Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-06 / 31. szám

Hétköznap Nagydorogon esem őket, aggastyánokat Is beleértve egy-egy nagy dorogi­ra 252 forint társadalmi mun- káérték jutott. Tavalyi tervek és tények: A legnagyobb megerőltetés érán sem tudnám megmonda­ni, hogy hányszor voltam Nagydorogon. Apróbb-csep- rőbb ügyben, vagy éppen át­utazóban alighanem számta­lanszor. — Ismerem hát Nagy- dorogot? A szokásosnál vala­mivel huzamosabb tartózkodás hamar meggyőz arról, hogy édeskevéssé. A csak valamennyire is ala­pos ismeretek megszerzéséhez idő kell. Milyennek látta te­hát egy közönséges, január vé­gi hétköznapon Nagydorogot az újságíró, aki a vasúti so­rompó mellett az első meg­kérdezett ismeretlentől a kö­vetkező választ kapta tuda­kozására : — Mi történne nálunk má­ma? Hát semmi! Dolgozunk! Ami persze egyáltalán nem semmi. o Aki a faluban kezdődő első mozgásnak szemtanúja akar lenni, annak nem szabad meg­ijednie az ősziesen borús, ja­nuárban cseppet se vonzó ko­rai keléstől. Az első autóbusz hajnali 3/4 4-kor viszi a tá­volabbi munkahelyekre indu­lókat, az ingázókat. A vasút­állomáshoz közeli és az erről a közlekedési csomópontról elne­vezett korcsma, reggel 5 óra­kor nyit és nincs a napnak olyan órája, amikor kongana az ürességtől. Havi forgalma 360 ezer forint, ez csak alig- alig származik az átutazók pénztárcájából, annál inkább a helybéliekéből és elsősorban az italból. A tanácselnök véleménye szerint a 3200 lelkes községből naponta 250—300-an kelnek út­ra. Ez nemcsak Nagydorogon van így, de teljesen érthető, hogy a község vezetőinek fő gondja a munkahelyek számá­nak szaporítása. Hajnalok haj­nalán már ég a világ a Sütő­ipari Vállalat 7. számú tele­pének ablakaiban. Munkalehe­tőséget biztosít a dohánybevál­tó ő a gabonafelvásárló, de igazán sok embernek elsősor­ban csak időszakosan. Fontos az ÁFÉSZ, van telepe a MÉK- nek, 130 személyt foglalkoztat a tanács költségvetési üzeme, a legtöbb értelmiségi pedig Széchenyi Domonkos gróf egy­kori kastélyában fordul meg naponta: — itt van az iskola. A termelőszövetkezetről most szándékosan nem ejtünk szót. Nem a fontosságát lekicsiny- lendő, hanem mert egyetlen napja „lefényképezéséhez” ta­lán ugyanakkora terjedelemre lenne szükség, mint amennyit az egész falura szánunk. • A faluban nézelődni érde­kes, sőt olykor meglepő is. Az egyik házfalon a kedves fo­gyasztó megnyugtatására fel­irat hirdeti, hogy az ottani szikvízüzem „vegyvizsgált vi­zet” használ termékei előállí­tásához. A kissé angolosan írt „nyugdíjasok clubjával” átel- lenben aktatáska lóg a fán, valaki ott feledhette és egy szemlélődő öreg ember meg­nyugtat, hogy ne aggódjak: — Majd visszajön érte aki elhagyta és itt biztosan meg­találja! A szolgáltatóbolt redőnye egész nap leeresztve, nem si­kerül kideríteni, hogy mit szolgáltat voltaképpen. A régi orvoslakáson némi előrelátásra valló tábla: — „Tatarozás idejére (pár hónapig) zárva. Rendelés itt és itt...” Egy házzal odébb építőmun­kások szorgoskodnak. Pár szó­ból kiderül, hogy itt nem akármilyen építkezés folyik, hanem elsősorban a kisgyer­mekes családokat nagyon kö­zelről érintő. — Nagydorogon bölcsőde idáig még nem volt. Ponto­sabban, csak nyáron, idény­jellegűén, húsz