Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-16 / 64. szám

15. A maquisok kozott r A magyar fegyveres ellenál­lás egyik sajátos vonása volt, hogy a magyarokat Európa szinte minden, a németek ál­tal leigázott, vagy megszállt országának antifasiszta moz. galmában megtaláljuk. Mi ma­gyarázza ezt? A választ a ne­gyedszázados fasiszta Horthy- rendszer lényegében kell ke­resni. A magyarországi Ta_ nácsköztársaság megdöntését követő fehérterror, majd a későbbi üldözések elől mene­külve, tízezrek kényszerültek emigrációba. A politikai üldö­zötteken kívül tízezrekre tehe­tő azoknak a száma, akiket a nyomor, a munkanélküliség, a létbizonytalanság kergetett külföldre. Az elüldözött ma­gyarok azonban külföldön sem feledkeztek meg hazájukról,' bekapcsolódva a haladó moz­galmakba, a hazától távol is hazájukért, népük szabadságá­ért küzdöttek. Közülük több ezren bekapcsolódtak a har­mincas évek végén a spanyol nép szabadságáért folyó küz­delembe is. A második világháború ki­törése után is többségük tudta hol a helye. Hazafias és inter­nacionalista kötelezettségük­nek tartották, hogy ott, ahol vannak, azonnal bekapcsolód, janak a nácik elleni küzde­lembe. A legtávolabbi földrészen, Amerikába szakadt magyar­jaink — köztük Bartók Béla, a kiváló zenetudós, Tamás Aladár irodalmár, Vámbéry Rusztem politikus és híres ügyvéd — szervezik az Észak. Amerika földjén élő magyarok antifasiszta frontját. E gondo­lat legfőbb propagálója a ka­nadai magyarok haladó lapja, a „Kanadai Magyar Munkás”, Mexikóban pedig a „Szabad Magyarság”. Angliában Ká­rolyi Mihály, a polgári demok­rata forradalmár köré tömö­rülnek legjobbjaink, akinek erőfeszítése nyomán 1944 áp­rilisában — a különböző párt­állású és világnézetű antifa­siszta csoportok egyesülésével -— megszületett a Londoni Ma­gyar Tanács. Károlyi Mihály is a tanács minden rendelke­zésre álló eszközt — rádiót, újságokat, szerteágazó kapcso­latot — felhasználva azon dol­gozott, hogy megértesse a kül­földön, s főként itthon élő ma­gyarokkal: nincs más válasz­tás, csak az elszánt küzdelem a nácik és csatlósai ellen. Magyarország jövője csak ak­kor biztosított, ha az a Szov­jetunió és a demokratikus ál­lamok barátságára, a Duna- medence népeinek összefogá­sára, és az ország demokra­tikus megújhodására épül. Franciaországban különö­sen sok — mintegy 25—30 ezer — magyar élt, köztük te­kintélyes számban kommunis­ták. Közülük százak harcoltak már spanyol barikádokon, és amikor 1940-ben, Franciaor­szágra rontott a hitleri fene­vad, háromezernél is több magyar fogott fegyvert és ott küzdött az 1., 2. és 3. „Volon, taires Etrangers”, a külföldi önkéntesek menetezredeiben, és más katonai egységekben a francia hazafiak oldalán. Franciaország kapitulációja után sem tették le a fegyvert. Comission de la Main d’Ge- noré Immigré, röviden MOX irányította a magyar ellenál­lók munkáját is, amely már 1941-ben csatlakozott a Franc Tireurs et Partisans Franciais, az FTP fegyveres csoportjai­hoz. 1943 nyarán létrejött a franciaországi magyar antifa­siszta csoportok közös, egyben önálló szervezete, a Magyar Függetlenségi Mozgalom. Lap. ja, a Magyar Szemle így írt: „Franciaországi magyart Egy pillanatig se felejtsd: neked is segítened kell! Ha támoga­tod a francia n&p Uitler-eTle­■nes felszabadító harcát, saját magad és hazád szabadságáért, függetlenségéért is cselekszel!” A rendelkezésre álló adatok szerint mintegy ezerre tehető azoknak a magyaroknak a szá­ma, akik szervezett formában vettek részt a francia nép el­lenállási mozgalmában. Ezen túl sokan voltak olyanok is, akik illegális feladatokra nem vállalkoztak, de erkölcsileg, anyagilag is támogatták a moz­galmat. Az MFM 1944 nyarán már 70 csoportot egyesített. Párizs­ban több mint 20 csoportot készített fel a szervezet a fegy. veres felkelésre. A magyarok ott voltak mindenütt — Pá­rizsban és környékén, az észak- franciaországi bányavidéken — éppúgy, mint a déli zónában. A párizsi munkások fegyve­res felkelésében — egyes for­rások szerint — 300 magyar vett részt. 