Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-30 / 76. szám

Szaloncukorruhás, pipis- kedő kis babagyerekek kényes világa. A hajdan olvasott történetből ilyennek képzeltük el a balettórát. Külön világnak, ahol mindenki selyemruhába burkolva röppen, mozdulatai kifinomultan kecsesek, s ahová az utca gyerekei csak dühös, kíváncsi meg egy picit lenéző tekintetet vethetnek, — persze, csak az ablakon át.

Az efféle elképzelések mintha tőrt döfnének a hivatásukat átérző balettoktatók szívébe. A balettet komoly, mozgáskultúrát és ritmusérzéket fejlesztő tanulásnak tartják. És közelről milyen más is a mai balettóra! Az idejáró gyerekek hétköznap emberpalánták, akiknek egyik felét azért íratták be, mert kortársainál esetlenebb, mac- kósabb, vagy éppenséggel mert járása is bizonytalan — hiába töltötte be a negyedik évet. A másik csoport pedig olyan ígéreteket kelt a fürkész szemű rokonokban, hogy érdemes foglalkozni mozgásával: talán éppen ezen a téren hordoz magában tehetséget.

Szóval, nem bűnös hely a balett-terem. A „pozíciókat”, lépéseket gyakorló, eleibámuló, csetlő-botló csintalan gyerekek egyszerűen mozogni tanulnak. Köztük vannak azok a leendő kamasz lányok és siheder fiúk, akiket örömmel nézünk az utcán: szép a tartásuk, jó ritmusú á járásuk.

Az eredmény persze múlhat a gyerek szorgalma mellett a balettmester lelkesedésén is. Oly kevesen vannak akik a balettet oktatják, s mind szerelmesei a mozgásnak, a művészetnek. Rajtuk kevés múlik: de a szülőkön...! Van, aki sikknek tartja a balettórára járást, kisfia, kislánya elkínzott arccal követi a balett-tanár utasításait. így lehet megutál- tatni a különórákat!

Pedig a szép tartás, a jó mozgás* építi az egészséges önbizalmat.

Komáromi Zoltán í el vételei