Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-21 / 44. szám
Síkos utak Csütörtök esti kommentárunk: Síkosak az utak Franciaországban. Valós és átvitt értelemben egyaránt. Észak-Franciaországot a fővárossal összekötő sztrádán a szó valódi értelmében nem mindennapi, csúszós akadály keletkezett csütörtökre virradó éjszaka. Halkupacok hevertek a gépkocsik előtt, miután az egyre súlyosabb helyzettel küszködő halászok tiltakozásul 160 tonna eleven zsákmányt szórtak szét. A halászok jövedelme az infláció és az olcsó importhalak miatt, tavaly tíz százalékkal csökkent. Ami a jelképes értelemben vett síkosságot illeti, ebben egész Franciaország érdekelt. A baloldali pártok — a kommunisták, a szocialisták és a baloldali radikálisok mozgalma — rendkívül borúlátóan ítélik meg a gazdasági életet, az infláció, valamint a munkanélküliség alakulását. Tartván attól, hogy a kormányzat gazdaságpolitikája az ország szekerét a jelenleginél is síkosabb utakra vezeti, február 27-ére összehívták a baloldal közös kormányprogramját aláírt pártok összekötő bizottságát. (Legutóbb a múlt év őszén ülésezett.) / A francia nemzetgyűlés kommunista frakciója egyidejűleg elhatározta: felszólítja a kormányfőt a parlament sürgős összehívására. Egyébként csak április 2-án kezdené meg munkáját a tavaszi ülésszak, a kommunisták megítélése szerint azonban haladéktalanul vitát kell indítani az FKP által a gazdasági élet bajainak orvoslására előterjesztendő javaslatokról. Sürget az idő — vélekednek a baloldali ellenzék berkeiben. Miután Franciaországban ma már 1,2 millió munka- nélkülit tartanak nyilván, s 44 százalékuk 25 éven aluli, vagyis a legfiatalabb munkavállalók közül kerül ki! Helytelenítik a kommunisták a kormányzat erőfeszítéseit a belső fogyasztás visszaszorítására is, ami véleményük szerint nem mutat kiutat a mostani pangásból. A munkanélküliség emelkedése ellen is kínálkozik megoldás a kommunisták programjában: a nyugdíjkorhatár leszállítása, a 40 órás munkahét újbóli bevezetése révén. Halkupacok a sztrádán Befejeződtek a szovjet—csehszlovák tárgyalások Becs Plenáris ülés Sajtókonferencia a csehszlovák nagykövetségen A tárgyaló felek eszmecserét folytattak a kölcsönös érdeklődésre számót tartó, időszerű nemzetközi problémákról is. Külön figyelmet szenteltek az európai helyzetnek, és elsősorban az európai biztonsági és együttműködési értekezlet befejezésével összefüggő kérdéseknek, valamint a középeurópai haderők és fegyverzet csökkentéséről folytatott tárgyalások menetének. A szívélyesség, a teljes kölcsönös megértés és a nézetek egysége jellemezte a tárgyalásokat visszhangot váltott ki a szocialista országok újabb kezdeményezése, amely azt javasolja, hogy a bécsi tárgyalások közvetlen részvevői a tanácskozások időszakára fagyasz- szák be fegyveres erőik létszámát Ezt a javaslatot támogatta a csütörtöki ülésen a bolgár küldöttség vezetője ia. Megfigyelők szerint csütörtökön azért nem volt nyugati részről felszólaló, mert a NA- TO-tagországok egyelőre egymás között vitatják meg a szocialista javaslatot Moszkvában csütörtökön befejeződtek Andrej Gromiko, szovjet és Bohuslav Chnoupek, csehszlovák külügyminiszter tárgyalásai. A külügyminiszterek mély megelégedésüket fejezték ki afölött, hogy a Szovjetunió és Csehszlovákia testvéri barátsága és sokoldalú, állandóan mélyülő együttműködése gyümölcsözően fejlődik minden területen, a szocialista internacionalizmus elve alapján és összhangban az 1970 májusában megkötött szovjet—csehszlovák barátsági együttműködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződéssel. A közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről tárgyaló küldöttségek