Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-28 / 50. szám

Meg kell gyorsítani a zöldség- és gyümölcsszerződés-kötéseket Csütörtökön a MÉM-ben dr. Lénárt Lajos miniszterhelyet­tes elnökletével ülést tartott a tárcaközi köldség-gyümölcs bizottság, amely egyebek kö­zött a termékértékesítési szer­ződéskötések alakulását vizs_ gálta meg. Megállapította: a megállapodások idén eléggé vontatottan jönnek létre, a tavalyinál eddig időarányosan kevesebb szerződést írtak álé és a termelők mennyiségben is kevesebb zöldséget és bur­gonyát kínáltak a felvásárlók­nak és részben az iparnak is. Az átlagosnál nagyobb a le­maradás a munkaigényes nö­vényekből, például a zöld­paprikából, zöldbabból és a görögdinnyéből. Zöldbabból például az elmúlt évben le­szerződött mennyiségnek ed­dig csak háromnegyedére kö_ töttek megállapodást a terme­lők és a SZÖVÉRT-tagvállala- tok’, de nem sokkal jobb a helyzet a zöldpaprikánál sem. A bizottság megállapította, hogy konzervipari vállalatok szerződéses pozíciója kedve­zőbben alakult, remény van arra, hogy a vállalatok az eredetileg előirányzott szerző­déses mennyiségeket 10 száza, lékkai túlteljesítik. A bizottság ülésén felvető­dött, hogy az időközben' egye­sült termelőszövetkezetek egy része a termőterület csökken­tését tervezi. Ezzel kapcsolat­ban az az álláspont alakult ki, hogy az egyesülés során létrejött gazdaságok vezetői tartsák magukra nézve köte­lezőnek a jogelődök által ko­rábban együttesen vállalt termelői kötelezettségeket és a korábbi szerződéseket teljesít­sék idén is. Felhívták a fi­gyelmet arra: azok a terme­lők, akik felesleges zöldség­palántával rendelkeznek, ad­ják át a növényeket az illeté­kes vállalatoknak, vagy a kis. termelőknek, ezzel is javítani lehet a szaporítóanyag-ellátást (MTI) Az európai szakszervezeti vezetők második konferenciája Ma Genfben a nemzetközi munkaügyi szervezet új palo­tájában megkezdi munkáját az európai szakszervezeti veze­tők második konferenciája. A kétnapos tanácskozásra az 1974. januárjában megtartott első európai szakszervezeti ta­lálkozó határozatának megfe­lelően kerül sor. A konferencia célja — amint arra az utóbbi időben számos európai szakszervezeti vezető' rámutatott — az euró­pai szakszervezetek vélemény- cseréje, összefogásának megte­remtése a dolgozók jogainak védelmére. A tanácskozáson valamennyi európai országos szakszervezeti központ képvi­selteti magát, így — az első genfi találkozóval szemben — jelen vannak a portugáliai Intersindical szakszervezeti szövetség képviselői és a Gö­rög Általános Munkásszövet- ség küldöttei is. A spanyol dolgozókat -*■ az első találko­zóhoz hasonlóan — az illegá­lis munkásbizottságok delegá­tusai képviselik. Megfigyelői minőségben vesz részt a kon­ferencián a három vilógköz- pont, a Szakszervezeti Világ, szövetség, a Szabad Szak- szervezetek Nemzetközi Szö­vetsége és a Munka Világszö­vetsége képviselője. A konferencián a magyar de­legációt Gáspár Sándor, az MSZMP PB tagja, a SZOT fő­titkára vezeti. Nyugat-Berlin Elrabolták a polgármesterjelöltét A bűncselekmény valamennyi demakratikus erő ellen irányul Futótűzként terjedt el Pe­ter Lorenz elrablásának híre Nyugat-Berlinben és az NSZK- ban. A politikust, aki a nyugat- berlini CDU listavezetője a vasárnap tartandó polgármes­terválasztásokon, csütörtökön reggel Nyugat-Berlln Zehlen­dorf negyedében három állig felfegyverzett ismeretlen tet­tes — valószínűleg két férfi és egy nő — feltartóztatta, szolgálati gépkocsijából kirán- cigálta, leütötte a gépkocsi vezetőjét, majd a politikussal együtt, annak saját hivatalos kocsiján, ismeretlen helyre hajtott. Nyomban az emberrablás hírének elterjedése után fegy­veres rendőrök szállták meg Nyugat-Berlin legfontosabb útkereszteződéseit. Klaus Schütz kormányzó polgármes­ter sürgős megbeszélésre hív­ta össze a vezető politikuso­kat, a pártok vezetőit. Anne, marie Renger, a -bonni Bun­destag elnöke a parlament délelőtti ülését félbeszakítva jelentette be: „A házat meg­döbbenti és felháborítja e ter­rorcselekmény”. Csütörtökön kora délután rendkívüli ülést tartott Bonn­ban