Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-07 / 56. szám
OTP Mozgalmas február a lakosság és a tanács bankjában Csökkentett munkaidő hárommillió dolgozónak jEz év Január végén röviden hírt adtunk arról, hogy a megye párt-, tanács- és takarék- pénztári vezetői — dr. Szirmai Jenő, az Országos Takarékpénztár vezérigazgatója jelenlétében — értékelték a pénzintézeti munka 1974. évi eredményeit és elvi útmutatást adtak az 1975. évi, soron következő feladatok végrehajtásához, az V. ötéves terv előkészítéséhez. A megye takarékpénztárt apparátusa — átérezve felelősségét a megyére váró feladatok ellátásában — már a tárgyalást követő hetekben minden lehetőségét annak szolgálatába állította, hogy időben megtörténjék a feladatok megoldásához — elsősorban a hitelezéshez és lakásépítéshez — szükséges feltételek, pénzeszközök biztosítása. 1 Ennek érdekében az Országos Takarékpénztár Tolna megyei Igazgatósága február 18-án — Hoffman József, az OTP vezérigazgató-helyettese részvételével — a teljes apparátust mozgósító munkaitermelési) értekezletet tartott a városi tanács nagytermében, ahol röviden összefoglalták az előző év tapasztalatait, s részletesen irányt mutattak a soron kővetkező teendőkhöz. E munkaértekezleten hangzott el, hogy a takarék- pénztári dolgozók a közel 1,7 milliárdos Tolna megyei takarékbetét-állományt 210 millió Ft-tal kívánják 1975-ben növelni, ami biztosítja a lakosság életszínvonala emelkedését segítő hitelnyújtás — elsősorban lakásépítés és -vásárlás — lehetőségét, A takarékbetét-állomány növeléséhez ezúttal is a lakosság L félévi — átmenetileg fel nem használt — pénz jő vedelnie (tsz-zárszámadások. üzemi, vállalati nyereségrésze»' sedésből, jutalmakból származó bevételek) lesz az alap. Ezen alap megteremtésében a takarékpénztári dolgozók mellett ez évben Is jelentős szerepük lesz a takarékszövetkezetek dolgozóinak, akik mintegy 60 millió Ft-tal és a postásoknak, akik 63 millió Ft-tal vállalták növelni a lakossági hitelezés alapját jelentő takarékbetét-állományt. Helytállásra ösztönzött február 19-én az OTP Tolna megyei Igazgatósága és a Pécsi Postaigazgatóság által szervezett közös megbeszélés is, ahol a postai és takarékpénztári dolgozók együttműködése során alkalmazható legjobb módszereket beszélték meg, kihangsúlyozva e munka politikai tartalmát. E megbeszélésen — ahol részt vettek a megye postahivatalainak és bankílókjainak képviselői — a postások lelkesen vállalták, hogy a takarékszövetkezetekkel együttműködve színvonalas ügyfélszolgálattal és felvilágosítással elősegítik, hogy a falusi lakosság pénzmegtakarítását a jövőben se otthonában őrizze, hanem a postánál, a takarékszövetkezetnél, vagy az OTP-fióknál helyezze takarékbetétbe, A megyeszékhely valameny- nyí fiatalja részére is élményt nyújtó lehetett volna az OTP KISZ-szervezete által február 24-re szervezett „író-olvasó* találkozó, melyen az OTP fiataljai csaknem teljes számban részt vettek. A találkozón megjelent Csorba Győző, Pá- kolicz István költő és Szederkényi Ervin a Jelenkor című irodalmi és művészeti folyóirat főszerkesztője, akik élve-; zetes és tapasztalatokban gazdag életútról szóltak, betekint tést adtak a költészet és irodalom kulisszái mögé is. A késő esti órákig tartó beszélgetésről szinte valamennyi fiatal azzal búcsúzott, hogy a találkozó légköre és a vendégek válaszai közelebb vitték a fiatalokat az irodalom szeretetthez, a