Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-30 / 76. szám
Klopstock doktor, Babits világirodalmár orvosa' Dombóvárról O z Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában őrzött Babits-hagyaték egyik legértékesebb kincse a nagy költő operáció után írt naplója. Pepita füzeteiben mindent le kellett írnia, mert ez volt orvosaival, ápolónőivel, családtagjaival, barátaival az egyetlen érintkezési lehetőség. Orvosai között gyakran szerepel a német klasszikus költő nevét viselő dr. Klopstock Róbert. Babits feleségével egymás között csak Klopi-nak becézte. Dr. Klopstocknak fontos szerepe volt Babits életmentő sebészének, Nissen professzornak kiválasztásában és Pestre hívásában. Klopstock Róbert dombóvári származású volt. A numerus clausus miatt Prágában végezte tanulmányait. Onnan Berlinbe került, a világhírű Sauerbruch mellé asszisztensnek, ahol Nissen is dolgozott. Hitler uralomra jutásakor Nissent meghívták Törökországba, Klopstock pedig Budapesten talált állást. Hatvány Lajos háziorvosának fogadta anyósa, a Népszava volt főszerkesztőjének, a kivételes kegyetlenséggel meggyilkolt Somogyi Bélának özvegye mellé. Náluk is lakott a Bécsikapu tér 7. alatti Hatvany-palotá- ban. Itt ismerkedtem meg vele én is 1935-bea, K lopstock doktor akkor már híres volt irodalmi körökben, híres barátjáról, Franz Kafkáról, akinek nemcsak barátja, hanem orvosa is volt. Magyarországon akkor még csak néhány író ismerte a nagy prágai német nyelvű írót De Kafkán kívül ismert 6 más nagy német írókat is. A Levelek Hatvány Lajoshoz című hatalmas kötetben több levélben Is szerepel. 1935. április 14-én Franz Werfel megköszöni Hatványnak, hogy barátjának állást biztosított Pesten: „Kedves, tisztelt Hatvány Lajosi Szívből köszönöm igaz jóságát és részvételét Róbert Klopstocknak, ennek az értékes embernek a sorsában.” Thomas Mann 1937. június 16- án írja Hatványnak: „Nem lehetünk elég hálásak mindazért a sok kedvességért és jóságért... és Klopstock doktornak is rendkívül le vagyunk kötelezve.” Thomas Mann Ga, Klaus Mann Amerikában próbál állást szerezni a hitlerizmus terjeszkedésétől aggódó kiváló orvosnak. 1937. október 29-én ezt írja: „Klopstock-ügyben már volt jónéhány komoly tárgyalásom. Úgy néz ki, mégis tudunk szerezni némi hozzájárulást az ideutazást költségeihez.” B abits élet-halál operációja 1938. február 12- én történt. Az ezutáni válságos hónapokban Klopstock dr. gyakran volt ügyeletes Babits oldalán, sőt néha maga a nagy beteg kérte, hogy ő legyen mellette. Az Anschluss bekövetkezése után Klopstock igyekezett először Angliában, majd Amerikában elhelyezkedni. A Babits-hagyatékban mindkét országból Babitsékhoz Intézett egy-egy levele maradt meg. Ezeket itt közlöm először. Angliából írt levele: ^Kedves Babitsék! Hogy vannak? Olyan jó volna 1—2 szó hírt hallani Magukról, jót és vigasztalót. Bár a világ errefelé nem nyug_ tálán, de mért ne legyenek ók nyugodtak, Istenem. Amíg azzal voltam elfoglalva, hogy nézegettem pl. Svájcban és Párisban, jó volt, itt kb. 1 hete vagyok és kezd borzasztó lenni, az idegesség, a bevehetetlenség, az elérhetetlenség, pedig az angolok igazán kedvesek. Sikerül-e valami, ma még beláthatatlan. Némi kilátásom, de fsak némi (ami állítólag már szintén sok) úgy mondják van. Én