Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-09 / 34. szám
A kongresszusi irányelvek tükrében t Természeti erőforrásaink — hazai lehetőségeink A gazdaságfejlesztésnek vannak olyan objektív adottságai, feltételei, amelyek meghatározó jellegűek, mert csak hosszú távon, vagy egyáltalán nem változtathatók meg. Ilyen feltétel a rendelkezésre álló munkaerő mennyisége, képzettsége, amely hosszú távon, néhány évtized alatt megfelelő népesedési, oktatási és képzési politikával módosítható. Hasonlóképpen meghatározó, de korántsem módosítható adottság mindaz a természeti erőforrás — termőföld, erdő, ásványi vagyon — amellyel egy-egy ország, gazdaság rendelkezik. A magyar gazdaság természeti erőforrásai egyrészt korlátozottak — a termőföldek, az erdők területe alig bővíthető —, másrészt szűkösek. Magyarország nemzeti vagyona — nem kis részben a folyamatos felhalmozás eredményeként — évről évre gyarapszik, 1961—1973 között például mintegy 70 százalékkal nőtt. Ám ugyanebben az időszakban a nemzeti vagyon másik fontos elemének, a természeti erőforrások — a termő és nem termő föld, az élőfaállomány és az újonnan feltárt ásványi kincs — vagyonértéke mindössze 12 százalékkal gyarapodott. Ezek a hazai természetigeológiai adottságok az iparszerkezetben is tükröződnek. Két-két és fél évtizeddel ezelőtt az ásványi kincseket kitermelő ágazat, a bányászat mintegy 26 százalékkal részesedett az ipar teljes termeléséből. S noha a bányászat termelése is jelentősen fejlődött, részesedése a hetvenes évek elején már 5 százalék alatt volt. Ennek továbbgyűrűző hatásai az alapanyag- iparok csökkenő arányában jelentkeznek. A bányászat, a kohászat, az építőanyag-ipar, a vegyipar, továbbá a villamosVegyes üzemelésű buszok a fővárosban A fővárosban a buszok lég- szennyező hatásának ellenőrzéséről szerzett tapasztalatok szerint a járművek összességében lényegesen kevesebbet füstölnek, mint korábban. A javulásban jelentős része van a fokozott ellenőrzésnek. A levegő tisztaságának védelme érdekében ugyanis füstölésmérőkkel felszerelt kocsikkal járják Budapest útvonalait, s követik a levegőt szennyező buszokat. A tapasztalatok szerint a füstös buszoknál sok esetben a porlasztók, az adagolók beállításával van a baj. Ilyenkor a szolgálatban lévő szakemberek adnak tanácsot a buszok gazdaságos üzemeltetéséhez. A nagyobb végállomásokon szúrópróbaszerűen is ellenőrzik a járműveket, havonta pedig mintegy 1500 autóbuszt vizsgálnak meg rendszeresen. A BKV ezenkívül más intézetekkel közösen — olyan jármű kikísérletezésén dolgozik, amelyik még kevésbé szennyezi a levegőt A kísérletezések eredményeképpen megszületett az úgynevezett vegyes üzemelésű — gázolajjal és propán-bután gázzal üzemelő — autóbusz. Az újfajta járműből az elmúlt napokban hetet állítottak forgalomba. Az eddig szerzett tapasztalatok kedvezőek, de a közlekedés szakemberei m~g tovább folytatják H-'i-’-'-y» '- seiket a jövő aut ■ s-’-i-iak kialakítására. energia-ipar együttes részesedése az ipari termelésben a korábbi 52—53 százalékról 33 százalékra esett vissza, s egyidejűleg nőtt a feldolgozó iparágak aránya. A növekvő igényekhez mérten az ásványi anyagok kitermelése nem tudott lépést tartani az ipar és a népgazdaság általános fejlődésevek A magyar gazdaság működésének nélkülözhetetlen feltétele az energiahordozók és az anyagok importja. A népgazdaság összes energiahordozó és nyersanyagszükségletének mintegy 50 százalékát fedezi a hazai termelés, további 50 százalékát importálni kell. Az energiahordozó- és nyersanyagellátás források szerinti összetétele: a