Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-09 / 34. szám
Dunakömlődnek két kulákja volt. Az egyik SchSmer Jáhos, a fennállásának 25. évfordulóját rövideseit ünneplő termelőszövetkezet 230 holdas kertészetének brigádvezétője, s mint ilyen, köztiszteletben álló ember. Olyan ember, akinek. szava van, bármiben kell véleményt nyilvánítania. — Én már elfelejtettem azokat az éveket, ■— mondja csöndes, határozott hangon. —« De minek is jántsösam az eszemet elmúlt dolgokon? A helyemen Vágyóik amondó, hogyha az ember nem becsüli meg magát, mások sem becsülik. Így van ez rendjén. Ülünk a termelőszövetkezet főagronómusának a szobájában. Égy helyiséggel arrébb négyen-öten hajolnak a szám- oszlopokat tartalmazó papírlapok fölé. Most végződnek az utolsó simítások, jövő héten lesz a zárszámadás lent a halászcsárdában, ahol az elmúl t évi közös rw'tnjka számvetés' közös ebéd zárja. Tavaly, a tényleges dolgozók átlagkeresete a termélőszövétkézethen meghaladta az évi 43 ezret. Ügy néz ki, hogy az idén G-vn lesz kevesebb a pénz, inkább több Valamicskével, mivel 7.3- ban egy nutn&v»"cóg értéke 90 forint 32 fillér volt. az idén pedig 91, forint 13 fillér. Mit adóét a gazdálkodós 74-es eredményeihez a kertészet? A tervezett 2332 ezer forint helyett 3452 eZer -mi "nem csekélység. Hó-dó-ni --’n- defftnél szebben iViagyo“:\zZa, hogv S eh ám ér János miért érzi olv.an nagyon a magát és miért nem kíván í n visz- sza a ma.gángazdá’ko-k'zt. Van pedig a faluban példa a kívttl- élésre. Igaz, P’e.etof éétn tesznek !kl a kfvülrnghadótttg'k'j dé senkip-k nem jut eszébe követni őket. — íía én föl nem ajánlom a földemet 10 hold híján, a két fiam nem kapott volna tán feleséget sem, mert az én húsz holdam, meg az örökölt húsz hold föld 64 parcellában hevert. Aki .ismefős érré, tudja mit jelelit a Luxamburg-dűlő- ből átmenni a szigeti laposba! A Luxembuíg-dűlő a község északnyugati részén van, Ott, ahol a termelőszövetkezet fóliasátra alatt nevelkedni Szoktak kiültetésre a palánták. A szigeti lapos pedig Madócsa felé. — Nem kívánom én azt a legádázabb rosszakarómnak sem. — Vannak rosszakarói? — kérdezem arra számítva, hogy bizonyosan lesz mit hallgatnom, aztán jön a meglepetés. Nincs őnaikd ellenséges emberé. Valahogy mis ók lettek még az indulatok is. Irigység, az elő-előadódik, akárcsak másutt. Az emberek a -biztonságos életkörülményei között -inkább irigy-lik a szépen, egyenletesen eiorehiala-dőt. S olyankor van az, hogy elfeledik mérlegelni, mit tesz -egyik-másik irigyelt ember azért, hogy minden munkájának -maradjon látszata. —» Tudja, nem készültem én gazdaembernek. Szegény .édesanyám álma volt, hogy nadrá- gos kozhivatalnok legyen belőlem. Be is írattak a paksi polgáriba, de hála istennek megtört a pályám. Édesapáim korai halála miatt kellett otthagyni az iskolát. Számon tartottak pedig azok a fiúk, akik ma már velem együtt meglett emberek. Még m-a is 6zámon tartanak, mert bár kimaradtam a harmadik polgáriból, nincs olyan találkozó, amire még most is meg ne hívnának. Tán kettő kivétel vala- hányan tanult emberek lettek, W&, február 9. Emberek, sorsak, életek... hírnevesek is, mint a Pálcolitz Pista, a költő. Jólesik, hogy nam felejtettek el, meg az is jólesik, hogy toa-gukformaként ölelnek meg, amikor találkozunk. Hej pedig, de másfélék voltak az utak, amit be -kellett járnunk! Kezdem azzal, hogy sokáig csak .azért hajtottam fejet az apóm szavára, mert a halálos ágyán mondta: „fiiam, a föld biztooabb -a legnehezebb íróasztalnál is.” Igaza volt. Ma már háláa is vagyok a szomorú