Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-09 / 34. szám

'* i % * # * •&* Ezt hozta a hét a külpolitikában Befejeződtek a magyar—lengyel k ä lÜ2‘v miniszteri CV tárgyalások így látja a hetet kommentá­torunk, Réti Ervin: „Gyakran van szükség arra, hogy széles körű véleménycse­rét folytassunk és összeiga- Kítsuk a politikai óránkat” — így nyilatkozott négynapos közel-keleti útjáról hazatérő­ben Gromiko szovjet külügy­miniszter. Ennek az óraigazí­tásnak jegyében zajlott da­maszkuszi és kairói látogatása s a kibontakozás lehetőségei­nek mérlegelése lesz nyilván a téma a Genfben nemsokára esedékes szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozón is. Az Egyesült Államok diplomá­ciájának vezetője a Közel-Ke­letről érkezik majd a svájci városba, miután felkeresi Izraelt és az érdekelt arab ál­lamokat. A szovjet álláspont szerint ezek az említett politikai órák azt mutatják, hogy elérkezett; a genfi béksértekezlet újra­kezdésének ideje! A konfe­rencia 1073. decemberében Csupán három napig ülésezett a Nemzetek Palotájának új épületszárnyában s munkája kerek négyszáz napja szüne­tei, pedig ez a fórum lenne a legalkalmasabb a bonyolult válság rendezésére. Elvben Washing ion. és Tel Aviv sem tagadhatja a genfi tárgyalások szükségességét, a gyakorlatban azonban szeret­nének megmaradni az ameri­kai közvetítés, a szakaszos rendezés diplomáciája, az úgynevezett „kis lépések” mellett. Az arab frontok szét­szabdalása, a más-más menet­rend Kairóval, Damaszkusz- szal, az ammani udvarral, il­letve a palesztin mozgalommal szemben lehetőséget nyújtana a taktikázásra, a manővere­zésre. A találó hasonlatra visszatérve: az óramutatót már az Egyesült Államok és Izrael sem tudja megállítani, de szeretnék, ha az arab or­szágok politikai órái különfé­leképpen járnának, s nem len­nének összeegyeztetve a szo­cialista világgal. A Gromiko-látogatás ered­ményeképpen a szovjet—Szí­riái közös közlemény világo­san és egyértelműen fogalma­zott: legkésőbb március elejé­ig fel kell újítani a genfi mun. kát, amelybe szükséges lenne a PFSZ bevonása is. A da­maszkuszi Gromiko—Arafat találkozó nyilvánvalóvá teszi, hogy a palesztin mozgalom többsége egyetért a genfi rész­vétellel. Haladéktalan feladat­ként jelölte meg a genfi kon­ferencia összehívásét Kairó is, de a pontos határidő hiánya némiképpen általánossá teszi ezt az ál1 ásfoTrl ást. Egyiptom­ban valószínűleg azt várják, mit hoz maid Kissinger diolo- rwtatfskálában, anvkor Kai­róba látogat, hajlandó-e Izra­el számottevő visszavonulásra; a Sinai-félsziget stratégiai fontossági hágóinak és az Abu Rudeisz-i olajmezőknek kiürítésére. Nem messze a közel-keleti térségtől, a Földközi-tenger keleti medencéjében, Cipru­son és Ciprusért ismét kiújult a feszültség. A törökök ezer katonát visszavontak ugyan a szentről, de íny is a megen­gedett létszám ötvenszerese állomásozik ott. Ankara olyan földrr-izi alánon megszerve­zett föderációt kíván, amely a lakosság áttelepítésével két összefüggő területre osztja az országot, s a teljes kettészakí- tós alapjául szolgálhatna. Kieridesz és Denktas tárgva- lásai — jóllehet a héten foly­tatódtak — érdemi eredmény­re eddig nem vezethettek. A ciprusi hullámok Washing­tonban is érzékelhetők: a kongresszus ragaszkodik az Ankarának nyújtott katonai segítség felfüggesztéséhez, Ford