még gyakoribb versolvasáshoz. Annak ismeretében, hogy a lakosság és a tanácsok pénzügyeinek lelkiismeretes intézése csak kulturált, gazdaság- politikai ismeretekkel rendelkező bankapparátus útján történhet, az OTP Tolna megyei Igazgatóságának KlSZ-szerve- zete 3 megye — Baranya, Somogy, Tolna — 25 fiatalja részvételével az „Alkotó Ifjúság” mozgalom keretében, február 25-én Szekszárdon politikai vetélkedőt szervezett. A hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára rendezett vetélkedőn a fiatalok nagy része dicséretes politikai ismeretek birtoklásáról adott számot, néhányan kiemelkedően, többségük jól oldotta meg a nem éppen könnyű, írásban megválaszolandó politikai kérdéseket. Ugyancsak a hónap eseménye volt a takarékpénztárnál szocialista brigádmozgalom, a felszabadulási és kongresszusi munkaverseny elmúlt évi eredményeinek értékelése, mely nagymértékben segítette, hogy az OTP dolgozói a jelentős forgalomnövekedés és a számos objektív akadály ellenére, jól álltak helyt a lakosság pénzügyeinek színvonalas intézésében, az 1974. évi betétgyűjtés, lakásépítés és egyéb fontos feladatok teljesítésében, illetve túlteljesítésében. , * 'S» SZ. E. Hazánkban a 44 órás munkahét bevezetése a IX. párt- kongresszus határozata alapján 1968-ban kezdődött Ezt megelőzően csupán az egészségre ártalmas és más sajátos munkakörökben és néhány meleg üzemben volt munkaidőkedvezmény, ami körülbelül 200 ezer dolgozót érintett 1968 után mindenekelőtt a kétmillió ipari és építőipari dolgozó munkaidejét csökkentették. A rövidített munkaidő bevezetése a X. kongresszus határozatának megfelelően a negyedik ötéves tervidőszakban folytatódott 1972—73-ban a tervező, szervező és beruházó vállalatok, továbbá az államigazgatás és a társadalmi szervezetek összesen 220 000 dolgozója kapta meg a kedvezményt 1974-ben megkezdődött a munkaidő-csökkentés második hulláma, vagyis az a szakasz, amelyben a rövidített munkaidő fokozatosan valamennyi bérből és fizetésből élő dolgozóra kiterjed. 1974. április 1-én n budapesti, június 1-én pedig valamennyi kereskedelmi dolgozónak, ugyancsak április 1-től a posta, egyes kommunális intézmények, oktatási és kulturális intézmények dolgozóinak munkaideje csökkent Az 1974-ben bevezetett munkaidő-rövidítés félmillió embert érintett, ezenkívül 80 000 pedagógust, akiknek a kötelező óraszámát, csökkentették. Az óraszám gyakorlatilag 1975. szeptemberében már valamennyi érintett pedagógusra érvényes lesz a csökkentett óraszám. Ily módon 1975 végén a bérből és fizetésből élő dolgozóknak mintegy 95 százaléka, több mint 3 millió ember végzi majd munkáját csökkentett munkaidőben. 1974. decemberében 2 és háromnegyed millió emberre terjedt ki a kedvezmény. Az ötödik ötéves terv közepére már valamennyi bérből és fizetésből élő számára érvényes lesz a rövidített munkaidő, mivel 1976-ban az állami mezőgazdasági üzemek és a szállítási ágazat azon dolgozóira is kiterjesztik a 44 órás munkahetet, akik eddig ezt a kedvezményt nem kapták meg. A kormányzat továbbra is megköveteli a vállalatoktól^ hogy a munkaidő-csökkentést megfelelően készítsék elő, biztosítsák, hogy a lakosság el-; látásában a munkaidő-csökkentés ne idézzen elő zavaró-' kát, s annak ellenére, hogy a rövidített munkahét a munkaidő több mint 8 százalékos mérséklését jelenti, a dolgozók keresete nem csökkenhet, sőt a párt- és a kormány életszínvonal-politikájának megfelelően