Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-28 / 50. szám
Pintér István: ★ I mamié a magyar aenass uuhaius TÖRTÉNETÉBŐL 30 évvel ezelőtt, amikor az ország keleti részében meg jelentek a szovjet csapatok, hogy a fasisztákat kiverve, az országot felszabadítva, visszaadják hazánk függetlenségét és biztosítsák népünk számára a demokratikus és szocialista megújhodás feltételeit, az ország legnagyobb részében a magyar fasiszta rendszer utolsó, de annál véresebb haláltáncát járta. Radnóti Miklós, az antifasiszta harc lánglelkű költője 1944. október 31-én Szentkirályszabadján így formálta ezt meg versének megrendítő soraiban: „Mellézuhantam, átfordult a teste í s feszes volt már, minta húr, ha pattan Tarkólövés. — így végzed hát te is, — súgtam magamnak: csak feküdj nyugodtan. Halált virágzik most a türelem. — Der springt noch auf, — hangzott fölöttem. Sárral kevert vér száradt fülemen." Míg a magyar nép elvetemült ellenségei egy nemzet sírját ásták, a föld alá szorítva harcolt egy másik Magyarország, amelynek zászlaján az évszázados magyar szabadságharc és a fasiszta zsarnokság ellen küzdő népek ismert jelszava állt: függetlenség, szabadság, demokrácia. Cikksorozatunkban — a teljesség igénye nélkül — azt kívánjuk bemutatni, milyen feltételek között bontakozott ki a másik Magyarország küzdelme, a magyar ellenállás a nemzetvesztő politika ellen, milyen mértékű volt ez a harc, és hogyan járult hozzá hazánk demokratikus újjászületésébe», 1. Áz árral szemben úszva 1941 júniusában Hitler meg. támadta a Szovjetuniót. Az ezer szállal a nácikhoz kötődő magyar urak többsége a gyors győzelem reményében a háborúhoz csatlakozást szorgalmazta. „Oroszországgal szemben épp oly gyors sikerekre számíthatunk, mint eddig... — írta a kormánynak a vezérkari főnök — olyannyira, hogy néhány hét múlva a mozgósított magyar haderő fokozatos leszerelésére számíthatunk, hogy a bevonultatott tartalékosok még az aratásra is hazatérhetnek.” A kezdeti náci sikerek láttán megszédült magyar uralkodó köröket nem érdekelte semmi más, mint a részvétel a koncon való osztozkodásban és az a remény, hogy a Szovjetunió megsemmisítése egyben likvidálja „a bolsevizmus örökké fenyegető lidércét”. Nem em. lékeztek, vagy nem akartak emlékezni a Szovjetunió azon baráti gesztusaira, amelynek célja éppen az volt, hogy az ország függetlenségét, önállóságát. háborúba sodródását jelentő német „barátság”-gal szemben egy más alternatíva lehetőségeire hívja fel a figyelmet. Az 1848-as szabadságharc márciusban átadott zászlai a Hadtörténeti Múzeumban nem tudtak beszélni, a nemzetközi vásár szovjet pavilonját is rég bezárták már, Molotov szovjet külügyminiszter Bárdossv Lászlóhoz intézett és a háborútól való távolmaradásra felszólító távirata a miniszterelnök zsebében lapult, éppúgy, mint a re. pülőtér-parancsnoknak a kassai provokatív bombázásról szóló jelentése. A „végzet” elindult és elkövetkezett a magyar történelem egyik legsötétebb, legválságosabb korszaka. Horthyék a háborúhoz megbízható hátországot akartak, ezért mindent elkövettek, hogy az országban temetői csend legyen. Ezt pedig csak úgy biztosíthatták, ha minden olyan erőt, amely a kormány háborús politikáját gátolja, a belső ellenállást szervezi, némaságra kényszerítenek. A terror. amely eddig is a rendszer legfőbb elnyomó eszköze volt, most minden korábbinál na. gyobb lendületet kapott. Kommunisták. baloldali szociáldemokraták. antifasiszta hazafiak ezreit börtönözték be és internálták. A meglévő internálótáborok és börtönök szűknek bizonyultak, újakra volt szükség. Kistaresa, Nagvkanizsa, Topolya, Sárvár, Szabadka, Kolozsvár, és más internálótáborokban ezreket és ezreket zsúfoltak össze. Uiabb és űiabb támadások indultak a legálisan működő demokratikns szervezetek, mindenekelőtt a Szociáldemokrata Párt és a szakszervezetek ellen. A háború- ellenes megmozdulások meg- akadálvozására az elnyomó aonarátus számára kivételes hatalmat b*rtosftó rendeletek és intézkedések özönét léntet. ték életbe. A kormánvororoa- ganda. a rendszerrel összefonódó saitó és átmenetileg a klérus is a náci katonai sikereket dicsőítve a háborút „a civi. lizáció védelmeként”, „a kommunizmus elleni kereszteshadjáratként" propagálta. A terror, a Szovjetunió elleni támadást követő sorozatos izémet katonai győzelmek, a