Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-09 / 34. szám
Nagy kár, hogy a téli szezon előnyeit az üzemek még nem tudták felfedezni. Harkányfürdő télen @ Dimbes-dombos Dunántúl. Januárban ás szemet gyönyörködtető ez a vidék. A Duna- parton ijj üdülőtelep, a kanyargós utak mögött a távolban a mezőgazdasági üzemek majorságai, gabonasilákkal, víztornyokkal, hosszú szerelőcsarnokokkal. A téli forgalom az utakon- elég gyér. Inkább tehergépkocsik közlekednek. Hét végén szabad szombatokon nagyabb a forgalom. Az üdülőtulajdonosok, igaz csak szellőztetni, körülnézni mennek Harkányba, de mindenképpen felkerekednek, útnak indulnak. Arról a tolnai munkáscsa- ládról beszélgetünk, amely immár harmadik éve építi családi kalákában a harkányi üdülőt. Nyilvánvaló, hogy a tulajdonosok többsége amit csak lehet, maga végez el, iparost ritkán fogad, elég költséges -mulatság lenne Tolna megyéből a mestereket Harkányba fuvarozni, etetni és szállásolni. Harkány Szekszárdhoz száz kilométerre van, Pécsen keresztül, Mohács felé tízzel több. Gépkocsival igazán nem távolság, de hát autóbusszal is a nap minden szakában megközelíthető, száz forint elég az útiköltségre. Valamikor az ötvenes években a fürdő is a határsávba tartozott, s ez bizony annak idején visszavetette. Az újabb nagy fellendülés a hatvanas évektől számítható: Harkány ismét divatba jött. -Dél-Dunántúl egyetlen télen is használható gyógyfürdője. S éppen .azért indultunk el oda •körülnézni, hogy .meglássuk •mennyire használják ki a gyógyulni, pihenni vágyó emberek. o Nincs abban semmi túlzás, hogy Harkányt a Tolna megyeiek saját gyógyfürdőjüknek tekintik. Elsősorban tavasztól őszig, esküsznek rá a szekszárdi szőlősgazdák, tsz-tagok, tisztviselők és pár érv óta az üzemek dolgozói is. Népszerűségét mutatja, hogy az elmúlt években tizenegy Tolna megyei termelőszövetkezet és vállalat épített Harkányban üzemi üdülőt, s ugyanennyi bérel a dolgozóknak egy-egy szobát ma- gánházaknáL smescbb, kényelmesebb, mint a nyár. De vannak itt maszek üdü- 1 őtulajdonosok is, félszáznál többen Szekszárdiról, jó néhányon Váraljáról, Alsónyékről, Decsről, Dunaföldvárról, Bétáról, Várdombról, Hőgyészről, Öcsényből, Gyünkről, Kocsolá- ról, Bátaszékről, BonyhádróJ, Tolnáról, Tamásiból, Paksról, Mözsről. Sajnos a hetvenöt holdas üdülőtelep megtelt, magánosoknak újabb építési engedélyt nem adnak, illetőleg csak társas-, többszintes üdülőbe lehet társ ülni. Bizony ezzel magyarázható, hogy a meglévő családi üdülők árfolyama igen magas: másfélszobás kis házért kétszázezer forintot, nagyabbért félmillió forintot is elkérnek. Sajnos ezek a drága épületek a téli hónapokban egyáltalán nincsenek kihasználva. Kihaltak, üresek. Nyáron, szezonban, hétköznap tizenötezren, vasárnap huszanöt-harmincezren keresnek itt gyógyulást, felüdülést, bezzeg télen — főleg hétköznap — üresek a medencék. Van ugyan néhány vendég, főleg Jugoszláviából. NDK-bóO, az NSZK-bóL A szekszárdiak utcája. Nehezen érthető: miért nem szervezik meg a termelőszövetkezetek a téli gyógyüdülőét? December, január, február a kertészetben, a növény- termesztésben a dolgozó emberek ilyenkor érnek rá leginkább, s a kiváló harkányi vízben egy hét alatt is szépen regenerálódik a szervezet Főleg a mozgásszervi betegségek gyógyíthatók. Történetek sokasága szól arról, hogy idős, munkában megfáradt paraszt- emberek bottal, mankóval érkeztek és bot nélkül, mankó nélkül távoztak. A téli gyógyüdülésre a fürdőépületek alkalmasak. Nemrég adták át az új téli fürdőt, jól fűtött, tágas, kényelmes, reggeltől estig ki sem kell mozdulni. Az épületben teljes ellátást kap a vendég. Páratlan élmény a meleg, kénes vízben iürdőzm, s nagy kár, bogy a téli szezon előnyeit az Pintér Ferencné, akinek télen nincs munkája, elfoglaltsága. üzemek még nem tudták felfedezni. © Beszélgettünk Pintér Fe- •rencnével, a mözsi tsz-üdülő gondnokával. Ilyenkor — ő sajnálja a legjobban — nincs munkája, elfoglaltság». — Nemrég eljött ide egy fiatal házaspár, nászutasok. Egy éjszakát töltötték az egyik lakosztályban, s másnap beköltöztek a községbe. Azt mondták, félnek egyedül. Mások sem jönnek, mindegyik üdülő üresen áll, pedig nyáron egymásnak adják a beutaltak a kilincset — mondja az asz- szony. Igen, nyáron kétmillió ember fordul meg a községben, a medencékben óriási a zsúfoltság, nehéz szobához jutni, pedig a harkányiak még attól sem riadnak vissza, hogy felköltözzenek a padlásra. A téli Harkányi ürd őt fel-' keresve éppen az a szándékunk, hogy felhívjuk a közös gazdaságok, az üzemek figyelmét; itt nincs holt szezon, sőt a tál kellemesebb; kényelmesebb, mint a nyár. Kincs a fürdő vize, s ha ezt tudják, megtanulták a külföldiek, érdemes tudni, megtanulni a dél-dunántúliaknak is. Délelőtt betértünk a tejivóba, ahol január végén ritka vendég az étkező vendég. Fonott kalácsot kértünk, szíves kiszolgálást kaptunk, meg bőséges felvilágosítást az ellátásról, az áraikról, a kiadó szobákról. Fűtött szoba egy napra harminc forint, a jobb ötven forint. Most is ugyanúgy nyitva tartanak a vendéglők, a tsz- borkimérásek és pecsenyesütők, mint nyáron. Az árak tűrhetőek, elfogadhatók. Harkány: ötk., Baranya m., siklósi j., Pécstől D-re. ti.: 1630 (1960). Szőlőtermelés. Gépállomás. 1823-ban feltárt 62 C fokos kénes vizű gyógy- és iszapfürdő. Reumakórház. Üdülőtelep. Bolgár haditemető. (Uj Magyar , Lexikon.) PJ—Szp. Foto: Gk. 1975. február 9.
