Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-19 / 42. szám
I A megyei könyvtár 1975-ös tervei „Szakmám könyvei*9 — Zenekedvelők klubja ■— Sajtóbibliográfia — Vör osmarty-e miékest Előnyösebb feltételekkel indított vemhes kocasüldő értékesítési akciói a% állatforgalom és húsipar Sokszor és sokat beszélünk mostanában tervekről és terveink megvalósulásáról. Leg, utóbb a megyei könyvtár igazgatóját, Vadócz Kálmánt kerestük fel, hogy tájékozódjunk az 1975-ös fejlesztési feladatokról. — A könyvtár működésének tartalmi részét az MSZMP KB közművelődési határozata, valamint a megyei pártbizottság közművelődés-politikai célkitűzései szabják meg — mondotta Vadócz Kálmán. A munkásság általános és szakmai műveltségének növelése az egyik legfontosabb feladatunk. Szélesíteni kell az eddigiekben jól bevált módszert, történetesen azt, hogy olyan jól működő közösségekre kell támaszkodni, melyek más körülmények között is megállják a helyüket. Itt elsősorban a jelenleg is működő ifjúsági klubokra, KISZ-szervezetekre, szocialista brigádokra gondolhatunk, ahol megalapozható az olvasásra nevelés bázisa. Az év folyamán munkás olvasóközösségek alakítására nyílik lehetőség, irodalmi rendezvényeinkre a szocialista brigádokat hívjuk meg. A szakmai művelődést szolgálja a rövidesen elkészülő „Szakmám könyvei” című szakbibliográfia, anjit az ipari tanuló fiataloknak szántunk. Az ajánló bibliográfia 600 könyvet javasol. A kötetet az idősebbek is haszonnal forgathatják. Segíti a könyvtár a felnőttoktatást, a szakmai képzést és a továbbképzést. Gondot fordítunk a bejáró dolgozók, valamint a munkásszállásokon lakók művelődési igényeire is. Az év folyamán felülvizsgálják a községi könyvtárak szakkönyvállományát és beszerzik a szükséges szakköny- . veket. Alapvető művelődéspolitikai feladat az ifjúság olvasóvá nevelése. Ennek érdekében rendhagyó irodalmi órákat, irodalmi esteket tervez 1975-ben is a könyvtár. A megyei könyvtárban és a bonyhádi nagyközségi és járási könyvtárban bővítik a német nyelvű könyvanyagot, valamint a szépirodalmi állományt. A tagkönyvtárakban a mese- és gyermekirodalom, valamint a szórakoztató jellegű irodalom bővítése a lényeges. Terv, hogy a községi könyvtárak mindegyike megfelelő mennyiségben járasson napilapokat és folyóiratokat. A művészeti, népművészeti, iparművészeti, képzőművészeti, művészettörténeti kiadványok beszerzésére is nagj*>bb gondot kell fordítani. A zeneműtár lemezállományát ebben az évben 25 ezer forinttal bővítik. Sor kerül a megyei tanács 130 ezer forintjából a bútorzat cseréjére. Ugyanott zenekedvelők klubja alakul. Szeretnénk, ha a nagyobb könyvtárak a regölyi könyvtár mintájára, zenehallgató sarkot képeznének ki. A tudományos kutatómunka feltételeit is biztosítja a megyei könyvtár, mely ez évben a tudományos művek mellett helytörténeti és helyismereti anyagait tervezi gazdagítani. 