Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-20 / 43. szám

I

A kongresszusi irányelvek tükrében'

Fejlesztések — rangsorolva

A népgazdaság negyedik ötéves tervéről 1970. október 3- án elfogadott törvény szerint 480—500 milliárd forint fordítható beruházásokra. Ma már . látható, hogy a tényleges fel- használás több mint 50 mil- üárddal haladja meg ezt az összeget. A pénzügyi keretek túllépése önmagában még nem okozna nehézségeket, ha az eredmény is meghaladná a tervezettet. Sajnos, erről nem beszélhetünk. Érthető, indokolt tehát az, amit a kongresszusi irányelvekben így olvashatunk:

....a beruházási igényeket népg

azdasági, társadalmi fontosságuk szerint kell rangsorolni.”

Sietség a startig v

Elgondolkoztató esetek: az egyik, járműfelszereléseket előállító üzem a 37 millió forint értékű bővítést 65 hónap alatt hozta tető alá. Egy 57 milliós költséggel készülő gépgyári csarnok befejezéséig éppen 57 hónap telt el; egy évvel töbíb kellett, mint a kétmilliárd forintos timföldgyári beruházáshoz! Mond valamit a startig tartó, s utána elillanó sietségről az is, hogy a Balaton- vidéki vasútállomás — 62 milliós munka — 52 hónapig

készült— Hasonló példákról szinte naponta hallhatunk, olvashatunk,

A rendteremtés ott kezdődik, hogy rangsorolják, ki juthat el a startig. S ott folytatódik, hogy szigorúbban kérik számon, a meghatározott idő alatt célba ért-e? Mindezt azért, hogy a viszonylag szűkös fejlesztési forrásokat hatékonyabban kamatoztassuk; kiegyensúlyozottabb legyen mind a termelő, mind a nem termelő területeken a gyarapodás. Népgazdasági, vállalati szemszögből egyaránt ez a kívánatos, .

Mi a fontosabb?

Csakhogy miféle mérce mutatja meg, ez fontosabb, mint az, tehát rukkoljon előbbre a .rangsorban? Bátran leírhatjuk a közhelyet: a mérce a társadalom igényeivel és a népgazdaság lehetőségeivel egyaránt számoló össztársadalmi érdek. Mit diktál ez napjainkban? Elsősorban a már folyamatban levő beruházások mielőbbi befejezését, a kivitelezés meggyorsítását Azután a népgazdaság szerkezetére lényegesen kiható nagyberuházásoknál az esők összpontosítását, a íej- ^gndési eszbOsBßk iw^pT<kottságának megszüntetését. Az új beruházások megkezdésének jóval alaposabb előkészítését

Hiba lenne arra gondolni, hogy ezek és a hasonló teendők csupán a központi hatáskörben megvalósuló fejlesztésekre érvényesek. Hiszen idén minden száz forintból, melyet beruházásra költenek, 46,9 forint felett rendelkeznek a központi irányító szervek, 53,1 forintról a vállalatok döntenek! Nem elég tehát a gazdaságosságot csupán a vállalat nézőpontjából megítélni, elengedhetetlen a népgazdasági haszon mérlegelése is. S csak a kettő együtt jelentheti a jóváhagyás pecsétjét.

Nöyekyő összhang

1975-re a vállalati, minisztériumi beruházási igények 150 milliárd forintra emelkedtek. Ennyi pénz nincsen — 129—

130 milliárd van erre a célra. Ezért is rangsorolni kell. S azért is, hogy növekedjék az összhang a rövid- és hosszú távú fejlesztések között, aminek döntő feltétele a koncentrálás, a kivitelezési idő csökkentése, az átlagosnál gazdaságosabb befektetések útjának egyengetése. Kiemelt hely illeti például az energiaellátás fejlesztését, az élelmiszeripari, a mezőgazdasági termékek feldolgozását szolgáló beruházásokat napjainkban. Ez utóbbiakat azért, mert a gazdaságos exportnövelés, némely tekintetben az import-megtakarítás forrásai. Hiszen az idén befejezendő miskolci húskombinát nemcsak a hazai ellátást javítja, hanem a terv szerint készítményeiből esztendőnként