elnök viszont a folytatá­sát szorgalmazza. Az ok, hogv a török hadsereg a létszámát tekintve második a NATO- bao, 477 000 főnyi állományá­val a nyugatnémet Bun- deswehrt is megelőzi... Európa többi részében tár­gyalási nagyüzem volt. Moszk­vában megtörtént a hivatalos kapcsolatfelvétel a KGST és a Közös Piac között s a kapcso­latokat normalizáló párbeszéd folytatódni fog. Kurt Wald­heim ENSZ-főtitkári minőségé­ben először látogatott el a vi­lágszervezet viszonylag úi tag­jai között számon tartott NDK- ba és NSZK-ba. Párizs vendé­ge volt az olasz és a nyugatné­met kormányfő: Lisszabonba látogatott a brit külügyminisz­ter; s Eácsben Genscher pró­bálkozott „zavarórepüléssel”, Bonn-nak azonban nem sike­rült meghiúsítani a készülő NSZK—osztrák konzuli egyez­ményt. Külügyminiszteri találko­zókra került sor Magyarorszá­gon is, Stefan Olszov/ski, a lengyel diplomácia vezetője tárgyalt hazánkban. Mindkét szocialista ország tevékeny ré­szese a Varsói Szerződésbe tö­mörült államok egyeztetett békepolitikájának. Sok közös érdekű kérdésről tárgyalha­tunk, az európai biztonság ügyétől kezdve — a NE-EB tagjaiként — a Vietnammal kapcsolatos párizsi egyezmé­nyek következetes megvalósí­tásáig. Portugália és Peru földraj­zilag távol esnek egymástól, a hét eseményei mégis egymás mellé helyezhetik a két orszá­got. Limában és Lisszabonban egyaránt a nemzeti érzésű, ha­ladó katonatisztek hatalom- átvétele jelentette egv új po­litikai irányzat kezdetét. A progresszív fejlődést mindkét országban támogatják a kom­munista pártok s a demokrati­kus szervezetek is. A jobbol­dali reakció most mindkét helyen áttörési kísérletet tett. Portugáliában megpróbálta szétbomlasztani a kormány- koalíciót, s miközben NATO- hadgyakorlatok folynak az At- lanti-vizeken, állítólagos szov­jet támaszpontokról fölröp­pentett koholmányokkal pró­bált nyugtalanságot • kelteni. Peruban a rendőrök eleinte gazdasági jellegű sztrájkját szerette volna elleforradalmi célokra felhasználni. A fővá­rosban zavargásokra, gyújto­gatásokra került sor, halálos áldoztok is voltak. A fegyveres erők azonban Portugáliában is, Peruban is a haladás érdekében léptek fel, nem váltak be a „chilei re­cepthez" fűzött vágyálmok. Lisszabonban az eszközök politikaiak voltak, a fegyveres erők mozgalma a távlatokról, a katonák jövőbeni szerepéről és felelősségéről tanácskozott i konferenciáján, Peruban a hadsereg határozott közbelé­pésére volt szükség, hogy az utcákon helyreálljon a rend. I Szombaton a Külügyminisz­tériumban befejeződtek Púja Frigyes külügyminiszter és Stefan Olszowiski lengyel kül­ügyminiszter tárgyalásai. Szombaton elutazott Buda­pestről Stefan Olszowski, a Lengyel Népköztársaság kül­ügyminisztere, aki Púja Fri- gyés külügyminiszter meghívá­sára hivatalos, baráti látoga­tást tett hazánkban. A lengyel külügyminiszterrel együtt el­utazott félesége és kísérete. Bezons - Szekszárd : A megyeszékhely francia, kommunista testvérvárosából Germaine Peronnet tanárnő vezetésével fiatalok egy cso­portja érkezett Szekszárdra. Tagnap Ruzsa János, a városi pártbizottság első titkára fo­gadta őket és Keresztes János­sal, a KISZ városi titkárával együtt tájékoztatta a fiatalokat Szekszárd múltjáról, jelenlegi helyzetéről és a jövőre vonat­kozó tervekről. Fiatalokról lé­vén szó, a legnagyobb érdeklő­dést