Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-20 / 92. szám

4

magazin - magazin

A különleges kísérletek krónikájáról

Féliaetnek-e a Tirágok ?

Van-e a növényeknek érzelmi élete ?

Előfordulhat-e, .hogy á növények, vagy a joghurtban lévő baktériumok remegnek a félelemtől, örömet vagy fájdalmat éreznek? Erre a kérdésre igyekeztek választ adni egy New York-i tudományos konferencia résztvevői.

Senki sem vonta kétségbe, hogy az érzelmek, ha nem is csak az ember, de mindenképpen a fejlett idegrendszerrel rendelkező állatok „privilégiuma”. Ez a nézet mindaddig tartotta magát, amig Cleve Backster nem szakított a hagyományokkal. Az elektronikával foglalkozó mérnök olyan elektronikus rendszereket dolgozott ki, amelyek jelzik az ember legrejtettebb emocionális reakcióit is.

„Minden, 1966. február 2-án reggel, New York-i dolgozó- szobámban kezdődött” — mondja Backster.

Backster gépeivel mérhetővé vált az örvendező vagy rettentő ember szervezetéből kibocsátott minimális elektromos áramingadozás is.

„Azon a reggelen puszta kíváncsiságból elhatároztam — mondja Backster —. hogy mérőműszerem két végét rákapcsolom egy növény levelére, amelyet évek óta nevelgettem szobám sarkában. Arra voltam kiváncsi, vajon amig öntözöm a virágot, a műszer kimutatja-é a levelekben végbemenő nedvváltozást. Semmi sem történt. Amikor azonban ollóval a kezemben közeledtem a növényhez, hogy levágjam egy elsárgult levelét, a műszer azt jelezte, hogy a levélen villamos áram futott keresztül. A műszer ugyanolyan görbét írt fel, mint a rettegő ember esetében. Letettem az ollót és égő gyufával közelítettem a növényhez, mintha meg akarnám gyújtani. A műszer jelzőkarja ismét kilengett. Hihetetlennek tűnhet: egy közönséges dracéna félt tőlem, ugyanolyan érzelmeket táplált, mint egy ember. Ez a tapasztalat meghatározza további kutatásaimat. Bizonyítani akartam. Minden kezem ügyébe kerülő növénnyel kísérletet tettem és az eredmény mindig azonos volt.”

Backster azt a következtetést vonta le, hogy minden élőlény, akár fejlett, akár fejletlen idegrendszerrel rendelkezik is, képes arra, hogy észlelje mindazt, ami körülötte történik, félelmet, örömöt vagy féltékenységet érezzen, Az utóbbi években figyelmét más, élő organizmusok kötötték le. Legfurcsább kísérletét egy pohár joghurttal végezte. A joghurtban, mint tudjuk, gazdag baktériumflóra él, amely tejjel táplálkozik. „A műszer két végét beleérintettem a joghurtba — mondja Backster —. Majd a pohár mellé letettem egy másik joghurtos poharat, amelybe friss tejet öntöttem. A műszer kilengett. Világosan megértettem, hogy azok a baktériumok, amelyekhez nem öntöttem friss tejet, valósággal megsértődtek, amiért táplálék nélkül maradtak. Számtalanszor megismételten a kísérletet: a baktériumok reagálása mindig ugyanaz maradt.”

Az a baj — mondja John Kmetz botanikus, aki szintén részt vett a cikkünk elején említett kongresszuson —, hogy magam is megpróbáltam elvégezni a fenti kísérletet Csakhogy nekem nem sikerült. Nekem sem a növények, sem a baktériumok nem válaszoltak.

Akkor tehát érzékenyek-e a

növények vagy sem? Vajon Cleve Backstert zseniként vagy csalóként tartja majd számon a történelem?

Backsternek mindenesetre volt bátorsága ahhoz, hogy kihívást intézzen eev hagyományos és meggyökeresedett elmélet ellen — mondja Charles Granger, a Missouri Egyetem biológiaprofesszora —, pontosan úgy, ahogy Galilei, Kopernikusz és Darwin tette:

Van-e a növényeknek érzelmi élete? Ezt ma még senki sem állapíthatja teljes biztonsággal, de a priori elvetni mindenképpen tudományellenes magatartás lenne”.

