Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-19 / 66. szám

V (Folytatls ä 5, oldalról)' ferténő fejlesztéséhez, a szo­cialista közösség egységének, politikai, gazdasági, kulturális és katonai együttműködésének erősítéséhez. Ez egyben előse­gíti nemzetközi céljaink meg­valósítását, a társadalmi hala­dás, a nemzeti függetlenség és a béke pozícióinak további megszilárdítását. — Különleges figyelmet for­dítunk hazánk és a Szovjet­unió testvéri kapcsolatainak erősítésére. A Szovjetunió a szocialista világ és minden bé­két és haladást szolgáló kezde­ményezés fő ereje. Felszabadí­tónk, legfőbb szövetségesünk, igaz barátunk és mindenkor kész segítőnk az élet minden területén. A két ország kapcso­latai tovább bővültek és új vo- pásokkal gazdagodtak. — Kormányunk arra törek­szik, hogy szélesedjenek és sokrétűvé váljanak a Magyar Népköztársaság kapcsolatai a fejlődő és az el nem kötele­zett országokkal. A fejlett tőkés országokkal a békés egymás mellett élés elve alap­ján építjük kapcsolatainkat. Ilyen irányú tevékenységünk is eredményes volt — A szocialista országok állhatatos és egyeztetett erő­feszítései, mindenekelőtt a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusán elfogadott békeprogram meg­valósítása eredményeként az elmúlt években rendkívül je­lentős, alapvetően pozitív vál­tozások mentek végbe a nem­zetközi helyzetben. Nem fe­ledkezhetünk meg azonban ar­ról, hogy a legreakciósabb imperialista csoportok mester, kedései következtében a vi­lágon ma is több válsággóc van. Népköztársaságunk kor­mánya a Varsói Szerződés tagországához méltóan a vi­lág minden haladó országával együttműködve arra törekszik, hogy a nemzetközi politiká­ban még meglévő válsággóco­kat felszámolhassuk, újabbak kialakulását ^megakadályozzuk és az imperialista körök tá­madásait visszaverve az eny­hülés folyamatát visszafordít­hatatlanná tegyük. — Meggyőződésem; hogy a XL kongresszus határozatai és pártunk programja új len­dületet adnak majd az álla­mi munka tökéletesítéséhez is, amellyel hozzájárulhatunk a Magyar Népköztársaság to­vábbi sikereihez, a fejlett szocialista társadalom felépí­téséhez — fejezte be felszóla­lását Fock Jenő, a kormány elnöke. A Minisztertanács elnökének beszéde után Dienes Béla, az Egyesült Izzó vezérigazgatója emelkedett szólásra. i DIENES BÉLA felszólalásá­ban elmondotta, hogy a X. kongresszus idején az Egyesült Izzó helyzete kedvezőtlen volt. — A gazdálkodásunk koráb­bi gyakorlatában meglévő né­hány. fogyatékosság, valamint gazdaságirányítási rendszerünk kezdetben nem segítette elég­gé a dinamikusan fejlődő vál­lalatokat. Azóta lényeges előre­lépés történt; többek között természetes folyamattá vált a termékek műszaki színvona­lának rendszeres emelése sa­ját erőből, a szocialista orszá­gokkal való együttműködéssel és a tőkésországokból vásárolt licencekkel. Az eredményes munkát se­gítette az is, hogy a rendkívül széles gyártmányszeikezetből elhagyták azokat, amelyeknek gazdaságos előállítása rövid időn belül nem volt megoldha­tó és teret adtak azoknak a termékeknek, amelyek haté­konyságukkal eleget tesznek a népgazdaság irányelveinek. Az Egyesült Izzó vezérigazgatója hozzátette: a gyártmányszerke- zet korszerűsítése az egész ma­1975. március 19. gyár ipar problémája. Ma még nem vagyunk képesek azt a sok százezer féle terméket korszerűen gyártani, amit nap­ról napra 'kibocsátónk. Itt ha­tározott központi döntésekre van szükség. Az ipari termék- szerkezet változásában azért is kell gyorsan és határozottan cselekednünk, mert a pártunk új programnyilatkozatában