Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-09 / 58. szám
Metszés, permetezés, palámtanevelés Kora tavasz a földeken — Kedvezd terméskilátások r Korai talán a tavaszról be-' szólni. hiszen alig léptük át március küszöbét. Mégis, jó idő köszöntött ránk. Hogyan hat megyénk mezőgazdaságára a szokatlanul enyhe időjárás, hol, milyen kora tavaszi tennivalók elvégzését sürgeti? Kérdésünkkel Mecseki Jánost, a Tolna megyei Tanács VB. mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának kertészeti szakfelügyelőjét kerestük fel. Elmondotta, hogy a mostani, hoz hasonló, már-már melegnek nevezhető márciusi hőmérséklet az elmúlt néhány esztendőben nem volt. Elsősorban a megye mezőgazdasági nagyüzemeinek szőlőültetvényein, gyümölcsöseiben, zöldségtermő területein sürgeti a kora tavaszi munkákat. , Mi a helyzet a szőlőültetvényeken ? A téli és kora tavaszi talajművelést megyénk mezőgazdasági nagyüzemei java részben elvégezték. A szőlészetekben jelenleg a metszés a legnagyobb munka, befejezése a hónap végére várható. Jóllehet. az időjárás kedvező volt, mégis e munkában némi lemaradás tapasztalható. Az ok kézenfekvő. A tavalyi közel 250 órás napfénytartam-hiány miatt késett a szőlőhajtások fejlődése, ezért a metszés kezdésével várni kellett. A kerti, háztáji szőlészetekben is, éppen az elmondottak miatt tapasztalható volt az időelcsúszás, hiszen a metszést legtöbb helyütt csak ezekben a napokban kezdik meg. Ilyenkor, tavasz elején menetrendszerűen visszatérő tennivaló a szőlőültetvényeken a rügyvizsgálat. A szakemberek már a szüretre utaló jeleket keresik. Megyeszerte kedvező a helyzet. Rügyfagykárt eddig egyik mezőgazdasági nagyüzemünkben sem tapasztaltak, s az elmúlt évi fürthozamnál lényegesen több fürtkezdemény látható. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy optimális időjárás esetén jó. sőt a megyei tanács kertészeti szak- felügyelője szerint akár rekord szőlőtermésre is számíthatunk. Még a szőlő kapcsán említjük, hogy az elmúlt évekhez viszonyítva több. mint 200 hektárral nőtt az új telepítésű szőlőültetvények területe. Ez egyben a szőlőtermesztési kedv növekedését igazolja mind a mezőgazdasági nagyüzemekben, mind pedig a kerti, háztáji gazdaságokban. Szándékosan nem a szokásos talajerő-visszapótlással kezdtük kora tavaszi beszámolónkat. Pontosan azért, mert ez a munka megszűnt szezon jellegűnek lenni, s nagyüzemeink egész évben — így most is — folyamatosan végzik a talaj gyökérszintjén a tápanyag feltöltését. És ha már erre a területre értünk, érdemes megemlíteni egy kedvező jelenséget. Több nagyüzemünkben az elmúlt évi 6—8 mázsával szemben az idén 10—15 mázsa hatóanyagot juttatnak a talajba hektáronként ami minden bizonnyal magasabb termést eredményez majd. Milyen munkák Tannak a gyümölcsösökben? Megyénkben 4500 hektár a gyümölcsösök területe. A fák téli. kora tavaszi növényvédelmi munkáit nagyüzemeink java részben elvégezték. Számokkal érzékeltetve, az összes terület 95 százalékán fejeződött be a metszés, s szinte az egész területen végeztek, a kora tavaszi permetezéssel, örvendetes. hogy amint a szőlő- ültetvényeken. úgy a gyümölcsösökben sem észlelhető fagykár, annak ellenére, hogy a szokatlan enyhe februári, márciusi időjárás előbb indította meg a fák nedvkeringését a szokásosnál. Éppen emiatt aggodalomra is okunk van. Tarthatunk egy hűvös időben, ta- va|zi fagyban történő elvirágzástól is. Ennek a veszélynek elsősorban az a 250 hektárnyi őszibarackos van kitéve, amelyet löszoldalon, szárazabb helyen ültettek. Közel 800 hektár az almaültetvény, de ennek nagyobb része mélyebb fekvésű területen van. ami a Kese! fagyok eífeö vl3eímeí nyújthat. Fontos feladat a gyümölcsösökben a növényvédelem. Annál is inkább, mert az enyhe tél miatt igen erős liszthar- matfertőzésre számíthatunk. A zöldségprogram hatása Mindenekelőtt annyit, hogy az elmúlt években megszűnt az a kedvezőtlen jelenség, amely szerint megyénkben az országosnál alacsonyabb volt a zöldség fogyasztói ára. Mindez az országos