Per egy szigetért

Furcsa jogi eset köti le öt hétre az angol legfelsőbb bíróság figyelmét: beperelték Britanniát. Egy Óceán Island nevű hétszáz hektár kiterjedésű, csendes-óceáni szigetecske két és fél ezer lakosa nevében tizenkét telektulajdonos jelentkezett felperesként és hu- szonkétmillió font sterlinget követel az angol államtóL A követelés alapja az, hogy 1913-tól kezdve a szigetet a foszfátbányászat olyan kopárrá tette, mint a holdfelszín.

A szigetlakok, akiket banabánoknak neveznek, egyébként nem élnek Óceán Islandon, sőt. a fiatalabbak nem is látták ezt a szigetet még soha. A második világháború, a japán megszállás után ugyanis a brit kormány áttelepítette valamennyieket Rabi szigetére, amely kétezer kilométernyire fekszik Óceán Islandtól, s az adott körülmények között szomszédosnak számít. A kitelepítettek most szeretnék ismét birtokba venni elhagyott, de telekkönyvileg jogos földjüket.

A sáska mint „kísérleti nyúl”

A Magyar Tudományos Akadémia tihanyi Biológiai Kutató Intézetének állattani osztályán sáskákon végeznek kísérleteket. A sáska azért vált „kedvelt laboratóriumi állattá”, mert mérete alapján alkalmas arra, hogy idegsejtjeiről elektromos aktivitást vezessenek el. A kutatás új rovarirtó szerek alkalmazására irányul. Célja: olyan hatóanyagokra felhívni a mezőgazdasági szakemberek figyelmét, amelyeknek alkalmazása nem szennyezi a környezetet és nem okoz genetikai ártalmakat. Képünkön: vizsgálatra készítik elő a sáskát.

Kár volt bejelenteni

A jaipuri maharani, India egyik leggazdagabb hercegnőjének palotájába betörtek és mintegy 15 milliárd líra értékű ékszert raboltak el tőle. Elkövette azt a baklövést, hogy az esetről értesítette a rendőrséget. A nyomozókkal együtt megérkezett az adóhivatal tisztviselője is és további 10 milliárd líra értékű ékszert foglalt le azon a címen, hogy a maharani nem tett eleget bejelentési kötelezettségének. (Indiában ugyanis egy bizonyos értéken felül kötelező bejelenteni az ékszereket az adóhivatalban.)

Széloperált sziámi ikrek

Bravúros műiét a Pitié-Sa!petriere kórházban

A kórház idegsebészeti osztályán, négyhetes korukban szétoperálták a francia sziámi ikreket. Sophie és Sonia a koponyájuknál voltak összenőve. A világviszonylatban is premiernek számító műtét sikerült.

Sziámi ikrek meglehetősen ritkán születnek: százezer

ikerszületésre egy sziámi ikerszületés esik. Az orvosok — ha erre lehetőség nyílik —• mindig igyekeznek szétoperálni a gyermekeket.

Sajnos a sziámi ikrek — általában lánygyermekek — szétoperálása a legtöbb esetben nem oldható meg az egyik gyermek feláldozása nélkül. Nagyon gyakori ugyanis, hogy a sziámi ikrek nemcsak a bőrüknél, izmaiknál vagy csontjuknál vannak összenőve, de többnyire kettőjüknek van egy szíve és egy mája.

Ilyen esetben természetesen a szakorvosoknak el kell dönteniük, melyik gyermeket mentik meg a kettő közül.

Szerencsére a francia sziámi ikrek csak a bőrüknél, koponyacsontjuknál és agyhártyájuknál fogva nőttek össze. A két gyermek agykaréjai azonban teljesen elkülönültek egymástól. A kényes műtétet levezető Pertui set professzor szakembereknek beszámolt arról, hogyan pótolta a hiányzó agyhártyát és hogy oldotta meg a koponyacsont-pótlást. Ezt az utóbbi művelet különösen nagy figyelmet igényel* hiszen mint tudjuk a koponyacsontok 20 éves korig növekednek.

Baleset és következménye

Egy jótékonysági tevékenységéről közismert 50 éves New York-i háziasszony és egy 7 gyermekes michigani édesanya kártérítési perét tárgyalta nemrégiben a bíróság. Mindkét asszony magatartása egy véletlen baleset következtében gyökeresen megváltozott.

