Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-09 / 34. szám

Az utazás szellemi laaszna

A közösségi művelődés forrásai

NÉHÁNY ÉVE a pápai Járás több községében heteken át tartó és igen szórakoztató téli program volt az, hogy felelevenítették a közösen tett utazások emlékeit. Úgy folyt le egy-egy ilyen esti „műsor”, hogy a tsz-utazások valamelyik részvevője — általában fiatal agronómus, pedagógus, szakmunkás — tartott egy kis bevezetőt arról, hogy milyen irodalmi mű játszódik a megismert tájon vagy országrészben, milyen történelmi események zajlottak le ott, milyen mezőgazdasági vagy ipari termékekről ismert, hogyan ápolják a műemlékeket, milyenek a kapcsolatai hazánkhoz. Az estet igyekeztek jól előkészíteni: a könyvtár ajánlott olvasmánylistát készített, a megyei könyvtárból megfelelő folyóirat-anyagot, a szóban forgó országról készült ismertetőket is beszereztek, stb... Érdekes klubestek, vitaműsorok kerekedtek így. Hiszen a részvevők többségének volt élménye és emléke arról a tájról, városról, vidékről, amely körül a beszélgetés forgott

Tudjuk, hogy iparvállalatok, termelőszövetkezetek nyaranta milyen gyakran szerveznek közös utakat a baráti szocialista országokba. Ilyenkor, télen már rendszerint el is határozták, hogy merre mennek majd a nyáron. Arra már kevesebben gondolnak előre, hogy miképp lehet értelmesen, hasznosan kiaknázni ezeket az utazásokat a közösség művelődésének érdekében.

MIRŐL VAN SZŐ TULAJDONKÉPPEN? Arról talán, hogy a közös kirándulások előkészítői mintának vegyék a

lenszenvesebb dolog, mint — teszem azt —, amikor az Adria homokján napozó turistákat felkurjongat a csoportvezető azzal, hogy a program szerint múzeumlátogatás következik, indulás az öltözőbe, tíz perc múlva találkozó a kapunál, aztán rohanjunk megtekinteni a fegyvertörténeti gyűjteményt Nem, nem; ez „kellemetlenséggel egybekötött művelődés”, távol álljon tőlünk ilyesmire ösztönözni bárkit is.

Amikor vannak a művelődésnek — az utazási alkalmakkor növelhető műveltségnek — kellemes és népszerűvé tehető formái is. Főleg, ha időben gondolunk ezekre.

Amit a pápai járásban megcsináltak utólag, — meg lehet csinálni előre is. A közös utazásokon igen gyakran részt vesz a falu, nagyközség művelődési intézményének vezetője vagy munkatársa. Az iskolákból néhány pedagógus. A vezető mezőgazdászok szinte kivétel nélkül mindig. Olvasó, művelt szövetkezeti tagok, képzett vezetők, akik alkalmasak arra, hogy előre átgondolván a programokat, valamelyes „enyhe befolyást” gyakoroljanak a részvevőkre. Mit érdemes elolvasni arról az országról, vidékről, ahová

készülnek? Elővenni néhány néprajzi gyűjteményt, útikönyvet, történelmi munkát, képzőművészeti albumot Céltudatosan felhívni a figyelmet egy-egy televíziós, vagy rádióműsorra, amely az illető országról szól, annak szerzőitől származilb

természetesen, nem programokat írnak elő, egyszerűen csak elhangzanak: S kit ez, kit amaz a motívum ragad meg belőlük. Nem szabad kifele'- teni az előzetes tervezésből azt a lehetőséget sem, hogy a baráti szocialista országokban igen gyakran társintézmények, testvérszövetkezetek várják az utazó kollektívákat, s nekik is sok, hasznos ötletük lehet a napok értelmes eltöltésére. Egy-egy levél: mit javasolnak esetleg útba ejteni, mi az. amiért érdemes egy kis kitérőt tenni. A variációk, a felkészülés változatai szinte meg- számlálhatatlanok.

Tengernyi látni- és tapasz- talnivalót kínálnak a szocialista országokba tett közös utazások. Még akkor is, ha nem „tanulmányi" Célból történnek, hanem mint nyaranta legtöbbször azért, hogy a részvevők pihenjenek, üdüljenek.