kétség- beesett vagyok efölött az egész. igazán gonosz élet fölött, mely egyre őrültebb variatiokat pro. dukál. Ugy-e imák, legalább egy ilyen kis lapot? Hálás lennék, ha Babits úr megírná, vagy üzenné, hogy kik a legjobb és olvasni érdemes angol költők (vers) és hogy hogyan hívják azt a folyóiratot, amelyben csak verseket közölnek A legjobbakat kívánom Mindnyájuknak s igen sokszor üdvözlöm Magukat Klopstock U. t.: De hamar, igazán hamar kell írni, mert 15-én Amerikába utazom már." 1939. január 4-én New Yorkban van lepecsételve egy levelezőlapja; ezen ezt írja; ,JCedves jó Babitsék — boldog megóvott újesztendőt. Egészségben, alkotásban, és némi békében. Az európai emberiség sorsa itt igazán közállapota a szellemi légkörnek, szinte elképzelhetetlen intenzitással. Minden más, ahogy elképzeli az ember, sokkal jobb, tisztább, valódibb. — Itt él s növekedik egy igazi szellemi légkör, amely tág és mindent és mindenkit hajlandó befogadni. — Pár sor híradással boldoggá tenne... A legjobbakat hálás és jókívánságokkal teli szívből Klopi» Babits, nagyszámú és hírneves orvosai közül tudtommal Klopstock dr. az egyetlen Tolna megyei származású. Értesülésem szerint még ma is él és dolgozik New Yorkban. V an-e valaki Dombóvá- rott, aki róla, vagy családjáról tud valamit? GÁL ISTVÁN HALÁSZ RÓBERT FESTMÉNYÉ Fotó: Gottvald Károly KÚTI HORVÁTH GYÖRGY} NYÁRI KORAEST Tücsökzenére nyílnak csillagok szirmai A REQQEL SZÜLETÉSE Az égről leszakadt fények szétdarabolták a sötétséget és fellapátolták a hajnal vörös szekerére s mikor csordultig megtelt súlyától gömyedezve lassan elindult háta mögött a rájuk zúdult fényözönben vidáman nyújtóztatták merev tagjaikat a fák és füvek itták zubogva a csillogó hús harmatot Viktor Poltarackij: Áfonya K oleszovékhoz csomag érkezett messziről, kis kosárban szárított áfonya. Ott, ahonnan Dimitrij Va_ sziljevics Koleszov Moszkvába jött, ez a gyümölcs bőséges mennyiségben terem. „.Amikor a csomagot kibontotta és a felesége hozzálátott, hogy valami üvegbe átrakja, hirtelen szokatlan élességei tűnt eléje egy régi nyár emléke. Tizenhét éves volt akkor és a szülővárosától húsz kilométernyire lévő fűrésztelepen dolgozott. A hét elején utazott ki és csak ? hét végén haza. Az egyik szombaton már odahaza, ingét ledobva mosakodott az udvaron, amikor a szomszéd ház lépcsőjén Olgát pillantotta meg. Nyeszterovék lányát, aki vele egyidős volt, technikumba járt és tavaly nyár óta nem volt itthon. Könnyű nyári ruha volt rajta, sötét haja fiúsán rövidre vágva. — Szevasz Mitya! — köszöntötte a lány. Mosolygott és a kerítéshez lépett, — A sétakertbe készülsz? — Oda. — Menjünk egvütt! A sétakert jóformán az egyetlen szórakozóhely volt a kisvárosban, ahol szombat- és V3-9 ^ ÍiÍttAco-'x«-« nVtJp 1975. március 30. játszott. Itt találkozott a vá» ros fiatalsága. — Karolj belém- — ajánlotta Olga kifelé menet, pedig a karolás íratlan szabályok szerint is csak akkor volt szokás, ha a fiú és a lány között mélyek a kapcsolatok. Mitya még soha egy lánnyal se ment karonfogva. Később Olga azt kérte, hogy táncoljanak. — Nincs kedvem. Te csak táncolj... Olga táncolt, előbb Szuska Nyikityinnel, majd egy ismeretlen fiúval, s amikor vissza, jött, ragyogó szemmel, kifulladva mondta: — Teljesen elszédültem... Sétáljunk egyet! — Haza kell mennénk.. — Máris? — Korán kelek. Áfonyáért megyek. — Áfonyáért? Vigyél magaddal! — Messze megyek. — Nem baj._ ...Másnap hajnalban óvatosan bekopogott Nyeszterovék ablakán. Néhány perc múlva jött Olga, még álmosan, papucsban, kinőtt kötényruhájá_ ban. — Mehetünk.