1975-ben kerül a nyomdába a megye sajtóbibliográfiája. Folyamatosan gyűjtik és rendszerezik a megyével kapcsolatos fényképanyagot is. Szekszárdon a növekvő olvasóigényeket a városi fiókhálózat fejlesztésével oldják meg. Korszerűsítik például a szőlőhegyi könyvtárat. Olvasási programot készítettek a felszabadulás 30. évfordulója tiszteletére. Éves viszonylatban a megyei könyvtár 280 ezer forintot fordít könyvvásárlásra. Folyamatosan új kiadványok jelennek meg a könyvtárban — hallottuk. A legújabb, ami hamarosan forgalomba kerül: Sipter Gézáné Tolna megyeiek életrajzgyűjteménye, a „Korok és emberek”. A könyvtár évente több kiállítást is rendez. Tamásiban a megrendezett kiállítás nyitotta az ez évi sort. Ezután az ünnepi könyvhetet köszönti kiállítás, majd a könyvkiadás 30 éve című következik, ami vándorkiállítás lesz. őszi terv a műszaki könyvnapokra, s végül a novemberi politikai könyvnapokra szánt könyvkiállítás megrendezése. A költészet napján Vörös- marty-emlékestet tartanak. Természetesen az ünnepi könyvhetet is ünnepi est köszönti. Mindezeken kívül idén is számos alkalommal rendez író—olvasó találkozót a megyei könyvtár. Szé— Rovarkísérletek Tihanyban A Magyar Tudományos Akadémia tihanyi biológiai kutató- intézetében megkezdték a rovarkísérleteket. Az eddig csak puhatestűeken, csigákon és kagylókon végzett neurobioló- giai kutatások körét most kibővítik. Legalkalmasabbnak az afrikai vándorsáskát találták kísérleteikhez. A sáskapetéket londoni társintézetből szerezték be. A rovarházban kikelt rendkívül falánk és gyorsan fejlődő állatok hozzászoktak az új körülményekhez és már nemcsak a tihanyi biológusok kísérleti alanyai, de rendszeresen szállítanak belőlük a Nehézvegyipari Kutató Intézetnek is, Az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt módosította az elmúlt év novemberében meghirdetett vemhes kocasüldő értékesítési akció feltételeit; növelte a kocákat adó mezőgazdasági nagyüzemek anyagi érdekeltségét, és a kistenyésztőket az eddiginél jobban ösztönzi az állatok fogadására. Ily módon előnyösebb feltételeket biztosítottak az akció sikeréhez. A rendelkezés összefüggésben van azzal, hogy — mint ismeretes — az ország koca- állománya és ezen belül a háztáji, egyéni és egyéb kisegítő gazdaságok kocaállománya, 1973 végére, majd pedig 1974 közepére minden korábbit meghaladó nagyságot ért el. Ennek megfelelően az állatpiacokon sokáig a malac- és süldőkereslet dominált, ami a piaci törvényeknek megfelelően igen magas értékesítési árakban jutott kifejezésre. Az elmúlt év második felében azonban már a kínálati jelleg került előtérbe, s ez az árak lemorzsolódásához vezetett. Ilyen körülmények között a malacok és a süldők értékesítése, sőt az állami vállalatokkal le nem szerződött hízó sertések eladása is nehézségekbe ütközött a háztáji és egyéni állattartók, tenyésztők számára. A „feszített” piaci helyzet és az egyéb zavaró körülmények hatására az elmúlt év utolsó negyedében az állatpiacokon nemkívánatos, alacsony árszínvonal alakult ki. Ebből a vállalatok szakemberei arra következtettek hogy a kocaállomány a háztáji és az egyéni gazdaságokban valószínűleg csökken majd. Az állomány ilyen alakulása felemás helyzetet teremtett; egyfelől rendkívül erős vágósertésfelvásárlást ígér 1975 első' félévére, másfelől — a csökkent kocaállomány következtében — átmeneti csökkenést jelenthet az év második, de külöhösen 1976 első felében. Ennek a tendenciának megváltoztatására, a kocaállomány számának növelésére hirdették meg most az újabb, kedvezményes akciót, amely a korábbihoz képest lényeges módosításokat tartalmaz. Kibővítették a vemhes kocasüldőt „előállító” mezőgazda- sági nagyüzemek körét; miután a tervezettnél