Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-06 / 31. szám
Nines aktivitást Húszrészes színes tv-sorozat indul Ifjúsági klubok — hullámvölgyben Lapunk ifjúsági rovata két esztendeje még vagy tíz ifjúsági klubtól kapott rendszeres tudósításokat a klubélet eseményeiről. A levelek egy része lassan elmaradt, és amikor utánanéztünk, mi ennek az oka, kiderült, ‘hogy a hajdan mozgalmas, eseménydús klubéletből nem maradt más — csak a klub, meg a klubvezető... A közelmúltban egyik külső munkatársunk humoreszket hozott a szerkesztőségbe. Egy szekszárdi klubban adták elő, arról szólt — persze parodizálva —, hogy a klubvezetők miként mily* csellel, kínnal fogják a tagokat klubjukba. ' Valóban itt tartana a klub- mozgalom? A képletet így lehetne felvázolni: A fiatalok vágyódnak a közös programokra, szeretnének állandó társaságot, ösz- szefognak, gyakran olyan fiúk és lányok is hajlandók tüzes vád- és védőbeszédekre a klub érdekében, akiktől semmilyen társadalmi aktivitást nem szoktak meg korábban. Végre sikerül helyet és pénzt biztosítani ahhoz, hogy szóba jöhessen a klub. Ekkor következik a második állomás: a munkáé. Sok volt klubtag véleménye szerint ez a legizgalmasabb Időszak... Falat festeni és padlót ragasztani, ácsolni és takarítani — a legnagyobb lelkesedéssel végzik a leendő klubtagok. Felajánlják legféltettebb plakátjaikat és hasonló dekorációs holmijaikat a köznek... Végre kész r klub, megnyílik. Két-három hónapig mindenki minden programra eljön, aztán egyre kevesebben, akik eljönnek, azok viszont veszekednek, tor- asalkodnak. A klubvezető Itt van mindjárt az első nagy kérdés: ki legyen a 'klubvezető? Ez a veszekedés első oka. Ritkán esik ugyanarra a személyre minden klubtag választása. Nem beszélve arról, hogy előfordulhat: a fiatalok kiválasztanak valakit, de a választott személy nem megfelelő képviselője a fiataloknak... A legnépszerűbb fiú (vagy lány) sokszor nem a legtájékozottabb, nem elég higgadt, vagy egyszerűen a nézeteivel kell vitatkozni. Ka •helyette mást javasol —/például a KISZ-vezetőség, — máris k-ász a békétlenség... Fontos dolog a klubvezető felkészültsége. A kisebb klubokban, a klubok zömében nincs mód arra, hogy szakismeretekkel, megfelelő gyakorlattal rendelkező vezetőt választhassanak. A rátermettség sok mindent pótol ugyan, de nagvon sokszor ez Is hiányzik a Wüb vezető jelöltekből. A KISZ megyei bizottsága szervez nyaranta táborozást a klubvezetőik számára, de a résztvevők évről évre változnak. Az is előfordul, hogy a KISZ-teg elmegy ugyan a táboriba, de már tudja, hogy nem sokáig to?a klubvezető. Pedig a nyári táborozás akkor lenne igazán hasznos, ha évente egymásra épülne az ismerát- ar,r3g. Lányok, © lányok Aki nem ismeri a klubélet kulisszatitkait, nem is sejti, hogy hány klub szűnt meg a lányok miatt. Elsősorban a községi klubok gondja, de üzemi klubok is panaszkodnak miatta: a Ián vök nem jönnek. Márpedig a fiúk nem szeretik, ha minden .klubesten egymást kell nézniük. Miért nem járnak a lányok klubba? Legtöbben azért nem, mert nem envedik el otthonról. Az édesanyáknak homálvos el- bénzéléseik varrnak a klub fogalmáról, céljáról, rendezvényeiről, jobbnak tartják, ha leányuk nem jár ilyen „kétes" helyre... Ha csak ez a baj, ezen könnyű segíteni. Olyan, alkalmat kell teremteni, amikor