Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-30 / 76. szám
Hz ország fogjál tilosa volt Íz első munkásnő, aki a Szocialista Munka Hőse kitüntetést megkapta n kendertllolás a legnehezebb fizikai munkák sorában az első tíz között van. Ezt bizonyítani nem olyan nehéz,' hiszen Tolna megyében néhány évtizede még szaporán csattogtak a falusi házak udvarán, napfényes nyáridöben a tilolók, ma azonban még elvétve sem látni ilyen munkát végző falusi asz- szonyt. A tiloló szaggatta az ember karját, vállát, marka pedig ácskapoes-merewé vált egy napi munka után. Puha Lászlóné az ország legjobb tilolósa volt az ötvenes évek elején. A dunai öld vári gyárban dolgozott, gépen természetesen, amelynek nem kézzel kellett hajtani lapátjait. Gép forgatta az óriás vastengelyt, amelyikre tíz kerék volt szerelve. Mindegyik lapátke- rékbp tizenhat kőrisfa lapátot erősítettek és ez volt egy ti- lolóállás. A tengely átlag négyszázat fordult percenként, így a tizenhat lapát egy perc alatt igen sokat vert a kétujjnyi résbe elétartott kendermarokra. Ezt a kendermarkot kellett a tilolósnak kézzel erősen fogni, és állandóan beerőltetni a gép szájába, amely mindig nyomta volna kifelé irtózatos fordulatszáma miatt. Puháné tizenöt éves volt, amikor a portól ködös kender, gyárba először a tiloló mellé állt, és üttette bütykössé új- jait. Az ötvenes évek elején, amikor a szocialista munkaverseny kezdődött, a dunaföld- vári üzem gyakorta szerepelt az országos és a megyei lapok hírrovatában. A munkasikerek dobták fel Puha Lászlóné ne. vét is. Úgy, hogy országgyűlési képviselőnek is választották, és hazánkban először kapta meg — munkásnők közül •— a Szocialista Munka Hőse magas kitüntetést. A jeles ese. mény lázban tartotta akkor Tolna megye munkásait, hiszen kétkezi munkásnő került soraik közül az ország legmagasabb fórumába, kapta a legmagasabb munkáskitüntetést, Harminc év eltelt a Duna- iföldvári Kendergyárban, el Puha Lászlóné életében is. Ma nemigen emlegetik őt, nem feledték talán még el, de nem hívják nagygyűlésekre, magas kitüntetését néha a gimnazisták viszik el szellemi vetélkedőre, amikor munkahősök relikviáit kéri a zsűri. Puha Lászlóné most is fizi. kai munkás, kenderosztályozó. Bár a hivatalos munkakör-elnevezés, meo-vezetőnek írja. De éppen úgy dolgozik, mint társnői, akik a turbina alól kikerülő tilolt kendert készítik elő további feldolgozásra. • Csanádpalotáről, a kender, gyári munkások őshazájából indult, s itt a Duna mentén telepedett le. Negyvenötben lett párttag, ma is az. Két unokája szalad elé, ha munkából hazasiet. öt testvére dolgozott a gyárban, amikor körülötte az események villámlásszerűen követték egymást. Hogyan is volt abban az időben? Beszéljen erről Puha elvtársnő! — Az én életemből azt lehet példázni, hogyan becsüli meg rendszerünk a munkást, és milyen értéke van az olyan embernek, aki szorgalmas, tisztességes és a közösségért dolgozik. Negyvenkettőben kerültünk Dunaföldvárra, édesapám áztatós volt, édesanyám pedig kötélfonó. A felszabadu. lás után öt testvérem dolgozott itt a gyárban, úgyhogy egy törőcsapatot kitettünk volna. — Ezerkilencszáznegyven- hatban mentem férjhez, két leányom, meg egy fiam született. Fiam villanyszerelő, most áll a katonaság előtt, egyik lányom férjhez ment — két unokám van másik még nem férjes. — Az ötvenes évek elején nagyon sokat dolgoztam. Minden alkalomra szerveztek munkaversenyt