119 magyar anti­fasiszta esett el a francia ma­quisok oldalán. Köztük volt Petit Jean néven ismert We- isz János, Boczor József, Elek Tamás, Békés Imre, akiknek sírján Franciaországban ma is mindig friss a virág. Belgiumban élő magyarok mindjárt a háború kezdetén bekapcsolódtak az ellenállásba. Illegális magyar csoportok ala. kultak Brüsszelben, Antwer­penben. Illegális magyar nyel. vű lapjuk, a Szabadság jel­mondata: „Halál a fasiszta megszállókral” 1941 szeptem­berében a belga partizánhad­sereg keretében — mintegy 50 főből álló — önálló magyar század alakult, legendás hírű parancsnokai a mártírhalált halt Löwenwirt Miklós, akit — posztumusz — a Lipót-rend tiszti keresztjével tüntettek ki ?s Molnlr Isívln voltak. mos robbantás, kézigránátos támadás mellett is iegismer- tebb akciójuk az 1943. február 8-án a Saventhem és a Ster- rebeek közötti pályaszakaszon haladó német katonai szerel­vény felrobbantása volt. En­nek során 300 fasiszta lelte halálát, vagy sebesült meg. A század legtöbb tagja — veze­tőikhez hasonlóan — a fasiz­mus elleni harc hősi halottja lett. Rajtuk kívül még mint. egy 150 magyar vett részt a belga ellenállás küzdelmeiben. Magyarok harcoltak Algír-’ ban is. Dániában, Tyland szíj getén találkozunk magyar an­tifasisztákkal, de ott találjuk őket az olasz ellenállók kö­zött is. ! o < Magyarországon, mint cikkj sorozatunk is mutatta, az eL: lenállási mozgalom lassan fej­lődött, és a nácik kétszeri be-: avatkozása is szerepet játszott abban, hogy nem jutott el a fegyveres felkelésig. A Szov­jetunió, a Vörös Hadsereg sze. repe ennélfogva hazánkban sokkal nagyobb, mint a többi Duna menti országban. A szov­jet csapatok nem csupán a fasiszta megszállókat űzték kij hanem a magyar fasizmus el­nyomó szerveit is szét kellett zúzniok, hogy felszínre hozzák a dolgozó osztályok azon for­radalmi energiáit, amelyek az ellenállás során nem tudtak teljesen aktivizálódni. A nem. zeti ellenállás kibontakozása, a forradalom belső feltételei­nek megérlelődése egyrészről, másrészről a Szovjetunió fel­szabadító küldetése tette lehe­tővé az új, népi demokratikus Magyarország megszületését. ,-I (Vége) Jó piaca van a birkának Változatlanul gond a gyapjú Kimerült bányák helyén üdülőtelepek A Német Demokratikus Közj társaság népgazdaságának egyenletes fejlődéséhez a most folyó ötéves tervben (1971—75) évente 225—257 millió tonna barnaszén szük­séges. Kitermeléséhez mint­egy 15 000 hektár szántóföl­det is igénybe kell venni. En­nek kétharmad részét később ismét visszaadják a mezőgaz-, daságnak. Az NDK bányatörvénye kö­telez^ az iparágat, hogy a ki­bányászott területeket ismét termővé alakítsák. így a föl­det növénytakaróval vonják be. Ez megvédi az eróziótól és lassanként értékesebb föld képződik. A berlini Humbold Egyetem tudósai az eddig is­mert eljárások mellé most egy sokkal gazdaságosabbat dolgoztak ki. Ennek lényege, hogy az ásványi anyagokon kívül a termelésnél nagymér­tékben keletkező gazdag mész. tartalmú barnaszénhamut is ráterítik és jó mélyen bedol­gozzák a földbe, megtakarít­ván ezzel a talajművelést. Az egykori külszíni fejté­sekből azonban nem minden esetben az erdészet és a me­zőgazdaság húz hasznot, sok esetben üdülőtelepek