Az elszóródott napokért azonban kár. Hiszen minden utazásnak vannak olyan napjai, órái, amelyekre utólag visszagondolva az ember azt mondja: bizony azokat jobban is el lehetett volna tölteni. Hasznosabban, értelmesebben. Az élmény ugyanis nem ismételhető meg; esetleg évek múlva, esetleg sohasem vetődünk már arra a vidékre, s utána évekig nyugtalanít a gondolat, milyen kár volt nem megnézni ezt, vagy azt...

Mert minden hasznos Ismeret élménye is az embernek, s ezek nem csekély része az utazások során szerezhető meg. Az előkészületben csak néhány gondolat jusson a kulnagy utazási Irodák programjait, s azoknak valamiféle »mini-változatát” készítsék el • maguk számára? Elsőként mondanánk nemet az ilyesmire, mert olyan időtöltésekre kényszerítené a részvevőket, amelyhez nincs kedvük. Nemhogy felesleges, kifejezetten káros és elriasztó lehet egy — a munkában, a mindennapi életben összeszokott — közösség számára az utazás „művelődési programjának” bürokratikus értelmezése. Nincs elHOSSZÜAK A TEL VÉGI ESTÉK, sor kerülhet esetleg egy-egy közös beszélgetésre is a művelődési házban vagy másutt, — afféle előzetes „ki mit tud”-ra a meglátogatandó országról. Kiváltképpen ma már, amikor igen kevesen vannak, akik ne jártak volna valamelyik (de Inkább több) szomszédos baráti országban. Szervezhetők — ezt egyébként itt- ott már csinálják is — előzetes élménybeszámolók, afféle kedvkeltő előadások. Amelyek;

túragyarapítás lehetőségeire. S utána: mennyi témát, tárgyat ad majd! Mennyi újra átélni és mesélnivalótl

AZ UTAZÄS jó forrása a közösségi művelődésnek, — s „külön ráfordítás” nélkül olyan szellemi haszonnal tetézhető meg egy-egy út, amilyennek a megszerzésére ritkán kínálkozik mód. Érdemes erre is gondolni, amikor a nyári terveket készítjük.

T. L

» » >w , *

MARTINÉK. JÓZSEF: VÍZ MELLETT

M1SZLA1 GYÖRGY:

TENQERISZÁR

Tegnap vigyázzban álltak még a kertbem parancsraváró kemény katonák.

Ma már hevernek halottan, leverten, t föléjük hajlik tiró meggy faág...

VISZONYLAQOSSÁQ

Az is baj, ha semmisem terem, s üres lesz a kamra és verem.

Am a kedvünk akkor is lohad hogyha sok van, t minden elrohadl.

Álmatlanul

A Misinán az antennatorony mint óriási fáklya ég. Betündököl alvó ablakomon, majd elnyeli a kormot ég

Milos Maeourekt

/Íz imádkozó sáska

Heggel van, ismerős a kép, süt a napocska, szép idő lesz, talán fürödni is lehet, a legyeknek. remek hangulatuk van, a hernyóknak is, szép nap virradt ránk, a kék legyek egy léggömbbel játszanak, a pettyes hernyók sétálnak, gyűrűznek az ágakon, elmesélik egymásnak, mit fognak délután csinálni, de nézd csak, egy valaki nem pajkoskodik, egy valaki csak ül és komoly dolgokra gondol, az imádkozó sáska ez az egy valaki, aki imádkozik, meg se moccan, lélekben ő máshol jár, lélekben a Szentléleknél jár, és csendesen társalkodik vele, a férgekről és a kis pettyes hernyókról, akik nem gondolnak az üdvösségre, hanem mindenféle bolondságra, strandra, kirándulásra, málnaszörpre, miközben a sáska imádkozik az ő üdvösségükért is, az áttetsző szár- nyacskájú kis legyek üdvösségéért, ilyen szárnyakat csak a legjobb divatszalonokban lehet kapni, ahová a sáska nem jár, mit is keresne ott, minden szökőévben egyszer jut el a szabóhoz, és akkor is közönséges levélből varrat ruhát magának, semmi háromnegyedes ujj, vagy valami ehhez hasonló, az Ur szolgálóleánya vagyok, és a szabó mértéket vesz, nem könnyű feladat, a sáska hosszú és szikár, a levél úgy lóg rajta, mint a fogason, de a sáskának ez tökéletesen megfelel, nem jár sehová, imádkozik a kis ragyogó legyekért és a pettyes hernyókért, akik sétára indulnak az ágon és azt gondolják magukban, no nézd csak, egy levél, milyen éhes vagyok, még ma nem ettünk és odamennek ehhez a levélhez, az imádkozó sáskához, és beleharapnak a ruhaujjába, de ezt nem kellett volna tenniük, ez valóban nem illendő, imádkozás közben zavarni valakit, ez a Szentlélek megsértése, nem csoda, hogy a sáska nem tud napirendre térni az ügy fölött, és leharapja a fejüket, aztán a kis testüket, meg a lábacskáikat, nem lehet ezen csodálkozni, ájtatosságá- ban zavarták meg a buta her- I nyók, akik csak a hasukra . gondoltak, míg a sáska a lelkűkre is gondolt, a buta her- I nyók lelkére, az összes buta i csillogó legyecskékre, akit valaha is felfalt, miközben sütött a napocska és meleg strandidő volt.

