Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-20 / 92. szám
V „Babits az emberi és művészi morál kifejezőié” Tolnai Gábor Babits nagyságáról A szekszárdi Vörösmarty—Babits tudományos ülésszak egyik előadását dr. To+noi Gábor, a neves irodalom- történész tartotta. Tolnai a Szegedi Fiatolok Művészeti Kollégiumának tagjaként tépett az irodaimi életbe 1931-ben. Doktori disszertációja a modern erdélyi irodalom első története volt. A két háború közötti években oz Országos Széchényi Könyvtár tisztviselője, 1945 utón főigazgatója, majd a Kultuszminisztérium egyetemi és tudományos ügyosztályának vezetője lett Magyarország római követeként sokat tett a magyar irodalom és művészet olaszországi terjesztéséért Hazatérte utón o legutóbbi időkig a Tudományos Minősítő Bizottság elnöke volt, 1953 óta a budapesti egyetem bölcsészeti korán a régi magyar irodalom tanszékvezető professzora is. 1956 utón a Kortárs alapítója és a Magyar Századok című emlékirat-sorozat szerkesztője. Tolnai Gábor nemcsak mint a Nyugat munkatársa óWt közel Babitshoz, hanem mint családi-baráti körének egyik tagja is. Szekszárdi látogatása előtt megkértem, nyilatkozzék Babitshoz fűződő kapcsolatokat. — Az 19TO körűi született nemzedék Ady, Móricz és Szabó Dezeö bűvölete alatt állt. Te voltól közülünk az első, aki Babitsról Sanulsnójtyt írt ÓL Hagyó« és miért? — Egyetemi hallgató koromban már tudtam arról, hogy Babits Mihály a század első évtizedében Szegeden ta- nárkodott. Egy induló fiatal embert semmi sem izgathat jobban, mint nagy kortársainak pályakezdése, útkeresése. Ebből az indításból kifolyóan felkutattam minden nyomot, ami Babits Mihály szegedi két esztendejére vonatkozott és az egyetem elvégzése után az összegyűjtött anyagot tanulmánnyá formáltam és közreadtam az Erdélyi Helikon című folyóiratban. — Nemzedékünkből Te lettél az «•1*5 Nyug-crt-munkatárs, legalábbis H ami az esszéirótot UMi« Bogra« történt ez? — 1933 decemberében jelent meg „Erdély magyar irodalmi élete” című munkám, ami egyúttal egyetemi doktori disszertációm is volt. Alig egy hónappal később, 1934 januárjának közepén — akkor tudniillik a Nyugat havonta kétszer jelent meg — Schöpflin Aladár Erdélyi irodalom cfmen tanulmány méretű cikket írt könyvemről. A nagy tekintélyű Schöpflin ismertetése persze rendkívüli öntudattal töltött el, de nem lettem volna fiatal, ha a büszkeség és öröm ellenére nem fejtettem volna ki egv hozzászólásban Sehöpf- lin cikke némely kitételével kapcsolatos ellenvéleményemet. Ez az írásom volt az első. Nyueatban megjelent fogalmazványom. Schöpflinnel nem sok idő múlva ismeretségbe kerültem, sőt, talán azt is szabad most már mondani, hogy szinte atvai barátom lett. Babits általa üzent hozzászólásom megjelenése után, hogy szívesen látna tőlem egyéb írást is a Nyugatban. — fflvotofcrflxwv oi öríZ&KM Széchényi Könyvtárba« Babits több barátja dolgozott* így Ráday Ttoodor és fcteséga, és Halász Gábor. 