Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-21 / 44. szám
Környezetvédelmi őrjárat Társadalmi őrséget szervezünk A környezetvédelem nemcsak állami feladat, hanem társadalmi ügy is, mert környezetszennyeződést személy szerint mindenki okozhat. Az egyén szokásai miatt, magatartásától függően és hozzáértése alapján döntően kulcshelyzetben van. Ahogy az utcák tisztán tartása nem elsősorban köztisztasági feladatokat ellátó szerv dolga, hanem a lakosság tisztaságérzete és tisztaságszeretetétől függő állapot, úgy a környezetvédelem is ott kezdődik, hogy személy szerint védjük a közvetlen környezetünket. Ne szemeteljünk, ne szennyezzük a levegőt rosszul alkalmazott fűtési módokkal, ne engedjünk utcára szennyvizet, ne okozzunk feleslegesen zajt (még motorral vagy autóval sem). Mert a környezet köztulajdon, mindenkié! Ha tiszta, akkor mindenki élvezheti, de ha szennyezett, akkor mindenki veszélyeztetve lehet. Ha egy városban mindenki csak egyszer, naponta egy alkalommal szennyezi a környezetét, bármilyen módon, akkor az városunkban 25—30 000 alkalmat jelent, mely összességével már felér, sőt meghaladja egy rosszul üzemelő középméretű gyár szennyezését. A Hazafias Népfront mint széles társadalmi alapokon nyugvó politikai tömegmozgalom társadalmi őrségeket szervez, melynek az a célja, hogy aktíváink mint az őrség tagjai, teljesítsenek jelzőszolgálatot. Vigyázzanak az utcák, közterületek, vizek, erdők, mezők tisztaságára úgy, hogy jelezzék azokat a szabálytalanságokat, amelyek azok rendjét veszélyeztetik. Figyeljenek, - figyelmeztessenek, jelezzenek és egyénileg propagálják a környezetvédelmet. J'o rgolgálatoí tehetnek és elsősorban számítunk k fiatalokra és nyugdíjasokra, akik alkalmasak és kiváló szolgálatot tehetnek, mint az őrség tagjai. Mindenkit szívesen fogunk látni az őrség tagjai között, melynek intézményes megszervezése ez évi feladatunk. Az őrség tagjait instrukciókkal fogjuk ellátni, forma- nyomtatványon jelzik a Hazafias Népfront felé észleléseiket, amelyeket a megfelelő helyre irányítunk. Legfontosabb feladatán kívül az őrség tagjai igyekeznek a közvéleményt átformálni, mert meg kell szokni, hogy vannak környezeti veszélyek, amelyeket fel kell tudni ismerni. Meg kell szoknunk, hogy ami ártalmas a környezetre az ártalmas az egészségünkre. Meg kell tanítani az embereket, hogy az emberi szervezet alkalmas arra, hogy a természet mostoha megnyilvánulásait, sőt a csapásait is kivédje. Ennek megtanulása árán váltunk emberré. Megtanultuk, hogy kell védekezni a hideg, a meleg, az eső, az éhezés és szomjazás ellen. De az emberi szervezet csak súlyos károsodás árán „szokja” meg a füstöt, kormot, gázokat, zajártalmakat, szennyezett vizeket. Eljutottunk oda, hogy most választani kell: vagy megelőzzük és kiküszöböljük ezeket az ártalmakat, vagy korlátozzuk fejlődésüket és eljutunk annak határához. A Hazafias Népfront állandóan növelni kívánja a társadalom környezetvédelmi igényét, rendszeresen tájékoztatja a lakosságot a környezetvédelem időszerű kérdéseiről és tovább fogja szervezni a társadalmat a környezetvédelmi program megvalósítására. DR. SZELÉNYI BÉLA az NHF környezetvédelmi bizottság elnöke Jobb permetezés — kevesebb mosás Kémikusaink a gyártásfejlesztésért A Budapesti Műszaki Egyetem és a vegyipari gyártó vállalatok között egyre gyümölcsözőbb együttműködés alakul ki: a szerves kémia technológia tanszékkel eddig tizennégy üzem kötött szocialista szerződést, s még további vállalatok számítanak a tudósok segítségére. A tanszék azonban az ipar számára nemcsak új gyártási eljárásokat dolgoz ki, hanem ugyanakkor volt hallgatói továbbképzéséről is gondoskodik: két évre ismét tanulóivá fogadja őket. — Milyen új gyártási eljárásokkal tökéletesítették ipari technológiánkat — kérdezte Rusznák István tanszékvezető egyetemi tanártól a Magyar Távirati Iroda tudományos munkatársa. — Tanszékünk — mondotta — nagymértékben veszi ki részét a biológiailag aktív ve- gyületek országos szintű kutatásából. Ennek keretében az Természetvédelem a Szovjetunióban Az állami terv szerves része Az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának határozata az a fontos okmány, amely a természeti környezet védelme