sorsfordulóért, mivel nincs szebb dolog, mint v-zdaembefkén-t évről évre '■letet teremteni. Szeretem a foglalkozásomat. ® Schäm-er Jánosnak van egy „mellékállása” is a termelő- szövetkezetben; ő az üzemanyag-raktáros, ami azt jelenti, hogy a nagy dologidőben majdnem akkor kel, amikor a Nap, hogy otthon is jusson érkezése Segíteni -az asszonynak a kora reggeli ház körüli munkákban, mielőtt elmegy hazulról. — ügy vagyok véle, hogy Inkább éh Várjak á traktorosokra, mint azok énrám. Különben ezt az üzemányag- kiadást sem tudom másként csinálni, mint jókedvvel, mert míg f5! felhők a tankok, abból, Yógy ki, hova ítiezy, mit csinál, a fejemben elkészíthetem az egász nap munkatédképét. Belátom az egész gazdaságunkat — 5ohá sem jutnak eszébe A sérelmes, régi dolgok? — Régebben eszembe jutottak. Fől-e-g az egyhónapos börtönbüntetés, amit közellátási vétségért sóztak rám. Jutott eszembe az js, hogy a feleségemet kitelepítették a Szüleivel és másfél évet kilincseltem, mire visszakaptam. S tudja mikor Volt az utoljára, hogy az érdemelten-érdemtelenül megBzenvedettekre csokorra kötve gondoltam? Amikor indn-l-t a mezőigazdaság szocialista átszervezése. Tíz holdam volt akkor már és rajtam a kulák- ság bélyege, de mind azt lesték az emberek, akik nem voltak még az első termelőszövetkezet tagjai, hogy én mi-t csinálok? Jöttek hát a szervezők, vége-hosáza nem Volt a beszélgetéseknek, aztán aláírtam a belépési nyilatkozatot Uhrin Vendelnek, a mostani elnöknek a szavára, aki kortársiam is, meg a tiszteletemre is mindenkor érdemes volt. Sahümer János fölvétel-érői titkos szavazással döntött 1959- ben a Szabadság Termelőszövetkezet tagsága. Százszázalékos igen állt melléje és ennél megnyugtatóbb rehabilitációt nem álmodhatott volna. —- Tudja, nagyon meg voltam én akkor hatva, amikor így mellém álltok, s úgy gondoltam, hogy lássuk, hadd menjen előre az élet, én a kerékkötője nem,inkább előre- lendítője akarok lenni! Két fia szakmát tanult. A lánya nyugatnémet myctm-düsz- boz ment feleségül. Teljes a családi boldogság, mert a lány megtartotta a magyar állampolgárságot és évente kétszer, háromszor itthon van. Schä- merák nem építettek új házat. Körülbelül ötvenéves a Petőfi utoai hajlék, de rendezettségével oda lehet állítani az újak mellé. A portáról ítélhető meg az ember, aki -benne él — véli Schämor Jén-os mosolyogva, aztán arról beszél, hogy hol, merre járt gazdatársaiv-al a termelőszövetíkezet jóvoltából. Majd minden évre esett egy- egy országjáró kirándulás. Voltak Szegeden, Gyulán, Budapesten, Viscsrádon és Harkányban. Négy vagy öt éve? Igen, van annak: Öt éve is, hogy tíz napot töltött Kijev- be-n és Moszkvában, Üdülni még nem volt, de arra is sor kerülhet. Miért ne? A mód megvan rá! — Megmondom őszintén, nem -gondoltam volna, hogy külföldet is utazó ember válik belőlem egyszer. De tán nem én vagyok az egyedüli gazda, aki ilyesmire nem -gondolt. ElsZótlanodik rövid időre, mint aki rákényszerült ugyan az elmúlt évtizedek fölötti töprengésre, de ami nem is ölya-n riasztó-fárasztó, -mint amilyennek beszélgetésünk elején látta. —• Én magtaláltam a helyemmel együtt a számításomat. Tavaly havi 4000 forint volt a 'havi átlagkeresetem, de a társaimé Gém sokkal kevesebb, mert kitett az is úgy 3GS9—3800 forintot. Mi kell még ezenkívül? Van tisztessége a munkának, érdemelten élvezheti -az ember, amit kihoz a földből, ha oda tette a nagyasztalra. Mit értett Sohämer János az Utóbbi alatt? Természetesen az ország asztalát, amit az a család ül körül, amit nemzetnek nevezünk. Hogy