Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-23 / 70. szám
t dítottak. (Lakásépítésre 12,5, karbantartásra 10 millió forintot). A gazdaságok dolgozóinak bérszínvonala 1973. évhez viszonyítva 6 százalékkal emelkedett. Az egy dolgozóra vetített átlagbér 29 108 forintról 31470 forintra növekedett. Jelentősen csökkent a bérszintben a gazdaságok közötti szóródás. Á szakosodás és koncentráció az állami gazdaságokban az elmúlt évben eredményesen toA Tolna megyei állami gazdaságok 1974. évi eredményei A megyében 1974-ben nyolc állami gazdaság működött 54 000 hektár földterületen. Átlagos területnagyságuk 6750 hektár, s • a megye mezőgazdasági területének. 15 százalékán gazdálkodnak. Az összes foglalkoztatottak száma 7800 fő. A gazdaságok megalapozott, reális tervvel, célkitűzéssel, jó anyagi alapokkal és műszaki ellátottsággal kezdték meg az 1974. évi munkát. Az őszi kedvezőtlen időjárás ellenére együttesen teljesítették, illetve túlteljesítették célkitűzéseiket és feladataik túlnyomó többségének eleget tettek. A nyereség növelésének üteme az elmúlt év során volt a legnagyobb. Hatékonyabb volt a termelés, az üzem- és munka- szervezés. Jelentős szerepük van a gazdaságoknak a korszerű termelés szervezésében, új technológiai módszerek kipróbálásában, széles körű alkalmazásában. Növelték a termelést olyan ágazatokban, amelyek termékei az ellátás, az élelmiszeripari alapanyag biztosítása és az export szempontjából jelentősek. A. gazdálkodás mutf°tb* alapján megállapítható, hogy 1974-ben tovább folytatódott a gazdaságok termelésének gyors ütemű növekedése. A növénytermelésben produkált eredmények: 1973 1974 q/hó q/hó — Kenyérgabona 45,2 50,1 — Kukorica 57,6 60,3 — Cukorrépa 310,— 440,— — Lucerna 68,6 71,7 — Szőlő 82,— 68,— Az átlagtermések emelkedésé mellett javult a iríihőség is. Az elmúlt évben fejlődtek egyes állattenyésztési ágazatok is. A szarvasmarha összes létszáma, ezen belül a tehenek száma nőtt. Az egy tehénre jutó évi tejtermelés 3167 liter, a bázishoz viszonyított növekedés 3 százalék. Az állatok súlygyarapodása tekintetében is fejlődés tapasztalható. Ä növekvő termelési volumenekkel szoros összefüggésben jelentősen növekedett a gazdaságok árukibocsátása. (4418 vagon búzát, 2200 vagon cukorrépát, 1513 vagon húst, 18 millió liter tejet értékesítettek 1974-ben). A halmozott termelési érték 1 milliárd 619 millió forint. (1973. évhez viszonyítva 8 százalékkal növekedett.) Jelentős az árbevétel-növekedés is, a bázishoz viszonyítva 21 százalék. A költségek növekedése meghaladja a termelési értékét. Nagymértékben kihatott a költségalakulásra az elmúlt évi őszi kedvezőtlen időjárás, de közrejátszottak munkaszervezési, ellenőrzési hiányosságok is. A termelékenység száz*2 lékkai nőtt. Az egy dolgozóra jutó termelési érték átlagosan 208 ezer forint, az 1973. évi 185 ezer forinttal szemben. 1974- ben 3,2 százalékos létszám- csökkenés volt. A gazdaságok 1974. évi vállalati nyeresége 158,6 millió forint, 1973. évhez viszonyítva 26 százalékkal növekedett. A gazdaságok fennállása óta . ilyen nyereséget még nem produkáltak. Veszteséges állami gazdaság a megyében nincs. Az állami gazdaságok fejlesztési és eszközgazdálkodási tevékenységére a céltudatosság és megfontoltság a jellemző. A fejlesztési célkitűzések megvalósítása érdekében 1974- ben együttesen 203 millió forint értékű vállalati beruházást teljesítettek. Az 1973-as évhez viszonyítva nőtt a gép- beruházások aránya. Az eszközhatékonyság javult, de e területen gyorsabb ütemű előrehaladásra van lehetőség. A gazdaságok vezetői számos feladatot oldottak meg a dolgozók életének, munkakörülményeinek jobbá, tartalmasabbá tétele érdekében. A dolgozókról való gondoskodást mutatja többek között az, hogy a^ összes beruházásból 6.5 százalékot szociális-kultu- rális-kommunális célokra forvább folytatódott. Á tapasztalatok