természetesen az iskolák­ra, a kollégiumi elhelyezésre Aszmarában pénteken fel­újultak a harcok néhány órá­val azután, hogy a központi kormány bejelentette: nem szándékozik megadni a függet­lenséget Eritreának. Kevéssel éjfél előtt három robbanás, majd ezt követőleg heves gépfegyvertűz volt hall­ható a városban. A harc mint­egy 30 perccel ezután elcsen­desedett. Az etióp kormány bejelen­tése szerint a legutóbbi össze­tűzéseknek, mintegy 1500 ha­Búcisúztatásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Púja Frigyes és felesége, Marjai Jó­zsef külügyi államtitkár és a Külügyminisztérium több veze­tő munkatársa. Jelen volt a búcsúztatásnál Stefan Jedry- chowiski, a Lengyel Népköztár­saság budapesti nagykövete és Németi József, a Magyar Nép- köztársaság varsói nagyköve­te. A tárgyalásokról közle­ményt hoztak nyilvánosságra. vonatkozó felvilágosítások vál­tották ki. Ugyanígy a nyári tá­borozás lehetőségei és az, hogy lélekszámához viszonyítva Szekszárd nyugodtan viselheti az „iskolaváros” jelzőt, hiszen a 8 középfokú oktatási intéz-*- ményben több ezren tanulnak. A fiatal francia vendégek a megyei pártbizottság hatodik emeleti teraszáról gyönyörköd­tek a város panorámájában. Látogatásuk, mely a Szek- szárdról náluk járt magyar csoport ottani tartózkodásának viszonzása, e hó 16-ig tart. lálos áldozata, több ezer se­besültje van és több ezren váltak hajléktalanná. A kormány legutóbbi nyilat, kozatában arra utalt, hogy a szakadárok külföldi fegyve­rekkel harcolnak az új rend­szer ellen. Az etióp kormány Addisz Abebában időről időre ellen­őrzi az itt élő eritreai családo­kat, akiket azzal gyanúsítanak, hogy kapcsolatot tartanak fenn a szakadárokkal. Francia fiatalokat fogadott Rúzsa János, a szekszárdi pb. első titkára Üjabb harcok Aszmarában Válság — olasz módra VTTI. FOGLALKOZTATOTTSÁG A kritikus helyzet a foglal­koztatottság problémáit is na­pirendre tűzte. Olaszországban rendkívül alacsony a foglal­koztatottsági arány: 55 millió emberből mindössze 18 millió dolgozik. S ők is hogyan? Vajon mind a 18 millió dol­gozó — „dolgozó”? Olasz fo­galom a „sottooccupazione”, az alul foglalkoztatottság. A négyórás munkaidőben dolgo­zókat értik ezen. S ilyen szép Bzámban akad a 18 millióból. Továbbá a minisztériumokban, államhivatalokban, vállalatok­nál nyüzsögnek az altisztek, az aktaszállítók, a „capuccinos” emberek, akiknek az a dolguk, hogy a habos kávét időben prezentálják az uraknak. Pro­tekcióval dugják be őket e „fontos” pozíciókba, minthogy semmiféle szakmájuk nem lé­vén, máshol használhatnia­1975. február 9. nők. ök is részei a 18 millió­nak. Százezrekre tehető azok száma, akiknek tevékenysége felesleges, improduktív. OLASZORSZÁGBAN, mint a sottooccupazione klasszikus példáját ismerik a nápolyi redőnyolajozó esetét. Kanná­jával járja végig az üzleteket és olajat csöppent redőnyre, zárra, kilincsre. A nápolyiak­nak jó ismerőse, 100—200 lírát adnak neki az ajtókenésért. Megkérdezték az üzlettulajdo­nosokat: szükség van erre? — „Semmi szükség — mondják — csalt megszoktuk. Az apja is ezt csinálta.” O is benne van a 18 millió­ban. És mégis, már egymillió fö­lé emelkedett a munkanélkü­liek száma, kétmillió olasz dol­gozik vendégmunkásként Ide­gen országban. Csökken a munkaalkalom, s ahol van, oda is szakmunkásokat keres­nek. S éppen ez