nem érezhette mindjárt 1945-ben, miféle cselekvő h-arcos-ságot kíván tőlünk a kezünkbe adott történelem? Hogy nemzeti sorsunk alakításának első nagy pilla- ha-taíban nem úgy tudta a helyét, mint írna? Nincs ebben semmi, ami a szemére vethető lenne! Megélt eddig 55 évet és amire nyugdíjba vonul — csak gondolatiban -készítgetai a termelőszövetkezet egyes y napjának munka-térképét, csak a ház körüli kertben örülni -annak, amit a szorgalom és hozzáértés a földből -ki tud hozni —, nem lesz már emlékező szava arról, amiről most nem beszélt szívesen... LASZLŐ ibolya 1/ özöttünk az asztalon ■kólás üvegek, az én poharam üres, a másik még csordultig. Barátom, a csendes Bálint már tizedik perce beszél egyfolytában. Örömmel hallgatom és szívesen jegyzem fel, amit mond. Látni is kéne Bálintot most: szeme csillogását, arca fényét. — Mostanában „partikuláris” dolgok járnak a fejemben. Régebben elhessegettem magamtól az ilyen apró és nevetségesnek tűnő gondolatokat — jobban mondva nem is kellett hessegetni, meg sem leptek. A munkám, a társak, folyóiratok, könyvek, filmek, a televízió, egy-egy új lemez teljesen kitöltötte az életemet. A változás akkor kezdődött, amikor a tahá- cson nyájasan felhívták figyelmemet arra, hogy ha gyermekünk lenne, hamarabb jutnánk lakáshoz. Elfogadhatóan érvelt a hivatalnok: elmondta, hogy ők előhyben részesítik azokat a fiatal házasokat, akiknek már van gyermekük, hiszen kisgyerekkel albérletben vagy akár szülőkkel lakni sokkal nehezebb. Képzeljem magamat hasonló helyzetbe: így még csak-csak, de ha még egy gyerekágyat Is el kellene helyeznünk a nagymama konyhájában... Elképzeltem, tényleg sokkal rosszabb lenne. De egyúttal kissé bonyolult is a gondolatmenet, mert azt is Jelentette, hogy amíg nem kerül a nagymama konyhájába (lakhelyünkre) gyerekágy — a belevaló babával persze — addig esélyünk sincs a lakásra. Előadtam a dolgokat a felségemnek is, aki hem szólt semmit, csak felhúzta a térdeit az állához és nagyon gondolkodott. Másnap reggel azzal ébresztett, hogy „végtére is nem várhatunk a végtelenségig azzal a gyerkőccel’’. Nem vártunk, és ahogy ezt már egypárszor a kollégáknak, rokonoknak elsütöttem, „buzgolkodásunkat nem remélt Siker koronázta”, két hónapja közölte a doktor, akihez feleségem jár, hogy ikreink lesznek... Most már én is látom, hogy ketten mozognak odabenn, a jó, biztos kuckóban. Néha olyan hevesen forgolódnak, hogy megijedek. Zsó-. fika — a feleségem — ilyeh- kor simogatni kezdi a pocakot és érdekes módon, ettől munka közben megáll a kezem a szerszámmal és elképzelem a gömbölyű pocakot, meg a kis talpak, könyökök nyomát rajta. A kezem megbizsereg, símogathám és nagyon szeretném, ha hallgathatnám a kis vacakok sírását is. Hallgatod még eleget, még sok is lesz, mondják a tapasztaltabbak. Tudom, hogy egy kicsit vigyorognak a hátam mögött, de mégsem tudom megállni, hogy erről ne beszéljek. K ét hónapja, amikor megtudtuk, hogy két gye- ' rekre számíthatunk, váratlanul értesültünk, hogy valószínűleg lakást is kapunk. Kétszoba- összkomfortosat. Hitetlenkedtünk, aZ az igazság, hogy nem is számítottunk még rá. Pénzünk sem volt elég, mert a hosszabb ittlakásra berendezkedve, átalakítottuk nagymama konyháját: kifestettük, műanyag padlóval ragasztottuk fel... De összejött a pénz, a szülők is segítettek, és amikor elterjedt a hír, hogy ikreink lesznek, az egész család, meg a baráti kör megmozdult, Jönnek, kérdezik, mit segíthetnek? Két hete költöztünk. Szép at új lakás, de nagyon sok dolgunk van vele. Zsófi- ka, áki az utolsó hónapban