bizonyítják, hogy ennek feltételei a nagyobb termelési értéket előállító gazdaságokban jelentősen javulnak. A gazdaságokban a vezetői munka színvonala tovább javult. A dolgozók képzettsége terén is történt szerény mértékű előrelépés. Az üzemi demokrácia fejlődött, a vezetők többsége igényli a dolgozók véleményét és segítő kritikáját. . Az eredmények elérésében jelentős szerepet játszott a szocialista munkaverseny. A kongresszusi munkaverseny keretében tett vállalásokat túlteljesítették. Vállalták, hogy az eredményt 22, a termelési értéket 28 millió forinttal növelik és 12 millió forint költségmegtakarítást érnek el. (A vállalást 28—43—18 millió forintra teljesítették.) A dalmandi gazdaság az 1974. évi eredményei alapján ismételten megpályázta a „Kiváló vállalat cím elnyerését Összességében tó, hogy a megyében működő állami gazdaságok 1974. évi gazdálkodása eredményes volt. A gazdaságok túlnyomó többsége stabil, elemi és egyéb károk nem okoznak jelentős megrázkódtatást. Minden feltétel meg van arra, hogy ez évben tovább fejlődjenek, fokozzák eredményeiket és teljesítsék, sőt túlteljesítsék a XV. ötéves tervidőszakra előirányzott feladataikat. Perei Dániel, az MSZMP mb. gazd.-poL o.vJi. A negyedik budapesti házgyár A IV. ötéves terv időszakában 430 ezer lakás épül hazánkban. Képűnkön: a 900 millió forintos költséggel létesült negyedik budapesti házgyár egyik üzemcsarnoka. Csak az óra járt a falon Sokszor haFlottom ezt c történetet Csendes téli estéken, vacsora utón — már amikor apám mesélő kedvét nem vette ei az egész napi munka, ültünk az asztalnál, és miközben anyám szaporán mosta a csetrest, egy-egy kiegészítő mondatot szúrva a „mesébe", igencsak hegyeztem a fülem, el nem szalasztottam volna' egyetlen szót sem. A történet maga nem rendkívüli, hasonlót átélt abban az időben — negyvennégy végén, negyvenöt elején — majd minden katonaiköteles férfi. • ■— Nem is tudom, hol kezdjem. Kezdhetném 1941-gyel is, amikor megkaptam a SAS- behívót, csakhogy akkor nagyon hosszú lenne elmondani, hogyan jutottam el a Donig, hány száz vagy ezer kilométert gyalogoltam. A sebesülésemet, meg azt a borzasztó nagy hideget. No mindegy, meggyógyultam, be is hívtak megint. Erdélybe vittek, aztán jöttünk az oroszok meg a románok elől, egészen Tolnáig. Ez úgy negyvennégy november közepén, végén lehetett. Sejtettük, onnan is szednünk kell a sátorfánkat, mert dél felől egyre közeledik a front. Nem volt rossz ember a századparancsnokunk, tudtam, ha kérek tőle pár nap szabadságot, nem tagadfa meg. így is lett. Mondtam, szeretnék elbúcsúzni a családtól, gyorsan megjárom az utat Bátáig, meg vissza. Elkértem az egyik fa- lumbeli barátomtól a biciklijét és zsebemben a szabadsá- gos papírral — amelyiknek a hátára rá volt vezetve, hogy az nyílt parancs — nekiindultam a negyven kilométeres útnak. Szekszárdot még jóformán el sem hagytam, elém állt két csendőr. Mutatom a papírt, de akkor már nem sok becsülete volt a papíroknak, igazolványoknak. Vissza is kísértek a városparancsnokságra, oda, ahol most a Kispipa épülete van. Egy főhadnagy hallgatott ki. Nézi a papirt, látom, megakad a szeme az aláíráson. Ismerte a százados urat, fölhívta mindjárt telefonon. Mondja a csendőrnek, hogy elengedhetnek, minden rendben. Haza is értem simán, nem volt semmi baj. Másnap este kellett visszaindulni, összeszedelőzködtünk négyen, szabadságos katonák, név szerint Babos Imre, Horváth Imre, Milasin Zakariás, meg én. Jól teleettük, -ittuk magunkat, megpakoltuk a hátizsákokat, aztán indulás. Egy kicsit késtünk, mert a Babos Imre bátyámnak eltörött a pipaszára és addig nem szállt föl a kocsira, míg másikat nem csinált helyette bodzából. Korán sötétedő őszi délután volt és mire a bátaszékl állomásra értünk, este lett. Le- szállunk a kocsiról — ha agyonütnek se tudom megmondani, kinek kellett volna visszahajtani a lovakat — megyek