csütörtökön Bécsben újabb plenáris ülést tartottak. A tanácskozáson a bolgár küldöttség vezetője, Todor Dicsev fejtette kj kormányának álláspontját. Ezen az ülésen üdvözölték a csehszlovák küldöttség űj vezetőjét, dr. Tomas Lahodát is, aki a Prágába távozott dr. Radoslav Klein helyét vette át. Tájékozott körök szerint a küldöttségek körében élénk Dr. Zoltán Rabay, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetségének tanácsosa az 1948-as februári győzelem közelgő 27. évfordulója alkalmából csütörtökön sajtókonferenciát tartott. Az esemény jelentőségéről szólva hangsúlyozta, hogy fordulópont volt az ország történetében: Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével a csehszlovák dolgozók döntő győzelmet arattak a polgári reakció felett és megnyitották az utat a szocialista társadalmi rend felépítéséhez. Az azóta eltelt időben Csehszlovákia népe nagy sikereket ért el a szocialista építőmunkában. Az ipari termelés a háború előttihez viszonyítva nyolcszorosára nőtt Az ipar ma 6 hét alatt termel ugyanannyi árut, mint az egész 1937-es esztendőben; s 1973-ban társadalmi termék 67 százalékát, a nemzeti jövedelem 60 százalékát adta, a kivitelnek pedig több mint 97 százalékát képviselte. Rudas László (1885—1950) Nagyon korán eljegyezte magát a munkásmozgalommal, a társadalmi haladással. Az egyszerű származású fiatal diák — 18 esztendős volt mindössze —, a baloldali diákok művelődési körének tagja, s már egyúttal a Népszava munkatársa volt. Elméleti fogékonysága és valóságlátása azonban hamarosan szembefordította a korabeli magyarországi és nemzetközi problémákat opportunistán szemlélő szociáldemokrata vezetőséggel. A háború alatt __ feli smerve annak imperialista rablótermészetét — síz egyre szélesebb körű tudással felvértezett, egyre felkészültebb fiatalember a szocialista baloldal egyik I legképzettebb teoretikus ' publicistájává lett. Ezek után szinte magától értetődőnek tűnt, hogy Rudas László, a Kommunisták Magyarországi Pártjának egyik alapító tagjaként, a Kommunista Internacioná- lé egyik alapító tagjaként kongresszusának magyar küldötteként, a Vörös Újság főszerkesztőjeként volt részese a dicsőséges forradalmi napoknak ISIS __ 1 919-ben. A Tanácsköztársaság bukása után az emigráció keserű kenyerét eszi — majd második otthonra és végre valódi, szabad működési lehetőségekre lel a polgárháború megpróbáltatásai- - ból éppen kikerülő Szovjetunióban. Á második világháborúban Rudas László a Nemzetközi Antifasiszta Iskola nevelője, majd a magyar és német hadifoglyok között fejtett ki felvilágosító munkát. A felszabadulás után pedig végre megadatott neki, hogy szabad hazába térjen vissza harcos életét folytatni A halál alkotóere ja teljében, munka közben érte. <a M.) Kapcsolataink az imperialistaellenes erőkkel A kommunista pártok nagyon régóta törekszenek már arra, hogy a munkásosztály érdekeinek hatékony védelmére létrejöjjön az érintkezés, lehetőség szerint az együttműködés is a szocialista és a szociáldemokrata pártokkal. Az ilyen irányú törekvésekés erőfeszítések története roppant gazdag pozitív és negatív tapasztalatokban egyaránt. Tény például, hogy az emberi történelem egyik legtragikusabb fordulatára, a német nácik hatalomra jutására sohasem kerülhetett volna sor, ha a kommunisták és szociáldemokraták a harmincas évek elején hatékony antifasiszta népfrontban tömörülnek. Ennek és még sok más történelmi tanulságnak a szem előtt tartása a szocialista és szociáldemokrata pártokkal való érintkezésben, fontos alkotóeleme az MSZMP nem. zetközi tevékenységének is. 1975. február 21. A gyarmati rendszer teljes felbomlásának és a neokolo- nializmus elleni harcnak abban