Én kendert tiloltam, és a százalékom mindig igen magas volt. Nem feltornázottan, hanem az én kezem munkája révén. Él. munkás kitüntetést kaptam, aztán sztahanovista lettem, többszőr is. Abban az időben verseny volt a szakmában, ki a legjobb tilos? Két évig én voltam az ország legjobb tiló- sa. Díszes oklevelet adtak erről. Közben, már az ünneplés közben, én mindig csak dolgoztam. Reggel munkába álltam, és csináltam estig. Este mértük a teljesítményt megint magas a százalék. Később persze iri gyeim is voltak. — Mint párttagot beválasztottak a gyári pártvezetőségbe. Aztán megyei pártbizottsági tag voltam, amikor egyszer kijött ide a gyárba Király László, az akkori megyei titkár. Fölhivattak az irodába, és beszélgettek velem. Mondták, hogy képviselőnek akarnak jelölni. Én nem is tudtam, mi az. Halványan emlékeztem még ró, hogy a régi úri választások miként voltak, tiltakozni sem tudtam, a párt így akarta, én pedig nem ellenkezhettem.. — Szóval, amikor Király elvtárs beszélgetett velem biztossá vált, hogy jelölnek. Én azonban féltem. Mondtam az elvtársaknak, hogy nem értek én ilyen dolgokhoz, én csak tilolni tudok. Amikor elment a megyei titkár, visszamentem az üzenábe, és gyerünk tovább tilolnu Harmad-, negyednap küldtek értem egy autót. Átöltöztem és vittek Szekszárdra. Elmagyarázták, hogy ml a dolgom. Mellém adtak egy elvtársat, úgy hiszem Orbán nevezetű volt, és vittek gyűlésekre. Paksra, Dunaszent- györgyre, Dunaföldvárra, meg Bölcskére jártunk választási gyűlésekre. Nekem mindig az életem történetét kellett el. mondani, hogy munkás vagyok, szüleim, testvéreim is azok. — 1953-ban, így tavasztájt választottak meg országgyűlési képviselőnek. Márciusban, vagy áprilisban volt a választás, nem emlékszem rá. Elég az hozzá, hogy az országgyűlés után hazajöttem és beálltam tovább tilolni. Ha gyűlésre kellett menni, küldtek értem egy taxit, és vittek. Én másnap megint visszamentem a tiloló- ba. Termelési eredményeim is változatlanul magasak vol. tak, jó hírem volt a szakmában. — A választás után, talán két hónapra kellett a Parlamentbe menni. Nahát, én azt magának nem tudom elmondani, hogy mit éreztem akkor. Csupa fényesség, komoly emberek, asszonyok. Minket majdnem kézenfogva vittek mindenhova. Hát múlt az idő, én dolgoztam tovább a tiloló- ban, s néha kellett menni gyűlésre. — 1955-ben kaptam egy díszes levelet, amelyben felszólítottak, hogy utazzak Pestre, valamilyen kitüntetés átvételére. Nagy izgalommal készül, tem. Rengeteg ember volt a Parlament nagytermében, tele mind kitüntetéssel, én meg ebben a sötét ruhámban voltam. Erre a ruhára tűzte fel Dobi István elvtárs hazánkban munkásnőnek először a Szocialista Munka Hőse kitüntetést. Ezért szeretem nagyon ezt a képet, mert visszahozza fiatalságomat, nem mintha most öregnek érezném magam, de azok a szép idők nem mennek ki az emlékezetemből. — Én az országgyűlési posztom, és a kitüntetésem után semmiféle előnyöket nem él. veztem. Lehet, hogy jól Jártam volna, ha mondom úton, útfélen, hogy milyen kitünte. test kaptam, meg hogy ország- gyűlési képviselő vagyok. Nekem ilyen nem jutott eszembe. — Hat és fél évig voltam or. szággyűlési képviselő. Az ellenforradalom miatt volt ez így. Akkor kijöttek - hozzám az elvtársak és azt mondták, hogy Puha elvtársnő, most olyan emberek kellenek, akik iskolázottabbak. Jól van. Ha így van, akkor így kell lenni a dolognak. Én meg