Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-19 / 42. szám

Emlékezetes nap Zavart mosolyok, kézfogá­sok, gyerekarcok. Egy fiú a közel 300 gyerek közül. Bordás Ferencnek hív­ják, a III-as számú Babits Mi­hály általános iskola hetedik osztályos tanulója. — Emlékezni fogsz a mai napra? __ Persze. Nagy nap. — Most, kezedben a vado­natúj személyi igazolvánnyal, mire gondolsz? — Egy szép tokot kellene szereznem, amibe beletehet- ném, hogy ne gyúródjon, ne kopjon. Tegnap délelőtt a Babits Mi­hály megyei művelődési köz­pontban rendezte meg a Szek­szárdi Járási-Városi Rendőr­kapitányság a megyeszékhely 14 éveseinek személyi igazol­ványt átadó ünnepségét. Jóval a kezdés előtt úttörőnyakken- dős fiúk, lányok népesítették be a folyosókat, s némi büsz­keséggel a hangjukban mondo­gatták: emlékezetes nap lesz a mai. A Himnusz (hangjai után He- ronyányi József rendőr őrnagy üdvözölte a pajtásokat, majd Geiszhauer János, az MSZMP Szekszárd városi Bizottságá­nak munkatársa köszöntötte a fiúkat, lányokat.' — Bízunk benne, (hogy mint személyi igazolvány tulajdono­sok a jogok és a ímegnöveke­dett kötelességek birtokában felsorakoztok a felnőtt társa­dalom küzdelmeihez, felnőt­tebb komolysággal végzitek to­vábbi munkátokat. Heronyányi József rendőr őrnagy mondja: — Évek óta hagyomány, hogy ünnepi külsőségek között adjuk át a 14 éveseknek sze­mélyi igazolványukat Lehet, hogy mi felnőttek közel sem tulajdonítunk olyan jelentősé­get ennek, mint a gyerekek. Számukra azonban fontos ese­mény, hiszen a mai naptól önmaguk felelnek cselekede­teikért. Az ünnepi külsőség ezt a felelősséget kívánja érez­tetni. 7<ácánvadá$z®t Ha minden rendben lesz, akkor sikeresnek ígérkezik a vadászat. A hadműveleti y tervet a vadászatvezető már felrajzolta a táblára. Szabályos térkép, rajta x-szel jelölve a vadászok. — Ezt a területet hajtják először. Önök itt helyez­kednek el. A fácánok erre fognak kitömi... Én kétlem, hogy a fá­cánok betartják majd a ki­számított kirepülési irányt, de ellenvélemény nincs, a vadászok megjegyzést sem tesznek, hogy nem itt, ha­nem esetleg ott menekül­nek majd a szárnyalok. Mindenki mindent meg­értett. A vadászok is lelkesed­nek, de mi ez a kutyák lelkesedéséhez képest. A kutyák, amint meglátják a gazdáikat, puskával a vál­lon, rohangálnak, némelyik már a vontató pótkocsijá­nak meredek lépcsőjén ka­paszkodna ... — Segítsd már fel a hü­lyéjét, mert még eltöri a lábát'a nagy igyekezetben! A hajtők be a nádasba, a vadászok pedig a kijelölt helyen várják a fácánokat. Egyszer csak jönnek ám a fácánok. Nagy sebességgel vágódnak a magasba, a va­dászok puskái füstölögnek, néhány fácán le is esik, de jó néhányon még tizenöt lövés sem fog. Én egyszer­re szurkolok a fácánoknak és a vadászoknak. Örülök, ha eltalálták és örülök, ha egéruiat nyer a fácán, mint háborúban a repülőgép, a sok-sok sörét között. Mert sörét az van bőven. Úgy zörög a visszaeső söréttől a nádas, mintha vaddisznó mozogna benne. Az első hajtás■ befejező­dött. A hajtők kijönnek a nádasból, némelyik térdig vizesen. Szidják is a fá­cánokat, hogy ilyen pocsék helyet találtak maguknak. — Ég a nádas! Egyszerre két helyen is füstöl, majd lángol. — Mindenki oltani, amíg tűz van, nincs vadászat. Kegyetlenül perzsel a láng. Ágakkal csapkodja mindenki a tüzet, de a láng gyorsabban szalad, mint a sebzett fácán. Jókora da­rab leég, mire sikerül meg­fékezni a tüzet. Újabb hajtás. Időnként, mintha géppuska ropogna, és úgy hullik a sörét, mint nyáron a dara. — Aki ott a túloldalon áll, kegyetlenül jól lő. Nézd csak, hogy szedi le egy­más után a toronyfácánokat! Valóban. Nagy magas­ságba húz fel a fácán, az­tán fent hirtelen megbil­len, mire a lövés hangja elér hozzánk, a fácán már a földön huppan. — Hót te meg mit hoz­tál!? — kérdi a gazda a kutyájától. A barna szőrű kutya hason csúszik a gaz­da felé, és elengedi a fá­cánt. A fácán szalad, a ku­tya, most már biztatásra, utána. — Ez a második fácán, amit