Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-23 / 70. szám
A közösségi művelődés forrásai Az amatőregyüttesek kőzőnségnevelő szerepe Űj könyvek M ásfél éwef ezelőtt tartót» tők meg VUlachban, a kellemes határszéli osztrák városkában az európai amatőr szín* játszóik találkozóját, Magyarországot a tatabányai Bányász Színpad együttese képviselte ezen az érdekes és tanulságos seregszemlén. Az előadásokat, bemutatókat viták követték, amelyeknek szembeszökő jellegzetessége volt, hogy a hozzászólók túlnyomó többsége a színjátszók, énekesek, táncosok, versmondók kö-i zül került ki- Színművészeti témájú tanácskozásokon általában ennek az ellenkezőjét szoktuk meg.j írók, rendezők, dramaturgok, jelmez- és díszlettervezők, igazgatók szólnak hozzá inkább. Az öntevékeny csoportok találkozóján majdnem megfordított volt a helyzet; s ezt a jelenséget tapasztalhatjuk ma a hazai beszéb getéseken is- .... '*4 Mi ennek az ókat .,§{ i Egyszerű magyarázata van: az amatőrök önkéntes érdeklődésből művelik az előadóművészet különféle műfajait; a felkészülés valamennyi folyamatában aktívan részt vesznek, van erről mondanivalójuk, szívesen beszélnek is róla. S minthogy általában a Színházi-irodalmi „szakmához" nem esik közel hétköznapi foglalkozásuk, természetesen nagyoji sokat kell dolgozniok, amíg a teljes művek megértéséhez, korban és környezetben való elhelyezéséhez eljutnak. Röviden: az a.matőrnek — ha valóban érdekli a színházi munka — sokat kell tomi+nio. Tanulás közben olyan ismereteket szerez, amelyeket nemcsak színpadi munkája közben, a felkészülés során és az előadásokon hasznosíthat, hanem mindennapi környezetében ös. A közösségi művelődés egyik forrásaként ennek a jelentőségé- 1604 szólunk ezáütai . Baíofmas — ma még részben kiaknázatlan — szellemi tartalék •z. Jól ke® tele gazdálkodni, mert áltok] előbbre téphet egész IközmGvefődésünfc. Hiszen azok a gondolatok és ismeretek, ante- liyefcet a produkciók szereplői felkészítés közbe« eísajátrtonak, nemcsak a színpadon lehetnek értékesek. Ahogy a minap a Népművelési Intézetben egy ilyen SeHegá tanácskozás résztvevője megfogalmazta — „az amatőrök szellemi gyarapodása a minden- papi életben is kamatoztatható." ' Egyetlen példát szemléltetés* Mppen: Mielőtt Tatabányán beavatottak az „Ubu király" című ízcsncia szatirikus bohózatot a szereplők snunloaheiyQköa ®äbeo szélgeöek róla a leendő nézeteiket. Beszéltek a produkció céS- jjérato Ufójáról, a darab korabefi fogadtatásáról, áttolóban a szín- jpodi szatíráról, egy-egy szerepről — és így tovább. Közvetítet! ték frissen megszerzett ismereteiket. S ezzel abban segítettek, hogy az előadás nézői mélyebben, alaposabban megismerjék a produkció létrejöttének körükné- pyeit, színpadi pályafutását, egész Stétatéségék Ilyen és ehhez hasonló, ■ ma már mind gyakrabban fellelhető — példákra gondolunk, amikor azt mondjuk, bogy az amatőr művészeti mozgalom résztvevői a közművelődési munka aktív részesei, s nemcsak a színpadról nyújtott teljesítményűk révén. Elsősorban, természetesen úgy, hiszen az egésznek a célja mégiscsak a színpad, De közben olyan értékes ismeretbe!! termékek, — s nem „melléktermékek!” — keletkeznek, amelyeket fel kell használni, mert együttes összegűk közösségi művelődés forrásává válhat. A Kulturális Minisztériumnak egyik — a közelmúltban elvégzett — felmérése bizonyítja, hogy napjainkban fokozódik az érdeklődés az öntevékeny együttesek — színjátszók, énekesek, táncosok, bábjátékosok, kórusok — munkája iránt. Talán nem tévedünk, ha az okok egyikét a televízió hatásában keressük. A televízió a nézők millióit ismerteti meg a legkiválóbb hazai színházak, koncerttermek egyes produkcióival, olykor egész műsorával. Természetes, hogy a nézők összehasonlítanak egyes műsorokat, előadásokat S az is nyilvánvaló, hogy e produkciók Ismeretében fokozott figyelemmel fordulnak a saját szőkébb környezetük felé, ha ott található valamilyen művészeti együttess ugyan hogy működnek a „mieink?" Mit nyújtanak, mit tudnak? 