Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-26 / 72. szám
A kollektív és egyéni védelem formái, eszközei, módszerei A városok, a gazdasági, köz- igazgatási és kulturális központok, az ipar, ahol a lakosság jelentős hányada él, dolgozik, és amelyek a támadás fő irányai, történelmileg alakultak ki. Tehát a meglévő centrumok, népgazdasági objektumok a bennük élő és alkotó emberekkel adottak. Adottak a maguk kommunális rendszerével, az azokat irányítani tudó emberekkel, és itt vannak azok a gépek, s szakemberek, amelyek, akik meghatározók a védelem szempontjából. Ez azonban a kérdésnek csak egyik oldala. A másik oldala, hogy e helyeken él a lakosság legsűrűbben, tehát az emberekről való gondoskodás is itt jelentkezik legélesebben, legnagyobb volumenben. Gyorsan hozzá kell tennünk, hogy nem kisebb jelentőségű számukra a többi lakótelepülés lakóinak védelme, csakhogy e területek nincsenek kitéve azoknak a mérhetetlenül nagy romboló hatásoknak, amelyeket a nukleáris fegyver okoz, mivel ellenük igen kevés a valószínűsége annak, hogy ilyen fegyverek alkalmazásra kerülnek. A falusi lakótelepüléseket csaknem kizárólag a másodlagos hatások fenyegetik, melyek ellen a védekezés is másként jelentkezik. Felmerülhet a kérdés, hogy hogyan, milyen alapelvek betartásával kell e feladatot megoldani? a) Szervezések, vagyis a szervezési elvek érvényesítésével, végrehajtásával. Mit takar ez a szervezési elv? Azt, hogy a lakosság, a dolgozók védelme érdekében, éppen a várható alkalmazásra kerülő támadóeszközök miatt, az egész országra kiterjedően kell megszervezni a védelmet. Ezért a lokális védelemszervezés helyett a területi védelemszervezést kell megvalósítani. b) Már számtalanszor kimondtuk, de itt megint hivatkoznunk kell, hogy az esetleges háború alapvetően rakéta-nukleáris világháború lesz, tehát minden intézkedésünket — így az állampolgárok védelmét is — a nukleáris ■fegyver hatásai elleni védelemre kell alapozni, a védelem azok hatásai ellen irányuljon. c) Differenciáltsággal. A vé. delmet nem lehet, de nem is i indokolt mindenütt egyforma nagyságrendben, terjedelemben, formában és azonos eszközök, létesítmények létreho- zásával megoldani. A védelmet mindig az adott terület hadászati jelentőségének, más szóval veszélyezettségének oka az, hogy a legfőbb védendő érték, termelőerő, az emberek nem egyformán helyezkednek el az ország területén, továbbá az anyagi erőforrások — sehol a világon, még a legfejlettebb Amerikai Egyesült Államokban sem — teszik lehetővé, hogy mindenütt egyformán erősek legyünk. így például más védelmet kell létrehozni Borsodban (közvetlen csapás által veszélyeztetett, mivel az ország második fő ipari centruma, sűrűn lakott megye, itt van második legnagyobb városunk stb.) és megint mást Békésben (mező- gazdasági terület, lényegesen ritkábban lakott, ezáltal elsősorban a másodlagos hatásoknak van kitéve). De még az egyés megyéken belül is differenciálni kell. Más például Miskolcon és megint más Sátoraljaújhelyen. Azokban a városokban és körzetekben, amelyek veszélyeztetettsége nyilvánvaló, a lakosságot, a dolgozókat a nukleáris fegyver összes romboló tényezői ellen meg kell védeni. Azokon a területeken viszont, amelyek ellen nem várható nukleáris csapás, a védelmet elsősorban a másodlagos hatásokra kell megvalósítani. d) A védelmi intézkelések időben történő végrehajtásával. Az ellenség törekvése az, hogy a háborút meglepetésszerűen, lehetőleg váratlanul igyekszik kirobbantani, hogy ezáltal jelentős helyzeti előnyökhöz jusson. Ez a tény hallatlanul lerövidíti az időt, nemcsak a veszélyről való riasztáshoz szükségeset, hanem a lakosság védekezéséhez, elrejtőzéséhez stb. szükségeset is. A korábbiakból kiderült, hogy a védelem feladatai milyen szerteágazóak, sokrétűek, és bonyolultak, milyen hallatlanul sok időt vesz igénybe végrehajtásuk. Háborús viszonyok között erre egyáltalán nincs elegendő idő. Az intézkedések, végrehajtásával elkésni pedig egyet jelent azzal, hogy behozhatatlan hátrányba kerülünk. Akkor kezdeni a felkészülést már késő. Objektíve