10—15 millió dollárért szállíthatunk külföldnek

Egy tény a vele megegyezők tucatjaiból. Mert aligha szükséges különösebben méttata^l

hogy a már próbaüzemelő új péti műtrágyagyár, a Tiszai Vegyi Kombinát etilénüzeme sem egy beruházás a sok közül. Hanem olyan beruházás, mely messzire sugárzó hatást fejt ki termékeivel idehaza, s erőteljesen beleszól a külkereskedelmi forgalomba is.

Egészségesebb

arányok

Mind az 1975. évi népgazdasági terv, mind a távlatokat megmutató kongresszusi irányelvek az egészségesebb arányok kialakítását — azaz az össztársadalmi érdekek jobb érvényesülését — szorgalmazzák. Azzal, hogy idén 15 nagy- beruházás befejezését kellene elérni az erők összpontosításával, s azzal, hogy — mint az irányelvek kimondják — „a műszaki fejlesztésre rendelkezésre álló anyagi és szellemi erők ésszerű felhasználásával arra törekszünk, hogy a népgazdaságunk adottságaival összhangban álló területeken a technikai haladás élvonalába kerüljünk.”

Vannak és lesznek, akiket a fejlesztések rangsorolása hátrányosan érint; amit elgondoltak, nem tudják megvalósítani. Nehéz tudomásul venni: az érdekek különbözősége esetén nem lehet kivételt tenni, az a fontosabb, ami a nép- gazdasági, társadalmi célok listáján előbbre áll. Mint például a termelő célú nagyberu- ■ házások és a nagyarányú lakásépítés fenntartása. S el ne feledjük: a rangsorbeli hely nemcsak jogokat ad, hanem kötelezettségeket is teremt Arra, bogy a megvalósítás ideje, költsége, színvonala, eredményessége tükrözze mindazt amit a fejlesztésre anyagi és szellemi erőkben, dologi és erkölcsi tökében adott áldozott a társadalom.

MÉSZÁROS OTTÖ

Küldött lesz a megyei pártértekezleten

Noé elvtárs a mozdonytól

— A fénykép, amit nekem adott, 1967-ben készült. A hátuljára ezt írta: 1967. április 5. Mit jelent ez a dátum?

— Nem tudom. Akkor csináltattam a képet, s az emlékezés érdekében talán?

— Az érettségi tablókép, az később készült?

— Igen. Később.

— Úgy tudom, közel áll megint egy érettségi tablófénykép készítéséhez.

— Nem egészen közel. Most járom a harmadikat a szekszárdi gépipariban.

— Az első érettségi után,

— Igen.

— Miért ugrott neki a másodiknak, ha úgy mondom, hogy a harmadik szakmának,

nem túlzók?

— Nem. Mert motorlakatos a szakmám. Amikor végeztem az iparitanuló-iskolával, elmentem egyszer a gimnáziumba, hogy körülnézzek, s beiratkozom. Jött az egyik tanár, régi ismerősöm, azt mondja: Pista, menj közgazdaságiba, az szakmát is ad. Jól értem, s kaptam egy oklevelet, amely szerint statisztikus, terves és képesített könyvelő vagyok.

— Es mozdonylakatos.

— No, amikor elvégeztem, eszembe jutott, hogy az eredeti szakmában kellene tanulni. Beiratkoztam a szekszárdi gépipari szakközépiskolába, technikus leszek.

— Két év után. Az érettségi után.

IIM Torna megfő Yégrehajté Bizottságának ölese

Tegnap aaeSSS ÖSSsS

tott a KISZ Tolna megyei Végrehajtó Bizottsága, Varjas János, megyei első titkár elnöki erével. Az Olás munkájában részt vett Varjas László, az MSZMP Tolna megyei Bízó : magának munkatársa &, .