háborús uszító propaganda a dolgozó tömegek, még a szervezett munkások körében is le. vertséget depressziós hangulatot, pesszimizmust váltott ki. De nemcsak ez. A harmincas évek második felének a német—magyar szövetségből fakadó átmeneti gazdasági sikerei ugyancsak megzavarták, elkábították a dolgozókat. A hadipotenciál növelése hadi- konjunktúrát, ez pedig munkaalkalmat jelentett az élet és halál mesgyéjén tengődő munkanélkülieknek. Az antiszemita törvények nemcsak elterelték a dolgozók figyelmét a tényleges bajokról, hanem a zsidó hivatalnokok, kiskeres, kedők ezreinek eltávolításával az addig hivatalra, önálló egzisztenciára „éhes” keresztény munkanélküliek előtt megnyitották a „felemelkedés” útját. A legnagyobb hatással azonban az „országgyarapító” politika volt. A két évtizedes na. cionalista. revanspropaganda következtében a magyar dolgozó tömegek körében erős revíziós hangulat is kialakult. A Hitler kegyéből végrehajtott terület-átcsoportosításokat úgy tekintették, mint a nemzeten ejtett két évtizedes sérelem orvoslását és nem mint egy katasztrófa-politika előiátékát. A ..csorba” bizonyos kiküszöbölése felett érzett, és a reakció által erősen befolyásolt nemzeti lelkesedés ebben az időben ugyancsak Horthyék ma'mära hajtotta a vizet. A „békés” területi revízió mellett a n. világháborútól való távolmaradás csalfa álmai is hatottak. Teleki öngyilkossága, a Szovietunió elleni háborúba léoés komoly figyelmeztetése kevés volt ahhoz, hogy a tömegek ráébredjenek teendőikre. Ebben szerepet játszott az is, hogy a szociáldemokraták, a szakszervezetek, a kisgazda, párt egves jobboldali vezetői — bár látták az országot fenyegető veszélvt, — úgy vélték, keveset tudnak tenni ellene a „várni, remélni kell” és a ..lábadhoz tett fegyver" politikáját hirdették. Ezek a körülmények —- más országokhoz képest is — rend. kívüli mértékben megnehezítették az antifasiszta ellenállás kibontakozását. A kommunistáknak, a Kommunisták Magyarországi Pártjának „az árral szemben úszva” kellett a Hitler-ellenes nemzeti egységfronttal tt.ika útjára lépni, a másik Magyarország, az igazi nemzeti érdek politikáját megszólaltatni. (Folytatjuk} Tv-napló---------------:------- .,«• D ienes Valeria boldog élete Miniszteri utasítás A rajztanárok képzéséről A kulturális miniszter utasításban módosította az egyes pedagógusok középiskolai rajztanári képzéséről szóló korábbi rendelkezését. A miniszteri utasítás értelmében a Képzőművészeti Főiskolán három és fél éves levelező oktatás keretében sikeres államvizsgával művészi rajz, szerkesztő és ábrázoló geometria, valamint művészettörténet oktatására jogosító középiskolai rajztanári oklevelet szerezhetnek azok, akik pedagógus munkakört töltenek be, általános iskolai rajztanári oklevéllel rendelkeznek, vagy a Képzőművészeti Főiskolán, illetve az Iparművészeti Főiskolán legalább négy félévet végeztek, a felvételkor 45. életévüket még nem töltötték be, s alakrajzból kiemelkedő képességet tanúsítanak. Az utasítás hatályba lépett, rendelkezéseit első ízben az 1975. tanévben az első évfolyam hallgatóira, azt követően pedig fokozatosan a magasabb évfolyamok hallgatóira kélT alkalmazni, , Csaknem egy évszázad! —■ sóhajthatták két estén a tv- nézők, látva egy boldog matróna derűs arcát, s hallgatva okos szavait. De inkább így kellene sóhajtanunk: micsoda évszázad, mert az idő múlása önmagában nem érdem. Persze az öregségnek nem kell feltétlenül elesettséget, szellemi szegénységet jelentenie, sőt, felemelő és őszinte tiszteletet parancsoló, hogy egy önmagát tudatosan gazdagító életre tekintünk, amely tudja, hogy a szervezet ugyan elkopik, az izmok elernyednek, de az öregségre mégsem ez a jellemző, hanem a tapasztalatok, ismeretek gazdagsága, ami egy tervszerűen felépített élet során nemcsak az éveknek ad értelmet, hanem mások számára is kamatozik. Dienes Valéria élete ilyen, úgy is mondhatnánk, példamutató, mert szellemi frissesége, töretlen munkakedve nem égi adomány, hanem az önnevelés, a szellem állandó készenléti állapotának eredménye. Nekünk, itt Szekszárdon, személyesen is közünk van hozzá. Igaz, a két estén elhangzott beszélgetésben csak éppen elhangzott a város neve, idézzük hát most azt, amire ott nem volt idő és alkalom. Mert Dienes Valéria egy klasszikus, szekszárdi ihletésű regény