Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-07 / 32. szám
A kisebb hibáktól eltekintve | jó a megye élelmiszer-ellátása Tanácsi bizottságok vizsgálták Sok a kis alapterületűt korszerűtlen üzlet A Tolna megyei Tanács ipari, kereskedelmi és szolgáltatási bizottsága, valamint a mező-, élelmiszer- és vízgazdálkodási bizottsága, Somorjai Sándor és Korsós István osztályvezetők előadásában megtárgyalta „A megye élelmiszerellátottságának színvonala, a termelés és forgalmazás általános tapasztalatai” című jelentést A Tolna megyei Tanács 1970. szeptember 22-i ülésén foglalkozott a lakosság áruellátásának alakulásával, ezt követően az MSZMP Tolna megyei Bizottsága 1971. április 27-én és 1973. december 18-án megtartott ülésén tárgyalta a gazdaságpolitikai célkitűzések megyei érvényesülését a kereskedelem területén. Mindkét végrehajtó bizottság megállapította, hogy a megye kereskedelme a párt életszínvonal-politikájának megfelelően fejlődött, lényeges minőségi változás következett be. Az áruforgalomnak és a választéknak évről évre való növekedése jellemző Tolna megyében. A javuló színvonal mellett jelentkeztek problémák. Továbbra is maradtak hiánycikkek egyes időszakokban és választékban. Fejlődött az élelmiszer- kereskedelem hálózata A tanács két bizottságának tagjai szinte az egész megyéből gyűjtötték tapasztalataikat és értékelésük reális, a valós helyzetet tükrözi. Megállapították a tanácskozáson, hogy az elmúlt négy évben jelentősen fejlődött az élelmiszer-kereskedelem hálózata, technikai felszereltsége, javultak a vásárlási körülmények. A fejlesztéshez a Belkereskedelmi Minisztérium tízmillió forinttal járult hozzá. Az élelmiszer-kereskedelem a negyedik ötéves terv eddigi szakaszában 3800 négyzetméterrel növelte területét. Nőtt a hűtőgépek, pénztárgépek száma, valamennyi üzletben megtalálhatók mák-, dió- és kávéőrlő gépek. Hiány jelentkezik mélyhűtő pultokból és hagy kapacitású hűtőkből. Az élelmiszer-forgalom mintegy 50 százaléka önkiszolgáló módon történik. Az 1960-as évektől számíthatjuk a megye élelmiszer- gazdaságának jelentősebb fejlődését. Legnagyobb fejlődés a Paksi Konzervgyárban található, de jelentős tevékenységet fejtenek ki a lakossági árualap növelése tekintetében az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, az ÁFÉSZ-ek és ezek társulásainak — élelmiszeripari tevékenysége. Szükségesnek tartják a bizottságok azonban, hogy a tökéletesebb ellátás érdekében további társulásokat hozzanak létre hús- készítmények, zöldség- és gyümölcs gyártása, termelése érdekében. I Jelentősen növekedett a negyedik ötéves terv ideje alatt a forgalom. 1970-ben 834 millió forintot költött a lakosság a boltokban élelmiszerek vásárlására. 1973-ban pedig már 1 milliárd 127 millió forintot. A negyedik ötéves terv 49,9 százalékos élelmiszer- és élvezeti cikk fogyasztásnövekedést írt elő, ezzel szemben tavaly év végén ez a mutató 51,9 volt. Az élelmiszerek és élvezeti cikkek forgalma megyénkben az összes kiskereskedelmi értékesítésnek 29,7 százalékát tette ki tavaly, míg 1970-ben 28,4 százalékát. Az egy főre jutó konzervfogyasztás 1974-ben elérte az 1975. évi előirányzatot. A gyorsfagyasztott termékek forgalma ugyancsak meghaladta a tervben időarányosan előírt fejlesztést. A baromfi forgalmazása négy év alatt 58,6 százalékkal emelkedett, annak ellenére, hogy időszakosan választékhiány jelentkezik és sok helyen nem áll rendelkezésre megfelelő hűtőkapacitás, éppen ezért nem növekedett kellő mértékben a mirelit készítmények forgalma sem. A húsellátás színvonala A húsellátás színvonala a tervidőszakban a tavalyi második félévet kivéve, nem volt kielégítő. ,A központi alapból származó hús és húskészítmények forgalma 1970-hez viszonyítva 53,7 százalékkal emelkedett. A központi húsellátás tekintetében a települések között jelenleg nagy különbségek vannak. A megye községeinek 24,1 százaléka tartozik csak központi húsellátásba. A hús és húskészítmények forgalmazásának javítása érdekében V/ a megy«! megszüntette a kereskedelmi kapcsolatot a Baranya megyei Húsipari - Vállalattal, mert a lakosság igényeit — minőségi és mennyiségi tekintetben — nem tudta kielégíteni. Jelenleg megyénket a Kaposvári Húskombinát látja el és a korábbi 10—12 féle választékkal szemben a vállalat 30 —35 féle terméket szállít. A kenyérfogyasztás évek óta azonos szinten van, a silte* ményfogyasztás évről évre emelkedik. A fogyasztás összetétele még kedvezőbb lehetne, mivel az ipar megfelelő kapacitással rendelkezik. A kereskedelem rendeléseire azonban mind a választék, mind a mennyiség tekintetében az óvatosság jellemző, amely gátolja a forgalom növekedését. A zöldség-, gyümölcstermelés, -forgalmazás fejlődése nem teljesen megnyugtató, annak ellenére, hogy a korábbi évekhez viszonyítva e területen is javulás tapasztalható. A primőr áruk ellátása nem kielégítő, a gyümölcsforgalom kedvező. Az élelmiszerek forgalmazásában az árpolitikát alapvetően a kormánynak azon intézkedése szabályozta, amely kimondta, hogy az alapvető élelmiszereket hatósági áron kell értékesíteni. Ezzel függ össze, hogy az élelmiszerek 86 százaléka kötött árformába tartozik. A negyedik ötéves terv eddig eltelt éveiben az élelmiszerek fogyasztói árát döntő részben a hatósági áremelések (tej, tejtermék, sör, kávé, dohány, egyes fűszerek, szeszáruk, borok) változtatták meg. Az élelmiszer-termelés és -forgalmazás tekintetében bekövetkezett fejlődés ellenére is néhány probléma megoldása a következő tervidőszakokra húzódik át és nagy részük központi intézkedést is igényel. Tolna megyében például sok a kis alapterületű, korszerűtlen üzlet. Több, nagy alapterületű ÁBC-áruházra van Szükség a városokban és a járási székhelyeken. Az élelmiszer-kereskedelem hűtéstechnikái színvonala elmaradt a hűtést igénylő élelmiszerek mennyiségi növekedésétől és az igényeknek csak 50— 60 százalékát elégítik ki. Az ide vonatkozó tanácsi határozatok szellemében kiemelt kérdésként kell kezelni Tolna megyében — állapították meg a bizottság tagjai — a zöldség- és gyümölcstermelés és -forgalmazás korszerűsítését. A tervidőszakban a meglévő termelési lehetőségeket a nagyüzemekben jobban ki kell használni. Fokozottabban kell a kisüzemekben, háztáji gazdaságokban rejlő lehetőségeket feltárni a lakosság ellátásának javítása érdekében. Feladatok A tanács két bizottsága az élelmiszer-ellátás javítása érdekében szükségesnek tartja, hogy — a tInács kereskedelmi, valamint élelmiszergazdasági osztálya a jövőben fokozottabban kisérje figyelemmel az élelmiszertermelés, -ellátás és áralakulás helyzetét és hatáskörében a szükséges intézkedéseket megtegye. — a helyi tanácsok vezetőinek figyelmét felhívják, hogy a lakóterület ellátásának javítása érdekében, egyeztessék a termelő és forgalmazó vállalatok tevékenységét, — a gyermek- és diákélelmezésben ajánlatos a tej- és tejtermék-fogyasztás fokozása, — szükségesnek tartja végül a bizottság, hogy a kereskedelmi Vállalatok jobban tájékoztassák a vásárlókat a termékek jellemzőiről, minőségéről és a vásárlók jogairól. A megyei tanács ipari, kereskedelmi és szolgáltatási bizottsága, valamint mező-, élelmiszer-, és vízgazdasági bizottsága tanácskozásán megállapította, hogy Tolna megyében a lakosság élelmiszerellátása kielégítő.- Pj- Nyugalmat a zöldségpiacon! „...megoldandó feladat a biztonságosabb zöldség- és gyümölcs- termelés, illetve -ellátás.'’ (Az M5ZMJ* kongresszusi irányelveiből.) A magyar mezőgazdaság, ” miközben által óban történelmi sikereket ért el, a zöldségpiacon bizony nemegyszer rosszul vizsgázott az utóbbi evekben. A háziasszonyok mostanában nem nagyon merik reggel megígérni a férjnek, a gyerekeknek, hogy lecsó, kelkáposztafőzelék vagy rakott karfiol lesz vacsorára, mert azt főzhetnek, amit éppen vásárolni tudnak a piacon. Valamiféle kemény hatósági magatartássá1!, utas Ugatással, vagy mozgalmak szervezésével nem lehet ezen a területen döntő változást elérni. Itt nem csupán orról van szó, hogy a gazdaságok nekik megfelelő termelési szerkezetet, üzemi méreteket és jövedelmezőséget akarnak elérni. A kertészkedéshez megfelelő természeti adottságok és hagyományok Is szükségeseik. A Nagykunságba például lassanként megérkezik az öntözővíz, a kertészet mégis lassan fejlődik, mert nincsenek megfelelő számban hozzáértő és ilyen babra- munka ban jártas emberek. A megoldás lehetőségeit keresve — a nehézségeket sem elhallgatva — érdemes áttekinteni néhány kulcskérdést. Azt mondják, hogy a zöldség- termesztés nem fizetődik ki. Ez néha bizony igaz, bár a kormány — például a jövedelem- adóztatás változtatásával — kedvezőbbé tette a jövedelmezőséget. Vannak azonban pontok, ahol a ‘ kertészkedés kimondottan já üzlet. A túra—gaJgah.évízi körzetben például, ám még Debrecen környékén Is terjed az utóbbi időiben a fólia alatti, hajtatott uborka- és dionyetermesz- tés. Szinte hihetetlen terület- kihasználást biztosít ez a módszer, hiszen alkalmazásával például uborkából hektárra számítva ezer mázsa is betakarítható. Az üveg alatti, fólia alatti termesztésben nagyon lemaradtunk nemcsak Európa, de még a szomszédos országok mögött is. Erre persze lehetne azt mondani, hogy drága az üvegház, bizonytalan a fólia, körülményes az állami támogatás megszervezése. Meg azt is lehet mondani, hogy energiahiány van, és ezeket a növényházakat olajjal fűtik. Ugyanakkor azonban 540 hőforrást nehéz retesz zár el Magyar- országon, mert eddig nem volt aki az olcsó hőenergiát kihasználja. A termelőszövetkezeti szövetségek most országszerte megvizsgálják, hogy az 540-ből hány kutat kellene és lehetne gazdaságosan kihasználni. Reméljük, hamarosan javulásról adhatunk számot, ami kedvezően hat majd nemcsak a primőrök exportjára, de a hazad fogyasztás alakulására is. Azt mondjuk, hogy csokikén ” a munkaerő, nincs aki kertészkedjen. Ez is igaz. Az egyesülés révén tízezer hektárosra növekedett termelőszövetkezetekben mégis munka nélkül maradnak azok az asszonyok, akik korábban a kis tsz-ben néhány tucat hektáron gondozták a veteményeket. Komoly figyelem kell hozzá, de megszervezhető, hogy ezek az asszonyok — akik az iparszert! baromfitenyésztést már nem fogják kitanulni, iparba nem mennek el — odahaza, a háztáji gazdaságban folytassák a kertészkedést. De nem magukra hagyatva és nem a tsz-ből kiszakítva. A nagy tsz képes arra, hogy megszervező az érdeklődőket, megkösse a szerződése-1 két. Azután fegy kisebb méretű telepen előállíthatja az összes szükséges mennyiségű palántát Az asszonyok megkapják a palántát és megtermelik mondjuk a zöldpaprikát a saját kertjükben. (Tavaly a mezőgazdaság a zöldpaprika igényeknek csak 60 százalékig tudott eleget tenni.) A már kész termést vagy a tsz vagy az ÁFÉSZ felvásárolhatja. Egységes minőségről, szervezett termelésről lévén szó, itt már nagyüzemi értékesítés történhet A termelőszövetkezet pedig munkanapokat írhat jóvá tagjainak a háztájiban, de közös célra végzett munkáért Példák bizonyítják, hogy ■ egyes kertészeti ágazatok (paradicsom, hagyma, zöldborsó) már jól gépesíthetőik. Érdekes módon ez tovább rontja a helyzetet a zöldségpiacon. A gépek ugyanis konzervipari alapanyagot adnak. A nagy táblákat egyszerre takarítják be, a tételek nagy tömegben jelentkeznek. A gépek a zöldbabot már a száráról letépve, a zöldborsót már kifejtve, sőt a paradicsomot lé formájában adják. A jó szervező és a jó üzletember azonban itt is megtalálhatja a módját, hogy a háziasszonyok kedvében járjon. Mert például a szalagról viszonylag kicsi befektetéssel kiválogathatják a legszebb zöld- babhüvelyeket és ezeket elküldhetik a piacra. Nagyon gyorsan, vagy hűtőház közbeiktatásával fejtett zöldborsót is lehet friss főzésre árusítani, és mielőtt a a paradicsomot a gép összezúzná, ott is ki lehet szedni a szép kemény szemeket. Persze meg kell határozni, hogy ki végezze a munkát, ki adjusztáija az árut, ki juttassa el a háziasszonyhoz és hogyan. Seregnyi szakmai részletkérdés lappang itt, de mindegyik megoldható. Az így kiválogatott áru lényegesen magasabb áron értékesíthető, de csak akkor, ha valaki vagy valakik cselekvésre szánják magukat. Végül néhány szót az exportról. Sokszor hallani a piacon keserű kifakadást: bezzeg elviszik külföldre, nekünk meg nem jut, Ez a vád Igazságtalan. Magyar- országon már régen első a belföldi ellátás és csak azután következik az export, ami viszont nagyon fontos érdekünk. Nemcsak azért, mert a zöldség olyan termék, amiért még a világpiac ismert problémái ellenére is csinos summákat kaphatunk. Azért is, rpert a magyar zöldségtermesztés tradíciója, hogy az exportra épül. Ha nekünk azt a hagymát paradicsomot és még néhány cikket amit megtermelünk, teljes egészében idehaza kellene elfogyasztani, hát akkor paradicsomlevest és kenyeret- hagymát ehetnénk ' mindennap. Ezekből a cikkekből ugyanis a hazai szükséglet többszörös mennyiségét termeljük, a többletet külföldön kell eladnunk és az így szerzett valuta szolgálja az Ország háztartását Idem könnyű, egyik évről a másikra talán nem is lehet zavartalan nyugalmat teremteni a zöldségpiacon, de a munka ütemét gyorsítani a mezőgazdasági vezetők és dolgozók kötelessége. A tél végén vagyunk, még semmit nem késő elhatározni, megszervezni, munkához látni. FÖLDEAKI BÉLA 1975. február %,