a reálbéreknek emelkedniük kelL A vizsgálatok során nem tapasztaltak olyan esetet, amikor a munkaidő- csökkentés miatt valakinek a bérét csökkentették volna. Nem kevés viszont a panasz amiatt, hogy egyes intézmények szolgáltatásait, ügyinté-j zését elfogadhatatlan mértékben korlátozták a szabad 1 szombatok. Egyes bölcsődékben, óvodákban igyekeznek lebeszélni a szülőket arról; hogy szombatonként beadják gyermekeiket, némely kerületben túlzottan sok szolgáltatóhely tart szombatonként! zárva. E problémákat központi utasítással nem lehet megold dani. A kormányzat a tanácsokat hatalmazta fel arraj hogy az ilyen jellegű kérdé-J Bekben intézkedjenek. Az üzemek egy része, kű-J Ionosén egyes nagyvállalatpk, örvendetes módon igen rugalmasan gondoskodtak arrólj hogy a dolgozók jól kihasz-J nálhassák szabad idejüket Sok kezdeményezés történt, a dolgozók azonban sok helyütt kifogásolják, hogy a szabad idő jobb kihasználására tett intézkedések többnyire helyi jellegűek, s javasolják, hogy a jó kezdeményezések általános elterjesztésének legyen gazdája. Erre alkalmasnak találnák például a szakszerve» zeteket, 7. Harcunk Budapestért ' A kommunista párt akció- gárdáit a nyilas hatalomátvétel sem tudta letéríteni kitűzött feladatukról: a nácik és bérenceik elleni kíméletlen harcról. A terror egyik célja az volt, hogy megbénítsa a magyar nép ellenállását. A kommunista párt akciógárdái viszont fegyveres akcióikkal bátorítani, ösztönözni, a fegyveres harcra mozgósítani akarták a megfélemlített, el- bátortalanodott embereket. Végrehajtott akcióik ezért nem annyira katonai jelentőségűek, mint inkább mozgósító, demonstratív, erkölcsi hatásúak voltak. A párt jelentősebb akciógárdái a Marót-, fiad-, Szír- csoport, a novemberben, decemberben. főként a Vasas- tornászokból alakult \ KISZ- partizángárdák — a Homok-, a Kelen-, Lakatos-, Turésányi-, Ságvári-csoport — többségük vezetőjükről kapta nevét. A csoportok tömegesen hajtottak végre robbantásokat, kézigránát-akciókat, kaionai járművek, telefonvezetékek, nyüas- és SS-csoportok ellen. A párt akciógárdáinak egyik összehangolt tette volt. pL a Kelenföld, Rákosrendező, Zugló és Göd közötti, úgynevezett körvasút több alkalommal, egyszerre több helyen végrehajtott felrobbantása. Demonstratív jelleggel bírt a bánhidai és mátraházi — a főváros áramszolgáltatását — biztosító fővezetékoszlopok megrongálása Öbudán, Pest- hidegkúton és Kispest határában. Állandó célpontjaik voltak a nyilas kerületi és körzeti párthelyiségek, az olyan épületek, ahol a fasiszták egy- egy reprezentatív szervezete székelt, mint pL az Üllői úti hírhedt ABIT — Antibolsevis- ta Ifjúsági Tábor, a Tisza Kálmán — ma Köztársaság — téri Volksbund-székház, vagy az SS-ek egyik szórakozóhelye a Metropol Szálló, és a különböző nyilas könyvesboltok. Az akciógárdák néhány akciójáról bővebben is szólnánk: A Weinberger Dezső vezette Szir-csoport 1944. november Végén a nyilaspárt főhadiszállásának, a Hűség Házának a megtámadását kapta feladatul. Az akció komoly előkészületeket kívánt. Minden elhamarkodott, meggondolatlan lé. pés újabb, a felszabadító bizottsághoz hasonló lebukáshoz vezetett volna, a siker pedig bizonyította, hogy a terror, a letartóztatások sem tudják a hazafiak hangját elnémítani. Gondos terepszemle után november 27-én este került sor az akcióra. Először a csoport egyik tagja elterelő manőverként kézigránátot dobott az Andrássy