az állomásparancsnokhoz. Az meg egy tartalékos főhadnagy volt, ismert még az orosz frontról. Egyébként civilben tanító. Nézi a papírokat, vakarja a fejét. Éppen akkor húzott ki az állomásról a vonat. Azt hiszem ez volt az utolsó, csak egy mozdonyból, meg egy kocsiból állt. Mondja a főhadnagy, hogy nincs vonat Tolna felé, úgy néz ki, hogy már nem is lesz. Káromkodott egy sort, aztán azt tanácsolta, hogy menjünk vissza Bátára. De mi lesz, ha lejár a szabadság, minket meg elkapnak? Attól ugyan ne fél. jetek, mert már Dunaszekcsőn vannak a ruszkik — így mondta. Lebélyegezte a szabadságos leveleket, mi meg föl a kocsira és irány — előbb Alsónyékre, ahol a Horváth Imre bátyám egyik katonakollégájánál, aki szökött katona volt, „vételeztünk” egy kis bort. Nem dicsekvésképpen mondom, de azt hiszem, négyünk közül én voltam a legjózanabb. Féltem kegyetlenül, indultam volna már visz- sza Bátára, de hát milyen az ember, ha egy kicsit iszik? Na, végül sikerült a többieket is meggyőznöm. Amint- kiértünk Bátaszékről, láttuk, hogy a németek már igencsak pakolnak a szükségrepülőterükről. Nem volt már egy gép sem. Jövünk az országúton, lasan ballagnak a lovak. Sehol egy lélek, csak az apró szemű őszi eső permetezett szakadatlanul Akkora csend volt, hogy az már szinte fájt. Füleltünk minden neszre. Rajtunk a sátorlap, a lábunk közé állítva a betöltött puska és csak jövünk lassacskán. Odaérünk a furkói iskolához, hát hirtelen előlép néhány tábori csendőr. Hová? — kérdezik. Mondom, Bátára. Azt mondja erre az egyik, hogy oda már nem lehet menni, mert bent vannak az oroszok. Szigorú parancsunk van, hogy be kell mennünk — válaszolom neki. Máig se tudom, hónán jutott eszembe, meg azt se, hogy végül is miért engedtek eL Talán azért, mert látták, hogy nálunk is fegyver van. Jövünk tovább, egészen a kápolnáig. Ott megint előlép a fa alól két tábori csendőr. Megfogják a lőcsöt, ballag, nak velünk egy darabig. Any- nyit se szóltak, hogy mukk. Már arra gondoltam, l>ogy a lovak közé vágok, amikor lemaradtak. Ez a falu szélén történt. Ott már hallottuk, vagy legalábbis hallani véltük az orosz beszédet. Valahol a Somos-oldalban lehettek. Na, mindegy, én itt a köz előtt leszálltam, és eljöttem haza. Koromsötét volt, a légitámadások miatt, meg egyébként is. Nyitom a kaput, be van zárva. Úgy kellett bemásznom a tetején. Megyek a kisházba, sehol senki. Gyufát gyújtok, hát látom, hogy üres a szoba, mindent kipakoltak, csak a két ágy van bent, szalmazsák nélkül, meg az ingaóra járt a falon. Nagyon összeszorult a szíven^ mert sok ilyen üres házat láttam én már Oroszországban, Erdélyben meg később Magyarországon. Arra gondoltam, hogy elhajtották a családot a németek. Odamegyek - a présházaitól hoz. Volt rajta egy lyuk, azon lestem be. Látom, hogy a pin. céhen ég a gyertya. Kopogok, zörgetek, hát jön kifelé édesanyám, néz velem szembe a lyukon át. Szegény majd ösz- szerogyott az ijedtségtől, amikor melátta a sátorlapos, .puskás katonát Azt gondolta, hogy egy orosz áll az udvaron. Akkor meg, amikor mondom, hogy én vagyok, ahelyett, hogy örült volna, elkezdett sírni. Miért jöttem vissza, majd agyonlőnek. Alig lehetett megnyugtatni. Már nem emlékszem, talán aludtunk egy keveset. Reggel aztán az öcsémmel kimentünk a hegyre, ide a ház fölé. Onnan néztük, hogyan mennek az ' orosz csatárláncok a Teleken Bátaszék felé. Később lementünk az utcára. Ott volt a fél falu. A kocsiút közepén jött egy csapat orosz, legelöl egy nő: a parancsnokuk, vagy a politikai tisztjük. Sárosak, koszosak voltak szegények. A Tóth örzse néném állt mellettem. Mikor meglátta őket, elkezdett sírni. Nem tudom félt-e, vagy csak a fia jutott eszébe, aki akkor volt katona valahol a magyar hadseregben. Odajött hozzá egy orosz, megveregetté a vállát, rámo- solygott, aztán valamit mondott neki, alighanem azt, hogy „Nye plács mamka!” —a, —y,