_**uElső napdrendS pontként Kamarás Gyórgyné előterjesztésében a középiskolák KISZ- szervezeteinek vertikális szervezeti formára való áttérésének tapasztalatairól tárgyalt a végrehajtó bizottság. Ezután, második napirendi pontként az 1975-ös nyári KISZ- és úttörővezetőképzés programjáról tájékoztatta a testület tagjait Péti Imre, a KISZ Tolna megyei Bizottságának titkár».

Az év végére elkészül

— Látja, ezt nem tudom} mert lehet, hogy én előbb is vizsgát tehetnék, minősítő vizsgát, mivel a szakmában egy évtizede benne vagyok

— Nem csodálkoznék, hit utána mást tanulna.

— Tanulok, mégpedig mást. Úgy néz ki a helyzet, hogy fölfüggesztem a technikumot, mert elküldött a gazdasági vezetés vasúttiszti tanfolyamra. Ez egy éves. Nézze, az embernek ritkán mondják a főnökök, hogy menj a szakmádban tovább tanulni. Mondták, s én mentem. Jól állok a szalt- középben, nem félek az egy év kieséstől, illetve halasztástól. Bár ez az iskola nagyon nehéz. Nagyon nehéz.

— Noé elvtárs, maga párttag.

— Igen, hetventőL

— Hogyan lett a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja?

— A szervezett és tervezett pártépítésből következően. Jöttek egyszer az elvtársak, hogy mit szólnék a párttagsághoz,

— Ismerték, azért szóltak.

— Nagyon. Nézze, a mi kis üzemünkben mindenki, mindenkit ismer. Akkor fiatalítani kellett a pártszervezetet, felvettek engem, meg a Takács Ferencet. O most az alapszervezet titkára.

— Szóltak és maga, jelentkezett.

■—Igen. Aktívabb talán így az ember. Bár a munkás politikus lehet ha nem is tagja a pártnak. De aki párttag, az talán több a pártonkívülinél: több jut rá felelősségből, munkából és áldozatvállalásból.

— Úgy mondja, mintha olvasná.

— Tudom mi a kötelességem a munkában és a pártban is. Ezért mondom így.

— Mielőtt beszélgetni ültünk le, itt a művezetői irodában, a mozdonyból „húzták" elő.

— Igen. Mindig a mozdony- motorokkal dolgoztam. Mindig. Ez a szakmám. Ezt szeretem.

— Ki szerettette meg magával ezt a mesterséget?

— Józsi bácsi, a Varga József. Egy évet most húzott rá, ugyanis már nyugdíjba mehetett volna.

— Tőle tanult emberséget, munkaszeretetei?

— Igen, tőle sokat tanultam.

— Szombaton Szekszárdon a m,egyei pártértekezleten mint dombóvári küldött vesz részt. Ha szót kap, miről beszél?

— Nem hiszem, hogy rám kerül a sor. Sok elvtárs lesz ott, soknak van mondanivalója. En az emberek minősítéséről szólnék. Pontosabban arról, hogy egyik másik iskolán, tanfolyamon túlságosan is könnyen szerzik a különféle okleveleket, diplomákat, másutt meg vért izzadva, és mégis egyforma értékű a papiros.

— A papíros, de az ember nem.

— Igen, ez úgy van. De

sokszor, még a papiros a mérvadó, ezt szeretném szóvá tenni. Hogy az embert is jobban nézzék, ne csak a papirost.

— Szombaton tehát a dombóvári kommunistákat képviseli.

— Igen, szavazati jogú küldött vagyok.

PALKOVÁCS JENŐ

A tervek szerint 1975 végére elkészül Szekszárdon az úítörőház. Az épületen szorgalmas munka folyik, de ha szükség lesz rá, a nyáron építőtábort is szerveznek, hogy a fiatalok is segíthessék az építkezést, Fotó; ka

P| k