az intenzív korszakában, amelyet a második világhábo. rú óta átélünk, nagyon megnövekedett az ázsiai, afrikai éa latin-amerikai nemzeti felszabadító mozgalmak jelentősége. Ezek a rendszerint széles demokratikus tömegbázisú harci szervezetek természetes szövetségest látnak a forradalmi munkásmozgalomban, támaszkodnak a szocialista országok erejére és segítségére. A kommunisták internacionalista kötelességüknek tekintik e mozgalmak támogatását. A politikai, gazdasági, s ha szükséges, akkor a katonai segítségnyújtás is, a nemzeti külpolitika részét alkotja mindazokban az országokban, ahol marxista—leninista pártok vannak hatalmon. A kapcsolatoknak, vagy az együttműködésnek az elvi alapja a szocialistákkal és a szociáldemokratákkal, illetve a különféle nemzeti felszabadítás! mozgalmakkal az a törekvés, hogy minél szélesebb legyen a béke potenciális erőinek frontja, minél hatékonyabb legyen az antiimpe- rialista küzdelem. Ez semmiképpen sem jelentheti az ideológiai különbségek elhallgatását, vagy kiváltképp el- tussolósát a partnerek között, hanem a lehetőség szerint minél szélesebb politikai közös nevezőnek a megkeresését és felhasználását az együttműködés céljából. Az MSZMP gyakorlatából tanulságos példaként feltétlenül említést érdemel a párt- közi kapcsolatok megteremtése, fokozatos kiépítése a nyugatnémet szociáldemokratákkal. Ismeretes, hogy az SPD a vezető politikai ereje annak a bonni kormánykoalíciónak, amely éppen a szocialista országok irányába megújította az NSZK külpolitikáját és a hetvenes évek elején megkötött szerződésekkel döntő mértékben hozzájárult az európai légkör kedvező megváltozásához. Ez a szociáldemokrata párt működési területén továbbra is részben a munkásosztályra támaszkodik. Szavazóinak tömege bérből és fizetésből élő ember, emiatt az SPD vezetősége minden vonatkozásban nagyobb figyelmet kénytelen fordítani a dolgozó emberek érdekeire, mint bármely más polgári párt Akkor is, ha egyébként az SPD programjából és politikai gyakorlatából kitűnik, hogy lényegében a kapitalista társadalmi rendszer védelmének platformján álL Ezek a tények és összefüggések késztetik az MSZMP-t és más kommunista pártokat is az érintkezés, az eszmecsere keresésére a nyugatnémet szociáldemokratákkal. Annak tudatában, hogy az SPD ideológiája és politikája nem mentes a kommunistaellenesség bizonyos elemeitől sem, kiváltképp odahaza, az NSZK- ban, ahol a Német Kommunista Párt elleni harcot az SPD gyakran elébe helyezi a szélsőjobboldal elleni küzdelemnek. De ha a megváltozott nemzetközi erőviszonyokból az SPD képes volt történelmileg haladó következtetéseket levonni, akkor hiba volna nem keresni a közös cselekvés további lehetőségeit. XL kongresszusára készülvén a párt ezért szentel irányelveiben külön figyelmet ennek a nagyon fontos problémakörnek, az imperialista- ellenes erőkkel való kapcsolatainknak. A küzdelem a békés egymás mellett élésért, az enyhülési folyamat visszafordíthatatlanná tételéért, a gyarmatosítás és a neokolo- nializmus ellen, a jövőben is legalább olyan fontos lesz, mint a párt tevékenységének most mérlegen lévő szakaszában volt. Elemezni kell minden tanulságot, a sikereket csakúgy, mint a kisebb-na- gyobb kudarcokat, hogy a világpolitikának ezekkel a fontos tényezőivel a jövőben még hatékonyabb legyen az együttműködés. Annál is inkább, mert a kommunistáknak mindig is meggyőződésük volt,' hogy a nemzetközi osztályharc, a békéért és a leszerelésért vívott küzdelem elsősorban a népek ügye és dolga. A hagyományos diplomácia — természetesen nem tagadva jelentőségét — a nemzetközi kapcsolatok építésének csak egyik, de korántsem kizárólagos eszköze. HAJDÚ JÁNOS J