Az idősebb New York-i asz- szony Colorado államban síelt, amikor is műszaki hiba folytán hat órára „foglyul ejtette” a drótkötélpálya egyik kabinja. A hétgyermekes mamát viszont egy kozmetikai intézetben véletlenül 3 órára bezárták egy szaunába. „Kiszabadulásuk” után mindketten igen

furcsán kezdtek viselkedni: minden útjukba kerülő férfit csókokkal és simogatásokkal halmoztak el.

Minthogy magatartásuk a későbbi napokban sem változott meg, mindkettőjüket orvosi vizsgálatnak vetették alá. A diagnózis mindkét esetben: nimfománia, amit a hosszú ideig tartó bezártság váltott ki. Marwin Lewis, New York i ügyvéd, akinek sok hasonló esete volt már, mindkét esetben kártérítést követel: a drótkötélpálya vezetőségének 30 millió, a kozmetikai vállalatnak pedig 100 millió líra értékű kártérítést kell fizetnie.

Koalainvázió

Sydneyben

Ausztráliában rohamosan szaporodnak a tömött bundájú, lassú mozgású, álmos és védtelen koalamackók. Számuk ma már meghaladja Ausztrália lakosságáét. 43 év alatt (1927-ben lépett életbe az akkor kihalófélben lévő koalamackókat védő törvény) számuk megkétszereződött, és ma már ott tartunk, hogy valósággal elárasztják Sydney külvárosait, a kerteket és az autósztrádákat. A gépkocsi- vezetők védelmére a hatóságok több száz útjelző táblát helyeztek el a következő felirattal: „koala veszély”.

ÖKÖLÖGUS MADARAK

A Tokio környéki erdőkben épített luxusvillák falán, tetőzetén vagy a zsalukon egyrészt kisebb, alig látható, másrészt futballabda nagyságú lyukak js éktelenkednek. Mintha csak géppuskasorozat érte volna a házakat. A lyukakat hegyes csőrű madarak vágják az épületek falába. ' Japán szakemberek véleménye .szerint a madarakat a „hamisítatlan fenyőillattal” preparált lakkfesték vonzza. Az ornitológusok viszont úgy vélekednek, hogy a madarak ezzel a támadó hadjárattal tiltakoznak az erőszakos erdőpusztítás ellen.

A repülőterekről elriasztják a madarakat

■

^miiir

A sugárhajtású repülőgépek és a madarak közötti összeütközések nem mindennaposak ugyan, de sokkal gyakoribbak, mint általában hiszik.

Az NSZK-ban szakvéleményt dolgoznak ki arról, milyen módon lehet a legkevésbé otthonossá tenni a repülőtereket a madarak számára. Ily módon akarják csökkenteni az összeütközéseket repülőgépek és madarak között.

Bármennyire valószínűtlennek hangzik is. az európai madárvédelmi bizottság tapasztalatai szerint már egy 500 gramm súlyú örvösgalamb is le tudja állítani egy sugár- hajtású gép hajtóművét.

Hogy csak egyetlen példát említsünk. 1969 áprilisában Nürnberg repülőterén egy varjúra] leszállásra kényszerített

egy sugárhajtású gépet. A repülőgép Frankfurtba indult. Nem sokkal ezután néhány varjú került a két hajtómű egyikébe. A pilótának ezt a hajtóművet le kellett állítania, a repülőtér fölötti félórás körözés után azonban biztonsággal le tudta vinni a gépet. Javításkor a gépészek számos csőrt és karmot találtak a hajtóműben.

Az összeütközések a madarakkal évente sok millió kárt okoznak. Mivel a sugárhajtású gépeket nem lehet úgy megkonstruálni, hogy a madarak ne árthassanak nekik, meg kell kísérelni „passzív” intézkedésekkel megvédeni ezeket.

Radarkészülékeket is alkalmaznak, mert felhős égen vagy éjszaka csak ezek segítségével lokalizálhatok a madárvonulatok. A költöző madarak többnyire ' 3000—8000 magasságban repülnek. 40 repülőgép négyéves repülésének megfigyeléséből kiderült, hogy a helyi időjárási viszonyok közvetve vagy közvetlenül befolyásolják bizonyos madárfajták megjelenését repülőtereken.

Különösen a seregélyek, a varjak és a bíbicek számára vonzóak a repülőterek. Mivel a repülőtereken továbbra is szükség van a zöld területekre, fű hosszát úgy kell megszabni, hogy a lehető legkisebb mértékben- legyen alkalmas a madarak költőbelyéül. Vannak speciális vegyszerek is a madarak elriasztására.

1975. április 20,