dolgoztam tovább, mint tiloló. Csak az 1200 forint képviselői pénz hiányát érezte meg a családom, de azután még többet dolgoztam, és átálltunk a kevesebb pénzből való gazdálkodásra. — ötvenhatban megszűnt 3 kézi tilolás, végre turbinát kaptunk, könnyeb lett a mi munkánk is. Most tíz éve ősz. tályozó vagyok. A múlt héten jártak itt nálam a földvári gimnazisták, elkérték a kitüntetésemet, vitték megint valami vetélkedőre bizonyítéknak; — Azóta nem voltam a Par. lamentben. Nagyon szeretnék egyszer még fölmenni, megnézni, hogy ki ül abban 3 székben, amelyikben én hat és fél évig ültem. * A dunaföldvári Móricz Zsig- mond utcában, takaros, szépen berendezett házban lakik a Puha család. Az előszobában kitömött fácán és mókus, fonott székek. A sarokban aa unokák játékai. A lakószobában két ágy, a másikban szín. tén kettő, szekrények, vitrinek, emléktárgyak, fényképek. A konyha kicsi, az udvarról kell megközelíteni, de jól felszerelt. Hűtőgép morog az ablak alatt, rajta kávéfőző. Puha Lászlóné kendertiloló munkás megkérdezi tőlem: — Kávét kér, vagy egy po^ bár bort? Elfáradtam az emlékezésben. Ez a két óra, higgye el hosszabb volt, mint a harminc évem a felszabadul lás óta. Csöngetnek a kapun, a nagy-: fiú szaladt haza ebédelni. . Mi visszaindulunk a gyárba^ kettős örömmel, mert megtaláltuk azt a fényképet, amelyig két a kitüntetés idején készítettek az ország legjobb tiló-í sáról, a Szocialista Munka Hő ■ sérőL PÁLKOVÁCS JENŐ Szakmunkásképzés az NDK-kan ! A Német Demokratikus Köztársaságban egész sor törvény biztosítja a fiatalok tanulását. A magasan képzett szakmunkásnevelés fontos része az ok. tatáspolitikának. 1949-ben, az NDK megalakulásakor, még csak 365 000 ipari tanulót tartottak nyilván, 1971-ben már 456 000-ret, 1974-ben pedig 464 000-ret. A Német Szocialista Egy: ségpárt VIII. kongresszusa 1971 és 1975 között 900 000 Ipari tanuló kiképzését tűzte ki célul. A feladat teljesítése tervszerűen halad előre: 1971- től 1974-ig összesen 720 000 ipari tanuló fejezte be eredményesen tanulmányait, 1975- ben valószínűleg 207 000 »új szakmunkás hagyja el az iskolát. A Német Demokratikus Köztársaság megalakulása óta 3,8 millió fiatal, közöttük 1,6 millió leány kapta meg a szakmunkás-bizonyítványt Az állam messzemenően tá_ jnogatja a szakmunkásképzést Az oktatásra fordított kiadások 1950 óta meghétszereződ- tek, s jelenleg évente több mint 700 millió márkát tesznek ki. 1,1 millió fiatal — köztük 495 000 leány — látogatta a 1975. március 30. szakmai kiképzés előtt a 10 osztályos iskolát. Kétszázezer szakmunkás (91 000 leány) rendelkezik érettségi bizonyítvánnyal. Ma a tanulók több, mint 90 százaléka a 10 osztályos iskolát végzi. Az NDK-beli fiatalok jelenleg 306 szakma több mint 600 ágazata között választhatnak. A szakmunkásiskolái felvételt általában a 10. osztályos politechnikai felső iskola elvégzéséhez kötik. Az oktatás ideje a 10 osztályos iskola elvégzése után másfél, két, illetve két és fél év, nyolc osztály után pedig három év. Néhány éve vezették be az úgynevezett alapszakma-tanítást. A tanulók 18 hónap alatt alapképzést kapnak, utána több hasonló mes. térségét sajátíthatnak el, és az oktatás utolsó fél évében alapos tudást szerezhetnek az alapszakmában. Egy építőszakmunkás például1 a következő hat más mesterséget tanulhatja meg: vasbetonszerelvény- építést, vasbetonalkatrész-sze. relést, zsaluzást, mélyépítést, vakolást és a kőművesszakmát. A szakmai oktatási intézmények többsége a fontos iparvidékek közelében van. így Halle megyében 116, Drezda megyében több mint 103 és lOrl-Marx-Stadt-ban több mint 101 szakiskola működik. 