területén folytatott sok évi törvényhozó és gyakorlati munka eredménye, hangsúlyozza, hogy 1974-től kezdve a Szovjetunióban távlati és évi terveket dolgozzák ki, a természeti kincsek ésszerű kihasználására és a természet védelmére. Ez szerves része lesz az ország népgazdaságfejlesztési állami terveinek. A Szovjetunió tapasztalata azt mutatja, hogy a szocialista gazdálkodási és állami tervezési rendszer feltételei között sikeresen megoldhatók a természetvédelem ét a természeti kincsek újratermelésének időszerű problémái. Az új határozat pontosította azon minisztériumok és szervezetek funkcióit, amelyek természetvédelmi munkát végeznek országos méretekben. így például a Szovjetunió Talajjavítási és Vízgazdálkodási Minisztériumát megbízták a vizek felhasználásának, a víztárolók szennyeződéstől és kiapasztástól való védelmének állami ellenőrzésével. A mezőgazdasági minisztérium ellenőrzi az országban a földtörvény megtartását. Az erdőgazdaságügyi állami bizottság felelős az erdők produktivitásának újratermeléséért és növeléséért, valamint m Szov= jetunió erdőkincseinek az erdőtüzektől való megvédéséért. 1974-től kezdve a természeti' kincsek ésszerű felhasználásával és újratermelésével kapcsolatos összes intézkedések az ország történetében első ízben bekerülnek az állami népgazdaságfejlesztési tervekbe, amelyek a Szovjetunióban tör- vényerejűek. Az állam tervszerű erőfeszítései nagy lehetőségeket nyújtanak az ember környezetének megbízható, garantált védelmére, bolygónk igen gazdag természeti klnctaimék ésszerű hasznosítására. JURIJ OGORODNYIKOV (APN — JLSj eddigieknél hatékonyabb, új növényvédő szerek előállításával, illetőleg a meglévők megfelelőbb, „megformálásával” mindenekelőtt a mező- gazdaságnak kívánunk segítséget nyújtani. A professzor a továbbiakban elmondotta, hogy több éves kutatómunka eredményeként új gyártási eljárásokat sikerült kidolgozniok; ez bővíti a választékot, mivel eddig nem ismert védőszereket sikerült előállítani, ugyanakkor a külföldi védőanyagok kedvezőbb oldódási feltételeit is kikísérletezték. Az új technológiával készített permetező- szer az időjárás megpróbáltatásaival eredményesen dacolj tapadási készsége minden eddigit felülmúl, egyenletesen oszlik el a védett növényen, s hatásfoka is a lehető legjobb. Gyakorlati alkalmazása nagy népgazdasági haszonnal jár, mert ezentúl lényegesen kevesebb mennyiségű védőanyagot kell devizáért beszerezni. — Milyen segítséget nyújtottak a textiliparnak? — Tanszékünk a textilipari vállalatok felkérésére esztendők óta foglalkozik az üzemi munkaruhák élettartamánál, a meghosszabbításavaL Eddig ugyanis az volt a tapasztalai, hogy a drágán vásárolt importpamutból készült textíliák nagyon rosszul tűrték a mosást, idő előtt kifakultak, megritkultak, s a kelleténél hamarabb tönkrementek. A gyárak kérésére a Textilipari Kutató Intézet, valamint a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat közreműködésével több éves kísérletezéssel olyan eljárást dolgoztunk ki, amely a védőruhák tartósságát ötven százalékkal megnöveli. A hazai ruhagyárak mér eddig is elismeréssel fogadták próbálkozásainkat, de a határokon túlról is biztatást kaptunk gyártásfejlesztő tevékenységünk fokozására. És elmagyarázta, merre forduljon a magas háznál. Arrafelé már akárki megmondja az utcát 27. Szűk kis utcácska volt, földszintes, öreg ház. Golyónyomok, omladozó vakolat Becsukva a kapu. Nem látszott kocsmának. Pedig Mari kaszfr- nőnek jöhetett ide is. S akkor itt valahol kocsmának is kell lennie. Újra megnézte a címzést Egyezett a szám. Hacsak nincs másfelől is bejárat Egy másik utca felől, a kocsmaajtón. Mert a kaszímő nem lakhat máshol, az nem létezik. Ott kell hálni, ahol közel érik a vendégek. Ahogy megnyomta megint a kilincset, észrevette oldalt a csengőt. Kinyílt a legközelebbi ablak a csengetésre, 6 egy rekedtes férfihang kiszólt: — Mi tetszik?... Borzas öregasszony nézett az ablakrács mögül, hályogos szemű. — Na?... Mi jót hoztál, kisfiú? Kíváncsi lett az öregasszony — lehet, a sapka miatt, — lerítt róla a kíváncsiság. — Ö fiam, hol van ő már azóta! — mondta azon a rekedtes férfihangon Marira. De azért behívta, kinyitotta a kaput. Jó meleg volt a tágas szobáiban. Sok