Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-27 / 49. szám

Május 15-től június 15-ig műszaki hónap Tanácskozott a MTESZ Tolna megyei szervezetének vezetősége Közlemény az Osztrák Köztársaság szövetségi külügyminiszterének magyarországi látogatásáról Tegnap délután Szekszárdon, a Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Tolna me­gyei székházában tanácskoztak a megyében működő tagegye­sületek titkárai. A megbeszé­lés témája a május 15-től jú­nius 15-ig tartó Tolna me­gyei műszaki hónap megren­dezésének előkészítése volt. A rendezvénysorozaton kép­viseli magát a megyei szer­vezetnek mind a tizennégy szakosztálya. Ez biztosítja, hogy a rendezvények, felölel­ve valamennyi témakört, hű képet adnak a tagegyesületek­ben folyó munkáról. Az idén a műszaki hónap ankétjait takarékosabb gaz­dálkodás jegyében rendezik, erre utal az előadássorozat mottója is: takarékosság, gaz­daságosabb termelés. Kiemel­kedő esemény lesz ■ a szek­szárdi nyitó ankét, a Dombó­váron megrendezendő záró előadás. Ez utóbbinak témája a közlekedés. A hónap során egy kiállítás is nyílik Szek­szárdon, ahol a megye újítói mutatják be a termelést elő­segítő, egyszerűbbé, gazdasá­gosabbá és biztonságosabbá tevő újításaikat. A francia köztársasági elnök az ország gazdasági helyzetéről Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök televíziós beszédben számolt be az or­szág gazdasági helyzetéről. El­ismerte, hogy a munkanélküli­ség aggasztó mértékben foko­zódik. Az elnök azonban nem kö­zölt pontos adatokat a munka- nélküliek számáról, s nem je­lentett be — mint azt a bal­oldali pártok és a szakszerve­zetek sürgetik — átfogó prog­ramot a gazdasági tevékeny­ség fellendítésére, hanem azt hangoztatta, hogy a fő feladat továbbra is az infláció elleni küzdelem, s az infláció ütemét 1975 során 10 százalék alá kell szorítani. Megígérte, hogy a kormány különsegéllyel kárpótolja majd a mezőgazdaságot azért, mert a közös piaci agrárárak eme­lése nem érte el a francia pa­rasztság által követelt szintet Az elnök beszédében továb­bi erőfeszítésekre szólította fel a franciákat. Ezzel kapcsolat­ban rámutatott, hogy a gazda­sági nehézségek még hosszabb ideig fognak tartani, s csak 1980-ra várható a francia fi­zetési mérleg egyensúlyának biztosítása. Jean Colpin, az FKP Politi­kai Bizottságának tagja, az el­nök beszédét kommentálva rá­mutatott: az elnök csak 1980- ra helyezte kilátásba a gazda­sági egyensúly helyreállítását, így várható, hogy a munka- nélküliség még tovább fog fo­kozódni. Az elnök beszéde azt is bizonyítja, hogy a dolgozók­nak harcolniok kell az ellen a politika ellen, amely a nagy­tőke érdekeinek szolgáltatja ki a francia népet. Az infláció megfékezése, a fizetési mérleg egvensúlvának helvreállítá6a, a bérek vásárlóerejének, s a dol­gozók munkahelyeinek bizto­sítása csak a kommunisták ja­vaslatai alapján lehetséges. Púja Frigyes külügymi­niszter meghívására dr. Erich Bielka, az Osztrák Köztársa­ság szövetségi külügyminisz­tere 1975. február 23—26. kö­zött hivatalos látogatást tett Magyarországon. Az osztrák szövetségi kül­ügyminisztert fogadta Loson- czi Pál, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke és Fock Jenő, a Ma­gyar Népköztársaság Minisz­tertanácsának elnöke. A látogatás alkalmával a külügyminiszterek aláírták a két ország közötti konzuli egyezményt, a