1895-ben — nyolcvan esztendővel ezelőtt — született Újpesten Vértes Marcell festő- és grafikusművész, Verlaine, Apollinaire, Colette és Karinthy Frigyes munkáinak illusztrátora, 1918/19-es forradalmi plakátók, a női szépséget ünneplő litográfiák, Párizs nagyvilági és éjszakai életét megörökítő rajzók, metszetek alkotója. Vértesnek a budapesti Képzőművészeti- Főiskolán Fe- renczy Károly volt a mestere. Neve korán — már 1916-ban — ismertté vált; ez évben jelent meg Karinthy „Tanár úr kérem...” című kötete, amelyet ő illusztrált, , Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság idején a megdöntött rezsimet szenvedélyesen vádoló („Őfelsége, a király nevében !”, „Lukacsics”) és agitáló kiváló plakátokat („Velem vagy ellenem.-.”) tervezett A művésznek — aki elkötelezte magát a proletárdiktatúra ügye mellett — az ellenforradalom győzelme után el kellett összemérés Igényével teszik, hiszen tudvalévő, hogy mások a lehetőségek, s mások a feicckfe ték tSn ■u|a már mind több helyen igyekeznek jól felhasználni a nézők érdeklődését Vannak városok, iparvállalatok — Kazincbarcikán, Szolnokon például ■—, ahol az együttesek rendszeresen találkoznak a közönséggel. Ezeken a találkozásokon nemcsak a soron következő, vagy az elmúlt bemutatóról esik szó. Az együttesek résztvevői beszélnek a felkészülés folyamatáról. Azokról a könyvekről, amelyeket eí kell olvasniok, hogy jobban megértsék a kort vagy a szerző szándékát; azokról az előadásokról, amelyeket meg kell nézniük. Gyakran az is előfordul — különösen,,ha a mai magyar szerző művének előadására készülnek —, hogy az együttesek barátainak körét meg.srnertetik az odalátogató íróval. A színház — a színpadba koncertdobogó — az egyik legkomplexebb művészet Mélyebb meghagynia az országot. Előbb Bécsben élt (itt — „Rajzok a magyar pokolból” címmel — a Héjjas-, Prónay-, Ostenburg- féle tiszti különítménynek kegyetlenkedéseit, a magyar- országi fehérterrort megbélyegző grafikai, albumot adott közre 1921-ben), majd Párizsba költözött. Franciaországban nevét Vértesről „Vertés”-re változtatta. A 20-as, 30-as években több nagy sikerű kiállítása volt Párizsban és New Yorkban, illusztrálta Colette, Francis Car- co és Pierre Mac Orlan köteteit, s díszleteket tervezett London, New York és Párizs több nagy operaháza és színháza — közöttük a Comédie Francai se — számára. Vértes a Franciaországot megszálló németek elől az Egyesült Államokba emigrált, 1946-ban azonban visszatért Párizsba, s még ez évben a Charpentier-galéria kiállítást rendezett munkáiból. A tárlat katalógusának előszavát Jean Cocteau irta: „Kedves, kecses, értése, sok mős ismeretet feltételez. S mennyivel jobb, mennyivel könnyebb a munkásnézőknek, ha azok segítenek feltárni előttük ezeket az ismereteket, — vagy legalábbis felhívni rájuk a figyelmet — akikkel nap mint nap együtt dolgoznak: az amatőregyüttesek tagjai. Akár a munkahelyen, beszélgetések során, akár külön találkozásokon, egyéb alkalmakkalEkl em hinném,’ hogy sokat ■“ kellene gondolkodni azon, miként nevezzék el ezt oz új, szélesebb körben most bontakozó művelődési formát öntevékeny együttesek baráti körének, mint néhányon javasolták, vagy valami másnak. Az a lényeg, hogy az élet a mindennapi gyakorlat — korábbi erőfeszítések eredményeként is, természetesen —- ismét felkínált egy lehetőséget Az amatőrök munkája iránt mind többen érdeklődnek, s ennek az érdeklődésnek keH a jövőben formát de elsősorban átgondolt tartalmat adni, % t elbájoló, imádnivaló, köny- nyed, gyöngéd™ Mindezeket a jelzőket — amelyeket a túl gyakori használat elkoptatott — újjá szeretnénk varázsolni, hogy Vertésre új öltözetként alkalmazhassuk—” A művész a második világháború után az i. sz. utáni XII. században élt görög író, Lon- gosz pásztorregényéhez, a „Daphnisz és Chloéhoz s Verlaine és Apollinaire erotikus verseihez készít hidegtűkarco- kát. 1952-ben munkatársa a Toulouse-Lautrec életét feldolgozó — Magyarországon is bemutatott — „Moulin. Rouge” című angol filmnek. Ugyanez évben napvilágot lát önéletrajzi könyve, az „Amandes vertes” („Zöld mandulák”), amely — „Vértes Varieté” címmel — 1971-ben magyarul is megjelent. A könyvben — amelynek oldalain Vértes éles támadásokat intéz a nonfiguratív művészeti törekvések ellen — az ifjúkori pesti íróbarátok: Bródy Sándor, Molnár Ferenc és Szép Ernő arcéle is felvillan. 