hazai termelés aránya 50 százalék, a szocialista importé kb. 30 százalék, a világpiacon vásárolt energiahordozóké és nyersanyagoké — a mennyiséget és nem az árat tekintve — mintegy 20 százalék. A hazai nyersanyagbázis mindössze néhány feldolgozó iparág teljes körű ellátását biztosítja. Ezek sorába tartozik az alumíniumfeldolgozás és -felhasználás és az élelmiszer-feldolgozó ipar. Minden egyéb feldolgozóipar — a gépipar, a textilipar, a papír- és nyomdaipar, a bőripar, a fa- feldolgozó ipar, s jelentős részben a vegyipar is — importált alapanyagokból, félkész termékekből állítja elő gyártmányait. Az ipar számos ágazata — pL a vaskohászat, a pamutipar, a gumigyártás — egyetlen napig sem nélkülözheti az alapanyag-behozatalt, de más iparágakban is tucatjával adódnak olyan ■— a népgazdaság szempontjából alapvető jelentőségű — termékek és termékcsoportok, amelyekhez a nyers- és alapanyagokat teljes egészében. de legalább 50 százalékon felüli arányban külföldön vásároljuk meg. Ha összevetjük a népgazdaság anyagfelhasználását a hazai termeléssel, az állapítható meg, hogy az ásványi eredetű termékek közül csak a bauxit áll kellő bőségben rendelkezésre, minden egyéb fontos és nálunk is kitermelt bányászati termékből — nemcsak kőolajból, vasércből, kokszból, hanem bizonyos fajta agyagból, különleges homokból, kaolinból is — importra vagyunk utalva. Tehát ami van — kivétel a bauxit — az sem elegendő, emellett az ásványi termékek, kincsek hosszú sora — nyers azbeszt, nyers foszfát, pirít, kén, ötvöző fémek, nehéz színesfémek ércei — hiányzik szerfelett szűkös geológiai „kincstárunkból”. A népgazdaság másik anyagszolgáltató ágazata, a mező- és erdőgazdaság gyakorlatilag csak az élelmiszer-iparnak nyújt megfelelő nyers- és alapanyag-ellátást, bár egyes terményekből, alapanyagokból annak sem mindig. A könnyűipar agráreredetű hazai nyersanyagbázisa — s ezúttal nem a délszaki agrártermékekre gondolunk, hanem a nyersbőrre, a gyapjúra, a papírfára, a fűrészárukra — csak részben és egyre csökkenő mértékben fedezi a szükségletet. Az elmúlt évtizedekben a geológusok intenzív kutatást- feltárást végeztek az országban, egyebek között új olaj- és földgázlelő helyekkel gyarapították egyrészt a készleteket, másrészt a termelést. A széles körű kutatás-feltárás egyetlen negatívuma: most már aligha számíthatunk arra, hogy ez a munka váratlan és kedvező meglepetéseket produkáljon, jelentősen gyarapítva a kitermelhető, hasznosítható ásványvagyont. Bár a tudomány és a technika fejlődése épp a közelmúlt évtizedekben a szerkezeti anyagok termelésének új lehetőségeit teremtette meg — műanyagok, műszálak, műbőrök, műfák stb. —, a mező- gazdaságban pedig növelte a hozamokat, irreális lenne azt remélni, hogy a tudományostechnikai forradalom újabb és további vívmányai nagymértékben kedvezőbbé tehetik gazdaságunk objektív adottságát, lényegesen enyhíthetik a nyers- és alapanyagok hiányát. (Mellesleg a mesterséges szerkezeti anyagok is ásványi alapanyagokból, szén- hidrogénekből készülnek, s a terméshozamok növelésének is anyagráfordítás, műtrágya, növényvédő szer a feltétele.) Minden arra vall, hogy a jelenlegi világgazdasági helyzettől függetlenül, még abban az esetben is, ha az energia- hordozók, ásványi és agrár eredetű nyersanyagok, valamint az iparcikkek árarányai a jelenleginél kedvezőbbek lennének is, népgazdaságunknak, társadalmuknak alapvető érdeke, hogy ésszerűen gazdálkodjék — a termelésben és a felhasználásban az anyaggal, legyen az hazai, avagy import eredetű. Időszerű, sőt szükséges ezt a létfontosságú leckét megtanulnunk, mert természeti erőforrásaink korlátozott, sőt 'szűkös volta következtében a következő években azzal kell számolnunk, hogy a gazdasági fejlődés során a hazai nyersanyagbázis a jelenleginél is kisebb mértékben fedezi majd a népgazdaság ellátását, szükségleteit G ARAM VÖLGYI ISTVÁN K on o= eszűsseg és tanulás Módszereiket és járható utakat keresünk, hogy minél több felnőtt dolgozó fejezhesse be félbehagyott általános iskolai tanulmányait. Azokról is szó van, akik a felszabadulás előtt nem járhattak iskolába, de főleg azokat érinti, akik már a háború után nem éltek vagy rosszul éltek a kapott lehetőséggel. Mindent számbavéve vannak vagy másfél millióan. Tekintélyes szám! A többségük felnőtt fejjel, érthetően csak nehezen áll kö télnek. Már. a gondolatától is húzódoznak, hogy „vénségük- re” újra beüljenek az iskolapadba. Másrészt megfontolandó az idő és az energia, amit a tanulás megkövetelne tőlük. Főként akkor, ha az oktatás színhelyét a lakóhelytől és az üzemtől csak távol tudjál: biztosítani. Az üzemi szakszervezeti bizottságoknak ezért a szervezés nem kis feladatot jelent. Meg kell győzniük a fizikai munkásokat a tanulás, a művelődés döntő fontosságáról. Az utóbbi hónapokban több üzemben kísérleteznek, hogy a nyolcórás munkaidőből idő- kedvezményt adnak a tanulóknak, ha vállalják mulasztásaik pótlását. Másutt a sikeres vizsgák után pénzjutalma • kát osztanak. Olyan üzemek is akadnak, ahol együttesen élnek mindkét lehetőséggel. Mindez valóban jó és mozgósító. Rendszerint azonban kiderül: nem ezek a tényezők adják meg a tanuláshoz szükséges és nélkülözhetetlen indító lökést, s nem is ezek rajzolják fel a munkásoknak a távoli célt Az az egészséges, ha a dolgozók felismerik előbb vagy utóbb, de ténylegesen felmérik a tanulás valós céljait. S bár a jutalmak és egyéb előnyök kedvező hatásúak: továbbra is legdöntőbb kérdés marad — kitartanak-e a munkástanulók az iskolában hosz- szú távon is vagy pedig menetközben lemorzsolódnak. Ez utóbbi sajnos elég gyakori eset E tapasztalatok többnyire azt igazolják, van néhány feltétele annak, hogy mindazok, akik elkezdték a tanulást be is fejezzék az iskolát Az egyik legfontosabb feltétel: a megszokott közösségen belüli tanulás. Jó néhány üzemben rendeztek tanfolyamot a gyár falain belül. A tanárok helybe jöttek tanítani. Másrészt a kialakított osztályok a munkatársakból, kollégákból verbuválódtak. A tanuló közösségek valójában továbbra is megőrizték a kisebb-nagyobb gyári kollektívákat A tanuló munkások így régi ismerősökkel, társakkal vagy éppen barátokkal kerültek egy padba. Az újsütetű öregdiákok így könnyebben viselték el új és szorongató helyzetüket. Legyőzték kezdeti félénkségüket, barátaik között gátlásaik is feloldódtak. Ha ráadásul a pedagógus határozott jóindulatát, őszinte segíteni akarását is gyorsam megérezték a munkások nyert ügyük volt. Nos, nem utolsósorban ezen is áll vagy bukik az ügy. Az egymás iránt érzett felelősségvállaláson, a segítőkészségen, a másik meggyőzésén, vagyis a kollektíva szándékán és erején. SZÉMANN BÉLA A% 197S. évi népgazdasági terv Az idei évben a szocialista szektor beruházásaira 128—130 milliárd forintot fordítanak. A tervek szerint meggyorsítják a folyamatban lévő beruházások befejezését, a termelési szerkezet átalakítását a tervszerűség javítása és a kedvezőtlen világpiaci hatások csökkentése érdekében. Javítani kell az állóeszközökkel oaló gazdálkodást, fokozni az ésszerű anyag- és energiatakarékosságot, az élőrryvnka hatékony felhasználását, növelni s termelékenységek 1975. február 9.