díványpárna, és görbe lábú, körül rojtos székek. És a falon heverósző, csupasz nők, teljesen csupaszon lefestve. Sarkig kitárva a szárnyas ajtó egy tágas folyosóra. És köröskörül a folyosón sűrűn egymás mellett az ajtók. Az már biztos, hogy nem kocsma. Se pult, Be semmi. Bár lehetséges, hogy az a folyosó » söntésbe visz. — 121 — Egy pillanatig arra óe gondolt: hátha a Mari abbahagyta a mesterséget Jól megszedte magát Nagyváradon, jól kiöltözködött, és úgy jött Pestre, élni világát, mint egy igazi úrinő. Ha csakugyan itt lakott, ilyen gyönyörűszép szobában. Ennyi drága bútor, ennyi festmény (és mind aranykeretiben), ennyi szőnyeg, függöny az úri házaknál is ritka. Otthon még a főjegyzőnek se igen van ilyen lakása. Acsay tekintetes árúknak esetleg. Vigyáznia kell ékkor, el ne szólja magát a vénasszony előtt, kicsoda Maró. Viszont ezt csak az első pillanatokban gondolta. Mert utána egy perc alatt megbizonyosodhatott afelől, hogy itt is a mesterségét folytatta Mari. — Egyszóval te az oroszokkal jöttél? — kíváncsiskodott az öregasszony. — Ezt a tésztát!-. Lányok! Gyertek csak!— S úgy elkezdett panaszkodni, mint egy felnőttnek. Hogy Marit még karácsony előtt elvitte egy zászlós, és hogy a front miatt mind szétszéledtek a lányok. Csak most kezdenek visszakéredzkední megint, mert nagy úr a has. Ezeket már úgy mondta, inkább a lányoknak címezve — értsenek belőle —, mint neki. Hosszú, nagyrózsás lebemyeg volt a lányokon, amilyen Magda nénjén. Nem merte őket megnézni nagyon. Kevésből látta, hogy egyikük sem az a szép nő. Pedig úgy képzelte idáig, hogy az ilyen kaszír- nők mind szépek, máskülönben ki volna bolond még fizetni is nekik a hálásért Megint nyílt a folyosón egy ajtó, s előbb csak kidugta a fejét, aztán kijött egy lány, papucsban, hálóingben. Ez egészen másfajta lány volt, mint a többiek; fiatalabb is, meg olyan szép, hogy különbet festeni sem lehetne. A kócos, szőke haja ■meg az a fiatal, rózsálló arca meg a lilás háló- inge is nagyon szép; a valóságban még nem is igen látott ilyen szép lányt. Csak képen esetleg. Meg filmen, egyszer. Onnan jutott eszébe a film, hogy az a nő is hálóingben volt „Biztosan a vénasszony valakije — gondolta. — Az unokája lehet... Hozzám képest nagylány; több ez már tizenhat évesnél js. Több bizony isten.” — 122 — — Szűz fiú!... Végre egy szűz fiú— Likőrrel kínálták, és mindenféle butaságot kérdezgettek tőle. De neki eszébe jutott, hogy kém is lehet köztük — hallani olyat, hogyan kémkednek az ellenségnek az ilyen kaszírnők — és csak kurtán válaszolgatatt: — Aztán csinos fiú az a Grisa? — kérdezte a saáp lány, a hátóingas. — Milyen rangja van?— Tudsz te oroszul? — kérdezte a vénasszony, a főnökük. — Hogy mondják a szalonnát oroszul? — Száló. — Szalo...? Nézd már, mint a magyar. Megjött közben a többiek kérdezhetnék) e Is. — A vajat hogy mondják? — A sót! A sót! — A csokoládét?— — Nyughas^tok márt — intette le őket az öregasszony, mert még csak a szalonnánál tartott az írással. — Egyszóval a száló, az szalonna? — Engem nem a szalonna érdekel —■ csipogott a szőke. — Azt hogy mondják orosaul: adjál nekem kolbászt... Mindnyájan vihogtak, még az öregasszony is; hályogos szeméből levedzett a könny. Nem tudott azért nekik minden szót megmondani, ilyeneket, hogy: szórakozzunk, meg aranygyűrű, meg bunda. Mert azután ilyeneket is kérdeztek. Felírt minden szót az öregasszony a regény tiszta lapjára, és elsorolta azt is, miket tudnak már, mintegy ellenőrizve: helyesen ejti-e a szót. Harisnya jeszt„ tavaris, cLaszvidánya, szahár, tabák, szpicski, daváj. — Ó, ki tudja ezt mind megtanulni, az embernek a nyelve beletörik, — mondta az öregecske nő. — Dumálhattok, amit akartok, a sárga irigység beszél belőletek. Marinak volt a legtöbb esze. Ezen megint összevesztek. Mivel jobb az Marinak, hogy ha Németországban érik utol. — Más káposzta az, — szúrta közbe az öregasszony. — Mari se vágott volna neki egyedül az útnak— De akármerre is csavarog azóta, biztos, hogy honvédségi kocsi hurcolja őt, meg a cókmókját. is. Mindig volt egy-két tisztje, .futóvendégbe ő nemigen kapaszkodott. Válogatós lány volt, de hát könnyű annak, akinek van miben válogatni. Majd lejjebb adja ő is. (Folytatjuk) — 123 —
