Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-28 / 74. szám
A tulajdonviszonyok fejlődése © Hazánk szocialista átalakulásának és fejlődésének folyamatában — a munkáshatalom győzelmét, a tőkés magántulajdon állami kisajátítását és a gazdasági-kulturális építőmunka kibontakozását követőén — a mezőgazdaság kollektivizálása tetőzte be a szocializmus alapjainak lerakását. Ezzel a népgazdaság egészében uralkodóvá váltak a szocialista tulajdonviszonyok és lényegesen megváltozott a társadalom szociális struktúra- ja. Társadalmunk építésének adott fokán — hazánkban csakúgy, mint más szocialista országokban — a tulajdon rendszere és általában a tulajdonviszonyok szerkezete szükségképpen differenciált. •Ennek okai egyrészt történelmi körülményekből (az állami szektor és a szövetkezeti szektor kiépülése), másrészt azokból az eltérő adottságokból és feltételekből következnek, amelyek a termelőtevé- kenys,ég jellegét technikai és szervezeti értelemben megha- • tározzák. ; Mindezek alapján a magyar ■ társadalomban jelenleg a szocialista tulajdon két formája — állami tulajdon és szövetkezeti tulajdon — létezik. Megkülönböztetjük továbbá az állampolgárok személyi tulajdonát, és a kjsméretű magán- tulajdon meglehetősen szűk területre korlátozódó szektorát. Népgazdaságunkban és társadalmunk szociális szerkeze- ' tében . a legnagyobb súlya és szerepe az állami tulajdonnak "van. Az állami tulajdon elsősorban az alapvető termelési (eszközökre és a népgazdaság számára döntően fontos más "Vagyontárgyakra terjed ki. Ezek elidegenítése nem lehetséges! Az állami tulajdon egységes és oszthatatlan. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy — megjelenési formáit és a tulajdonosi funkciók tényleges gyakorlását tekintve — ’ az állami tulajdon maga is többszörösen differenciált. A kifejezetten köz- ‘ ponti (kormány-, illetve minisztériumi, főhatósági) irányítás alá tartozó ágazatok mellett olyan formák is léteznek, (kommunális tulajdon, tanácsi tulajdon és egyéb közületi és társulati tulajdonok), amelyek az állami tulajdon Változatainak tekinthetők. A szocialista tulajdon másik fő formáját a szövetkezeti tulajdon jelenti. Ez a tulajdonforma a társadalmi termelés, az elosztás, vagy a szükségletek közös kielégítésére önként társult állampolgárok csoportjának oszthatatlan tulajdona. A szövetkezeti tulajdon körébe tartoznak a szövetkezetek egymás közötti társulásai, és az általuk alapított vállalatok is. A szövetkezeti tulajdon más formáival egyenrangú és azonos védelemben részesül. A szövetkezeti ágazatok (mezőgazdasági termelőszövetkezetek, ipari szövetkezetek, fogyasztási és értékesítő szövetkezetek, stb.) a dolgozó lakosság közel egyharmadát foglalkoztatják, a nemzeti jövedelem egyötödét állítják elő, és a kiskereskedelmi forgalom egyharmadát bonyolítják. Tevékenységüktől jelentős mértékben függ az egész népgazdaság fejlődése és az életszínvonal általános emelkedése. Az állami és a szövetkezed tulajdonformák szerves összetevői a szocialista tulajdonviszonyoknak és a szocialista tervgazdálkodás rendszerénél:. Fennállásuk és tevékenységük objektív társadalmi-gazdasági szükségszerűség. Az MSZMP kongresszusi és KB-határozataí ezért hangsúlyozták, az állami és a szövetkezeti tulajdon megítélése szempontjából nem indokolt elvi-eszmei és politikai természetű megkülönböztetéseket tenni. Ugyanakkor megállapítható, hogy a két tulajdonforma keretei között folyó gazdasági tevékenység gyakorlati fejlődését kettős tendencia jellemzi. Az állami és a szövetkezeti gazdálkodás bizonyos fokig közeledik egymáshoz. Erősödik az állami vállalat gazdasági önállósága és tevékenységével összefüggő csoportérdekeltsége, növekszik a dolgozó kollektíva anyagi érdekeltsége és részvételi igénye — az üzemi demokrácia szerepe — k. vállalat irányításában, miközben kibontakozik a szövetkezetek vállalatszerű gazdálkodása, amely a szövetkezeti demokrácia érvényesülését illetően is új követelményeket támaszt Az állami vállalat és szövetkezet azonban (a tevékenység méreteit és jellegét tekintve) továbbra is egymástól gyakorlatilag különböző gazdasági formákat jelentenek. Személyi tulajdonban vannak az állampolgároknak személyes és családi szükségleteik kielégítését szolgáló, vagy előmozdító javai — családi házak, berendezési és használati tárgyak, továbbá a háztáji