törvényszerű követelmény: elvégezni mindazt, ami a béke nyugodt napjaiban, hónapjaiban, éveiben elvégezhető. e) A polgári védelmi követelmények és a gazdaságosság érvényesítésével. A lakosság védelmére irányuló intézkedések jelentős hányada nem tér el a népgazdaság, a társadalmi élettevékenység korszerűsítésére, fejlesztésére hozott intézkedésektől. Ez annyit jelent, hogy a védelmi intézkedések, követelmények, vagyis a polgári védelmi érdekek egybeesnek a népgazdasági érdekekkel, tehát a védelem követelményeinek kielégítése nem igényel többletráfordítást, külön költségeket, anyagi erőforrás lekötést. Csak néhány olyan népgazdasági intézkedést, amejy kielégíti a polgári védelmi követelményeket is: városrendezésnél, zöldövezetek létesítésével a beépítettségi sűrűség csökken-' tése; várost megkerülő közlekedési és híradási vonalak létesítése; ipar sűrűn lakott településen kívül, vagy vidéken történő telepítése, raktárak, tárolóhelyek városon kívül, vagy vidéken építése; kettős rendeltetésű védett létesítmények, pl. föld alatti garage építése stb. Mindezek csupán csak segítik kielégíteni a védelmet, de még nem biztosítják. A lakosság védelmének alapvető módjai és formái: Az éddig elhangzottak alapján a védelmi intézkedések egész rendszerén belüli legfontosabb cél egyértelmű : megvédeni a lakosságot a tömegpusztító fegyverek hatásai, tói, melyhez minden lehetséges formát, módszert és eszközt fel kell használni. Ezek a formák és módok a következők: a) Helyi védelem: Azon védelmi intézkedéseknek, formáknak és eszközöknek az összességét jelenti, amelyet a lakosság védelme érdekében a közvetett csapásterületen és a másodlagos hatásnak kitett területeken foganatosítanak, biz. tosítanak (pl. óvóhelyek, szükségóvóhelyek, kiszóródás ellen védő létesítmények) létrehozása. A közvetlen csapásterületen az ottmaradó, vagy oda bejáró dolgozók részére magas- védéttségű életvédelmi létesítmények állami költségen való megépítéséről, a második esetben, vagyis a közvetett hatás területén az ottlakó, vagy az oda kitelepített lakosság által épített, kialakított szükség életvédelmi létesítményekről van szó. b) Távolságvédelem: Azon védelmi intézkedések, amelyek célja az, hogy az élőerőket a közvetlen csapások hatása elől a veszélyeztetett területtől távol eső körzetekbe kivonja. Nem másról van szó, mint a ki- és széttelepítésről. a kollektív védelem ALAPVETŐ ESZKÖZEI, FORMÁI: A kollektív védelem fogalmán azokat az intézkedéseket, vagy eszközöket értjük, amelyeket nagyobb embercsoportok védelmére foganatosítunk, illetve hozunk létre. — Kiépített, vagy szükségóvóhelyek, (kiszóródás ellen védő helyiségek). — Életvédelmi helyiségek (pincék, vermek). — Lakosság kitelepítése. — Üzemek dolgozóinak szét- telepítése. AZ EGYÉNI VÉDELEM ALAPVETŐ ESZKÖZEI: Az egyéni védelem fogalmán, eszközein az egyén védelmét biztosító intézkedéseket kell érteni, amelyek biztosítják az egyes állampolgárok tömegpusztító fegyverek járulékos hatásai elleni védelmét, azaz e hatásokat csökkentik, vagy kizárják. Az egyéni védelem eszközei viszonylag egyszerűbbek. Köny- nyebben biztosíthatók. Az egyéni védőeszközöknek biz- tosítaniok kell a légutak és bőrfelületek védelmét. Az egyéni légzésvédő eszközök csoportjába tartoznak a gázálarcok, a porvédő álarcok, a porszűrő álarcok, a különböző szükséglégzésvédő eszkö. zök (szövetálarc, • vattagéz- álarc). Az egyéni bőrvédő eszközök csoportjába tartoznak a különféle gázvédő ruhák védő- felszerelések, védőlepelek, gázvédő harisnyák, kesztyűk, köpenyek, kötények és szükségvédő eszközök (impregnált műanyag köpenyek, kabátok, műbőr kabát, gumírozott szövetből készült ruházat, gumi lábbelik, bőrkesztyűk stb.). A fenti módok, formák és eszközök megvalósításuk, illetve biztosításuk esetén biztosítani hivatottak: a váratlan helyzetek kikerülését; elősegíteni a felkészültséget, megmenteni az egyént. A védelmi intézkedéseket az egész országra, annak minden állampolgárára kiterjedően kell megvalósítani, mint ahogy az egész ország veszélyeztetett részben a közvetlen, részben pedig a közvetett, vagy