méretű zöldségprogramnak, a kormány 1972-től folyamatosan hozott, a zöldségtermesztés növelését szolgáló intézkedéseinek köszönhető. Megyénkben nőtt a zöldségtermesztő kedv. s a termesztőberendezések nagyságai Mindenekelőtt a fóliával fedett területekre irvünyss efl? hiszen az elmúlt néhány esztendőben közel 60 ezer négyzetméterrel lett nagyobb a fóliával fedett zöidségtettnő terület, s így megyei szinten elérte a 160 ezer négyzetmétert; Ami az idei terveket illeti, további* 20 ezer négyzetméternyi! növekedés várható. A fóliasátrak egy részében á közkedvelt primőröket — paprikát. paradicsomot, stb. — terv mesztenek, másik részében pedig a szabadföld zöldsége termesztés palántaszükségletét biztosítják. Az első primőrök beérése május közepére várható. Ami a mostani műn-; kákát illeti, a fóliák alatt folyamatosan végzik a magve-i 30 év -30 történet Itt születtem, kevés híján annyi, éve élek Tengelicen, ahány éves vagyok. Én innen elfelé soha, ide vissza annál hevesebben vágyakoztam. Szeretem a falumat Először akkor voltam távol Tengelictől öt évig, amikor apám kívánságára és egy pap — Lehel Ferenc, a későbbi országgyűlési képviselő — pro- tezsálására elkerültem a soproni evangélikus líceumba, illetve tanítóképzőbe. Engem a gépek érdekeltek, de azok nagyon. Emlékezem, milyen sóvárgással bámultam annak idején a Csapó 'Uradalomban azt a magánjáró traktort, aminek mását ma derülő ábrázat- tal legföljebb múzeumban járhat körül az érdeklődő. Sokáig álmodoztam erről a traktorról, hogy vezethetem egyszer, meg arról, hogy lakatos leszek. De azt mondta apám — aki az első telepesek között került ide Györkönyből még négyéves korában, s kilenc holdon gazdálkodott később a maga embereként —, hogy „tanulj fiam, mert ebbe a paraszti életbe bele lehet gebedni. Legalább valami írnok lennél, akkor is jobb lenne. Mit kensz tőlem, egy-két hold földet?” Elemibe itt jártam, polgáriba pedig Szekszárdon. Itt is, ott is sokan tanítottak, akik később osztályos társaim, pályatársaim lettek. A képzőben együtt diáklegényeskedtünk Lovas Henrikkel, aki szintén tengelici. Sok a közös emlékünk, az a kár, hogy ritkán adódik alkalom és idő felidézni az együtt átélteket, ami nemcsak azért szép, mert akkor kezdődött a mi életünk is igazán, amikor az ország új történelme. Szép azért is, mert megritkult, megfehéredett hajjal is maradt bennünk a világváltásra-forgatásra készülő diákember lángolásából. Sopron volt az én nagy kohóm. A képző egyházi iskola volt ugyan, de a protestáns iskolákra jellemző szabad légkörrel. Itt találkoztam először a népies írók műveivel, eszméivel. Körünkben sokszor fordult meg többek között Veres Péter és Szabó Pál. Nekik is köszönhettük, hogy tanítani készülődvén egyúttal a világ megváltására készülődtünk. Ha meggondolom, Sopronból hoztam magammal azt az energiát, ami ma sem hagy ölbe tett kézzel ülni, vagy hosszan megpihenni. Bi'kácsi tanítóskodásom évében, 1947-ben lettem párttag. Majd tíz évvel ezután kiléptem a pártból, de úgy dolgoztam ezután is, mint azelőtt™ Sopronnak robbanásig telített volt a levegője 1944-ben. Amikor a németek megszállták az országot, nemzeti színű kokárdával tüntettünk március 15-én. Még verekedésre ás sor került a volksfoundistákkal, mert az egyik templom hősi emlékművén elhelyezett bun- dista gyászkoszorúkat letakartuk nemzeti színű szalagokkal. El kell mondanom, hogy anyám anyja korán elhalt. A mostoha nagyanyám férfiasán goromba természetű asszony volt, később volksbundos is. Annak nevelte anyám két féltestvérét. Szóval, a családon belül is ádázul küzdött a tűz, meg a víz. Nehéz idők voltak azok. A bombázások során megsérült az iskolánk, közeledett a front, szélnek eresztettek bennünket, pedig nem örültünk a kényszerű szünetnek. Rögtön az ország fel- szabadulása után, 1945 tavaszán nekivágtunk Henrikkel az útnak, megtudakolandó Sopronban, hogy jöhetnénk-e már tanulni és végezhetnénk-e évvesztés nélkül? Akkor én már semmi más nem akartam lenni, csak tanító és ezt a hivatásra döbbenést Kuszák Pista