Az elefánt

Az egészen kis fülek semmire sem jók, akinek nagyon kis füle van, az szinte semmit sem hall, még azt sem tudja, jár-e egyáltalán a karórája. De a

túl nagy fül sem kimondott gyönyör. Az elefántnak hatalmas fülei vannak, s el sem hinné az ember, mennyi baja van emiatt.

Mikor az elefántok még kicsik, majdnem olyan a fülük, mint a tietek, hallják távolról a vonaíxüttyöt és közelről a mehet, hallják a madarak énekét és az eső dobolását, mindezt hallják és nem találnak ebben semmi rendkívülit. És tényleg, mi van ebben rendkívüli?

De az elefántok nőnek, nö- vögetnek, mind nagyobb és nagyobb lesz a fülük is, és egyre több dolgot hallanak. Eleinte ez még csak szórakoztatja őket, oldalba bökik egymást, hallottad, lehullott egy vakolat, vajon hol, hisz itt nincs semmiféle fal.

Hát 'szóval, a kis elefántod irigylik a nagyobb elefántokat, mert hogy azok annyi mindent hallanak, s alig várják, hogy ők is felnőjenek. De az idősebb elefántok is nőnek, nö- vögetnek, lassanként akkora lesz a fülük, mint egy kisebbfajta főtér, és megszámlálhatatlanul sok dolgot hallanak.

Teszem azt, megy két elefánt a magas fűben, széles határban fű se rezdül, a kis elefántoknak úgy tűnhetne, hogy mindenütt teljes csend van, de a két nagy elefánt zajt hall, minden lehetőt meghallanak, hallják a távoli ajtócsapkodást, és üvöltözést a gangon, ágyúlövéseket, nevetést, rikkancsok ordítozását, szaxofon bőgősét, rikácsolást, üvegcsörömpölést, dorombolást, az ajtón és húsz szirénát. Mindezt hallják a magas fűben tett sétájuk alkalmával, ott, ahol széles határban fű sem rezdül, beszélgetni szeretne egymással a két elefánt, de nem tehetik, saját hangjukat sem hallják, és azt gondolják magukban, ezt nem lehet elviselni, s rohannak vattát vásárolni a fülükbe, de hát hol vegyenek ilyen hatalmas fülekbe ennyi vattát? Az elefánt sok, a vatta kevés, mást sem kellene termelni, mint fülbe való vattát, s minél öregebbek az elefántok, annál dühödtebbek, nem tanácsos egy ilyen dühödt elefánttal találkozni, messziről meg lehet ismerni, rohan a magas fűben, mert azt hiszi, hogy megszökhet a zaj elől, de aztán belátja, hogy minden hiába és trombitálni kezd az ormányával, nagy zajt csap felemelt ormányával, hogy legalább egy pillanatra túlharsogja azt, amit nem tud nem hallani.

És akkor a nagy elefántok szeretnének kis elefántok lenni, amit viszont a kis elefántok képtelenek mc','"!',oi.

BOJTÁR ENDRE fordítása

ÁLLATTAN