Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-25 / 47. szám
Gyorsan elkezdődhet az alkoholisták intézeti kezelése Őnhenteaek előnyben — Először a tanácshoz Dr. Kiss Károlyné főügyészségi ügyész nyilatkozata Hatásosnak ígérkező fegyver került társadalmunk kezébe az. 1974. évi 10. számú törvényefe- jű rendelet megalkotásával ahhoz, hogy a közösség eredményesebben küzdhessen az alkoholizmus ellen. Az új jogszabály ez év január elsejével lépett hatályba. Dr. Kiss Károlyné főügyészségi ügyészt kértük meg, hogy elevenítse fel a tudnivalókat erről a fontos jogszabályról — Az az alkoholista, aki rendszeres és túlzott italozásának következményeként ma. gatartósával családját, kiskorú gyermekének fejlődését, környezetének biztonságát veszélyezteti, vagy a közrendet, illetőleg munkahelyén a munkát ismételten és súlyosan zavarja, két további feltétellel közvetlenül munkaterápiás intézetben történő gyógykezelésre kötelezhető, — mondotta dr. Kiss Károlyné. — Az egyik feltétel, hogy az alkoholista az elvonókezeiésnek önként nem veti alá magát, s a gondozó- intézetben vagy az elvonóosztályon történő gyógykezelésétől eredmény nem várható. A másik, ha a betegnek két évnél nem régebben befejezett, vagy szándékos magatartása miatt félbeszakadt gyógykezelésének tapasztalatai szerint sem a gondozóintézetben, sem az alkoholelvonó-osztólyon történő kezelésétől szintén nem várható eredmény. Szerencsésnek nevezhetjük tehát azt az alkoholistát, akit környezetének sikerül rábírni arra, hogy önként vállalja az elvonókezelést. — A munkaterápiás kezelés tartama két év. Mi történik akkor, ha a kezelés — esetleg — eredménytelen? —“ Ez eléggé valószínűtlen, hiszen a munkaterápiás-kezelés kipróbált módszer. Akit az intézetbe beutalnak, annak a részére meghatározott munkát éppúgy el kell végeznie, mint alávetni magát a gyógykezelésnek. A beutaltat szükség esetén akár rákényszeríthetik a kezelés tűrésére. Azt, hogy kit milyen munkával, milyen orvosi eljárással gyógyítanak, azt az intézet vezető orvosa szabja meg. A beutaltak munkájukért díjazásban részesülnek, — Hová kerülnek a Tolna megyei beutaltak T _— A Szeged melletti Nagyfán létesített intézetbe. A beutaltak az intézeti szabályok szigorú tiszteletben tartása mellett tetszésük szerint tölthetik szabad idejüket; korlátozás nélkül levelezhetnek, sőt időközönként látogatót is fogadhatnak. Külön engedéllyel meghatározott időre elhagyhatják az intézetet, ha ez gyógyulásukat nem veszélyezteti. A díjazásból le kell vonni az intézeti ellátás költségeit, s le lehet vonni a gyermektartás- díjat és más, fontos kötelezettség teljesítésére szükséges összeget. — Milyen munkajogi hatásai vannak az Intézetben töltött időnek? — Az intézeti kezelés tartama alatt szünetelnek a beutalt munkaviszonyon (szövetkezeti tagságán) alapuló jogai és kötelezettségei. Az intézetben töltött időt azonban a munka- viszonyban, illetőleg szövetkezeti tagsági viszonyban eltöltött idő kiszámításánál figyelembe kell venni. — Ki kezdeményezheti az alkoholista munkaterápiás intézetbe történő beutalását? — Kezdeményezheti állami vagy társadalmi szerv, a munkáltató, a szövetkezet és minden érdekelt személy; elsődlegesen természetesen a beteg hozzátartozója. —• Hol kell kezdeményezni a beutalást? — At alkoholista lakóhelye vagy munkahelye szerint illetékes városi tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi feladatot ellátó szakigazgatási szervénél, illetőleg a járási hivatalnál A kezdeményezést követően az egészségügyi szerv beszerzi, és javaslatához csatolja mindazokat a bizonyítási eszközöket, — orvosszakértői vélemény, az előző gyógykezelés iratai, tanúvallomások, környezettanulmány az alkoholista és családja életkörülményeiről stb. —, amelyek az indítvány elbírálásához szüksé. gesek. Az egészségügyi szerv küldi meg javaslatát az ügyésznek, ő pedig indítványt tesz a bíróságnak. — Első hallásra meglehetősen hosszadalmasnak tűnik az eljárás, noha az ügy — beszélgetésünk során — még csak most került a bíróság elé_ — Az egészségügyi szervek, az ügyészségek a lehető leggyorsabban intézkednek, vas- következetességgel kerülnek mindenfajta bürokráciát. Pontosan. ilyen gyorsasággal dolgozik a bíróság is: előtte az efféle ügyek „zöld utat” kapnak, tehát a bíróság soron kívül tárgyalja őket a polgári nem peres eljárás szabályai szerint. — A beutaló határozatot fellebbezés követheti.» — A fellebbezés lehetősége természetesen adott, de az intézeti kezelést elrendelő végzés, fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható, — fejezte be lapunknak adott nyilatkozatát dr. Kiss Károlyné fő- ügyészségi ügyész. B. Z. Megyei irodalmi vetélkedők S Gazdag irodalmi műsort ígért a versbarátoknak és az irodalmi színpadok kedvelőinek az elmúlt hétvége. Szombaton délután a Babits Mihály megyei művelődési központban rendezték meg a „Hazánkról szóljatok szép szavak” címen az irodalmi színpadok megyei vetélkedőjének selejtezőjét, Erre hat irodalmi színpad nevezett be. Közülük ötnek műsorát láthatták az érdeklődők. Az alsónyéki irodalmi színpad Napjaink című összeállítását mutatta be. E műsor költője Ladányi Mihály volt. Utánuk következett a bátai irodalmi színpad. Tamási Áron: Szép Domonkos Anna című novelláját a Paksi Konzervgyár irodalmi színpada dolgozta fel. Radnóti Miklós Nem tudhatom című verséből választotta előadásának címét a tolnai művelődési ház irodalmi színpada, „Nevét és virágát is tudom” című válogatását, amit a mözsi kórus kiséretével adott elő. Végül a szekszárdi kísérleti színpad tagjainak előadásában a Szent Péter gonoszsága d- mű darabot láthattuk. Eredmény a megyei selejtezőn nem született, ugyanis a zsűri csak á megyei vetélkedők folyamatos megrendezése után dönt a helyezésekről és utólag tájékoztatja azt á csoportot,' amelyik Tolna megyét képviseli a területi döntőben március 24—26-án Nagykanizsán. Vasárnap délelőtt kezdődött a József Attila szavalóverseny megyei döntője. Az országos verseny iránt ezúttal nem sikerült felkelteni a Tolna megyei versmondók érdeklődését. A versenyre benevezett négy csoport a döntőre nem érkezett meg. A tizenkét egyéni versmondóból is csak 8 állt rajthoz. A versmondók közül sokan nem készültek fel eléggé a versenyre, de hiányzott a megyei selejtezőből a versenyek izgalma is. A zsűri tagjai: Peták István, a tv ifjúsági osztályának osztályvezető-helyettese, Fehérvári Győző, rádiószerkesztő és Máté Lajos, a Népművelési Intézet munkatársa voltak. Tekintettel a lanyha érdeklődésre, a várt három egyéni versenyző továbbjutása helyett csak két versenyző indul a pécsi területi döntőn, az országos vetélkedőbe való jutásért Az első helyezést Németh Éva, a Garay Gimnázium tanulója érte el, kulturált, szép versmon- dásával. A második Tóth Ilona lett, aki a Szekszárdi Szabó Szövetkezet dolgozója. Ok képviselik megyénket március 13 —14-én a területi vetélkedőn. f „Kerti muzsika" Tallinn egyik koncerttermében immár a harmadik zenei évadot kezdte meg a régi zenét népszerűsítő kiváló együttes, a Hortus Musieus^ Az együttes nem véletlenül választotta ezt a latin kifejezést névadójának (magyarul kerti zenének fordíthatnánk.) A repertoárjukban szereplő művek — főleg vokális és hangszeres miniatűrök — a melódiák jellegében, szellemében, keresetlen tisztaságukban közel állnak a természethez. Az együttes műsorában XII—XV. századi lengyel zene, reneszánszkori olasz muzsika, továbbá sí XIV—XVI. századi németalföldi iskola zenéje szerepel. A fiatal muzsikusok (csak- nek valamennyien a konzervatórium növendékei) fő feladatukat abban látják, hogy feltárják hallgatóik előtt azt a szellemi forrást, amely Handelt, Bachot, Pergolesit és a múlt más nagy zeneszerzőit ihlette. Itt jegyezzük meg, hogy a müveket régi zeneszenszámokoai adják elő — blockflőte, piccolo —, amelyeket a tallinni színházi és zenei múzeum ad kölcsön az együttesnek. Persze addig — egyszer legalább —, békének is kell lenni, míg ő gyereknek számít. Mindenki mondja, hogy béke lesz most már. S akármilyen kis időbe len c béke, arra a kis időre is csak hazamennek a katonák. És szabad az út. Csuk enni no kíné. Akkor megvolna az ember akármeddig a várakozásban. Hiába, nagy úr a has; igaza vin a rossz szemű öregasszonynak. A teherautó mellől elvihették a rakományt azóta. De sok szét van még ott szóródva, amit biztosan nem vittek el. Es milyen jó, hogy eldugta a boglyába 1 azt a két dobozt. Lám, szükség lehet még rá. Kitart valameddig. „Egy hétig, esetleg” — gondolta csüggedten. Mi az az egy hét, ha itt megáll a front. És már teherautók se igen járnak erre. Nem számíthat rá, hogy meg egy rakomány felfordul A kutyának jó. Az talál ennivalót a puszta határban is. Kidugta a fejét a takaró alól, és füttyentett neki. Nem jött, persze. Az előbb is próbálta hívni, még lefekvés előtt, de nem jött. Visszabúj; a takaró alá, és erősen arra gondolt: menjenek el az útból holnapra a katonák! Vagy, ha nem holnapra, holnaputánra. Vagy azutáni n. Amíg szűkösen kitart az ennivaló. Grlsa könyökig vájkál a motorban, csupa ma- szat az olajtól s közben feléje hunyorít, és azt mondja: — Az igen, az a hálóingesl Annak egy oldal szalonnát is elvinnék... Daváj csak az olajos rongyot, készen vagy ok én, szicsász. Mit kell itt ezzel gatyázni. Szegény kislány éhet azóta, M várakoztassa meg az ember.» Csak most figyelt fel rá, hogy Okig* ■»agyarul — 130 — beszél. Idáig nem tudott, csak alig egypár szót. A lányok taníthatták meg ilyen jól magvarul. — Persze hogy — bólogat Grisa, kifelé a motorból, pedig meg sem kérdezte, hangosan. — Persze, hogy a lányok. Úgy csillog-ragyog a motor, mintha tiszta új volna. Öröm ránézni, csupa réz, csupa nikkel, de az is lehet, hogy csupa arany meg ezüst. Nincs még egy ilyen motor a műhelyben; a többi egyik sem csillog-villog így. — Tü durak — csóválja a fejét Grisa (azért nem mindent tud még magyarul) —, hát nem hallottad, hogy vége a háborúnak? Ezeket még megcsinálom... mégse hagyhatom itt szerteszét... Aztán pasli haza, damoj!... Mindenki hazamegy, hát nem tudod? — Csak az a kár — mondja ő Grisának —, nem figyeltem oda, hogy kell szétszedni a motort. Meg összerakni. Majd írják, ha megint háború lesz. Mert azt az egyet még szeretném megtanulni... Pafázsó nagyapa 1® ott van a műhelyben — hát nem halt meg? Akkor valaki más halhatott meg —, ő is a szép motort nézi. De az már nem az a motor, kerék is van rajta. Pöffen égyet- kettőt, Grisa elrántja alóla a kurbllvasat... úgy van ez traktor, a szíj is rajta van, de olyan irgalmatlanul hosszú szíj nem is látni a végén a cséplőgépet. Eszeveszetten pörög a kerék, s az az érdekes, hogy teljesen zajtalanul jár. Látszik, hogy a Doberdónál tanult — mondja elismerően Parázsó nagyapa. — Mindig bcfzo- rult a géppuskába, a heveder, meséltem már, ugye, éppen a legrosszabbkor, mindig. Aztán kijött egyszer, megcsinálta, és Sose szorult be többet... Mondd csak el neki a verset, fiam. Mit tudsz, te! Szégyell», hogy nagyapa nem veszi észre rajta, 6 már azóta sokat nőtt, nem való az már neki. Aztán mégis kiáll középre, és éles hangon elszavalja azt a verset, amelyet még egészen kicsi korában nagyapától tanult: Mendikás koromba ültem a kucikba, egy nagy tetüt fogtam a gatyám korcába. Megfogom a lábát 4 kivetem a hófa, XJccú, tetű komám," l vagy már a koréba! — 131 — Nézi Grisát — nincs sehol. Jobb is, hogy nincs, legalább nem hallotta; nem való ez már őhozzá, ez a szavalás. Lehetséges, közben hazament, Karkovba. Jön a lila hálóinges lány, s ő is azt kérdezi: — Grisa?... Hová lett Grisa? — Hát most béke van — mondja ő a lánynak. De nem mer a hálóingére nézni, nehogy megint kinevessék. Indul is kifelé, mert aztán nem állná meg, hogy ne nézzen oda — akkor veszi észre, hogy a présházban van a műhely. Es a cséplőt is ott látja már: ott a cséplőgép a diófák alatt. Érdekes, azelőtt sose szoktak itt csépelni. Persze idáig háború volt, és a békében minden másképpen lesz. Könnyen lehet, hogy itt lesz a szérű ezután, a szőlőhegyen. A szivacsos orrú nyilas most illeszti oda a zsákot a gép farához, és hátra szól: — Az a bicska engem illet, a gyöngyháznyelű, amit az oldalzsákért cseréltél! Hozd csak el nekem azt a bicskát egy-kettő! . Úgy tesz, mintha elmenne a bicskáért. Pedig esze ágában sincs elhozni. Örüljön a szivacsos orrú, hogy nincs az egész faluban lámpavas, mert akkor őt is felakasztották volna. A nagy sietségben, hogy minél messzebb kerüljön onnan, belekeveredik a kökénybokor bozótjába. Olyan nagy most ez a bozót, mióta les- kelődött Mártiékra, úgy elterjedt, mint egy erdő, semerre se látni ki belőle, és akárhogy igyekezne kifelé, mindenütt csak a szúrós gallyak. . Ahogy ott küszködik a gallyakkal, egyszerre csak megszólalnak az ágyúk. „No, hát ez sem tartott sokáig. Gondoltam én azt, hogy nem tart sokáig... Grisa még haza se igen ért. Hacsak nem repülővel”. „Ö, hát nem hazament Grisa! A szalonnát vitte el a szőke lánynak, a hálásért... És én meg elfelejtettem mondani a lánynak, hogy Grisa már elvitte a szalonnát».” Az ez, ágyúszó. És pukkannak már az aknák is. S akkor nem lehet valami messze a front, mert aknával ngm lőnék messzire. Ez meg a Sztálin-orgona. A legnagyobb frontzajban is megtudja különböztetni a Sztálin-or- gon» hangját, (Folytatjuk) — 132 —