bűnügyi jogse­gélyegyezményt, a kiadatásról szóló egyezményt, valamint az egyes utaskategóriák vízum­díjának elengedéséről szóló egyezményt. Púja Frigyes és dr. Erich Bielka behari eszmecserét folytatott a magyar—osztrák kapcsolatokról és a nemzetkó- zi helyzet időszerű kérdései­ről. Megelégedéssel állapítot­ták meg, hogy a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság együttműködése zavartalanul fejlődik, megfe­lel a két nép érdekeinek, a jószomszédi viszonynak és a békés egymás mellett élés el­Ülést tartott a TOT elnöksége Szerdán ülést tartott a Ter­melőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége, megvi­tatták a termelőszövetkezeti részesedési, szociális, kulturá­lis, fejlesztési és egyéb rendel­tetésű alapok képzésének és felhasználásának több éves ta_ pasztalatait. Megállapították, hogy a tsz-ek dinamikus és ki­egyensúlyozott fejlődése nagy­mértékben függ a különböző alapok helyes, rendelte téssze­veinek. Kölcsönösen aláhúz­ták, hogy kormányaik a jövő­ben is minden területen a két ország és a két nép sok­oldalú kapcsolatainak dinami­kus fejlesztésére törekszenek. A nemzetközi helyzet kér­déseiről folytatott tárgyalások középpontjában az európai helyzet, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet, a közel-keleti és a ciprusi helyzet kérdéséi állottak. A külügyminiszterek hangsú­lyozták, hogy az egyetemes béke és biztonság megszilárdí­tásához további együttműkö­désre és erőfeszítésekre van szükség. Megállapították, hogy az eűrópai biztonsági és együttműködési értekezlet munkálatai eredményesen ha­ladnak. Reális lehetőséget látnak arra, hogy rövid időn belül sikeresen befejeződjék a második szakasz és sor kerül­jön a harmadik szakasz meg­tartására a legmagasabb szin­ten. A külügyminiszterek tárgya­lásait az őszinte és szívélyes légkör jellemezte. Az osztrák szövetségi külügyminiszter lá­togatása jelentősen hozzájá­rult a két ország és; a két nép rű képzésétől és felhasználá­sától. Az adatok azt bizonyít­ják, hogy a közös gazdaságok többsége ésszerűen választotta; meg a fogyasztás és a felhal- mozás arányát, ez a népgazda­sági tervek előirányzatával összhangban van — 75—25 szá­zalékos arányú — és ez arra utal, hogy a tsz-ek többsége ésszerűen használja ki az „önszabályozás” lehetőségét. jószomszédi kapcsolatainak szélesítéséhez. Dr. Erich Bielka hivatalos ausztriai látogatásra hívta meg Púja Frigyest, aki a meg­hívást köszönettel elfogadta. * Dr. Erich Bielka, az Osztrák Köztársaság szövetségi külügy­minisztere, aki Púja Frigyes külügyminiszter meghívására h'ivatálos' látogatást tett Ma­gyarországon, szerdán — fele­ségével és kíséretének tagjai­val együtt elutazott Budapest­ről. Az osztrák diplomácia veze­tőjének és kíséretének búcsúz­tatására a Ferihegyi repülőté­ren megjelent Púja Frigyes külügyminiszter, Nagy János külügyminiszter-helyettes, va­lamint a Külügyminisztérium több más vezető beosztású munkatársa. Ott volt dr. Friedrich Frölichsthal, az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövete. Dr. Erich Bielka — aki ma­gyarországi programjának utolsó napján ellátogatott Szentendrére — elutazása előtt a repülőtéren sajtónyilatkoza­tot adott. Az osztrák külügyminiszter szerdán késő délután visszaér1" kezeit Bécsbe. (MTI) Szovjet —francia parlamenti találkozó Moszkva Szerdán a Kremlben foly­tatódott