a CDU—CSU parlamenti frakciója, hogy megvitassa a nyugat-berlini CDU-elnök, Peter Lorenz elrablása nyo­mán kialakult helyzetet A szövetségi kormány nevé­ben Klaus Bölling szóvivő megbélyegezte az emberrab­lást és bejelentette: Genscher külügyminiszter, az FDP elnö. ke, aki már útnak indult Nyugat-Berlinbe, nemcsak pártelnöki minőségében uta­zott, hanem a betegeskedő Peter Lorenzet, a nyugat-ber­lini CDU elnökét csütörtökön reggel három ismeretlen tettes saját szolgálati gépkocsiján el­rabolta. Helmut Schmidt kancellár képviselétében is. Franz-Josef Strauss, a CSU elnöke csütörtöki nyilatkoza­tában az eset kapcsán a köz- biztonság elhanyagolásával Vádolta meg a szövetségi kor­mányt és igazoltnak mondta az ellenzék korábbi figyel­meztetéseit, amelyek a „rend és törvény” helyreállítását és a terrorizmus letörését sürget­ték. Willy Brandt, a Német Szo­ciáldemokrata Párt elnöke megállapította, hogy a bűn. cselekmény valamennyi de­mokratikus erő ellen irányul, főként pedig azok elleni- akiknek a kezében a kor­mányzás felelőssége nyugszik. Brandt — a két másik párí-í elnökhöz (Kohl — CDU, Genscher — FDP) hasonlóan Nyugat-Berlinbe utazott. Helmut Kohl, a CDU elnö­ke „barbár akciónak, politikai vandalizmusnak" nevezte Pe­ter Lorenz, nyugat-berlini CDU-elnök elrablását. Kohl csütörtök délután megbeszé­lést folytatott Klaus Schütz kormányzó polgármesterrel — és a találkozó után hangsú.' íyozta: mindhárom pártnak szilárd meggyőződése, hogy ezt az akciót a választási küz­delemtől függetlenül kell szemlélni. Valamennyi erőt arra kell koncentrálni — mondotta —, hogy Lorenzet ki„ szabadítsák. A nyugat-beriinl rendőrség Peter Lorenz elrablásával kapcsolatban körözi Angela Luther 34 éves anarchista nőt, aki ellen még 1972. június 3-án adtak ki letartóztatást parancsot, de azóta is hiába keresték. Manfred Kittlaus, a nyugati berlini államvédelmi rendőr­ség vezetője csütörtökön dél­után tartott sajtókonferenciá­ján közölte, hogy Peter Lo­renz szolgálati kocsijának 37 éves sofőrje útlevélképek: alapján az emberrablásban részt vett piros Fiat gépkocsi- vezetőjében „biztonsággal" fel­ismerte Angela Luthert. Az NDK valamennyi rádió­állomása közölte, hogy az NDK illetékes szervei is meg. tették és megtesznek minden szükséges nyomozási intézke­dést Turistaként Sszmailiában Egy kairói barátom, aki- hek sokat adok a véleményé­re, azt mondta, hogy Iszmai. lia volt a legszebb a Szuezi- csatorna városai közül. Utol- jára az 1967. évi háború előtt látta, emlékezetében a béke- beli Iszmailia képét őrizte meg. Erre utal a múlt idő használata, s arra, hogy a le­rombolt, kiürített város hét éven át tetszhalottként várta az újjászületést, a feltáma­dást. Számomra viszont kihalt szellem város volt Iszmailia: a háború, a kegyetlenség, a pusztítás megtestesülése. Láttam az 1967-es izraeli tá­madás nyomait, a két évvel ezelőtti háború fri3S sebeit, de csak most először talál­kozhattam a béke Iszmailiájá­val. A halottaiból feltámadt, újjászületett várossal. A kétszázezer lakosú Isz­mailia újra él. Szinte a cso­dával határos módon, néhány hónap alatt teremtette újjá Önmagát. S valóban szép, ta­lán a legszebb a csatorna menti városok közül. Bíznak a békében Amikor legutóbb itt jártam, még gránát- és bombatölcsé­rek tátongtak az utcák köve­FoTBC»2 " 1975, február 28. zetén. Kidőlt fákat, lámpaosz­lopokat kerülgettünk. Az Isz- mailia-csatornán átívelő hi­dak maradványai dermedten meredtek a semmibe. A vas­úti sínekre vastag rozsdaré. teg rakódott, a talpfák közét térdig érő gyom verte fel. S bár itt lényegesen kisebb pusztítást végzett a háború, mint Szuezben, mégis ritka az olyan ház, amely sértetlenül vészelte volna át a légitáma­dásokat, a tüzérségi belövése- ket, gépfegyversorozatokat. A legmegdöbbentőbb azonban az volt, hogy üresen, lakatlanul, csukott spalettákkal, bedesz- kázott ablakokkal álltak a há= zak. Sehol egy lélek. Most minden más. Simára foltozott aszfaltúton gurul a gépkocsi. A fasorok gömbko­ronái, a parkok szabályosra nyírt díszbokrai, az üdezöld pázsit, a vidám színű virágok nemcsak a visszatért életről