Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-26 / 72. szám

Az elismerés nem marad el A beosztott állomány jutalmazása. Vidóczy elvtárs adja át a jutalmat. ' Ä Dombóvár városi polgári védelmi parancsnokságon a polgári védelmi szervek tevé­kenységének értékelésére nagy gondot fordítunk. Az értékelést természetesen minden esetben követi az el­ismerés, amely lehet; — kitüntetés; pénzjutalom; tárgyjutalom; köszönőlevél (oklevél); szóbeli elismerés, valamint sajtón keresztüli- népszerűsítés. . Á városi pv. parancsnokság Szinte valamennyit alkalmazza. Ä legnagyobb elismerés, amit a huzamosabb idő óta végzett polgári védelmi mun­káért javasolhatunk, a honvé. delmi miniszter elvtárs által adományozott „Honvédelmi Érdemérem” kitüntetés, ame­lyet rendszerint Szabópál An­tal, megyei tanácselnök, pol­gári védelmi parancsnok ad át. Ä kitüntetéssel együttjárő Szabadság és pénzösszeg már önmagában is elég magas el­ismerés. Városunkból 1974-ben öten kapták a „Honvédelmi Érdemérem” kitüntetést. Á kiképzések befejeztével lehetőség van, hogy a parancs, noki törzsekből, a parancsnoki állományból az év végén né­hány személyt magasabb pénz­jutalomra felterjesszünk. Ä városi pv. parancsnokság élt is ezzel a lehetőséggel. 1974-ben öten kaptak ilyen pénzjutalmat. E pénzjutalom átadása is ünnepélyes keretek között történik. Á beosztott állomány részé­re az ide vonatkozó rendelke­zés szerint a megadott kere. tek között tárgyjutalmat lehet adni. Ilyen tárgyjutalmat 1974-ben negyvenen kaptak. Vidóczy László városi ta­nácselnök,''pv parancsnok meg. köszönte a meghívottak mun­káiét, adta át a jutalmakat, külön gratulálva és további jő munkát kívánva. Mint minden anyagi forrás, így a jutalmazási keret is megszabott összeg. Ami azt jelenti, hogy nem tudunk mindazoknak a személyeknek anyagi elismerést juttatni, akik a végzett munkájuk alapján különben megérdemelnék. MIS. március 2& így több esetben javasoltuk a munkaadónak a polgári vé­delmi munka elismerését. Az üzemek rendszerint figyelem, be veszik ezeket a javaslato­kat. Több olyan eset volt, amikor az üzemek a kiképzési év befejeztével külön a polgári védelmi munkáért fizettek ki pénzjutalmat. Egy-egy fontosabb polgári védelmi megmozdulás, mint a kiállítás, gyakorlat, stb. értéke­lésénél e munkát elősegítő személyek részér*, köszönő­levelet adunk. Ilyen köszönőlevelet kaptak 1974-ben negyvenen. Egyes üzemek a küldött kö­szönőlevelet, mint egy helyes propagandamódszert alkal­mazva, kitették az üzemi fali­újság táblára. Ezzel is bizony­ságot téve annak a meggyőző, désnek, hogy a polgári véde­lem az ugyanúgy hozzátarto­zik az üzem mindennapi éle­téhez, mint a többi egyéb más feladat. Az egyik, talán leghatáso­sabb módszerünk, a jól dolgo. zó személyek népszerűsítése. Ez általában a Tolna megyei Népújság pv. mellékletén, il­letve a Városi Tanács Híradó­ján keresztül történik. 1974-ben közel 10 személyt mutattunk be név szerint, és több alegységet pedig a kol­lektív munkája alapján. A jövőben ezt a területet kívánjuk kiszélesíteni, gazda, gabb módszereket alkalmazni. Tudjuk, hogy a polgári vé­delmi szervekhez beosztott emberek nem az anyagi elis­merés mié« végzik hosszú évek óta e nemes feladatukat. Tudjuk azt is, hogy ec az el­ismerés csak kis része annak, ami „kijárna” azért az önfel­áldozó munkáért, amit egye­sek olyan önzetlenül végez­nek. Azonban tudjuk azt is, hogy az emberek többsége átérezve a polgári védelmi feladatok társadalmi fontosságát, becsü­letesen teljesítik a honvédel­mi kötelezettségből adódó ilyen irányú feladataikat. Itt mondunk köszönetét azoknak a személyeknek is, akik az említett elismerések­ben ugyan nem részesültek, de maradéktalanul teljesítet, ték a „Kiképzési programban” meghatározott követelménye­ket. Együttműködés a kiképzésben A polgári védelmi kikép­zések biztosítása anyagi-tech. nikai eszközökkel általában nem kis gondot jelent, de a lehetőségek megfelelő kivá­lasztása és a jó együttműkö­dés elháríthatja az akadályo­kat annak érdekében, hogy a szakkiképzési követelmények ne szenvedjenek csorbát. Ez történt 1975. február 7- én a paksi konzervgyárban, ahol a dunaföldvári gumi­ipari KTSZ vegyi védelmi szá­zada mentesítő alegységei a valóságost legjobban megkö­zelítő helyzetben hajtották végre a kiképzési tervben elő­írt feladatukat Sajátos körülmények diktál­ták az ilyen megoldást, ugyan­is a dunaföldvári alegységek számára nincs megfelelő terű. let ahol a jármű- és személy­mentesítő eszközöket telepíte­ni, működtetni lehetne. Még ha lenne is erre alkal­maz terület, akkor is felmerül az eszközök Paksról Dun»- földvárra és vissza szállítása. A megoldás más útját kel­lett választani, úgy született megegyezés a vv. alegység pa­rancsnoka és a konzervgyár törzsparancsnoka között, hogy a kiképzést rövid, gépjármű­vön végrehajtott menet után a paksi konzervgyár területén telepítik és működtetik rend­szeresített eszközeiket. A kijelölt napon 08.00 óra­kor külön autóbusszal érke­zett a dunaföldvári különle­ges mentesítő alegység és fe­gyelmezetten bevonultak a gyár területére. Rövid szóbeli eligazítás után megkezdődött a gyakorlati munka. A részt­vevők érdeklődéssel fogtak hozzá a száspukra új eszközök telepítéséhez. Az egyszerű és rövid idői alatt telepíthető és üzembe he­lyezhető járműmentesítő keret és személymentesítő állomás hibátlanul működött. Tanulságos volt az élelmi-» szer-mentesítő hely működése^ melyet a termelésre használt eszközökből állítottak össze rendkívül gyorsan. A résztvevők gyakorolták a védőfelszerelésben való tevét kenységet. A szakkiképzés eredménye.; sen zárult, és ezenfelül a résztvevők még egy külön él­ménnyel is gazdagodtak, amit az üzemlátogatás és termék­kóstoló nyújtott i Tóthegyi Ferenc IP *.«*«> .*««*«<1 A rádióaktív por eltávolítása. Selyem István ElelinidZcl' mentesítése. t Bevonulás a feladatra. ^

Next

/
Thumbnails
Contents