Van, és majdnem húsz kilóval nehezebb, mint a múlt évben, úgy rendezgetett, mint aki hádszálkarcsú. Egész elfelejtkezett a pocakról, annyira el- töltötte a „műgond”, hogy miként rendezze be meglévő holmijainkkal a lakást. A második nap elromlott a csap, éjfélig bütyköltem, mire rájöttem, hogy mi a hiba. Azt hiszem, leszünk még idegesek a lakás miatt, mert amikor átadták, a hagy örömtől se nem láttunk, se nem hallottunk. Csak aláírtuk a papírt és vonultunk befelé! A mi birodalmunkba ... A gyerkőcöké a kiSSébbik szoba. Szép világos. Még csak a gyerekágyak és egy nagy asztal van benne, amin majd peleftkázzuk őket. Pelehkáz- ZUk: persze, hogy segítek, mondtam a kollégáknak is: a szoptatáson kívül mindent vállalok ... A „tanulóidőre” ZsóHűen a hagyományokhoz Mint árról már hírt adtunk Bonyhádofi a kórus- kultúra hívei, élükön Niko- démusz Józseffel és Rónai Józsefnével, megalakították a Bonyhádi ÁFÉSZ középiskolai énekkarát, a múlt év szeptemberében. Az alapítók termékeny talajra találtak az iparilag fejlett településen, ahol a hajdani Cipőgyári Munkás Dalárda, majd Fetzer Ferenc ezüstérmes kórusa működött. f Miután Fetzer Ferenc két évvel ezelőtt nyugdíjba ment. együttese felbomlott. Az „Éneklő ifjúságra” is eljutott gimnáziumi énekkar, mint olyan, megszűnt, de megteremtette magját egy leendő új középiskolai kórusnak, melyhez Bonyhád , többi középfokú intézményének diákjai is csatlakoztak. A tagtoborzás azonban még nem zárult le, mert a diákok köréből és az üzemek fiataljaiból is szeretnének még a kórus vezetői, Nikodémusz József és Rónai Józsefné, jó néhány — elsősorban férfi — dalost megnyerni. Sajnos az oktatási nehézségek miatt heti egy próbánál többre nincs lehetőségük, ez pedig kevés. Komoly segítséget jelentene, ha minden bonyhádi üzemből három férfi jönne énekelni. Társadalmi munka vagy kiemelt KISZ- feladatként kezelve az éneklést. A belépés önkéntessége mellett is hetven tagja van az együttesnek és november 7-i bemutatkozásuk jól sikerült. Ezt követően részt vettek a „Forradalmi és munkásmozgalmi dalok fesztiválján” is. Az idén a szekszárdi Balázs Árpád bemutatóra hivatalosak. Március 15-re Bárdos—Petőfi Márciusi ifjak című művét tanulják meg. Széfika húga jön hozzánk, gyermekgondozásin van, valóságos csecsemőgondozási professzor. Jelentkeztek a mamák, - sőt nagynénik is, hogy segítenek majd, de mi nem szeretnénk megrontani sem a magunk szülői, sem az ők nagyszülői örömeit. Húsz-huszonöt éve voltak utoljára ilyén gondjaik, azóta sok minden megváltozott, amit nehezen Vesznek tudomásuk ■y sófika itthon marad “ a picikkel. Nemcsak azért, mert két gyerekünk lesz egyszerre: egyébként is itthon maradna. Jól keres, majdnem háromezer az alapfizetése, de ez nem pénzkérdés! Jaj, a nevek... Azt mondja a doktor úr, hogy a biztonság kedvéért három-három fiú és lány nevet írjunk fel egy papírra, mert előfordulhat, hogy szükség lesz három névre is. Nem valószínű — tette hozzá sietősen, nehogy megrémüljünk —, pedig minket már nem érhet meglepetés ... Ezen egy kicsit civakodtunk. A neveken. Csak kettőben állapodtunk meg: Ádám és Éva. Ha fiú és lány lesz *— biztos kinevetnek majd, de vállaljuk. Arra viszont ügyeltünk, hogy nehogy valami kétértelmű jelentése legyen a keresztneveknek a vezetéknévvel összeolvasva... Persze annyira józan azért vagyok — még. így apaság előtti állapotban is, hogy tudjam: ha megszületnek a gye- 'rekek és eltelik egy-két hónap, megszokjuk majd, hogy négyen vagyunk, és hogy két kicsi emberke élete van ránk bízva. VIRÁG F. É. t BLdtam — E®a