- — mondta. Majd kérdőn tette hozzá: — Nem tévedünk el? — Jól ismerem az erdőt! Szép út vezetett ki a városból. Olga lelkesedett. Az erdőben, ahol szinte feketéllett az érett áfonyától, letették a kosarakat és szedni kezdték a gyümölcsöt. Mitya megmutatta a lánynak, hogyan kell szedni. — Húzd végig az ágon az ujjaidat, könnyedén, és az érett gyümölcs a markodba hullik— Ott guggoltak egymás mellett. Olykor ugyanazt az ágat kezdték, ilyenkor a kezük összetalálkozott. Mitya úgy érezte, pintha áramütés érné. A nap már magasan járt, az erdő sűrűjében tűlevelek gyantás illata és nyírfakéreg keserű szaga érzett. Mitya azt javasolta, hogy reggelizzenek. Letelepedtek egy fenyő alá, Mitya kenyeret, szalonnát, hagymát szedett elő. — Milyen ügyes fiú vagy! — örvendezett Olga. Reggeli után folytatták. Amikor egy sűrű bokor ágait széthúzva, virágokkal pomnázó tisztást pillantottak meg, Olga lelkesedése a tetőfokra hágott. — Gyönyörű! Gyönyörű! — kiáltotta. Letették a kosarakat, Olga leült egy mogyoróbokor alá, Mitya melléje telepedett. majd végigfeküdteb a selymes fű vön. Néhány percnyi csend támadt, majd hirtelen Olga fel- sikoltott: — Jaj! Egy tücsök, vagy kullancs! Egyik kezével a ruháját markolta a mellén, a másikkal a fiú keze után kapott. — Segíts! De nem kellett segíteni; egy kis katicabogarat húzott elő a blúza alóL — Azt hittem, hogy kullancs... úgy megijedtem! Nézd, hogy ver a szívem! A Gú kezét a melléhez húzta. Mitya remegő ujjaival érezte a lány testének ruganyos domborulatát és hogy valóban; milyen kétségbeesetten ver a szíve! Olga hirtelen, váratlanul halk sóhajjal hanyatt esett, a szemei lecsukódtak. Mitya. na_ gyón megijedt. Érthetetlen volt számára, mi történt. Talán a nagy meleg, vagy a nehéz erdei levegő... vagy az ijedelem...? ' „Talán meg is halhat” ! Kétségbeesetten rohant a közeli forráshoz, sapkájába vizet merített, futott vissza és a vizet a lány arcába locs- csantotta. Olga felnyitotta a szemét Lábánál ott feküdt a felborított kosár, amelyből kigurultak az áfonyaszemek. — Mi történt velem? — kérdezte bágyadtan, nedves arcát és haját törölgetve. — Talán a nagy meleg ártott meg... — Menjünk haza... — mondta szomorúan Olga és felállt. — Szedjük össze az áfonyát. — Menjünk! — mondta ismét és elindult, anélkül, hogy az áfonyát felszedték volna. Elöl Olga, mögötte Mitya. Egész úton egyetlen szót sem beszéltek és Olga a kapuban sem köszönt el tőle. A hét elviselhetetlenül hosz- szú volt és Mitya a szokásosnál is korábban indult el haza szombat délután. Mintha nem is lenne fontos, kérdezte anyjától: — Hát Olga, hogy van? — Olga? Q még kedden elutazott. Vissza... — Elutazott?! — Igen. Elutazott— Azóta se látta... Cak annyit tudott, hogy elvégezte az iskolát, férjhez ment és nem jött vissza többé. — Mire gondoltál, kedves? — hallotta hirtelen a felesége hangját, amint az utolsó szemeket rakta már az üvegbe. — Eszembe jutott valami... Az, hogy egyszer a kosárból kiborult az áfonya és nem szedtük fel— I Antalfy István fordítása