elő­írt célok eléréséhez ez nélkü­lözhetetlen. Tizenöt-húsz ér alatt, amint azt a programnyilatkozat meg­állapítja, két és fél, három­szorosára kell emelnünk az ipari termelést. Helyes cél, meg lehet és meg kell valósí­tani. Ennek érdekében egyik nagyon fontos feladatunk a belső tartalékok feltárása. E téren lehetőségeinket még ko­rántsem aknáztuk ki. Nyilván ezt szolgálják azok az állami rendelkezések, amelyeket kü­lönféle irányítószervek kötele­zően előírnak a vállalatoknak. A rendelkezések száma azon­ban igen nagy; az elmúlt év­ben például a különféle álla­mi irányítószervek 169-et ad­tak ki. Ezek — önmagukban — valamennyien helyesek, összességükben azonban nem illeszthetők be a kialakult gaz­dálkodási rendbe. A szükséges­nél több rendelettel irányítani annyi, mintha semmit sem irányítanánk — mondotta. MÉHES LAJOS a nők egyen­jogúságáért végzett munka ta­pasztalatait ismertette a kohó- és gép-, valamint a villamos-; énergía-ípaTbah: A felszabadu­lás óta ezekben az iparágak­ban is történelmi jelentőségű változások mentek végbe a nők helyzetében. Példaként említette, hogy 1948-ban a vas­munkás szövetségbe tömörült 170 ezer dolgozó közt 17 ezer nő volt, most a csaknem 600 ezer tagot számláló vasasszak­szervezetnek több mint 200 ezer nőtagja van. A nők azonban nemcsak a gazdasági építőmunkában vál­tak nélkülözhetetlen és egyen­rangú munkatársakká, hanem a közösségért folytatott társa­dalmi-politikai tevékenységben is. i A felszólaló összehasonlítást tett a gépiparban a férfiak és a nők keresete közt, s meg­állapította: a férfiak és a nők bére között még meglévő kü­lönbség fő oka, hogy a két nemhez tartozó dolgozók szak­mai összetétele különböző, s munkakörülményeik különbö­ző nehézségi fokűak. A bá­nyászok, kohászok, öntők, ko­vácsok nehezebb munkakörül­ményeit és magasabb bérét a nők is elismerik. Az is vilá­gos, hogy az ilyen munkában nőket általában nem is szabad alkalmazni. Az egyéb okokkal azonban már nem ez a hely­zet. A gépiparban a férfi fizi­kai munkások között a szak­munkások aránya 48 százalék, a nők között pedig 8—9 száza­lék. A KOM kinevezési hatás­körébe tartozó 450 vezető kö­zött mindössze 11 nő van, s á 22 ezer vállalati vezető köziül —. művezetőikig bezárólag — nem egészen 8 százalék. Ezután arról beszélt, hogy nagyobb gondot kell fordíta­ni a lápyok szakmunkásképzé­sére. Ez ugyanis az egész iparban problémát jelent A nők vezető állásba kerü­lése sem problémamentes — folytatta. A társadalmi tiszt­ségekben észrevehető az előre­haladás. Növekedett a nők szá­ma a párt- és szakszervezeti tisztségekben. Sokkal rosszabb viszont a helyzet a gazdasági, állami vezető állásokat illető­en. A lassú előmenetel mögött sok hibás szemlélet és valósá­gos gond húzódik meg. Való­ságos gond, hogy a vezetőnek több terhet kell vállalnia, mint az átlagembernek. A dol­gozó nőnek viszont már a csa­ládban betöltött szerepe önma­gában is több terhet ad. Ez a továbbtanulást is nehezíti, ami lényeges feltétele az előbbre- lépésnek. Nem egy helyen a nődolgozók is szívesebben lát­nak maguk körül férfi vezetőt, mint nőt. A nők kinevezése tehát a nőktől is nagyobb meg­értést igényel. Több segítséget kell adniuk a férjeknek is ah­hoz, hogy a nők nagyobb arányban töltsenek be vezető állást. Ezután Biszku Béla; az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára lépett a mikrofon" hoz. i Biszku Béla : Társadalmunkban fokozatosan csökkennek az osztálykülönbségek . — Párttagságunk és az egész társadalom fokozott politikai aktivitásával valósultak meg a X. kongresszus