gazdaság körébe tartozó vagyontárgyak. Az alkotmányi elismeri és védi a munkával szerzett személyi tulajdont. Az állampolgár személyi tulajdonjogával személyes szükségleteinek kielégítése érdekében szabadon élhet; értve ezen a dologi és szellemi javak köz., vetlen elsajátítását, a felettük való közvetlen rendelkezést, — így a törvényes kereteknek megfelelő elidegenítés és az öröklés lehetőségét is. A szükségképpen létező jövedelemkülönbségeket figyelembe véve a személyi tulajdon csak abban az esetben válhat antiszocialista, közösségellenes jelenségek forrásává, ha bizonyos javak és szolgáltatások túlságosan hosszú ideig maradnak a luxus- jellegű fogyasztás tárgyai. A szocialista társadalom nem változtathat a munka szerintii elosztás elvén, viszont szociálpolitikai eszközökkel kiegyenlítheti a belőle fakadó családi és egyéb természetű jövedelemkülönbségeket. Azok a termelési eszközök, ^melyeket o törvény nem nyilvánít kizárólag az állam tulajdonának, korlátozott mértékben magántulajdonban is lehetnek. Az egyénileg dolgozó parasztok, kisiparosok és kiskereskedők magántulajdona — mint munkával szerzett tulajdon — az állam támogatását élvezi. De ez a magán- tulajdon a köz érdekét nem sértheti. A nem munkából származó jövedelmeket feltáró, hatékonyan funkcionáló és méltányos adórendszer ezt biztosíthatja. Más szabályozókorlátozó rendszabályra belátható időn belül nem kerül -sor a magánszektor ügyében. A jelenlegi tulajdonviszonyok differenciáltsága tehát nem akadályozza a szocialista társadalom teljes felépítésével járó gazdasági és kulturális célok elérését. Sőt, ez a differenciáltság és a hozzá kapcsolódó érdekviszonyok hatékony működtetése fontos eszköze annak, hogy társadalmi összfejlődésünk szocialista céljai megvalósuljanak, SZABÓ BÉLA — SZÉLL JÁNOS SZMT-einökségi ülés Szekszárdin Tegnap délelőtt elnökségi ülést tartott Szekszárdion a szakszervezetek megyei tanácsa. Az elnökség egyebek között a szakszervezeti választások előkészítésének, lebonyolításának kérdéseit tárgyalta meg Soponyaj Jánosnak, az SZMT munkatársának jelentése alapján. i A SZOT választási határozatainak megjelenése után al megye üzemeiben és vállalataiban nyomban megkezdőd-» tek a választási előkészületek! 1975 januárja óta tartanak ai munkaértékelések és a káderelőkészítések. A korábbi szb- titkári értekezleten meghatározták a márciusi taggyűlések napirendjét, az alapszervi káderelőkészítést, a bizalmi vá-f lasztások idejét és a megválasztásra kerülő testületek tagjainak számát, valamint a választások módját és a választás utáni tennivalókat. A bizalmiak választására most ai XI. pártkongresszus után nagyobb lendülettel, jó politikai légkörben kerül sor, április 1—> 30 között A szakszervezeti bizalmiak beszámolóinak elkészítéséhez az szb-titkóraktóH szóban és írásban minden segítséget^ megkapnak. A választások során arra törekszenek! hogy a szakszervezeti munkába bevonják azokat a fizikai dolgozókat, akik eddig nem végeztek mozgalmi munkát A tapasztalatok azt mutat«» ják, hogy a választások élőké«; szítése a határozatok szellemében, megfelelően történik. Le«? maradás a megye területén se«, hol nincs. A szakszervezeti bizottságok választását május 30-ig bonyolítják le. .. Az , SZiyiT elnökségi ülésed értékelték az országos' szakmai bértáblázat bevezetésének! megyei tapasztalatait is. Végezetül beszámoló hangzott el az SZMT megyei bizottságoki szakmaközi bizottságok és kultúrintézmények 1974, évi gazdálkodásáról. SO év - SO történet 1960-ig szűk világban éltem ugyanúgy, mint a legtöbb, hozzám hasonló parasztasz- szony. Húszéves koromban férjhez mentem, megszületett a kislányom, utána két ikerfiam, uram gazdálkodott, majd a brikettgyárban vállalt munkát, én meg otthon a háztartásban dolgoztam. Vasárnap, miként a kötelező illem előírta templomba mentem a hét többi napján mostam, főztem, takarítottam, a közélettől, a politikától nagyon távol voltam. Emberek közé ritkán, rendezvényekre egyáltalán nem jártam. Tizenöt évvel ezelőtt kezdődött a sorsomat alakító változás és én most azt szeretném elmondani, hogyan lett belőlem közéleti, közösségi ember. Most februárban küldött voltam a megyei pártértekezleten, s amikor kézhez kaptam a jelölő bizottság listáját, azt, hogy kiket javasolnak a megyei pártbizottságba, nem akartam hinni a szememnek. A jelölőlistán