főhőseként is jelen van irodalmunkban, hisz ő Babits Halálfiainak rokonszenves Hintás Gittája, aki „valóságos nyelvtalentum”, s aki „már kissé le is nézte a verseket, noha valamikor maga is verselt, vagy épp azért. Gitta már túl volt a költészeten, s felülről tekintett a költőkre, mint a szép lányokra és szerelmekre. Tudomány! Filozófia! Gitta,-ha tőle függ, az irodalomnak csak szerény teret enged ezek mellett, akár a művészetnek.” Babits jellemzi így az ifjú, tudományszomjas Geiger Valériát, aki a jeles matematikus, Dienes Pál feleségeként, annak nevét vette fel. A szekszárdi lapok is így emlegették az első világháború előtt, s tegyük hozzá, gyakran, s mindig nagyon elismerésen számoltak be tudományos munkásságáról, íme, 1909, május 27-én a Tolnamegyei Közlöny így ír róla: „Sokan nem tudják városunk lakói közül azt, hogy ki az a Dienes Valéria dr, akinek dolgozatát ,A logaritmus elágazó helyekről’ Bados Gusztáv mutatta be e hó 18-án a Tudományos Akadémia harmadik osztályának ülésén. A neves tudós nem más, mint városunk szülötte, Geiger Valéria, aki, miután városunk polgári leányiskoláját elvégezte, érettségi vizsgát, majd filozófiai doktorátust tett Később egy igen kiváló matematikushoz, Dienes Pálhoz ment férjhez, akivel most már közel egy éve Párizsban szaktanulmányokat folytat. A dicsőség értékét, amelyet férje után most már Dienes Valéria önmagának, hazájának, s szülőföldjének: Szekszárdiak, tudományos munkásságával szerez, növeli az, -hogy a legutóbbi, az Akadémián bemutatott művét április 26-án a párizsi Académie des, Sciences ülésén Picard Emil kiváló francia tudós mutatta be, amikor az általános feltűnést keltett.” A Geiger-családot jól ismerj A Tolnai Könyvtáros új számáról 1975 februárjában megjelent a Tolnai Könyvtáros 1974. évi 3. száma, ami ilyesformán nem mondható túlságosan frissnek. A szerkesztők jónak is látták egy betétcédulán az olvasó elnézését kérni, erre a megjelenési késedelmen kívül más okuk nincs. Az ötszáz példányban megjelenő időszaki közlemény változatlanul tartja már hosszabb ideje jó színvonalát, melyet a megye határain kívül is joggal ismernek eL, Az 1974. évi 3. szám „jubileumi” is, fél évtizede jelenik meg a Tolnai Könyvtáros. Virág F. Éva bevezető írásában különböző olvasókat szólaltat meg, akik egyöntetűen kedvezően nyilatkoznak. Cikk foglalkozik (Marosi Gáborné tollából) a máris népszerűvé vált zeneműtárral. Mecseki Já- nosné nagyon fontos problémát feszeget, a szakember és a nagy gyakorlatú gyermek- könyvtár vezető biztonságával az ott végezhető esztétikai nevelésről, dr. Donkő Istvánná pedig a könyvtár tájékoztató munkáját taglalja. Ezen belül érdekes a szakkönyvek állományának gyarapodását jelző számsor. Uj kezdeményezés egy nagyközség — Iregszemcsa — könyvtárügyének ismertetése egy ottani tanácsülés anyaga alapján. (Hadaró Sán- dorné). Az 1974. 3. szám megjelenésének késése miatt nem mondható frissnek a helytörténeti pályázat itteni meghirdetése, hiszen a beadási határidő május 1. Csányi László írása (..Irodalomtörténet, vagy amit akartok”) a szerzőtől megszokott egyéni módon segít az irodalomtörténetben eligazodni. A Hírek rovatból egyebek közt kiderül, hogy szekszárdi példára Dombóvá- rott is zeneműtárt készül létrehozni a városi könyvtár, amihez a városi tanács a tavalyi év utolsó negyedében 100 ezer forintot biztosított. ORDAS IVAN ték abban az időben Szekszár» dón, az apa, a Halálfiai központi hőse, Hintés Gyula, itt volt ügyvéd és a Szekszárd Vidéke című hetilapnak szerkesztője, akiről azt olvassuk a Halálfiaiban, hogy „talán csakugyan tehetséges volt”. Halálakor a Tolnavármegye és a Közérdek című hetilap azt írta róla, „fényes eszű, kiváló tollú ember volt, aki egy időben nagy szerepet játszott Szekszárd társadalmi életében is. Fiatalabb éveiben vezére volt az itteni haladók táborának”. Dienes Valéria ennél jóval gazdagabb pályát futott be, s a csaknem évszázadnyi élet' villant föl két estén át a ívben, derűsen, a munka értelmét és hitét sugallva. Mi tartotta ilyen frissen, mi a titka hosszú életének, a nem lankadó szellemi fogékonyságnak? A i riport végén természetesen ez is elhangzott, s Dienes Valéria oly egyszerűen felelt rá, hogy érdemes megfogadni: Fiatalnak kell maradni. Ó mindenesetre megmutatta, hogy 96 évesen is lehet valaki fiatal. Cs. I*