árulkodnak, hanem arról is, hogy az itteni emberek még jobban szeretik a városukat, mint a kényszerű száműzetés előtt. A fasorok, a kertek zöldje — ez volt Iszmailia legirigyeltebb büszkesége. Bármerre Indulunk, az ut­cákon keleti elevenséggel lük­tet az élet. Kinyitottak az üz­letek, a boltok. Nagy a for­galom • pékeknél, a hente­seknél, a zöldség- és gyü­mölcsárusoknál, s kapós a hal a piacon. Különösen sok a dolguk M asztalosoknak. akik nem győzik javítani a megrongálódott ajtókat, ab­lakokat, bútorokat. Az éksze­résznél esküvői ajándékokat vásárolnak egy szemérmesen piruló menyasszonynak. Az amúgy is zsúfolt utcákat hir­telen elárasztják a mindenfé. le korú iskolások, vége a ta­nításnak, hazafelé iparkodnak. A pályaudvarra fényesre ko­pott síneken gördül be a kai­rói személyvonat. A hosszú és kimerítő vá­rosnézés után betérünk az egyik kávéházba. Miközben a finom, forró teát kortyolgat­juk, idős férfi telepedik mel­lém. Nyugdíjas tanár, mint kiderül. Amikor megkérdezem tőle, hogy itt volt-e a háború idején,' visszakérdez: — Melyik háborúra gon. dől? Én minden háborút itt éltem át. Az 56-ost, a 67-est és a 73-ast Is. — Mindenki visszajött már? — Igen, nagyon kevés kivé­tellel. — Nem jártam itt a hábo­rúk előtt, de úgy képzelem, a mostanihoz hasonló lehetett a város. Ilyen eleven és bé­kés. — Pontosan ilyen volt. Le­számítva, hogy a város pere­mén, a Timszah-tó partján, a Szuezi-csatorna felé eső olda­lon akadnak még romos épü­letek. És a Sínai-félszigetre vezető hidat sem építettük még újjá. Arra is sor kerül nemsokára. Mert bízunk ben­ne, hogy most már béke lesz. Közben újabb beszélgető­társ csatlakozik hozzánk, egy gazdálkodó, a Nílus-delta egyik falujából tért vissza. Nagyon boldog és reméli, hogy most már semmi sem zavarja meg békés életüket és munkáju­kat. Mikor búcsúzni próbá­lunk, váratlanul meghív ben­nünket, ebédeljünk együtt a családjával. Udvariasan, idő­hiányra hivatkozva hárítjuk el a kedves meghívást. A Szuezi-csatornánál S elindulunk a Szuezi-csa­torna felé. A város szélén egy katonától kérünk útbaigazí­tást. Magyarázkodás helyett beszáll a kocsiba, s elkísér bennünket a legközelebbi pontonhídhoz. Az1 őrt álló ka­tonák barátságos kézfogással üdvözölnek bennünket, s azt is megengedik, hogy besétál­junk a hídon a csatorna kö­zepéig. A túlsó part, a Bar Lev-vonal megtekintéséhez már engedélyre lenne szük­ség. Az a helyzet úgyanis, hogy ezúttal, első ízben turistaként jöttem Iszmailiúba, mindenfé­le engedély nélkül. Újév óta megindult a turisták áradata Szuezbe. Iszmailiába és Port Szaidba. A Szuezbe utazók némi utánjárással engedélyt kaphatnak arra is, hogy át­menjenek a Sínai-félszigetre. (Valamivel előbb, újra meg. nyitották a külföldiek előtt az Alexandriába és Fajjumba ve­zető sivatagi utat.) Az enge-' dély nélkül utazgató turisták a saját szemükkel láthatják, hogy a csatorna menti váro­sokban lendületesen folyik az újjáépítés. S ami ennél is több: láthatják, hogy a kitele­pített lakosság nagy része visszatért’ eredeti otthonába. Mindezek a legékesebb nyi­latkozatnál Is meggyőzőbben bizonyítják, hogy Egyiptom valóban békét akar, annyi háború után tartós békére készül. Kérdés, hogy Izrael elfogad­ja-e a béke kihívását. Szadat elnök azzal indokolta a csa. torna menti városok újjáépí­tését és a lakosság visszatele­pítését, hogy ezentúl Szuezt, Iszmailiát és Port Szaidot a hátország részének tekintik. Az aknáktól, hajóroncsoktól megtisztított Szuezi-csatorna új rameg nyitásáról azonban csak akkor lehet szó, ha az izraeli clapatok újabb terüle­teket adnak fel a Sínai-fél- szigeten; ha a fontos nemzet­közi víziút kívül esik az iz_ raeli messzehordó ágyúk lőtá- volán. Iszmailia türelmetlenül vár­ja a bíztató fordulatot, amikor újra megindul az élet a kikö­tőben, a hajógyárban, a hajó­javító sólyákon. S bizonyára ez a remény hevíti azokat a meskés'tett visszatérőket is, akikkel az országúton talál­kozunk, akik bútorokkal, ba­tyukkal megpakolt teherautó­kon robognak a város felé. BÖCZ SÁNDOR Tanácskozás a MÉM-ben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents