Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-21 / 44. szám
Ä takarékosság tudománya IJem nagyon szeretünk a számokkal foglalkozni, pedig igazán ideje lenne, hogy komolyan vegyük a tényeket. Például, ha az idei költségvetés néhány tételét összevetjük egy-két statisztikai adattal, szinte kész programot kapunk az ésszerű és helyénvaló takarékossági intézkedések megtervezéséhez. Az idei állami költségvetés hiánya pL csaknem 5 milliárd forint, a kiadások ennyivel haladják meg a bevételeket. Ezzel szemben a statisztikusok kiszámították, hogy ha az iparban jelenleg létező állóeszközöket csupán 1 százalékkal jobban kihasználnák, megközelítően 15 milliárd forinttal csökkenthetnénk a beruházásokra fordított fciciclásokcit. A költségvetés az idén 10 százalékkal többet költ a külföldről beszerzett nyersanyagok ártámogatására. Ezt a tételt az ipar csupán 1—2 százalékos anyagmegtakarításával már bőven ellensúlyozhatnánk. Az államháztartás mintegy 40 milliárd forintot juttat vissza a vállalatoknak, mezőgazdasági szövetkezeteknek a gazdálkodás támogatására, az eredényhiány pótlására. Viszont: évente 2,5 milliárd munkaóra esik ki — különféle okokból — a munkaidőalapból. Számolhatunk úgy, hogy egy dolgozó óránként átlagosan 100 forint értékű terméket állít elő, s akkor rögtön felbecsülhetjük, mit jelentene az, ha csak 5—10 százalékkal is többet hasznosíthatnánk a rendelkezésre álló munkaidőből. Szerényen számítva ezen is 15— 25 milliárdot „kereshetnénk”. Ez a rövid példasor is illusztrálja, hogy milyen sokat jelentene már az is, ha mindenütt csak néhány százalékkal javulna a gazdálkodás, a munka hatásfoka, az ésszerű takarékosság, szem előtt tartva, hogy nem rögtönzött, látszat- eredményekre törekvő spórolásról, hanem tervezett, szakszerű gazdálkodásról van szó. Például, ha valamely termékből kispórolják az anyagot, ezzel egy-egy vállalat — rövid idő alatt — valószínű mutatós anyagtakarékosságot érhet el. Valójában ezzel a módszerrel nagyfokú pazarlást művel, hiszen a szükségesnél kevesebb anyag miatt, rossz, a lehetségesnél rövidebb élettartamú gyártmányt készített, s ezzel tetemesen rontotta a felhasznált nyersanyag, energia és munkaidő hatásfokát. T alán nem eretnekség kimondani azt, hogy inkább kicsivel több anyagot dolgozzunk be oda, ahova az valóban kell — azért, hogy tartósabb, jobb minőségű legyen a termék, hogy holnap ne kelljen újra gyártani — mert as növeli igazán és tetemesen a termelés anyagszükségletét. Az ésszerű takarékosság jegyében vigyázni kell arra is, hogy a jó, megfelelő anyag helyére ne kerüljön silány pótlás. A helyettesítést csakis a kísérletekkel is igazolt technológiai előírás szerint szabad végrehajtani. A minőség vagy az élettartam rontásával járó „megtakarítás” óriási veszteségeket okozhat az országnak. Helyenként olyan takarékosság is helyénvaló lehet, amely szerint inkább kerüljön kicsivel többe pl. egy beruházás, de legyen hamarabb kész, legyen komplett, s ne álljon le fél év múlva nagyjavításra, mert a látszateredméiiy kedvéért valamit kispóroltak a technológiából. Az effajta takarékosság persze megköveteli az erők koncentrálását. Vagyis: takarékoskodjunk a célokkal is. Vállalkozzunk kevesebbre, de amire vállalkoztunk, azt tökéletesen csináljuk meg, attól ne sajnáljuk az erőt. Van, ahol az anyaggal lehet takarékoskodni, mert már az új technikához, technológiához, vagy a dolgozók begyakorlottságához képest valóban fellazultak az anyagnorrhák. Van, ahol anyagot lehet változtatni. Az is sok helyen megeshet, hogy a termék megváltoztatásában rejlik a legnagyobb megtakarítás lehetősége. PL ha ugyanannyi, vagy valamivel nagyobb ráfordítással — korszerűbb, értékesebb gyártmányt készítenek: az az egyik legjobb módja a hatékonyság fokozásának. — Másutt a géppark kiegészítése, felújítása indokolt vagy a kapón belüli munkanélküliség megszüntetése sürgető, Bizonyos ugyanakkor, hogy az effajta — valódS— takau rékossághoz a legjobb terveket, elgondolásokat a legjobb munkásoktól, a szocialista brigádoktól érdemes várni, s tőlük érdemes kérni a tanácsot. A jó szakmunkás sosem volt képes arra, hogy olyan újítást konstruáljon, vagy fogadjon el, amely nem emeli, hanem rontja a termék értékét, valamilyen tulajdonságát. Az ésszerű takarékosság konkrét üzemi teendőinek kidolgozásához tehát a törzsgárdatagokat, a szocialista brigádokat — társnak; és szakmai zsűrinek — érdemes meghívni annál is inkább, mert a végrehajtásnak ők a főszereplők GERENCSÉR FERENC Megvalósulóban a zöldségtermesztés fejlesztésére hozott kormányhatározat A* idei terv 1,6 millió tonna sőldség A MÉM szakemberei arra számítanak, hogy a IV. ötéves terv során két ízben is kormányhatározattal támogatott zöldségtermelés hozamai az idén tovább növekednek, és az elmúlt évinél kedvezőbben alakul a lakosság és az ipar ellátása. 1975-ben a tervek szerint a nagyüzemek és a kistermelők TTt^lsl f*& február au nem növeRk a termőterületet, ellenben a gazdálkodás intenzitásának növelésében rejlő lehetőségeket igyekeznek még jobban kihasználni. A szántóföldi zöldségtermelők — az előirányzat szerint — 1,6 millió tonna zöldséget adnak, az elmúlt élőnél 10 százalékkal többek. Az üzemek egy része termelési rendszerekbe tömörült, ezek a gazdaságok iparszerű, világszínvonalon álló módszereket alkalmaznak, j A kutya nem ette meg? Az utóbbi hetekben az óvatosabbak gyakorta emlegették az összefüggést, mit régóta őriz a szájhagyomány a kutyáról meg a télről; a kutya nem eszi meg a telet. Hogy igazuk van, vagy tévedtek, azt a későbbi hetek döntik még el. Tegnap reggel mindenesetre úgy látszott, az óvatosabbaknak volt igaza. Reggelre legalább is az idei tél legnagyobb havában gyönyörködhettünk. Fehérek lettek a háztetők, vékony, de egybefüggő fehér takaró borította a földeket. Az utak, a hajnalban elindult sószóró kocsik jóvoltából már nem hódoltak be a télnek. Csupán Szálka felé csúszkáltak az autók kerekei a havon. S mit szóltak az emberek a kései hóesésnek? Ezt szerettük volna megtudni. Ezért indultunk el délelőtt Szálka, Bogyiszló, Szedres, Paks felé. A szálkai út mellett a bozótos frissen vágott rövidke szárai még őrzik az egy-két nappal korábban ott tevékenykedők nyomát. De a hajnalban hullott hó úgy látszik elriasztotta a munkásokat. Tegnap már nem folytatták a munkát. Tolnán is csak egy ember dolgozott a csatornaépítésen, igaz négy társa nézte, hogy lapátolja a földet az árok mélyéről. Bogyiszlón, a kihalt utcán serénykedett Póta néni. Portája előtt söpörgette a havat. Nyolcvanöt telet ért meg, de valószínű idén látott legkevesebb havat. Visszafelé, a benzinkútnál megálltunk. Ott annyi volt a változás az előző napokhoz képest, hogy sapka is volt a fiúkon. Kocsi kocsit követett, s fedetlen fővel a szemerkélő havas esőben állni, nem kellemes dolog. Ja, meg a sál, amit a gumicső végén lévő fémre tekertek. így nem érezni any- nyira a kezet sütő hideget. S a gyerekek? ők csalódtak tegnap is. Sokan már novemberben készenlétbe helyezték a ródlit A hosszú szünetben hallottam, amint egy lurkó kifakadt: Ez nem hóemberhez, de egy hógolyóhoz is kevés! A holnapot, meg a hotnap- utánt illetően is elhangzottak jóslások. Akik a meteorológiai intézettel oly sokszor vitába szálltak, most szinte kivétel nélkül korai tavaszt jósoltak. Azt mondták, ez a kis tél Mátyás napra készült. Hogy az öreg jégtörő találjon jeget, havat, g ne hozzon további hideget a nyakunkra, Lehet, hagy igazuk lesz. .J^l, Póta néni is, az idén tegnap söpört először havat Csíkos sálat kapott a benzines ő vége. lekér sapkái kaplak reggelre » házak. IHü, hó!