létesül­nek. így például Helenensee majdnem ezer méter hosszú strandjával, továbbá az 1900 hektáron elterülő Knappensee üdülőtelep, és az egyik kül­színi bánya kráteréből kelet­kezett Senftenberger-See. Húsvét közeledvén; az, el­múlt hetekben igencsak meg­élénkült a birkapiac. Jól jár­tak azok a gazdaságok, ame­lyek már két évvel ezelőtt — amikor mások felszámolták, csökkentették az állományt — fejlesztésbe fogtak, előre szá­molva a segítő állami intézke­désekkel. Az olasz piacon változatlan a birka utáni érdeklődés, sőt, az igény oly módon változott, bogy az a népgazdaságnak is, a juhtartóknak is kedvez. Az alacsonyabb súlyú bárányok helyett most a nagyobb, hu- szonhét-barmincöt kilósak a keresettebbek. így azonos da­rabszámban több húst lehet értékesíteni, , _ — Húsvét előtt mintegy ezer­ötszáz bárányt küldtünk és küldünk exportra — tájékoz­tat Szabó János, a Gyapjú- forgalmi Vállalat szekszárdi kirendeltségének vezetője. — Rajtunk kívül az állatforgalmi vállalat legalább háromezret. Jellemző a 'keresletre, hogy a kisebb jühászatok, de még a néhány birkát tartó háztáji gazdaságok is jó áron értéke­síthetik a szaporulatot. Ré­szükre nagy segítség, hogy a tamási Béke és a pakBi Duna- mente Tsz bárányhizlalásra rendezkedik be, egyenként há- rom-négyezres számra, g amit eddig bográcsba aprítottak, a háztájiból, az ötven-hatvan birkát tartó juhászoktól is megvásárolják, i — Érdekes esetünk volt az év elején. Ha jól emlékszem, Tamási környékéről jött be egy tsz-tag. Van két eladó bir­kája, megvesszük-e? Természe­tesen. Felírjuk a címét és ér­tesítjük, ihikor és hol lesz a legközelebbi átvétel. Erremeg­három éves, vemhes, gyapjúban levő anyajuh ára 2300—2500 forint. Azok a gazdaságok jártak jól, amelyek két-három évvel ezelőtt kezdték az állo­mányié jlesztést. Ott, ahol a szaporulat évente eléri az ez­ret, mindenképpen biztosan jövedelmez a juhászat. De ak­kor is jövedelmező a tartás, ha az állományra csak a gyap­jú árát fordítják. — Arra nincsenek pontos adataink, jelenleg mekkora a birkaállomány a megyében, mert a húsértékesítés rajtunk kívül az állatforgalmin keresz­tül is folyik. A növekvésre a2 utal, hogy 1974-iben háromszáz mázsa gyapjúval többet vet­tünk át, mint 1973-ban. — A Juhtenyésztésre ösztön­ző kedvezmények ellen hat egy kérdezi: nem tudnánk-e át­venni a hízott bikáját is. — Egyébként időről időre hirdetünk átvételeket, azokon, ha egy-egy községből összejön ötven-hatvan birka, már nagy­üzemi szinten lehet eladni. Egy biztos: a juhhús hosszú távra tartja magát a piacon. — Két évvel ezelőtt mély­pontra került a juhtenyésztés. Akkor állami intézkedések tör­téntek a tenyésztési, tartási kedv visszaállítására. Milyen változás történt azóta? — A partner jühászatok öt- hatszázas számban tartják vissza a tenyésztésre alkal­mas, nőivarú bárányt, határo­zott fiatalítás folyik. Szinte ott tartunk, hogy nem kap biikát az a gazdaság, amely most akar tartásiba fogni. Egy két­jelenség, amely a mi helyze­tünket nehezíti, akik közvet­len kapcsolatban vagyunk a termelőkkel. Ez pedig a gyap­jú minősítése. Bevezették a láncminőséget, amely nyolc centinél hosszabb gyapjút fel­tételez, amelyet most szánté lehetetlen elérni, hiszen az ál­lomány egy része még fiatal, a másik része már elöregedett. Jelenleg a legjobb minőség, a fésűs — 6—8 centis — nem éri el a harminc százalékot, a kártolt I. adja a gyapjú töme­gét, ennek viszont kedvezőtle­nebb az ára. így bármilyen ör­vendetes a húsértékesltés biz­tonsága, a gyapjútermelésre, -értékesítésre nem ösztönöznek a feltételek. BI. Foto: Gottvald 1975. március 16.

Next

/
Thumbnails
Contents