a klubfoglalkozásra el lehet hívni a szülőket. Jöjjenek, nézzék meg, hol és mivel töltik szabad idejüket a fiatalok. Az édesanyák zöme nem fog tiltakozni, ha látja, hogy gyereke kulturált környezetben, tartalmasán szórakozik. Más kérdés, ha valóban olyan hangulat uralkodók a klubban, amit a szülők nem találnak kívánatosnak. Ha vágni lehet a dohányfüstöt, ha visszhangoznak a falak a trágár beszédtől, és mindenki teng-leng — nem a szülőknek kell megváltozni! Előfordul olyan is, hogy a lányok azért nem járnak klubba, mert a fiúk csak akkor látják őket szívesen, ha táncolni szeretnének. Vonzó programokat Országos tapasztalatok szerint a legéletképesebbek a speciális klubok. Megyénkben példa is ágazol: az egyik legeredményesebb klubunk a fiatal utazók klubja. Ezekben a klubokban az azonos érdeklődés hozza össze és tartja együtt a fiatalokat. De az általános jellegű klubban — kisebb településeken, üzemekben csak ilyent lehet szervezni, hiszen kevés a fiatal ■— is ki.aöakulhat a törzsgárda, lehet vonzó a klubélet. Ennek első számú feltétele a jó közösségi élet és a sok, tartalmas, érdekes program. Ha a klubtagság és a klubvezető nem rest újra és újra tömi a fejét a programokon, ha szétosztják egymás között a szervezés és megvalósítás feladatait — nem lesz baj az aktivitással sem. A klubélet ott kerül hullámvölgybe, ott kell a tagokat lasszóval fogni, ahol vagy a közösségi szellemmel, vagy a klub programjával van bai. virág f. é. A látás — hatalom! — állítja meggyőződéssel Balogh Jenő professzor, a Képzőművészeti Főiskola tanszékvezető tanára. És ezt igyekszik majd bebizonyítani is azzal a húszrészes sorozattal, amelyet a Magyar Televízió közvetít február nyolcadikétól minden szombaton és vasárnap, a kora esti órákban, és amely újabb nagy lépést jelent majd a képzőművészeti ismeretterjesztésben. Balogh professzor ugyanis nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy közérthető nyelven, a mindennapi életből vett példák sorával és játékos helyzetek megteremtésével bizonyítson fcmtos dolgokat. Nevezetesen éppen látásunk kiművelésére törekszik; s ez nemcsak a hétköznapokban hasznos, hiszen az érzékszervi látást pontosabbá, kiegészültté teszi, hanem elvezet a képzőművészeti látáshoz, a műalkotások szépségének fel- és megismeréséhez. — Hogyan készült a sorozat? — Két évig tartott a forgatókönyvek előkészítése és megvitatása — mondja Balogh Jenő professzor — és további két évet vett igénybe a tényleges forgatás. A forgatókönyv meghatározta a témát, az illusztrációkat, a játékokat — ezen belül azonban én magam, mint műsorvezető, és a műsor további résztvevői is, végig rögtönöztünk. „Játékostársaink” mai társadalmunknak szinte keresztmetszetét képviselték: öntő és villanyszerelő, orvos- tanhallgató és adminisztrátor, agrármérnök és költő mellett részt vettek a műsorban a Képzőművészeti Főiskola hallgatói isi ;— Milyen témákat ölel fel a sorozat? — Kissé hosszú és valószínűleg felesleges lenne most a címeket felsorolni. Talán Inkább néhány találomra kiragadott példa. A fény hatását olyan filmrészlettel illusztráljuk, amelyet a Mátyás templom elé helyezett kamerával huszonnégy órán keresztül meghatározott időközökben rögzítettünk. Ezen megfigyelhető, hogy egyetlen, ismert épület hangulatát hogyan vál. toztatja