Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-28 / 50. szám
Kettős felelősség Ä kongresszus! trányeiivek következetes állás- foglalása világossá teszi, hogy az MSZMP határozottan továbbmegy az eddig követett elvhű, internacionalista úton a Szovjetunióval, a szocialista országokkal való szoros összefogásnak, a nemzetközi kommunista mozgalom akcióegységének, a haladó erők közös antiimperialista harcának az útján. A mi politikánk önálló, de nem azért, mintha a Szovjetuniótól, a többi testvéri országtól eltérő utakon járnánk, hanem mert saját lelkiismeretűnk szerint, népünk igazi érdekeit szem előtt tartva dolgozunk. Ebben az is benne foglaltatik, hogy hűek vagyunk és hűek leszünk a szocialista országok közösségéhez. Erősítjük kapcsolatainkat Ahogy eddig, a jövőben is abból indulunk ki, hogy a társadalmi haladás döntő tényezője, minden forradalmi felszabadító harc támasza a szocialista világrendszer. Ezért tovább erősítjük kapcsolatainkat a szocialista közösséggel, a KGST tagországaival; a Varsói Szerződés szervezetével. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk a szocialista világ fő erejéhez, a Szovjetunióhoz fűződő testvéri kapcsolatok továbbszi- lárdítására. Népünk, hazánk érdekei, eszméink, egész gondolkodásunk szemben áll a szovjetellenesség minden formájával. Megtanultuk, hogy a 6zovjetellenességnek tett legkisebb engedmény is rombol, ja a haladás, a szocializmus erőit és csak az osztályellenség kezére játszik. Pártunk mindig is elengedhetetlennek tartotta, hogy meghirdetett politikája és gyakorlati tevékenysége egyidejűleg állja ki népünk és a nemzetközi munkásmozgalom bírálatát. Következik ez abból, hogy — amint azt az irányelvek aláhúzzák — „a nemzeti és az internacionalista érdekeket egyaránt szolgáljuk”. Az MSZMP mindig is szembeszállt és a jövőben is szembeszáll az olyan nézetekkel, amelyek e kettős feladatot megkísérlik szembefordítani egymással. A magyar kommunisták felelősnek érzik magukat saját népük előtt, s egyszersmind a nemzetközi kommunista mozgalom részeként határozzák meg és képviselik álláspontjukat. Opportunista nézetek Annál is fontosabb ennek hangsúlyozása, mert a nemzetközi forradalmi mozgalom harcát nehezíti a kínai vezetés politikája, amely a nacionalista megfontolásoknak alárendeli az internacionalista feladatokat. Nem kevés gondot okoznak a „békitgető” vagy „semlegességet” hirdető megalkuvó nézetek is, amelyek a maoizmussal folytatott küzdelmet megpróbálják holmi „S7.ovjet—kínai vitává” degradálni, összekeverni a szocialista házasságot és internacionalizmust a naciona. lizmussal és a nagyhatalmi sovinizmussal, a tudományos szocializmus alapján folytatott gyakorlatot a kispolgári anarchiával. Ezeknek a nézeteknek azonban mind kisebb terük van, mind többen ismerik fel a maoizmus opportunista lényegét, a maoisták veszedelmes. képmutató magatartását, mint ahogy tömegbázis híján — egymás után oszlanak fel a maoisták által mintegy 90 országban létrehozott szaka- dár csoportok is. Az egység irányába hat a kommunista és munkáspártok ideológiai és szakszervezeti összefogásának erősítése, az opportunizmus elleni harc fokozása. Mindinkább elszigetelődnek a nemzetközi kommunista mozgalom egységének aláásására irányuló jobb- és „baloldali” próbálkozások, mindjobban magukra maradnak azok, akik a kommunista pártok valóságos egységét