az én nevem is szerepelt. Erre nem számítottam. Ránéztem a szomszédomra, szívem a torkomban dobogott, arra gondoltam, ez valami tévedés, ez lehetetlen. A küldött elvtársak szavaztak és én is tagja lettem a megy« pártbizottságnak. Eszembe jutott, ha nincs a nagyüzemi gazdálkodás, biztos, hogy megmaradok a főzőkanál mellett. Gyerekkoromban kitűnő Uh nuló voltam, de fiatalasszonyként már lemondtam arról, hogy az eszemnek valaha is hasznát vegyem, tudásvágyamat kielégítsem. Szerencsére jött az átszervezés, s mintha megsejtettem volna valamit, beléptem a termelőszövetkezetbe. Az idősebb gazdák, akik ismertek, jószívvel fogadtak és mondogatták: gyere lányom, ahol írni, szorozni, összeadni, osztani kell, ott neked majd hasznodat veszik. Januártól júniusig a növénytermesztés-» ben' dolgoztam, júniusban eljött az ideje, hogy „beállítsák” a pénztárost, meg a raktárost Ki vállalja? A vezetőség nyomban rám gondolt: igaz, hogy ez a Márta asszony személy, dehát a «ziikgég tör= Vényt bont Kern akartam csalódást okozni, éppen ezért pontosan, lelkiismeretesen végeztem a mérlegelést, szigorúan a rendhez tartottam magam és sokaknak éppen ezzel okoztam csalódást. Emlékszem, a részes kukoricát Illés Jeromos bátyám járandóságárt mértem, gondosan ügyelve arra, hogy se ő, ne csapódjon be, se a szövetkezet Abban az időben még nagyon úgy volt, hogy minden szentnek maga felé hajlott a keze, s Jeromos bátyám elkezdett káromkodni, hogy én öt megrövidítem. Szidott, lehordott mindennek. Egész nap sírtam. De legközelebb már nem hagytam magam. Az ilyen és hasonló ösz- szekoccanások arra késztettek, hogy a közgyűlésen felálljak, s elmondjam mit látok a termelőszövetkezetben jónak, mit látok rossznak. Mind gyakrabban éreztem, hogy van mondanivalóm, s egyre jobban érdekelt minden, ami a termelőszövetkezetben nehezítette, vagy siettette a munkafegyelem megszilárdítását. Sokáig csendben éltem, de most végre megszólaltam. így szinte észrevétlenül rákaptam az újságolvasásra és a rádiót is úgy hallgattam, hogy okosodjak, a gazdasági politikai kérdésekben tisztábban lássak és felszólalásaimnak kinti példákkal szerezzek még nagyobb nyomatékor Aztán jött a többi feladat Ä közösségi, a közéleti munkát megszoktam, megszerettem, törvényszerűen következett hogy felvételemet kértem a pártba. Látóköröm bővült; a dolgokat, az igazságokat las- fian-lassan nem csupán részié- tökben, hanem összefüggésekben láttam. Egyetlen dolog erősen zavart, nem ml«, mint • hat elemi. Éreztem, kevés. nagyon kevés, őszintén szólva nem sokáig haboztam, 1962- ben beiratkoztam a hetedik osztályba és 1963-ban a nyolcadik osztályt is elvégeztem. De hogyan? Abban az időben Zetorral jártunk Decsre, a takarmánykeverő üzembe. Autónk még nem volt. Ültem a zsákok tetején, kezemben a könyv és tanultam. Hazaérkeztünk, úgy, ahogy voltam poros köpenyben rohantam az iskolába. Nádasi József igazgató gyakran emlegeti azokat az éveket. Egy héten háromszor délután öt órától esti kilencig ültem az iskolapadban és kilenc óra után Nagymányokról gyalog bandukoltam, haza Kis- mányokra. Amikor mi felnőtt diákok a nyolcadik osztályt befejeztük, bankettet tartottunk. De én annyira örültem a bizonyítványomnak, hogy a bankettre el son mentem. Boldog vol- tam, egyre csak az járt az eszemben, végre van egy alap, ezen elindulhatok. Tudtam: ettől kezdve már nem fogom sóvárogva olvasni a jelentke- zósi felhívásokat a különböző tanfolyamokra, iskolákra, hi- szen nyolc osztállyal bárhová íelentkezhetem. Azóta két me- zőgazdasági szakmában szereztem szakmunkás-bizonyít- réajX részt vettem egy raktáros-továbbképző tanfolyamon és jelenleg Falánkon, a mező- gazdasági szakközépiskolában tanulok, Természetesen a poHuszon harmadik történet Elmondja: Nyara (fi Jánosáé, Papp Márták, Született: Istensegíts, 1931. Családi állapota: férjezett Lakása: Kismányak. Szakképzettsége: szakmunkás«, Foglalkozása: főraktáros. Munkahelye: Nagymányok, Gábor Áron Tsz, Édesapja foglalkozása 1945 előtt: földműves,. litikai oktatást sem hanyagoltam éL Mit is mondjak? 1965 óta megszakítás nélkül pártvezetőségi tag vagyok, a főraktáro- sj munka mellett rengeteg mozgalmi munkát végzek, s időnként megkérdezem magamtól: hová lett az a félénk fiatalasszony, aki tizenöt évvel ezelőtt én magam voltam? FELJEGYEZTE. ’ szekuuty Péter 1975, március 28.