is több állatot igyekeznek kihelyezni a háztáji portákra, fokozottabban bevonják az akcióba a jól felszerelt állami gazdaságokat, amelyek az értékesítésre szánt állatok egyharmadát adják majd. (A további mennyiséget a tsz-ek biztosítják.) A mező- gazdasági nagyüzemek anyagi érdekeltségének megteremtésére, és azért, hogy az akcióhoz szükséges vemhes kocasüldőket legkésőbb június 30-ig átadhassák az állattartóknak, a korábban meghirdetett vételárat állatonként 500 forinttal emelték. A kistenyésztök fogadási készségének ösztönzésére a hitelben átadott állatok árát. nem módosították, tehát a kocákat a gazdák a mezőgazda- sági nagyüzemeknek ténylegesen kifizetett árnál 500 forinttal alacsonyabb áron vehetik meg, s az érvényes szerződéssel rendelkező gazdák a legközelebbi takarmányelárusító helyen kocánként 500 kg kocatápra, az ellést követően pedig kocánként 100 kg malactápra, valamint 200 kilogramm süldőtápra garantált vételi lehetőséget kapnak. (MTI) Tompa fények parázslottak fel a messzeségben. Éppen abban az irányban, amerre át akart vágni. Az már biztos, hogy katonák. Most egy ideig teljes sötétség volt a dombtető iránt. Aztán megint: valami fény. Aztán megint; két-három helyen is. Persze, hogy katonák. „Még az a jó, hogy el se indultam — gondolta. — Ezek rögtön lőnek a sötétben; honnan tudjam én, mi a jelszó...” Nem is igen bánta, így minden leegyszerűsödött: nincs hová menni. Nyomtalanul elködlöttek az iménti gondok: ugyan már! Miért ne vághatna neki az éjszakának, ha nem volnának ott a katonák? Természetesen azt csinálta volna: lehordani a kukorica- szárat, áttutajozni a patakon, és neki egyenest a domboknak — de most már semmi értelme. Akármerre próbálkozna, mindenütt katonák meg katonák. Halkan füttyentett a kutyának. Fogta az oldalzsákot, a takarót, s indult visszafelé a gyér holdvilágnál a szárcsomókhoz. 26. Grisáéknak a legjobb. Ha csakugyan béke lesz valameddig, ők ugyanazt csinálják tovább a békében is, mint a háborúiban. Legfeljebb azzal a különbséggel, hogy majd nem tankokat és löve- geket javítgatnak, hanem traktort meg autót. Azaz autót most is javítanak, de ez katonai. Az meg civil autó lesz majd. Az ilyen a jó foglalkozás. Éppúgy lehet a békében is folytatni, mintha mi sem történt volna, tartana tovább a háború. Stefi néninél ő még azt hitte, amikor Grisáék kora reggel elmentek, hogy harcolni mennek, és figyelte őket este, nem sebesült-e meg valamelyikük a harcban. — 115 — Elég nagy csalódást érzett, amikor a Duna- parti műhelyben látta, hogy Grisáék nem harcolnak napközben, hanem csak az odavontatott rossz teherautókat javítják. Meg a rossz géppuskát, a rossz ágyút — mindenhez értett Grisa. Még a tankot is megcsinálta, ha elromlott. Ahhoz többnyire kivitték őket a harctérre; ritkán vontattak oda, a műhelyhez, rossz tankot A szétlőtt tankot persze ő sem tudta megcsinálni. De azt már nem ás lehet megcsinálni; ócskavas lesz belőle. És megint új tank. Beszállítják a tankgyárba, mert csak ott lehet készíteni az ócskavastankból új tankot Egészen másfoimát is; a Tigrisből esetleg T—34-est Akármennyire ügyes keze van Grisának, ő azért nem tudna a Tigrisből T—34-est csinálni. A műhelyben. Mert a gyárban, az más, ott esetleg ő is tudna. Mi az hogy! Grisa ne tudna? Az a Duna-parti szállás volt a