másodlagos hatások által. A védelemnek a népgazdaság, a társadalmi élettevékenység minden területére ki kell terjednie. Ezért mondhatjuk ki, hogy a polgári védelem intézkedéseinek megvalósítása az egész nép, az egész állam, nem pedig egyetlen szerv, a polgári védelem feladata. Ezt foglalja többek között határozatba a Minisztertanács kiadott és érvényben lévő intézkedése is a lakosság védelmére. DANIS DÉNES Légterünk védelmének fontos eszközei légvédelmi rakéták a A légi támadóeszközök fejlődése a IL világháború utána Jellemzői: — nagy sebesség — nagy magasság — megnövekedett manővere-; zőképesség — az időjárási viszonyoktól bizonyos fokig függetlenül képesek feladataik végrehajtására — megnövekedett a tűzerejűk. Üzemanyaguk szerint megkü- lönböztetiink: ~ szilárd hajtóanyagú — folyékony hajtóanyagú «— szilárd és folyékony (kom-; binált) hajtóanyagú légvédelmi rakétákat Kombinált hajtóanyagúak a többlépcsős rakéták, amelynél az első lépcső rendszerint a szilárd hajtóanyag — ez biztosítja a rakéta indítását és pályára juttatását Mozgásuk (mozgatásuk) mai nőverezésük szerint meghűlünk böztetünk: !* — vontatott *— önjáró légvédelmi rakétákat A rakéta fő részeit — a rakétatörzs r— a hajtómű — kormányszerkezet Célra történő irányítási rendi szerük szerint megkülönböz>• tétünk: ':W' önvezérlésű (önirányítőJÍ rendszert — irányító jelekkel (parancsokkal) történő irányítási rendszerű «— rádiólokátor sugárnyaláb^ vezérlésű — kombinált irányítási rendszerű légvédelmi rakétákat A légvédelmi rakéták irányítási rendszerük szerint műkör désének lényege: Az önirányítású légvédelmi! rakéta, A rakétán elhelyezett érzékelő szerv (hő vagy zajérzékelő) az indítás után érzékeli a légi célt — a légi cél hajtóműve által kibocsátott hőj vagy zaj alapján — annak maximális értékére tárolja be a rakétát és a kormányszervei az egész repülés ideje alatt az adott irányon tartják» Az irányító jelekkel (parancsokkal) — automatikus su- gárirányítási rendszer* Alapját képezik; — a földi irányító állomáson és a rakétán elhelyezett: berendezések. A földi irányító állomások rpegfelelő berendezései képezik az irányító jeleket a rakétának — a célhoz viszonyított helyzetétől függő értéknagyságban. Azt eljuttatják a rakéta megfelelő berendezéseire, amely annak megfelelően vezérlő berendezésével úgy mozgatja el a kormány- szerveket, hogy azok biztosítsák a rakétának a cél mindenkori helyzete irányába tör« ténő repülést Ezzel a módszerrel az önirányítási rendszer hibái kiküszöbölhetők. SZABÓ JÁNOS — növekedett lehetőségük a felderítésben és a szállításban, w ....... A megemlített főbb lehetőségek szinte követelőén határozták meg az elhárító — azaz a különböző légvédelmi — eszközök minőségi továbbfejlesztését: j-j ' i — a hatótávolság növelését — a tűzerő fokozását — a találati pontosságot — az időjárás, év- és napszaktól való független és eredményes működést — a manőverezőképességet — a légi támadóeszközök megsemmisítésének a fokozása mellett a gazdaságos eszköz- és anyagfelhasználást. Ezeket a feladatokat a hagyományos légvédelmi fegyverzet fejlesztésével csak részben lehetett elérni. Ezért a hagyományos légvédelmi tűz- eszközök tökéletesítése mellett új, az addig ismerteknél nagyobb hatású légvédelmi eszközök kifejlesztésére volt szükség. A légvédelmi rakéták alapvető jellemzői és felosztásuk néhány alapvető módja. A légi támadóeszközök megnövekedett lehetőségeinek figyelembe vétele alapján a légvédelmi rakéták alapvető jellemzői; — nagy pontosság — nagy tűzerő — nagy manőverezőképesség — nagy hatótávolság — időjárási viszonyoktól való független működés — az ellenséges rádió- és lo- kációs zavarás elleni nagyfokú védettség stb. Légvédelmi rakéták osztályozása: Hatótávolság és magasság szerint — kishatótáVolságú és kis- magasságú (100 m-től 14 000 m-ig), hatósávolsága 25—40 km-ig, repülési sebességük 2,5—3,5-szerese a hangnak — közepes hatótávolságú: (300 m-től 40 000 m magasságig) ’ hatótávolságuk 50 km. ' — nagy hatótávolságú légvédelmi rakéták: magasságuk kb. 30—40 km, hatótávolságuk 150—200 km.