129 szakiskolában pedig mező- gazdasági és erdészeti szakmunkásokat képeznek ki. Az ólra só népért Nyomon követni as embert Olvasási program Az '„Olvasó népért" mozgalom új szakaszához érkezett: a Hazafias Népfront olvasó népért mozgalom titkársága és az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központja közreműködésivel el_ készültek olvasási programjai, melyeket a felszabadulás 30. évfordulójának épében teljesítenek a könyvtárak. Az olvasási programok végrehajtását előkészítő füzetben Fábián Zoltán, a Magyar írók Szövetsége titkárának bevezető sorai olvashatók. Idézzünk a szép gondolatok közül néhányat. „A huszadik század harmadik harmadában élünk, amikor az ember kitört a Föld vonzóköréből, ugyanakkor egyre mélyebben hatol be az élő szervezetek sejtfalai mögé, az anyag parányi részecskéinek labirintusába: a végtelenségtől igézetten egyszerre kalandozunk a makrokozmosz és a mikrokozmosz titkai között. Mit adhat mindehhez az irodalom? Az irodalom, amelynek egyetlen szerszáma van: a szó. Mit adhat? A mindmáig legismeretlenebb, legtöbb titkot rejtő világba nyit kaput: önmagunkba..; A tudomány megváltott minket az anyagi világ mágiájától; — az irodalom, művészet ma már nem ráolvasás szarvasra, bölényre, betegségre vagy éppen — atomreaktorra. Nem kell vernünk a sámándobokat, a segítő szellemek után kiáltozva, nem kell felrajzolnunk a mágikus jeleket sem az altamirai barlang- falra, sem rakétáink hőálló fémtestére. A tudományt kell nyomon követni és az embert! Az irodalomnak, művészetnek egyetlen „mágikus” tartalma maradt: az ember. Meg kell értenünk önmagunkat, meg kell találnunk önmagunk megismerésének kútfőit, itt ezen a végtelenbe repített földgolyón. A tudomány és főként a matematikai képletek kulcsot adnak a törvényekhez, de a törvényekkel élni is tudnunk kell! Eljutottam oda, ahová — bízom benne —> a Kedves Olvasó is követett, s ahol közösen fogalmazhatjuk meg: napról napra meg kell újítanunk önmagunkat, újabb és újabb ismeretekkel kell gyarapítanunk egyéniségünket.” Az önépítő, ismeretszerző munkához — kellemes munka, olvasni — nyújt segítséget az a három olvasási program, amelyeket úgy állított össze a mozgalom bizottsága, hogy olyan művek szerepeljenek bennük, amelyekre a humánus erkölcsi felelősségvállalás, az elkötelezett szocialista eszmeiség a jellemző. Az olvasóknak, akik részt vesznek a mozgalomban, természetesen nem kötelességük az ajánlójegyzék mind a harminc könyvét végigböngészni. Csak hat művet — 1975 végéig. A három ajánlójegyzék mindegyike harminc kötetet tartalmaz, a három közül azt választhatja ki az olvasó, amelyik leginkább megnyerte érdeklődését. A választást megkönnyíti, hogy a könyvek rövid tartalma is szerepel az ajánlófüzetkében. A mozgalom nem csupán a könyvek elolvasásából áll: természetesen különféle vetélkedők, pályázatok, ankétok követik egy-egy választott könyv elolvasását. Lehetőség lesz művelődési közösségek, olvasókörök alakulására, irodalmi beszélgetésekre is. Tulajdonképpen ez adja a mozgalom célját, értelmét. Mindazok, akik kedvet éreznek a nemes célú mozgalomban való részvételre, jelentkezzenek könyvtárunkban, ahol részletes tájékoztatást kaphatnak.