9b zonyara rajtuk keresztül jutottál bf Babitsék családi körébe* — Érdekes számomra a kérdés, mert szinte meglepetésként hat, és nyomában régi emlékek elevenednek meg. Babits Mihályt, mint szerkesztőt, már ismertem, ellenben valóban az volt a helyzet, hogy Rédey Tivadar, felesége Hoffmann Mária, a kiváló művészettörténész Hoffmann Edith és Halász Gábor vittek d dó* •Ni> április 20. szőr Babitsékhoz egy este, vacsora utáni feketére. — mAz öreg Kazinczy** cfmfl to* cx/hnónyodbon, ahogy könyvedben kod, Boölts magára Ismert Keen sáv» lédatt mg ezért o pájimMMért? — Nemcsak, hogy nem sértődött meg, hanem Babitsnak egy számomra addig nem ismert arcvonására figyelhettem fel, amikor az öreg Kazinczy- ról szóló tanulmányomat elolvasta. Úgy vélekedett róla mindenki, és én is, hogy rendkívül hiú ember volt, aki örült annak, hogyha műveiről lelkes írások jelentek meg még a maga szerkesztette folyóiratban, a Nyugatban is. És meg kell mondanom, hogy a Ka- zinczyról szóló tanulmányom elolvasása után mosolyogva azt mondotta nékem: — Igen, ilyen vagyok, mit tagadnám. — És hasonló szavakkal folytatta mondandóját. Ezekből a szavakból arra kellett rádöbbennem, hogy voltaképpen nem tudta elhárítani az őt dicsőítő ismertetéseket, de valahogy legbelül meg is elégelte őket és jobban tetszett néki a hiteles, őszinte szó, hogyha az a humánum szellemében fogalmazódott — A Babfa halóla utón meqtetrrt Babiti-amlóidtónyvben Petőfi és Arany Ügy döntöttek, hogy az éjszakát a kocsiban töltik. Leálltak a mellékútra és rendezkedni kezdtek. A ikét asszony hátul ült, a férfiak meg előd. A Wartburg egy óra múlva már kényelmetlen, gerincet és hátat fájditó alkotmánnyá vált. — Az éjszakát végigülni ebben, nagy büntetési — mondja Sári. — Tudsz véteni jobbat? — kérdezte Pisteh a férje. — Nem! — Talán kereshetnénk valami pajtafélét— — kockáztatta meg Sándor, Pista barátja, akit féleségestül Ptetáék magukkal hoztak Jugoszláviába. — Az jó lennel — lelkesedett Sári. — JÓ lenne? Jó Seme? Persze, bogy jó lenne, de itt az ismeretien világban, hol találhatnánk egy pajtefiélét, ahová bemenekulbetnéuik m átfcnantt eső elől. Már harmadat ntapjei esett. A lassú eső feláztatta a földeket. A kempingekben meglazult a talaj, a szél feUkauita a sátrakat. A pénzük Is elfo- i gyott. Úgy gondolták, hogy mintájára Adyval állítod öt párhö- xamba. Mi a véleményed ma Bubit» helyéről? — Ifjúságomtól kezdve — és ezt már gimnazista koromra is értem — Babits Mihályt közvetlenül Ady mellé helyeztem gondolkodásomban, a kettejük különbsége nem csökkentette számomra sem egyiknek, sem a másiknak a nagyságát Adyban Adyt láttam és Babitsban Babits Mihályt láttam, ma sem tudok másként vélekedni Babits Mi- hályról, mint annak idején: benne láttuk ifjúságunkban körülbelül azt a típusú költőt amit világviszonylatban Thomas Mann jelentett, a humánumnak a megtestesítőjét, az emberi és a művészi morálnak nemcsak kifejezőjét, hanem minden megnyilatkozásában a megtestesítőjét is. Úgy vélem, e tekintetben ma is, a legfiatalabb nemzedék számára is példa lehet és kell. hogy legyen. József Attila, aki egy-két mondatban zseniális portrékat tudott megfogalmazni, a Babitshoz írt, engesztelő" versében ekként szól hozzá: „Magad emésztő szikár alak...” Babits életének és költői útjának lényegét fogalmazta meg; valóban ő egész pályája során önemésztően, önmarcangolóan vívódott és mindig a humánum oldaláról vívódott az embertelenséggel szemben. — Egy He. voltál az atolsóíavafc, <Aft Babfttat rövid dal halála előtt Eszter- gombon láétottáfc nég. Mondj sngl valamit. — Nem tudnám persze pontosan megmondani, azonban annyi bizonyos, hogy tíz és egynéhány nappal halála előtt lehetett, amikor Joó Tiborral és Kolozsvári-Grand- pierre Emillel meglátogattuk az akkor már nagyon súlyos beteg költőt esztergomi „nyári lak”-ában. Irtózatos fájdalmai voltak már ekkor, felesége fél