1960-ban — a hatvanöt éves mester jelenlétében — gyűjteményes Vértes-kiállítás nyílott a budapesti Műcsarnokban; a tárlat anyagát — közel száz grafikai lapot — a művész a Magyar Nemzeti Galériának ajándékozta. A következő évben — 1961- ben, életének hatvanhatodik esztendejében — Párizsban szívtrombózisban meghalt a XX. századi rajzművészetnek és sokszorosított grafikai technikáknak e boszorkányos kezű virtuóza. Munkásságát a hazai művészeti irodalom (pl. Aradi Nóra: „A szocialista képzőművészet története” 1970) és a külföldi művészeti kiadványok (pL Raymond Na- centa: „School of Paris” 1960) is megbecsüléssel tárgyalják, — a világhírű párizsi Larousse kiadó „Dictionnaire de V art contemporain” című kézikönyve (1965) pedig külön címszóban foglalkozik a nyolcvan esztendővel ezelőtt született művésszel, „a nő és a szerelem ^ ábrázolójával”, akinek alkotásait — mint a francia művészeti kislexikon írja __ „ friss kolorit, báj és elevenség jellemzi.” »eVENYí IVÁN Ä" Kossuth' Könyvkiadó űfí donságai között szerepel a< Kommunista Intemacionálé válogatott dokumentumai cí-; mű kötet, amely a két világháború közötti időszak legfontosabb kérdéseiben hozott kommunista állásfoglalásokat, határozatokat ismerteti. A mo-; demizmus című tanulmánykor tét vázolja a XX. század leg-i fontosabb avantgardista-modernista képzőművészeti irányzatait. áramlatait. A marxista valláselmélet genezise a címe a lengyel Zdzislaw J. Czamec- ki könyvének, melyben a marxista valláselmélet eszmei előzményeit tekinti ét A szintén lengyel Jan Wierusz Kowalski olvasmányos könyve, at Szerzetesek, egyházak, társadalom a vallástörténet egy ke-j vésbé ismét területéről tájáé koztat ^ Az Európa Könyvkiadó jeé len tette meg Norbert FrycU) Mexikó császárnéja című regéé nyét. a pozsonyi Madách RH adóval közös gondozásban^ Makszim Gorkij elbeszéléseiből készült válogatás a Diákkönyv-; tárban jelent meg Malva címé meL Az Erőpróba Annie Guéé henno visszaemlékezéseit taré talmazza. A Modern Könyvtár sorozat új kötete Malcolm Bradbury: Embert enni nem való című regénye. A magyar —szovjet közös kiadás keretéé ben, az ungvári Kárpáti Kié adóval együttes gondozásban adták ki Olesz Honcsar Embeé rek és fegyveresek című regéé nyét. A Népek meséi sorozat legújabb kötete román népmesékből tartalmaz egy csokorra valót, címe Szegény ember okos leánya. . Ismét megjelent Kertésá Ákos regénye (melyből nagy i sikerű film is készült), a Makra A Darvas József munkái sorozatban látott napvilágot A térképen nem található című esszé, továbbá a Pitypang, a Részeg eső és a Hunyadi című drámái is. Az Olcsó Könyvtár köteteként látott napvilágot Henry de Montherlant Agglegények című regénye, melyet Illyés Gyula fordított és Illés Endre látott el utószóval. Palotai Erzsi visszaemlékezéseit tartalmazza a Költők, versek! találkozások című kötet, Az Akadémiai Kiadó Ipargazdasági értekezések sorozaé tában jelent meg Harsányi István könyve. A szervezés és ve-i zetés tudományos alapjairól, mely ismerteti a különböző irányzatokat iskolákat. A Szociológiai tanulmányok sorozatának egyik új kötete Az ötlettől a megvalósulásig. Ebben Farkas János, a kutatási eredmények alkalmazásának társa- dalmi-szervezeti-személyl fettételeit vizsgálja a vegyiparban. A nemrég indult Humanizmus és reformáció sorozat új kötete Kathona Géza könyve, a Fejezetek a török hódoltsági reformáció történetéből; Megjelent Ernyey Gyula művészettörténeti tanulmánya is; Az ipari forma története Ma-» gyarországon. ^ Ä Gondolat Könyvkiadó újdonságai között találjuk Ä pszichikum és a tevékenység a mai szovjet pszichológiában című tanulmánykötetet; Elbert János szerkesztésében a modem szovjet irodalom legjellegzetesebb alakjaival ismertet meg. Kubában térképeztünk címmel látott napvilágot Borhidi Attila sok képpel illusztrált yüeírása, - , GYENEY JUDIT RAJZA Persze, bogy ezt már nem az Nyolcvan éve született Vértes Marcell