kicsinek. Itt most a jövő hónapban befeje­zünk egy kétszer ekkorát, de ez állandó lesz és negyven gyereknek elégséges. — Mikor nyitják? — Márciusban! • Túlzás nélkül lehet mondani, hogy Nagydorogon mindennap építkeznek. Az ÜTP-nek meg­éri külön kirendeltséget fenn­tartani a nagyközségben, ke­resném a vezetőt: — Lakásátadáson van! — így a válasz. Ottjártam idején, azon a bizonyos közönséges hétközna­pon két társasházat — mind­egyikben négy-négy 2 és fél szobás lakással — adtak át a költségvetési üzem szakembe­rei, egyelőre csak műszakilag. — Négy házban, vagyis ti­zenhat lakásban, már laknak, — tudtam meg később. — Kik? Nem a nevek érde­kelnek, a lakók — családfők — foglalkozása ... — Szabó, cukrász, rakodó- munkás az Alsópéli Á. G.-nál, betanított munkás, óvónő, fi­nánc, raktáros, felvásárló, fo­gász-asszisztens, segédmunkás, állatgondozó, karosszérialaka­tos, még egy betanított mun­kás és még egy rakodó. Végül tsz-kovács, gépkezelő és állat- gondozó. Kis emberek, csalá­dosok, túlnyomó többségüket megillette a szociálpolitikai kedvezmény. o Ennyi információ és néhány órai talponlét után az utas érettnek érzi az időt a reggeli­zéshez. Rövid beszélgetés • „Nap­sugár” vezetőjével: — Valamikor régen sok korcsmárosnak megérte, hogy beszálló vendéglőt tartson fenn. Nagydorogon rendszere­sen fordulnak meg hosszabb- rövidebb időt itt töltő, rokon- ismerőssel nem rendelkező lá­togatók. Két-három vendég­szoba berendezése nem len- ne-e kifizetődő az ÁFÉSZ- nek? (A kérdés nem nélkülöz né­mi önzést. Azért a szerény szállásért, melyben a Mező utcában részem volt, 70 forin­tot kértek egy éjszakára.) — 8—10 vendégünk valószí­nűleg mindig lenne. Árkalku­lációt kellene végezni. Bizonyára. o Jó két hónappal ezelőtt csen­desen, minden nagyobb hírve­rés nélkül új üzem született Nagydorogon. A régi szeszfőz­de egyik nagy és egyelőre kul­turáltnak még jóakarattal sem mondható termében csomagoló részleget nyitott a Paksi Kon­zervgyár. November 25-én kezdték és azóta 30—32 as2- szonynak, lánynak munkalehe­tősége van itt... — Mit csomagolnak? — Csomagoltunk már NDK- ex portra szánt uborkát, most jó ideje szovjet megrendelés­re zakuszka van soron, — mondja Gutweiler Józsefné, a részleg vezetője. — Mennyit? — Napi öt vagon áru megy ki inneni És 30—32 asszonnyal keve­sebb próbál a falun kívül ke­nyeret keresni. Az itteni napi 65 forintos összeg nem csilla­gászati, de helyben van, ami nagy szó és ebben valameny- nyien megegyezünk. — A Népújság még úgysem írt rólunk, — kapom búcsú­zóul a csendes szemrehányást. Igaz is! Második napja nem láttam a lapot, ahonnan a fi­zetésemet húzom. Újabb gya­logtúra, ezúttal a postáig. — Kérnék egy Népújságot! — Az kérem már nincs! Fél tíz van. Ilyen népsze­rűek lennénk? Az ember min­dig szívesen hiszi a kellemeset, hadd higgyen. (A lapot végül is ebédnél, a már említett Napsugárban kérem kölcsön.) * Fényes délelőtt van, jó len­ne már a község valamelyik vezetőjével is beszélni. De nincs a helyén se a nagyköz­ségi közös tanács elnöke, se a termelőszövetkezeté és még hiányoznak sokan mások. — A nagyközségi párt vég­rehajtó bizottság tart ülést! Késő délutánba fordul a nap, mire nagy vonalakban megis­merkedem a megvitatottakkaL * Gazdag István tanácselnök ezen a január végi hétközna­pon adott számot a tavalyi fej­lesztési tervek megvalósultáról, és az idei elképzelésekről. Összességében a bevételi elő­irányzatot teljesítették, sőt túl­teljesítették, ami azonban nem jelenti azt, hogy minden téren a legjobb rendjén mennek a dolgok. A lakossági hozzájáru­lásnak például 380 ezer forint­ra, a közműfejlesztésnek 250 ezer forintra kellett volna rúgnia. A valóság 348, illetve 151 ezer forint Házhelyeket, ingatlanokat is kevesebbet si­került értékesíteni a terve­zettnél, elsősorban azért, mert a volt földespusztai iskola épületére nem akadt vevő. Pénzmaradványokból és költ­ségvetési pluszbevételek átcso­portosításából azonban mégis tetemes többletre sikerült szert tenni. Az eredmény: 2 millió 288 ezer forintos tervvel szem­ben 2 millió 641 ezer forint. A nagydorogiak hívek ma­radtak ahhoz a példamutató szokásukhoz, hogy szívesen vé­geznek hasznos társadalmi munkát. Tavaly például 1 mil­lió 292 ezer forint értékben, ami annyit jelent, hogy cse­1871 négyzetméter járda épí­tése. Megvalósult Villamosítás a Forrás-major­ban, a Kossuth utcában és a borpince környékén. Megvaló­sult. Orvoslakások, 8 OTP-lakás. Megvalósult, sőt még több is. (Fogorvosi lakás, váró, rende­lő, titkári szolgálati lakás, más szolgálati lakások felújítása.) Mélyfuratú kút tervezése Pusztahencsén. Megvalósult, a kút fúrását elkezdték. 1130 ezer forint bankhitel törlesztése. Megtörtént Az idei év tervei szerényeb­bek, de reálisnak tűnnek. Leg­fontosabb részei: 8 OTP-lakás közművesítése, ikerlakás épí­tése, kútfúrás, járda építése, a pusztahencsei vízműhálózat ki­viteli tervének elkészítése. Az itt felvázoltak mellett a párt-vb. megvitatta és elfo­gadta, hogy Nagydorog csatla­kozzon a megyei fejlesztési versenyhez. Máris vásároltak 500 fenyő- és 500 juharcseme­tét, a Vörösmarty utca lakói pedig mintegy száz köbméter föld megmozgatásával segítet­ték társadalmi munkában ut­cájuk rendezését. Estefelé Gyura Józseffel, a termelőszövetkezet hatalmas termetű főállattenyésztőjével van találkám. Váratlan dolga akadt, késik, van tehát módom szemlélődni a vendéglő estébe hajló forgalmán. Szorítkozzunk arra a megállapításra, hogy nincsen semmilyen falusias jellege. De tulajdonképpen mi­re várok? Mi is az a „falusias jelleg”? Azt a két Bercsényi Miklós-frizurás fiatalembert délelőtt nyakig malterosan az építkezésnél láttam dolgozni. Most bármilyen osztályon fe­lüli vendéglő igényeit kielégítő eleganciával, békésen söröz­nek és udvarolnak két lány­nak. Két bőszoknyás néni vo­nul be és leül Bercsényiék mellé egy duplára. Fokozato­san megtelik a terem, a ked­ves presszós hölgy, aki fél na­pon át őrizte a csomagomat, most kijön a „placcra” társnő­jének segíteni a felszolgálás­ban. Békés a hangulat és kul­turáltabb, mint sok városi ven­déglőben. Megjön Gyura barátom, hoz­za a termelőszövetkezet mo­nográfiáját, amit az elnöktől kaptam kölcsön, hiszen az Uj Barázdáról is írni kellene, méghozzá sokat. Együtt ballagunk a Mező utca felé és aznap utoljára ér­zem a lábamban, hogy Nagy­dorog nemcsak nagy község, hanem hosszú is. ORDAS IVÁN Fotó: Cottvald Károly All'CUuwa út M«**a*w Harminc év magyar irodalma Felszabadulásunk közelgő 30. évfordulója alkalmából kerülnek a könyvesboltokba a „Harminc év magyar irodal­ma” című, Szépirodalmi— Magvető közös sorozat első kö­tetei. A Szépirodalmi Kiadó soro­zatnyitó kötetnek szánja Ka­rinthy Ferenc „Budapesti ta­vasz” című, több kiadást meg­ért és megfilmesített regényét, amely első ízben 1953-ban lá­tott napvilágot. A tervek sze­rint még ebben az évben a so­rozat további nyolc kötettel gazdagodik. Gyurkó László „Lenin, október” című esszéje olyan emberről, olyan korról íródott, amelyet látszólag min­denki ismer. A kisregényből készült nagy sikerű film egy ország előtt tett ismertté Dobozy Imre a „A tizedes meg a többiek” cí­mű, 1944—45 fordulóján ját­szódó kisregényét. A kötet másik kisregénye a „Kedd, szerda, csütörtök” voltaképpen arról szól, hogy azoknak a kockázatot is vállaló magya­roknak, akik küzdeni akartak a haza felszabadításáért, nem is volt olyan könnyű és egy­szerű megküzdeni a külső, belső akadályokkal, s eljutni a zászló alá. Galgóczi Erzsé­bet válogatott novelláik, Ju­hász Ferenc „A Sántha-csa- lád” az „Apám”, „Anyám” cí­mű eposzain kívül és Illyés Gyula négy drámáját — a Fáklyalángot, a Kegyencet, a Tisztákat, a Testvéreket — kí­náló kötet mellett e sorozatban jut el az olvasókhoz Mesterhá­zi Lajos „Férfikor” című, ta­lán legnépszerűbb regénye. Nagyszabású — 1943 telétől, a voronyezsi csatatértől 1945- ig, az első magyar kormány megalakulásáig, a fél ország felszabadulásáig ívelő — törté­nelmi képsor Illés Béla „Hon­foglalás” című regénye. A ha­difoglyok, a táborok életéről szóló, a magyar partizánok harcát bemutató történet be­számol a felszabadító szovjet hadsereg Kárpátok-beli had­műveleteiről is, a Magyar Szó (Üj Szó) szerkesztésének és terjesztésének kalandos króni­kájáról. E sorozat majdani vá­sárlói kézbe vehetik Szabó Pál „Isten malmai” című köl­tői szépségű regényét, amely, történelmünk legmozgalma.' sabb korszakának, a felsza­badulás és a földosztás hónap­jainak sikeres ábrázolása. A front kellős közepébe csöppent falu néhány napig gazdátlan, volt urai elmenekültek, új ve­zetői még nincsenek. Néhány napig tart csak ez az ájult ál­lapot, azután gyorsan kialakul a falu új rendje, a nép a maga soraiból választ vezetőket és megszervezi az új honfogla­lást, a földosztást. (MTI) Emelkedik a vidéki kijnyvlorgalom 1974-ben a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat for­galma először haladta meg a félmilliárd forintot; a boltok­ban és bizományosoknál 542,5 millió forintért vásároltak könyveket Ez 1973-hoz képest csaknem 18 százalékkal ma­gasabb keresletet jelent. Mint a vállalat illetékesei az MTI munkatársának elmon­dották, az örvendetes forga­lomfelfutás számos tényező­nek köszönhető. A kiadói tér­vek hasznosan szolgálták a művelődéspolitikai célokat, s lehetővé tették a közönség leg­különbözőbb igényeinek kielé­gítését. Fejlődött- a vidék könyvhálózata is: 11 új köny­vesbolt nyílt az ország külön­böző pontjain, 6 üzletet pedig teljesen felújítottak illetve korszerűsítettek. Ez különösen azért jelentős, mert az új bol­tok jelentős többsége a közsé­gekbe és a lakótelepekre jutr tatja el az olvasnivalót. 1975. február & iCSWt

Next

/
Thumbnails
Contents