óránként adta a még ma átmennek a határon, de Pista aggodatmaskodott: — Nem töltöttük le a beírt napokat. Egy éjszakát ellesnünk valahol, aztán hajnalban átlépjük a határt. Talán a három napért nem szólnak. Beleegyeztek mindannyian. Legyen így. Most felettük dobol az eső. Az ablakon is rést kell nyitni, hogy a pára ne homályo- sítsa él az ablaküveget. Körös- körül csak szürke felhő, mintha posztóval takarták volna be ez eget Átkozzák te magukat, hogy minden pénzüket elköltötték. Most bemehetnének egy olcsóbb szállodába, bebújhatnának a jó meleg ágyba... Meleg ágyra vágyódtak. — Most jó lenne a cömagó- rtú panaszt telke is, mi?l — kérdezte Piéta, Sándortól. — Még az te jobb volt! — Jegyezte meg Sánd or. — A kígyóival együtt jobb volt. Vadkempingeztek. Megkérték a cömagórai parasztot: engedje a földjén felállítani a sátrukat. A paraszt beleegyezett, sőt másnapra meghívta őket a tengerbe, fürdést« te, tnorfiumínjekciókaí elviselhetetlen fájdalmai enyhítésére, de a szörnyű fájdalmak ellenére szellemileg teljesen friss volt és minden új jelenségre még akkor is reagált. Beszélni már régen nem tudott, de az úgynevezett Beszélgető füzetbe — ellenőrizni kellene — efféléket írt be: „Jókait olvasok. Szeretnék még róla tanulmányt írni, tulajdonképpen a világirodalom nagyjai közé tartozik.” Abban az időben jelent meg Szatmári Sándor Gulliver-könyve, amiről Grand- pierre Emil szigorú kritikát irt a Nyugatba. Babits ezzel kapcsolatban valami hasonlót írt a Beszélgető füzetbe: — Túlságosan szigorú voltál hozzá, Szatmári rendkívüli tehetségű fró. Hogy mi lesz belőle, nem tudom, de ilyen új tehetséggel nagyon régen nem találkoztam. — Ezekre emlékszem és sohasem felejtem el egészében azt a borzalmas látványt, hogy teste már, ahogy később Radnóti fogalmazta meg „csont és bőr és fájdalom” volt, és szellemileg a halál közelségében is az a Babits Mihály volt, akit közel tíz évvel azelőtt személyesen megismerhettem. — SzékszöM néhány öv Mo az országos BabHs-kattusz központba. MIS tehetne máq a várat át a me. gye, a kőhö «ütőfökSj. «agy «a érdekébe«? — Mindnyájunknak nagy őrömére szolgál, hogy Szek- szárd mindent megtesz nagy fia kultuszáért, örvendetes lenne, hogyha a Babits-ház mielőbb egészében Babits- múzeummá volna átalakítható, és talán az sem lenne helvte- len, hogyha az Itteni iskolák is mindent megtennének a költő alkotásainak terjesztése érdekében, például pályázatokat írnának ki a diákok számára Babits egy-egy művének vagy életszakaszának feldolgozására; nyilvánvalóan még ismeretlen levéltári dokumentumok Is vannak Babits Mihály családjára vonatkozóan. Ezeknek az összegyűjtése is szép feladat lenne itt tanuló diákok számára. Elképzelhetőnek tartanám, hogy a városi tanács időnként más szervek bevonásával Babits- konferenciákat is rendezne. Mondta, sok tenger! sün van errefelé, megtanítja a magyarokat, hogyan lehet a tengeri- sünfogból nyakláncot készíteni. Le te verték a sátrukat az eperfia alá. Mire elkészültek a sátorveréssel és Sándor visszajött a közeit városból, ahová fizetség fejében bevitte a, téLekgazdát, besötátedett. A gazda, amikor kiszállt az autóból a fejét ingatta. — Rossz helyre verték • sátrat! Ide járnak a kígyóik. — És mérgesek? — Persze. De égessenek rongyot Nem szeretik ez égett rongy szagát— Minden rongyot elégettek. Gondosain behúzták a sátor villámzárjait. Sándor meg te fogadta: „Történjen bármi, se kis