a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa külügyi bizott­sága és a francia nemzetgyű­lés külügyi bizottsága képvi­selőinek első munkatalálkozó­ja. fTASZSZ) Enyhülés és osztályharc A BÉKÉS egymás mel­lett ÉLÉS szabályainak be­tartására vállalt kötelezettsé­gek alól a tőkés országok ve­zetői nemegyszer megpróbál­nak kibújni. Ezt tapasztalhat­juk, amikor az Egyesült Álla­mokban a nemzetközi szerző­déseikben vállalt kötelezettsé­güket felrúgó megkülönböztető kereskedelmi törvényt hoznak a szocialista országok ellen, amikor a Közel-Keleten két­színű játékot folytatnak az arab világ megosztására, vagy amikor a párizsi szerződés megszegésével fegyvert szállí­tanak Thieunak. Mindezek újra és újra pró­bára teszik a vállalt szerző­dések szakítószilárdságát és arra is figyelmeztetnek, hogy a tőkés világban még erősek a józanságot elutasító, szélsősé­gekben reakciós erők. A tő­kének ezek a legelvakultabb an- tikommunista képviselői — minthogy az enyhülés közepet­te nem érhetik el céljaikat — folytatni szeretnék a hideghá­ború, az agresszió politikáját, ami pusztulással fenyegeti az emberiséget. AZ OSZTÄLYHARC tehát megköveteli, hogy különbsé­get tegyünk a mai burzsoázia áramlatai közt. Látjuk, hogy a reálisták meghatározott gazda­sági és politikai kérdésekben hosszabb-rövidebb időre szem­bekerülnek az ultrákkal. A kérdés magva, hogy helyesen vegyük szamba ezeket az el­lentéteket, nem felejtve, hogy f 1975. február 27. mindkét irányzat közös osz­tály célokat követ, hiszen egyetlen osztályról van szó. Más szóval: a békés együtt­működésre kész erők is a bur- zsoá társadalom érdekeit kép­viselik. Az ő külpolitikájukban is fellelhető, belpolitikájukat pe­dig szinte egyértelműen át­hatja és korlátozza az anti- kommunizmus. Politikánkat ennek tudatában folytatjuk, ám azzal a szándékkal, hogy világossá tegyük előttük; a háború elkerülésére irányuló politikájukban következetes partnereik vagyunk, de fellé­pünk ingadozásaik ellen, ott és amikor engedményeket tesznek az agresszív, hideg­háborús erőknek. AZ IMPERIALISTA országok kormányai azért kényszerültek rá a szocializmussal való bé­kés egymás mellett élésre, mert számoltak a nemzetközi porondon kialakult reális osz­tály-, állami és társadalmi erőviszonyokkal, s erre kész­tette őket a munkásosztály­nak, a dolgozóknak, a demok­ratikus közvéleménynek, a szocialista világgal való gazda­sági együttműködésben érde­kelt kapitalista köröknek; a nyomása. OSZTALYKORLÄTAIK mi­att persze hajlamosak szűkén értelmezni a békés egymás mellett élést. Megkísérlik pél­dául a nukleáris rakétafegyver birtokában lévő hatalmak megállapodását . bizonyos „já­tékszabályok” megtartására korlátozni a kölcsönös meg­semmisítés elkerülése végett Csakhogy a békés egymás mel- leti. élés nem egyszerűen a termonukleáris világkatasztró­fa alternatívája, hanem egy­szersmind megköveteli az ál­talános demokratikus szabá­lyok érvényesítését a nemzet, közi kapcsolatokban. Azt kö­veteli, hogy tartsák tisztelet­ben minden állam szuverenitá­sát, egyenjogúságát, minden népnek azt a jogát, hogy sza­badon válassza meg társadal­mi-politikai rendszerét, hogy ne avatkozzanak be más álla­mok belügyeibe, s hogy a megoldatlan nemzetközi kér­déseket politikai eszközökkel, tárgyalások útján rendezzék. A SZOCIALISTA közösség országai ilyen elvi álláspontra helyezkedve mennek