frázisokkal, az egymás és a közös ügy iránti szolidaritást üres kinyilatkoztatásokkal próbálják helyettesíteni. A kommunista mozgalom valamennyi imperialistaellenes erejének tömörítése elválaszthatatlan az opportunizmus különféle válfajai ellen folytatandó nyílt, meg nem alkuvó elvi-politikai harctól. Az egvség szo'gála'ában Arról sem feledkezhetünk meg: ahogy az újabb nemzetközi tanácskozások gondolata felmerült, a burzsoá lapok nem késlekedtek „megjósolni”, hogy ezekre az értekezletekre azért van szükség, mert „Kínát ki akarják átkozni” a kommunista mozgalomból. Mfindani sem kell, hogy az ilven tanácskozások értelme mindig is az egység szolgálata volt, s hogy az egység érdekében har-olunk a szakadérokkaL A KKP-t a kommunista Világmozgalom sosem akarta kirekeszteni soraiból. A maoista vezetők szigetelik el magukat a kommunista közösségtől, mérhetetlen károkat okozva saját országuknak, népüknek is. Ahogy az irányelvek hangsúlyozzák: „A kommunista mozgalom sorainak szorosabbra zárása, valamennyi imperialistaellenes erő tömörítése elválaszthatatlan az opportunizmus jobb- és „baloldáli”, s a manapság különböző helyeken jelentkező, úgynevezett újbaloldali válfajai ellen vívott elvi-politikai harctól. Az opportunizmus mindegyik változata kárt okoz mozgalmunknak, nehezíti a testvérpártok ösz- szefogását, fékezi az új társadalomért folytatott harcot, objektíve az imperializmus támasza”. Mindezt szem előtt tartottuk, amikor hűek maradtunk azokhoz az elvekhez, amelyeket Kádár elvtárs még a X. kongresszuson, a Központi Bizottság beszámolójában fejtett ki; emlékezetes szavakkal ítélt el minden olyan magatartást, amely úgy helyesel elveket, hogy közben elutasítja a gyakorlatukat; amely egységet hangoztat és közben széthúzást szít;' egyidejűleg helyesel egy meghatározott álláspontot, és egyúttal igazat ad annak, aki az ellenkezőjét képviseli. Az MSZMP az opportunizmussal, a szakadársággal a nemzetközi kommunista mozgalom marxista—leninista ösz- szefogását, a hazájuk nemzeti függetlenségéért harcoló antiimperialista erőkkel való forradalmi szolidaritást, a munkásosztály nemzetközi akcióegységét, a nemzeti demokratikus és a szociáldemokrata pártokkal elvi alapon történő együttműködést helyezi szembe. Ezt diktálja felelősségérzete dolgozó népünk és a nemzetközi munkásmozgalom iránt. VÁRNÁI FERENC Yőröskereszlesel a szervezet előtt álló leiadatokról Szekszárdon tegnap délelőtt a Gemenc Szálló emeleti tanácstermében rendezte meg a Magyar Vöröskereszt Tolna megyei szervezete azt a ta. nácskozást, melynek _ napirendjén a szervezet előtt álló feladatok meghatározása szerepelt Az esemény résztvevői — közel százan — a Magyar Vöröskereszt Tolna megyei szervezetének vezetői, valamint a szervezet városi, járási vezetőségeinek tagjai voltak. A tanácskozás résztvevőit dr. Horváth Jenő, az MVK megyei elnöke üdvözölte, majd István József, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának osztályvezetője tartott előadást az MSZMP KB kongresszusi irányelveiből és a megyei pártértekezlet állásfoglalásából adódó feladatokról. Ezután hangzott el dr. Vidosfalvy Magdának, a Magyar Vörös- kereszt főtitkárhelyettesének előadása a Vöröskereszt városi, járási vezetőségének irányító, szervező és ellenőrző munkájáról. Azokról a tennivalókról, melyek a nagy ha_ tóképességű társadalmi tö- megszervezet tagjai előtt állnak még a soron lévő kongresszusáig. A tanácskozást a fent entt lített két előadást követő konzultáció tette teljessé. A konzultáció során ugyanis módjuk nyílott a résztvevőknek a helyi problémák megvitatására, a megoldások közös feltárásá- ' ra is. Ünnep János és a felszabadulás ünnep János a bőrgyár ásványi cserző részlegének művezetője. Tizen, két éves kora óta lakik Simon tornyán, ilyenformán sorsa, boldogulása szorosan kötődik lakó- és munkahelyének változásaihoz. A közel 5000 lelket számláló nagyközség életének sorsfordulója 1945. március 16. Ez á község felszabadulásának ;napja. Mi volt ex élőit f — 1925-ben születtem Vajtán, Fejér megyében. Csak 1937-ben jöttünk Simontornyára, Nádfedeles, szoba- konyhás házat vettek apámék a Sziget utcában. Abba ment be a család, a két szülő meg az öt gyerek. Apja cselédember volt a zirci apát. ság helybéli birtokán. Nem sok jó juthat eszébe azokról az évekről. Tizenkét éves korában napszámba járt Először a Sió szabályozásán dolgozó kubikosoknak hordta a vizet, majd egy-két év múlva mezőgazdasági munkás lett .— En úgy láttam akkor, hogy a tímárok, tímársegédek nagy emberek. Gyerekfejjel közéjük szerettem volna kerülni, ami nem volt könnyű dolog. Jól emlékezem, hogy a gyár előtt mindig 20—30 ember várakozott munkára. Reggel kijött a me~ szesműhely vezetője, és megtapogatta a férfiakat. Először azt hittem, barátságból teszi. Ma már tudom, arra volt kíváncsi, melyik milyen erős, birja-e a munkát. Voltak emberek. akik fél éveket töltöttek a gyár kapuja előtt. Abban az időben az a szólásmondás járta nálunk, hogy ha valaki muzsikálni, vagy focizni tud, az könnyebben bekerülhet a gyárba. Megmondom úgy, ahogy van, az akkori tulajdonos engem is csak azért vett fel, mert megtudta, hogy jól bánok a labdával. 1942. júniusában, 17 éves fővel lépte át a gyár kapuját. A lakatosoknál lett segédmunkás, amolyan fuss búét fuss oda ember. — Nagy sző volt, amikor a szállításhoz kerültem. Tizennyolc évesen cipeltem a nehéz qebrachós zsákokat, — ez egy brazil, bőrkész.ítéshez fontos alapanyag — s lehúztam a napi nyolc, kilenc, tíz órákat. Azt mondták « társaim, hogv jófejű gyerek vagyok, tanuljak. No, ez nem ment könnyen. A hat elemi után magánúton kellett elvégeznem még két osztályt. Nagyon nehéz volt, hiszen ahogy mondtam, egészen gyerekfejjel csináltam a férfiaknak is nehéz munkát. Utána jött a tanulás. &94S tavaaisa.'c f — A háború alatt is bejártunk dől. gozni, volt úgy, hogy éjszakákon át nem mehettünk haza, mert dolgozni kellett. Az 1944-es esztendőre nagyon jól emlékszem. Ha otthon voltunk, legtöbbet a pincékben bújtunk és sokszor fordult elő, hogy december elejétől fogva este német, reggel meg orom beszédet hallottunk. Itt hatalmas csaták voltak. Igazság szerint Simon tornya először már 1944. december 4-én felszabadult. Akkor érkeztek meg az első szovjet katonák. A legemlékezetesebb a december S-rél 4-rs virradó éjszaka volt. N —- Hatalmas robbanásokat hallottunk. Reggel tudtuk meg, hogy a németek felrobbantották a Sió-hida- kat és a gyár egyik üzemrészében hordószámra szétöntözött benzinnel hatalmas tüzet csináltak. Hogy az egész gyárat pem rombolták szét, azt egy itteni orvosnak köszönhetjük, aki perfekt beszélt németül. Könyörgött a német parancsnoknak, hogy ne pusztítsák el az egész gyárat, mert száz számra maradnak kenyér nélkül a