dologra, se nagy dologra^ én innen reggelig Iül nem jövök”! Nem te jött. Reggeli után egy®* Indultak a telekgaadával a tengerhez. Meredek hegyoldalán csúszkáltak lefelé, kezükben kétágú bot: „Ha kígyót Iáinak és ha az támadna, ezzel az ágas bottal fogják le a fejét”. GÁL ISTVÁN • V íj könyvek A Kossuth Könyvkiadó újdorH sága. A szocializmus politikai gazdaságtana, magyar szerzőkollektíva színvonalas munkája. A szocialista integráció gazdasági mechanizmusa című tanulmánykötet szerzője J. Sz. Sirjajev. Megjelent Patkó Imre: „Szuper- hatalom” és kisországok című könyve. Földes Mihály dokumen- tumregénye, a Virradat a város peremén az újpesti ellenállási mozgalomnak állít emléket A Népszerű történelem sorozat új kötete Somlyai Magda: Nagy csaták című könyve, amely hazánk 1944—45-ös eseményeit idézi fel. Az új élet kezdete Magyarországon alcímmel. örök május címmel színvonalas antológia látott napvilágot, a kötet május elsejét az irodalom és a művészetek tükrében mutatja be. A Szépirodalmi Könyvkiadó most jelentette meg Vészi Endre új regényét címe Gyerekkel a karján. A kiadó Helikon-szerkesztőségének gondozásában, bibliofil kiadásban jelent meg Mikszáth Kálmán regénye, a Szent Péter esernyője, továbbá Stendhal művei sorozatának 10. kötete, Francia földön címmel. Az Európa Könyvkiadó újdonságai körött található Balzac híres regénye, o Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága, továbbá Margaret Walker: Szabadulás című regénye. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó új kiadásban jelentette meg AntaWfy Gyula ismeretterjesztő képeskönyvét, melynek címe Édes hazánk. Újból kapható o könyvesboltokban — egy kötetben — Atem Milne két bűbájos gyermekregénye, a Micimackó és a Micimackó kuckója. Földes Péter ifjúsági regénye, a Mókuli Würtz Adóm Wlusztrá- dóivoí jelent meg. A kiadó Kozmosz-szerkesztőségének újdonságot: József Attila válogatott verseinek kötete, a Vitai ij Koroticí lóét regényét (Kegyetlen emlékezet, Dokumentum Film), tartalmazó kötet és a Nicolas Dobo: Orvos a fegyverek között című visszaemlékezés; utóbbi a francia ellenállásról közöl sok érdekes epizódot Az Akadémiai Kiadó megjelentette a Magyar Egyetemes Éremtár harmadik kötetét, amely a Habsburg-házi királyok pénzeit ismerteti. utat, mintha tűt keresnének. — Szép voui ez a tíz nap! — mondta Sári. A négy ember vteszaperget- te az eseményeket Emlékezték a tengerre, a hegyeikre, amelyeken úgy álltak terpeseállásban a villanyoszlopok, mint hatalmas óriások, a kosovó—metohijai asszonyokra, akik bugyogós szoknyájuk fölött orkánkabátot viseltek, az új és a régi házakra, a kiégett településekre, amelyek me- menrtóként figyelmeztetnek mindenkit a második világháborúra, a sok-sok emlékműre, emléktáblára, a hegyekben magányosan álldogáló parti- zánfiej fiára _ E steledett Belefáradtak a beszélgetésbe. Az asszonyok félitek az éjszakától. — Nem volna jó mégis bemenni egy faluba és megpróbálni forintért szálláshelyet keresni? — itette fel a kérdést Sári. — Jő ötlet’ Innen a határszélről sokan járnak át Magyarországra. Nékik te jól jönne a forint, nekünk te a jó meleg ágy, — csatlakozott Sáriihoz Kornélia. Gyalogost láttak a kocsi felé jönni. —* Ezt megkérdezzük, ha erre jön, nem tudna-e olyan helyet, ahol forintért te meg- száiűhatnán&J — derült fel Pista arca. A férfi hatvan körűn, zömök ember, fején zsíros kalap, fekete, kopottas ruhája étÓflBOttie