található leg­kevésbé. MUNKAMORÁL. Az olasz válságnak része, ha nem is okozója, de jellemzője az ala­csony munkamorál- Mert a válságos helyset ellenéi» vi­dám élet folyik a legtöbb hi­vatalban. Az alkalmazottak nagy része 10—11 óra körül jár be munkahelyére, megissza fe­ketéjét, elcseveg a kollégák­kal, lapozgat az aktákban és déltájt hazamegy. A telefoná­lóknak azt mondják, a doktor úr éppen most ment el, jön nemsokára. S valóban, a „sig­nor dottore” úgy estefelé visz- szatér — a jól fizetett túl­órákra. RÓMA 40 ezer városi alkal­mazottja közül naponta átla­gosan 12 ezren maradnak tá­vol a munkahelyüktől beteg­ség és családi okok címén. Szinte hihetetlen, hogy eb­ben az iparilag fejlett ország­ban hasonló jelenségek mutat­koznak a gyárakban is. A to­rinói Fiat dolgozóinak mint­egy 10 százaléka marad távol munkahelyéről naponta — ha­sonló okokból. Ezt a képet a posta botránya karikatúrává torzítja. Rájöt­tek, hogy a postaigazgatóság levelek tonnáit, benne aján­lott és expressz leveleket adott ed agy ka rtoagyárnak, mint aelejt papírt Az olasi postát Európa leglaesúbb postái kö­zött tartják számon. A milliár­dos unoka, Paul Getty levágott füle majdnem három hétig volt úton, miután elrablói bi­zonyítékul expressz külde­ményként adták fel Rámából Nápolyba. A nyugdíjak kifizetése 4—6 hónap késéssel történik. A rendszer sokat kibír — mondják privát beszélgetése­ken az újságírók, akik napon­ta beszámolnak lapjaikban ezekről a rendellenességeikről. A tiltakozások és leleplezé­sek hatástalanok maradnak. A HANYATLÁS drámája még sok fejezetből áll. Sztráj­kok bénítják a gazdaságot, a közigazgatást. Politikai botrá­nyok, egoizmus, sógorság- komaság teszik lehetetlenné a jcszándékú kezdeményezése­ket, reformokat. Emiatt bizal­mi válság jelentkezik a tár­sadalom minden szintjén. „Az olasz dráma — politikai drá­ma” — jelentette ki egy ke­reszténydemokrata képviselő. „Olaszország a legveszedel­mesebb és legdrámaibb válsá­gát éli át a második világ­háború óta” — írta a torinói Stampa. AZ ELNÖKÖK ORSZÁGA. A válság nem most kezdődött, régebben. Gyökerei visszame­nőleg is kimutathatók az olasz közéletben. A közvélemény növekvő bizalmatlansága az * egymást követő kormányokkal szemben is ennek jeleként fog­ható fel. Az olaszok nem bíz­nak a kormányban, jobban bíznak a pártokban. Körülbe­lül 5 és fél millió ember, a lakosság mintegy 10 százaléka tagja valamely politikai párt­nak. Nemcsak azért, mert az olaszok szeretnek politizálni, szeretik hallani a hangjukat, inkább védelmet és hasznot remélnek attól, ha tagjai lesz­nek valamely polgári pártnak. E pártok körül nyüzsög és to­long a reklámügynökségek, sajtóirodák, gyanús diákszer­vezetek élősdi hada, a fontos- kodókból álló hatalmas udvar­tartás. Nem önzetlenül teszik. A pártfogók anyagilag is tá­mogatják őket. A közélet maf- fiaszsrű degenerálódása szinte megállíthatatlan. A kijárás és a zsíros állások osztogatása már szinte legalizált bevételi forrássá vált. A VÉDELMET és támoga­tást keresők hada nemcsak a politikai pártokhoz orientáló­dik. Olaszországban mintegy 60 ezer állami és f'élállami szervezet, társadalmi egyesület működik. És mindegyiknek van elnöke. A Messaggero című lan kiszámította, hogy minden 900. olasz odaírhatná a neve után: elnök. (Folytatjuk) KEREKES IMRE

Next

/
Thumbnails
Contents