határozatai — hangsúlyozta bevezetőjében Biszku Béla, majd így folytat­ta: Párttagságunk, egész dol­gozó népünk nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy Központi Bizottságunk állás- foglalásaival, irányító és ellen­őrző munkájával az egész be­számolási időszakban biztosí­totta a két évtized gyakorlata által igazolt politikai irány­vonal valóra váltását. Politikánk végrehajtásának feltételei állandóan változ­nak. A szocializmus építé­sében elért eredmények, a fejlődés új meg új köve­telményeket támasztanak. Ezeket folyamatosan ele- • mezni kell, gyakorlati tevé­kenységünket hozzájuk kell igazítanunk. Ezt tettük a két kongresszus közötti időszakban is, például 1972 novemberében, amikor a Központi Bizottság megvizsgál­ta a X. kongresszus határoza­tainak végrehajtását. A Központi Bizottság min­dig tudatában volt annak, hogy a fő irányvonal érvényesítése csakis a politika elemeinek szüntelen fejlesztésével, a nö­vekvő követelményekhez való állandó hozzáigazításával, a tömegek tapasztalatainak fi­gyelembevételével lehetséges. Belpolitikai helyzetünket szö­vetségi politikánk következetes megvalósulása, népünk erköl­csi-politikai egységének szün­telen erősödése jellemezte. Szövetségi politikánk ma­gában foglalja a munkás- osztály társadalmi szerepé­nek fejlesztését, a munkás­paraszt szövetség állandó erősítését, a munkásosztály és a többi dolgOLÓ réteg társadalmi összefogását, a szocialista nemzeti egysé­get. A szövetségi politika a mun­kásosztály tudományos elmé- 1 elének, a marxizmus—leniniz- musnak az alapján fejlődik. Tudatában vagyunk annak, hogy a szocializmus felépíté­sére irányuló népi összefogás Biszku Béla, az MSZMP PB tagja, a Központi Bizottság titkára. elsődlegesen politikai szövetség és nem jelenti, hogy a munkás­osztály világnézetét hazánk minden állampolgára elfogad­ja. De azt is tudjuk, hogy a szocialista céljaink valóra vál­tásáért folytatott közős tnun­Ä munkásosztály társadalmi szerepének fejlesztését, vezető szerepének erősítését elsősor­ban azzal szolgáljuk, ha kö­vetkezetesen végrehajtjuk a párt politikáját. Ennek a poli­tikának egyik alapvető törek­vése, hogy a munkásosztály szüntelenül fejlődjön, erősöd­jön, gyarapodjon. A szocializmus építésének, népünk boldogulásának meg­határozó feltétele az állami nagyüzemek fejlesztése, a szo­cialista iparfejlesztés politiká­jának következetes végrehajtá­sa, úgy, ahogy adottságaink­nak a legjobban megfelel. A munkásosztályt viszonyaink között is az állami nagy­ipar szüli és; teremti újra, arculatát a nagyipar formálja. ka mind közelebb hozza egy­máshoz hazánk dolgozóit. A politikai együttműködés az esz­méink melletti érvelő kiállást, politikai szövetségeseink türel­mes vitában való meggyőzését kívápja. Ennek során politikai szövetségeseink Világnézetileg, eszmeileg is közelednek a A Központi Bizottság az utóbbi években nagy figyelmet fordított a nagyvállalatok helyzetére, a nagyüzemi mun­kások élet- és munkakörül­ményeire. Különösen jelentős, hogy 1974 márciusában irány­elveket fogadott el a munkás- osztály társadalmi vezető sze­repének fejlesztésére, helyze­tének további javítására —, mondotta Biszku Béla, majd rámutatott: a munkásosztály vezető szerepe a párt számára nem átmeneti jelszó és oem rövid távlatú politika. 