meg a hajnali, reggeli, nappali, délutáni, esti, éjszakai fény. És ezzel egyszerre a művészet világában vagyunk; Monet-nak a rouení katedrá- lisról készített festmény- sorozatánál, Gyakran vélik azt a képző- művészetről, hogy kizárólag optikai látványt rögzít. A látásmódról szóló részünk éppen azt igyekszik majd bebizonyítani, hogy mennyire egyénhez, személyhez kötött a látásmód^ milyen különbség van a meglátások között, s hogy mindezen túl milyen is a művész látomása. A természetes és a mesterséges formákról szóló adásunkban a kavics és a mákgubó példáján mutatjuk be a természeti formák átváltozását a művészetben. A kompod zícióról szóló adáshoz úgy kezdtünk hozzá, hogy játékostársainkkal berendeztettünk — adott tárgyakkal — egy polcot. Az így létrehozott, igazán mindennap előforduló „kompozíció” sajátos módon tükrözte a játékos egyéniségét. — Professzor úr, milyen tapasztalatokat szerzett a forgatás során? — Rengeteget! De talán a legizgalmasabb számomra, hogy felfedeztem a kezemet. Felfedeztem az emberi gesztusok értékét. Ehhez a felfedezéshez a látás hatalma segített — eddig ugyanis soha nem láttam magamat kívülről. T. A. A végletekig elszemtelenedtek már, teleszórják a vámost röpcédulával. S a MÓKÁN Komité mindenféle utasításokat ad ki, máris úgy rendelkezik, mintha ő parancsolna. De az még odébb van. Abba még beleszól Hitler, vagy még inkább Churchill. Pedig kinyírják, akit elkapnak, rögtön, ott helyben fel kell koncolni, ha tetten érik. De hányat kapnak el? Telemázolják a falakat, hogy „Halál Szálasira!” meg „Vesszenek a németbérenc hazaárulók!”, s\ ahová néz az ember, mindenütt sarló-kalapács. Még a német Gestapo autóit is telemázolták sarló-kalapáccsal. Egy suhancot valamelyik nap majdnem sikerült elkapni. Kiborult a villamoson a táskájából a vörös festék. De mire észbe kaptak volna, leugrott és megpucolt. Szaladhattak már akkor utána!... Mert rögtön megállt a villamos, és sokan üldözőbe vették. De jól tudott szaladni, és meglépett. Vacsora után történt ez a beszélgetés a sivárrá kopaszított szobában (térítők, függönyök, mind leszedve, szőnyegek összecsavarva). Rezső bátyja jó beszédű ember volt, s szemlátomást jólesett neki, hogy ilyen hálás hallgatóra lelt. Magda nem találta a helyét, alig figyelt a beszédre. Aztán gyors kézzel letakarította az asztalt, szátdobta az ágyat. — Feküdjünk. Mert aztán még légiriadó lesz. Ö nem értette, miért kell ilyen korán lefeküdni, ha esetleg légiriadó lesz. Úgyis föl kell kelni, és lemenni a pincébe, ha légiriadó lesz. De nem töprengett ezen most. Egyre az üldözés járt az eszében. Pár nappal ezelőtt hallotta ő az utcán, hogy kiabálnak: „Fogják meg! Fogják meg!” — te 82. rögtön szaladt is. De nem látott semmi különöst. Egy mellékutcában őgyelegtek néhányan, és bámultak az utca túlsó vége felé. ö is bámészkodott egy*ldeig, de nem vette észre, hogy valakit kergetnének. Az lehetett az, a festékes partizán. Egészen biztos: azt kergették. Ha tudta volna, hogy partizán! Esetleg ő utol is érhette volna. A felnőttek nem olyan nagyon tudnak szaladni, kivált ilyenkor, nagykabátban. Élénken elképzelte, hogy leugrik a villamosról a partizán — Rezső bácsi azt mondta: su- hanc —, olyan nagyobbacska fiút képzelt el, sildes sapkában, foltozott ülepű, imitt-amott rongyos