út 80. előtt álló nyilas őrszemre és magára vonta a Hűség Házában tartózkodók figyelmét. így társai a Csengery utcából viszonylag biztonságban hajíthatták kézigránátjaikat a nyilas székház hátsó ablakaiba. Az akció nagyszerűen sikerült. Bizonyította, hogy a nyilasok még a legjobban védett „Otthonukban” sem érezhetik biztonságban magukat A Padányi Mihály vezette Marót-csoport vállalkozott a december 3-ára a Városi Szék. házba — ma Erkel Színház — tervezett nyilas nagygyűlés szétrobbar.tására. A nyilasok eddig egyetlen nagygyűlést sem mertek tartani hatalomra kerülésük óta. Egyes hadiüzemekben kísérleteztek ugyan „népgyűlésekkel”, de itt legtöbbször az összeterelt munkásság elkeseredésével találták szemben magúké*-. \ fővárosiak ellenállásának mind határozottabb megnyilvánulását propagandagyűlésekkel szerették volna leszerelni. Ezért a nyilasok nagyon sokat vártak az első nyilvános nagygyűléstől, amelynek sikerétől függően többet is terveztek. December 3-án, a nagygyűlésre érkező nyilas csoportok közé vegyülve jutottak a színházterembe a Marót-csoport tagjai. Nagy leleményességre, bátorságra és egy kis szerencsére volt szükség ahhoz, hogy az erkély és a földszint egy-egy páholyában elhelyezzék az előzőleg már acetonnal „élesített” robbanóanyagot és időben elhagyják a veszélyeztetett helyet. A gyűlés megkezdődött. A nyilas induló hangjai után Gera József nyilas pártvezető emelkedett szólásra. Alig beszélt azonban néhány percig, amikor a földszinti páholyban robbant az első bomba. „Óriási füst, por és sikoltozás — írja Fehér Lajos, Harcunk Budapestért című könyvében. — Mindenki maradjon a helyén, az előadást foly. tatjuk! — kiabáltak mindenfelől ... Az erkélyen több nyilas pisztolyt rántott és azzal akarta visszanyomni a megzavarodott nyilas tömeget.” Gera, alighogy a kedélyek lecsillapítása után ismét szóhoz jutott, robbant a második bomba. Bábeli zűrzavar kezdődött, a megvadult nyilas tömeg a székek tetején keresztül rohant az ajtók felé, törték, zúzták, gázolták egymást. A nagygyűlés folytatása lehetetlenné vált. Ez az akció kudarcba fullasztotta az első és egyben utolsó nyilas gyűlést is, mert ezt követően a nyilasok nem mertek sem a fővárosban, sem vidéken nyilvános tömeggyűlést tartani. Az akció végrehajtói pedig a legmagasabb pártelismerésben, pártdicséretben részesültek. A kommunisták harci gárdáihoz hasonló szerepre vállalkoztak a számban és ösz- szetátelben is jelentősen eltérő, úgynevezett Kiska — teljes nevén kisegítő karhatal. mi — alakulatok, amelyeket a rendszer urai hoztak létre éppen az ellenállók ellen. Később a kommunisták és más hazafiak felismerve a nagy lehetőséget a náciellenes tisztekkel együttműködve üldözötteket, harcra kész embereket juttattak a Kiska-alakula- tokba. Az ellenállók ott lega- lizálódtak és látszólag a rendszert szolgálták, a valóságban azonban ott és úgy léptek fel a nyilasok ellen, ahogy tudtak. Legnagyobb ilyen antifasiszta alakulat a XIII/1-es és a XIV/2-es zászlóalj, illetve század volt. Utóbbiban legalizálta magát a kommunista, szocialista fiatalokból álló Vörös Brigád, tagjainak többségét a nyilasok elfogták és a Várban kivégezték. Hasonló — bár számszerűen kisebb _ a lakulat szinte minden kerületben megtalálható volt. Az alakulatok közül több kapcsolatba került az egyre nagyobb jelentőségre szert tett, faként a peremkerületekben Szerveződött partiz^negységekkeL (Folytatjuk)