családok, éhen halunk, így sikerült megmenteni a gyár szívét, a generátorokat. Akkor éjszaka olyan tűz volt a gyár más területein, hogy 10—20 méteres lángok csaptak a magasba. Úgy éreztük, miatta bennünket gyújtottak volna fél, mintha mi égnénk. December 4. után a németek újra visszafoglalták Simontomyát. Tartották is egészen 1945; március 16-ig. — Erről a napról az jut eszembe; hogy futottunk keresni az ismerősüket, rokonokat. Ahhortól — máig — A felszabadulást követő napokban az itteni szovjet parancsnok mondta, legyek tagja a helyi őrségnek. Egy-két hónapról van szó, tette hozzá, de végül is majdnem fél év lett belőle. 1945. április 4-ét így értem meg. Nem felejtem el, hogy ezen a napon a szovjet katonák rakétákat, géppisztoly-sorozatokat lőttek a magasba. Minden év április 4- én eszembe jut ez a kép, az égig csapó öröm képe. Amikor 1945 végén ismét a gyárban kezdett dolgozni, azonnal nekifogott a lakatosmesterség kitanulásához. így lett 1947-ben szakmunkás. Abban az évben ugrott is a gyári ranglétrán. Festékösszeállitó munkás lett, ami fontos, mondhatni bizalmi álláis volt Hatalmas értékű bőr- mennyiségek színezéséhez készített* a festéket — Magánéletemben 1948. fontos év volt. Akkor nősültem, a gyár egyik tímárának lányát vettem el. Házasságunkból két fiúnk született, a kisebbik 1949-ben, a nagyobbik négy évvel később. ünnep János az ötvenes éveket festékösszeállító munkásként töltötte. Tulajdonképpen akkor érett meg benne az elhatározás, hogy ha már ilyen jó feltételei vannak a továbbta. nulásnak, neki is be kell iratkoznia valamilyen ‘középiskolába. 1957-ben kezdte a gimnáziumot. Nehéz volt, mert az iskolai foglalkozások után éjjel kellett Sárbogárdról utaznia, és másnap dolgozni. Az érettségi után néhány év kihagyással 1968-ban, 81 évm fejjel megint tanulni kezdett, hogy technikus legyen. Ennek eredményeként nevezték ki rövidesen csoportvezetőnek, majd 1972-ben az ásványi caerzők művezetőjének. — Az egyik kollégám mondta; hogy szakmai vonalon felverekedtem magam a gyár első 30 embere közé. Azóta 2o ember munkáját irányítom. 1971-ben kértem felvételemet a pártba. Családi életéről keveset mondott; Esküvője után a régi nádtetős szülői házba költöztek, amelyet aztán az ötvenes évek végén bontották le, s egy új, kétszobás, konyhás, fürdőszobás házat építettek a helyébe. i Ás ember büszkesége — Mindig szenvedélyem volt a szőlőtermesztés. Szőlőt vettünk. s 1970-ben présházat is építettünk. Feleségem is a gyárban dolgozik; betanított munkásként. A kettőnk keresete havonta 5 és fél ezer forint. A pénzre mi mindig vigyáztunk. Tökéletesen bebútoroztuk a házat, megvettünk mindent, a centrifugától a tévéig. A könyvekre sem sajnáltuk a pénzt. Körülbelül 250 kötetes a házikönyvtárunk. Közben a gyerekek felnőttek, nagyobbik fiam műszerész lett az érettségi után. A kisebbik szakközépiskolás, bőrvegyésznek készüL Erre különösen büszke vagyok, hiszen amit én elkezdtem, azt magasabb sáinten ez a fiam folytatja. Tervek? — Vannak. Egy francia céggel kooperál a gyár és úgy találja Ünnep János, nagyon jó lenne, ha legalább a bőripari szaknyelvet elsajátítaná franciául. — Nem vagyok mai gyerek, hiszen elmúltam ötvenesztendős. Mégis, szinte kötelezőnek érzem a tanulást Ha öregségemre is, de csak pótolom, amit a felszabadulás előtt kénytelen voltam elmulasztani. feljegyezte; VARGA JOZSEV. j >*