1 A munkásosztály vezető szerepe a felszabadulás óta érvényesül hazánkban és mindaddig érvényesülni fog, anug társadalmunkban osztályok lesznek, tehát a fejlett szocialista társadat lom időszakában is. Ezért az állami nagyüzemek fejlesztése nem csupán gazda­sági kérdés, hanem pártpoliti­kánknak is fontos része. Amikor azt tapasztaltuk, hogy különböző okok miatt nem volt megfelelő több nagyüzem helyzete, akado­zott a nagyüzemi munkásság fejlődése, ezt elsőrangú politi­kai problémának kellett te­kintenünk. A Központi Bizott­ság és a kormány számos nagyüzemünk fejlesztését na­pirendre tűzte, mint például a Ganz-MÁVAG-ét, a Csepel Autóét, a Magyar Hajó- és Darugyáret és másét. Pártunk előmozdítja, hogy a pártélet, az állami és a gazda­sági élet különféle irányító A munkásosztály vezető szerepének erősítése posztjaira több, ftőzveflenűí & termelésből jövő fizikai dolgo­zó kerüljön. Szükséges, hogy a vezetői utánpótlásról azoknak a dolgozóknak a köréből is gondoskodjunk, akik kijárták a nagyüzemek nevelő iskolád ját, akiknek a közös munka és a közös életmód alapján köz­vetlen termelői élményük vara és járatosak a közügyekbenf Tapasztaljuk, hogy magukkal hozzák a különféle irányító testületekbe a nagyüzemi munkások legjobb tulajdonsá­gait; a fegyelmet, az állhata-' tosságot, a szervezettséget, a szolidaritást, a közösségi gon­dolkodást és magatartást —«■ hangsúlyozta a Központi. Bi­zottság titkára, majd a to­vábbiakban a munkás-paraszt: szövetség jelentőségéről szólott; Kiemelte: amint a Központi! Bizottság beszámolója, a párt programnyilatkozata is hang­súlyozza: népünk a fejlett szo­cialista társadalom felépítésért dolgozik. Ezt is szem előtt tart­va, támogatnunk kell a mező- gazdaság további korszerűsíté­sét, a parasztság életszínvona­lának, kultúrájának emelését; hogy ezzel is szolgáljuk a munkásosztály és a parasztság közeledését. Mindennek szük­séges velejárója, hogy fejlőd­jenek a_falu szocialista viszo­nyai, erősödjön a termelőszö­vetkezetek szocialista jellege,! Társadalmi fejlődésünk ] egyik jellemző vonása as ) • I osztálykülönbségek fokú- 1 I sates csökkenése, a mun- ] ! kásosstály és a paraszt- j ! aág folyamatos közeledése "] Rfel. egymáshoz. 4 E folyamat alapja szocialista rendszerünk, a nagyüzem mi termelés elterjedése a me­zőgazdaságban, s ennek kö­vetkeztében a munka jellegé-: ben, a dolgozók képzettségi színvonalában, az elosztás módjában, az életszínvonalban tapasztalható számottevő kö­zeledés, a szocialista tudat erősödése. A fejlett szocialista társadalom perspektívájában ez meghatározó jelentőségűi folyamat. . jfr j Társadalmunkban fontos he­lyet foglal el az értelmiség; mely részint származása alap­ján, részint a munkásosztály és a nép ügyével a szocializ­mussal való azonosulás révén ma már népi értelmiség. Leg­jobbjai mindig a haladás, a nép ügyének szolgálatát te­kintették legszentebb köteles­ségüknek. A tudományos­technikai fejlődés következté­ben növekszik az értelmiség szerepe, mind szorosabbá vál­nak kapcsolatai a munkás­osztállyal és a parasztsággaL A munkások tevékenységében is egyre jelentékenyebb helyet foglal el a nagy felkészültsé­get igénylő szellemi munka. Ä legjobb munkásoknak a veze­tésbe történő fokozottabb bevo­nása elősegíti a munkásosz­tály és az értelmiség közele­dését, szorosabbra fűzi a mun­kások és az irányító posztokon dolgozó szakemberek kapcso­latát. Társadalmunkban foly­tatódik a szellemi és a fizikai munka közötti lényeges kü­lönbségek csökkenése. Mindent egybevetve; szö­vetségi politikánk sikerét jelzi, hogy szüntelenül erő­södik a népünk minden haladó és alkotó erejét •— párttagokat és páríonkívü- lieket, a különböző nemze­dékeket, ateistákat és hí­vőket — szocialista célja­ink megvalósítására tömö­rítő társadalmi összefogás, a nemzeti egység. (Folytatás a 7, oldalon) ]

Next

/
Thumbnails
Contents