül halálos sebesülése előtt vezényelték át a 320. lövészhadosztályhoz és a zászlóalj-parancsnok politikai helyettesé-, vé nevezték ki. Liszij kapitányt halála után a Honvédő Háború érdemrend II. fokozatával tüntették ki. * KASZIMCEV KAPITÁNY. „Ez valahogy olyan különös— Apa már gyerekkorában nagyon szerette a lovakat. Egyszer, amikor még kisfiú volt. segített nagyapjának. Iván Akimovicsnak lovakat legeltetni. s elvitte az egyik lovat az itatóhoz. A ló azonban megijedt valamitől. Felágaskodott és véletlenül halántékon rúgta. Elöntötte nyomban a vér, kórházba szállították. A szülők és az orvosok csodálkoztak: a sebe súlyos, de a fiúból egy sóhaj sem jön ki! Hát így volt. 1943-ban a fronton ismét megsebesült az a halántéka. 1945-ben egy aknaszilánk. amely megölte, ugyanott érte”. (A. A. Kaszimcev kapitány fiának leveléből.) (Folytatjuk)