bácsinak köszönhetem. Másodéves koromban nála hospitál- tam, s akkor ismertem föl, hogy nincs gyönyörűbb, mint a néptanítóság. Négy nap alatt érkeztünk Henrikkel Sopronba vonattetőn, meg ahogy lehetett. Utaztunk még mozdonyon is. És ami még most is földerít bennünket, ha szóba kerül, Sopronig kerülgettük azt az idős, harcsabajuszú szovjet vonatparancsnokot, aki Alsótengelicen megengedte, egynapos várakozás után, hogy fölkapaszkodjunk az első vonatra. Utána még több kalandos utazás következett Tenge- lic és Sopron között. Természetben kellett fizetnünk az ellátásért, miközben nem mindenki érkezett meg teli zsákkal. kosárral Sopronba. Előttünk, akik 47-ben végeztünk, igen szép pálya nyílott. Ezért vám az, hogy nekem majd minden osztálytársam pedagógus maradt. Én szerettem volna állami iskolába kerülni, de Bikácson az evangélikus iskolában kellett kezdenem, ami azért volt nehéz, mert párttag is voltam, meg nem is neveltek Vallásosain se otthon, se a képzőben. Nem. Nekem sem csak gyönyörűek az emlékeim az elmúlt 30 évrőL 1947 őszén teherautóra raktak minket. is, hogy kitelepítenek, noha már az 1940-es népszámláláskor nem vallottuk magunkat németeknek. Szerencse, hogy Nagydorogon Volt még egy vizsgálat. Mentesült a családom, de olyan feltétellel, hogy eltartom őket. Még Bikácson tanítottam, amikor elkezdtem úttörővezetőként tevékenykedni 1948-ban. Egy évvel később ott voltam én is Budapesten a Sportcsarnokban megrendezett nagygyűlésen, ahol bejelentették az egyházi iskolák államosítását Fáztam és égtem. Égtem és fáztam. Hosszan ment ez így. 1950-ben Bikácsról átkértem magam Felsőtengelicre, ahol alig melegedtem meg, egy, az ott élő újgazdákra sérelmes ügyben én mentem be panaszt tenni Szekszárdra, a járási pártbizottságra. Elrendeződött az ügy, de engem nem sokkal később Szekszárdra helyeztek járási művelődési osztályvezetőnek. Huszonnégy éves voltam, tele szilaj lelkesedéssel, de kevés tapasztalattal. Néha magam sem értem, mi mentett meg az emberellenes tévedésektől, melyek olyan jellemzőek voltak az ötvenes évek elejére. Csak egy példát... el kellett volna járnom egykori öreg tanítóm ellen, mert alt mondták róla, hogy „a nép ellensége és a papokkal paktál”. Jól ismertem. Tudtam, hogy utálja a klérust és jó néptanítóként híve a haladásnak is. Másik helyen azzal vádolták meg a tanítót, hogy „azért nem megy a begyűjtés, mert rektor uraz- tatia rnaffát és elfogadja a kulákok köszönését.” Ilyesmikért nem szerettem ezt a KssfezdTSc történei Elmondja: Temesi Mátyás. Született: Tengelicen, 1928. január 7-én. Állandó lakása: Tengelic, Cindly u. 5. Szakképzettsége: tanító. Családi állapota: nős. Beosztása: igazgatóhelyettes. Munkahelye: Tengelic, általános iskola. Édesapja foglalkozása: földműves. hivatalomat, nagyon kívánkoztam haza és ha nehezen is, de sikerült 1954-ben. Előtte még megkísértett egy csábítás. Budapestre hívtak 1953-ban a minisztériumba. Itthon, régi tanítómmal tanítottam együtt abban az iskolában, amelyikben az írást, olvasást, számolást tanultam tőle. Azóta vagyok igazgató- helyettes, ami pedig a közéletet illeti, Tengelic amolyan mindenese. Tanácstagnak választottak meg 1957-ben. Tíz évvel később lettem megyei tanácstag. Csak tanácsi vonalon, van hét helyi és megyei tisztségem. Sokallom kicsit, mert van egy munkám, amibe évekkel ezelőtt kezdtem. Fel akarom dolgozni Tengelic hely- történetét, Gyűlik a sok emlék a régmúltból, közelmúltból, a jelen is sok megőriznivalót kínál. Csak az írás, elrendezés nem akar haladni. Egy lányom van. Kaposvárott végezte a felsőfokú tanítóképzőt. Próbáltam lebeszélni a pedagóguspálya választásáról, de szívem mélyén nagyon boldog vagyok, hogy pályatársak lettünk. A feleségem is tanítónő és már régen megbocsátotta nekem, hogy 1948. november 25-én, Katalin-napkor tartott esküvőnk után hét napra magára hagytam egv többhetes úttörő- vezető; tanfolyam miatt: Ha újra kezdhetném? Újra 7}éntsnító lennék... Feljegyezte: László Ibolya * ’ *— V3 — TX.WW AJ ; Fotó: GottvalcL \\r 1