legjobb, mert ő is kijárhatott akármikor a műhelybe, s nézhette, ahogyan szétszedik meg összerakják a motorokat De később, ahogy megindult a front, s ők is mentek mindenütt a nyomában, a szállás többnyire messzebb esett a műhelytől, s nem járhatott át olyan sűrűn hozzájuk. ö volt ugyanis a házőrző a szálláson, és ezt a megbízatását komolyan fogta fel, gondozta a tüzet, kisöipört, vizet hordott, ilyesmi. És őrizte a szállást. Mindenféle katonák csellengtek a front mögött Legtöbbször a lábadozókkal volt baja. Mert a szpitálok is ugyanúgy követték a front vonulását, mint ők (Grisa szerint a cselovek-szpitálban a sebesült katonákat gyógyítják, ők pedig a masin- szpitálban a sebesült gépeket Ok is felcserek meg doktorok, éppen úgy, mint az, akinek vöröskeresztes karszalagja van, csak annyi a különbség, hogy ők a gépeket operálják, nem az embert.) A lábadozók egész nap csavarogtak. Ha megtetszett nekik valami, vitték. A katonai holmikhoz persze nem mertek nyúlni, de volt rá eset, hogy el akarták vinni azt a pumoálós lámpát, amelyben csak petró ég, ha felpumpálják mégis vakító a fénye, akár a villanyé. Hiába mutatta nekik a cédulát, amelyet Grisa írt, egy fekete, szőrösképű katona, akin nem is látszott, hogy sebesült, mert nem volt rajta kötés sehol, széttépte a cédulát, és rá taposott. — 116 — O kisruttyant köztük az ajtón — nem lőhetnek utána, nincs ezeknél fegyver —, s hogy csak bírt, futott Grisáékhoz. Nem volt messze a műhely akkor; jó iramodásnyira, az utca túloldalán. Biztosan csak azért nem lőtte agyon Grisa a szőrösképűt, mert nem alkart egy fegyvertelen sebesültet kinyírni. (Hacsak nem szimulált, mert a töbhieken volt kötés.) De bekísérte a város- parancsnokságra, a patrujokhoz, és lehetséges, begy így is felakasztották. Volt egy ízben ennél sokkal nagyobb veszedelem is, a kozákokkal. Éppen vízért ment ki, amikor az alacsony palánkon beugratott az udvarra egy kozák. Utána még kettő, szintén a palánkon keresztül. A többiek meg a nagykapun tódulták befelé, vagy tizenöten. ö futott be rögtön a házba, a Grisa papírjaiért. Oroszul volt a cédulára írva, nem tudhatta elolvasni, de olyasvalami lehetett rajta, hogy: ez a ház már le van foglalva a szovjeteknek, itt senkinek semmi keresnivalója nincs. Esetleg, hogy a plakátokon: „felkoncoltalak, aki megszegi a tilalmat”. Nézte, melyikük lehet a parancsnok, de nem tudta kitalálni, olyan egyformák voltak a fufaj- kában. Annak adta azután oda a cédulát, aki legelőször beugratott a palánkon, az lehet a legnagyobb rangú (mert a harcban is elöl a helye a parancsnoknak.) Az meg csak belenézett — „Nyicsevo”, mondta —, és zsebregyűrte a cédulát. Ettől a szállástól messzebb volt a műhely, vagy három utcával odébb. Grisáék éppen egy teherautót beleztek, s úgy, ahogy kimásztak alóla — koszosán, olajosán — kapták a géppisztolyt, s olyan trappban futottak mind a hatan a szálláshelyre, alig bírt a nyomukban maradni. Igaz, szándékosan is lassított a végén, mert attól tartott: sokan vannak a kozákok. Aztán, ha nem sikerül Grisáéknak mindet lelőni, azok őt lőnék le leghamarabb, a hírvivőt. De nem lövöldöztek Grisáék, csak kiabáltak meg káromkodtak. Az egyik szobából már kezdték akkorra kifelé hányni a bútort a kozákok, mert az istállóban a lovak nem fértek el mind. (Folytatjuk) — 117 —