bele a kompromisszumokba, hogy el­mozdítsák a holtpontról a le­szerelés ügyét, rendezzék a nemzetközi konfliktusokat, bő­vítsék a kereskedelmi kapcso­latokat a tőkés országokkal, a kölcsönös előnyök alapján, stb. Ezeknek a kompromisszu­moknak tehát az a sajátossá­guk, hogy noha nem oldják meg teljesen a feladatot, elő­segítik viszont a nemzetközi kapcsolatoknak fejlesztését az enyhülés elmélyítése irányá­ba, ami egybeesik valamennyi haladó és békeszerető erő ér­dekeivel. A békés egymás mellett élés feltételei- nem érintik a hata­lom osztályjellegét egyetlen országban sem. Ez az oka, hogy a nemzetközi kommunista mozgalomnak a békés egymás mellett élés elvével és gya­korlatával összefüggésbe« a legkülönbözőbb opportunista nézetekkel kell ideológiai har­cot vívnia. Ezek a nézetek a békés egymás mellett élést vagy elvetik, mert, azt a mun­kásosztály nemzetközi köteles­ségétől való eltávolodásnak te_ kintik (,,baloldali” opportu­nizmus), vagy úgy fogják fel, mint valami kibékülést, ideológiai kompromisszumot az imperializmussal, mint le­mondást a forradalmi harc és a nemzeti felszabadító moz­galmak támogatásáról (jobbol­dali opportunizmus). Ennél­fogva a „baloldali” opportun: s_ ták — minthogy nem látják azokat az új lehetőségeket, amelyeket az enyhülés az an- tiimperialista harc aktivizálás sához nyújt — szabotálják a nemzetközi feszültség enyhü­lését, igyekeznek megakadá­lyozni, hogy az enyhülés a jelenkori világfejlődés stabil és hosszú távon ható ténye­zőjévé váljon. A jobboldali op_ portunizmus viszont elismeri a társadalmi status quót is, de gáncsolja a forradalmi folya­matok, az antiimperialista mozgalmak kibontakozását, mivel ezek a tényezők — sze- , rinte — gátolják az enyhülést MINDKÉT VÉGLET közös jellemzője, hogy a békés egy­más mellett élés politikáját szembeállítja az osztályharc- caL A revizionizmus az osz­tályharctól félti a békés egy­más mellett élést, míg a dog­matikus szektás, „balos” né­zet az osztályharcot félti tő­le. . , A békés egymás mellett élés politikája csupán az osztály­harc sajátos formája, amely- nem jelent, soha nem is jelen­tett általános és teljes békét a két társadalmi rendszer között. Csak azt a nehezen kiharcolt, és még távolról sem megszi­lárdult új keretet, amelynek „játékszabályai” közé szeret­nénk szorítani a kapitalizmus és a szocializmus küzdelmét, hogy ez az elkerülhetetlen osz­tályharc ne az államok közötti fegyveres megütközések és háborúk formáját öltse, hanem az emberiség számára sokkal kisebb áldozatokkal járó esz­közökkel: a politika, a gaz­daság, az ideológia síkján menjen végbe. Mint a békéért, a békés egy­más mellett élésért folytatott küzdelem nem változtat azon, hogy ahol kizsákmányolás fo­lyik, ott a kizsákmányoltak harcolni fognak a kizsákmá­nyolás felszámolásáért; ahol gyarmati, nemzeti elnyomás érvényesül, ott a népek min­den erejüket latba fogják vet­ni a nemzeti függetlenség ki­vívásáért: ahol agressziót kö­vetnek el, ott kibontakozik az ellenállás. A SZOCIALISTA ORSZÁ­GOK, a kommunista pártok pedig — miközben aktív har­cot vívnak a békéért, s e cél érdekében készek az együtt­működésre — továbbra is tá­mogatni fogják osztálytestvé­reik küzdelmét, a nemzeti függetlenség híveinek harcát és minden ellenséges, agresszív akcióra megfelelő lépésekkel válaszolnak. VAKNAI FERENC i

Next

/
Thumbnails
Contents