nadrágban... — szétnyílik a kabátja, ahogy szalad, kilátszik most a derékszíja is, rajta a tőr meg a tölténytáska __ a pisztoly é ppen nincs nála (mert ha nála lett volna a pisztoly, akkor minek szaladt volna el?) Menekül a partizán, kiabálnak a járókelők: — Fogják meg!... Fogják meg!... Ö ledobja a nagykabátját, lerúgja a bakancsot, és sebesen, mint a szél, a nyomába ered. Jó futó a partizán fiú, és előnye is van; szaporán csattog a bakancsa a kövezeten. Nehéz ám a bakancs, és akármilyen jó futó, ő mezítláb mégis utoléri az utca végén, és egy ügyes gáncscsal összeakasztja a bokáját. Mire a partizán .elterül az utcakövön, mint a béka. Nagyot puffan a hasa, ahogy elvágódik, és már ott, fektében a tőre után kaparász. Odaérnek akkorra az emberek is, ráesnek, vagy hatan, ütik-verik, kicsavarják a kezéből a tőrt. És trappolva jönnek az aszfalton a nyilasok. Elöl a tuskófejű. S azt mondja: — Nem simogatni kell ezt, emberek, hanem így kell ezt ni!... És hozzálát a puskatussal. Gyűlik eközben a tömeg, és mondogatják: — Ez a gyerek fogta el! — Még ilyet! — Nézzék már! A földből ki se látszik... — Fasza gyerek ez, mindtam én. — S a nyilas parancsnok elviszi magával a pártházba. És választhat a raktárban derékszíját, tőrt, akármit. Pisztolyt nemigen adnak gyereknek. De kitüntetést lehetséges, hogy adnak. Olyat, amit civilek is kívül, a nagylajbin szoktak viselni... 83. Kicipeltek egy díványt a fűtetlen konyhába, s őt oda fektették le. — Te csak aludd ki rryigad, korán lesz holnap ébresztő — mondta a nénje. — Mi még beszélgetünk Rezső bátyáddal, csak nem tudnál úgy tőlünk aludni. Pedig nagy út előtt állunk, te csak aludd ki magad jól... és csavargózzál be a pokrócba, ki ne takarózzál... Alá ja gyűrte a takarót mindenfelől, te magára hagyta a sötétben. Ez, hogy őt a konyhába deportálták, kíváncsivá tette. Megfeledkezett a partizánról is. Most búcsúzkodnak ezek? Vagy reggel búcsúzkodnak majd?... Nem említette Rezső bátyja, hogy éjszakára vissza kell mennie. Figyelte egy ideig a suttogóra fogott beszédet,, majd a kitartó neszeket odaátról. Aztán megunta a figyelést, megint a partizánhoz, s a kitüntetéshez kalandoztak a gondolatai. 19. Azt a falut, amelyet tegnap látott, elkerülte a kövesút. Szemmel tartotta a felhíguló távoli ködöket, de nem látta a következőt. Delelőre hajlott már a nap, amikor egy emelkedőre fölérve megpillantotta a völgyben. Igaz, nem haladt úgy, mint tegnap. A kutya folyton elkalamolt, hajkurászta a pockot, meg az ürgét. Sőt egy nyúl után olyan messzire eliramodott, az erdőszélig utána kellett mennie. So- ■ káig szólogatta, míg a sűrűből előkerült Ma már kevesebben jöttek szembe az úton menekülők. Gyalogos csoportok alig jöttek, és elég ritkán az autók is. Az ágyúzás észrevehetően közelebbről hallatszott, mint reggel. Bár az igaz, reggel óta ő is sokat haladt. „Ha akkor Magda nénéméket nem találom meg — gondolta — azóta bőven otthon lehetnék.” „Mi az hogy. Hiszen még velük voltam, amikor Henrik újságolta, hogy Miskolc kaputt. Akkor pedig én rögtön utána hazamehettem volna. Tudom most már, melyik az állomás, onnan hazáig elvisz a vonat.” „Igaz, Pesti'ől is hazamehettem volna. Mondta a házmester, hogy jár a vonat arra, mehetek, ha akarok... Nem is tudom, miért nem mentem haza Pestről,” (Folytatjuk) 84. A látás hatalma