hozott. Én hármat lőttem, ő pedig kettőt fo­gott ... — nevet a gazdá­ja. — Eddig hat lőszert keresett nekem. Én úgyis sokat elpufogtattam... — Löjj már! — Tyúk! — Az öreg tyúkot is le­lőheted, mert sok a tyúk. — Nem tudom lelőni. Megszoktam, hogy csak kakasra lőhetek! Nem is lőtt tyúkot, csak egy kakast. Négy óra felé ért véget a fácánvadászat. A vég­eredmény: sok fácán meg­menekült. A terítéken en­nek ellenére több mint száz fácánt számoltam. Igaz, háromszázra számítot­tak. De mit tehet a vadász, ha a fácánok is felkészül­tek a vadászatra, nem min­dig arra törtek ki, amerre a vadászok szerették volna és némelyik mintha pán­célinget is öltött volna ma­gára, úgy állta a sok söré­tet. Meg aztán ki gondol­ta, hogy a vadászok tűzol­tók is lesznek. Gondolom csak azért nem lett háromszáz fácán, mert amíg a vadászok de­rekasan eloltották a tüzet, addig a fácánok új repülési taktikát eszeltek ki. Egy biztos — jól repül­tek, már ami a többséget illeti. SZAIjAJ JÁNOS ENGEDTESSÉK MEG köz­beszólnom abból az apropóból, hogy a mindannyiunk által szeretve tisztelt Lőrincze ta­nár úr (aki évek óta fáradozik azon, hogy meleg szeretettel függjünk a hon nyelvén, mert haza, nemzet és nyelv három egymástól elválaszthatatlan dolog) kikapott dr. Sz. Á. bu­dapesti rádióhallgatójától. Rá­járt azonban — érzésem sze­rint ugyanaz a rúd! — Takács Máriára is, a televízió Posta­fiók 250. januári adása miatt. Takács Máriát dr. Szendéi Ádám dorgálta meg egészség- ügyi szakíróhoz illő szaksze­rűséggel, de a személyi sza­badság jogaihoz valószínűen ragaszkodó 1 állampolgárként ugyancsak elvetve a sulykot. Mi több, dr. Szendéi ebben a levelében megfeledkezett az embert megillető tiszteletről is, mivel azt találta leírni, hogy a homo sapiens, tehát a bölcs, a gondolkodó ember cí­met az ember elhamarkodot­tan előlegezte meg magának. Ha ez nem így lenne: nem in­na senki és nem dohányozna senki... Miért merem állítani, hogy az a bizonyos sulyok túl mesz- szire repült és így sokkal több ellenérzést keltett, mint meg­gondolást? Mert azokkal értek egyet, akik úgy vélik, hogy sem az alkoholizmust, sem a dohányzást nem lehet kiszorí­tani korunk emberének életé­ből erőszaktevéssel, demagó­giával. Sőt. amondó vagyok, hogy az alkohol és a nikotin ártalmairól beszélve a hallga­tással egyenlő értékű az a be­széd, mely föntről mennydö­rög a föld javainak élvezeté­ben mértékletesekre és mér­téktelenekre — különbségtétel nélkül. LŐRINCZE TANÄR ÜK a maga utánozhatatlan stílusá­ban arról beszélt nemrég — méghozzá a rádió Édes anya­nyelvűnk rovatának egyik adásában — hogy a borravaló szó megváltoztatásának mi­lyen regényes a története. Ek­kor szólt arról, hogy a Magyar Nyelvőrnek egy hatvan évvel ezelőtti száma tette közzé az Alkoholellenes Egyesületek Országos Ligájának szópályá­zatát, mely pályázatnak az volt a célja, hogy visszaszo­rítsa az iszákosságot Dr. Sz. A. tollat ragadva szemére hányta Lőrincze La­josnak, hogy nyelvet öltöget az alkoholizmus ellen folyó küz­delemnek. Bezzeg ő — 9z. A. — határozottabb intézkedése­ket tudna javasolni. Például ő nem adna tanári, orvosi, stb. diplomát csak absztinens egyéneknek. Takács Mária viszont azért kapott ki, mert ő maga ugyan nem dohányos, de nem is hir­detett irtóháborút azok ellen az interjúalanyok ellen, akik uram bocsá, rá mernek gyújta- ni interjúkészítés közben. Dr. Szendéi Adám, a Rádiő- Tv-újságban oktatta ki Ta­kács Máriát, illetve korrigálta a közvélemény nevében. Úgy­mond azért, mert „majomőse­inket utánozzuk”, továbbá, „cselekvéseinket nem az érte­lem, a belátás, a bölcsesség irányítja, hanem ösztönös, az értelem, a tudat által nehe­zen befolyásolható készteté­sek”. A korrigátor tovább is megy: ki kell tiltani a dohá­nyosokat a nyilvánosságból! Se képernyőn, se mozivász­non ne dohányozzanak a hő­sök, interjúalanyok. A tiráda után. azt várná az ember, hogy a szöveg így folytatódjék: me­zőgazdaságunk azonnal hagyja abba a dohánytermesztést, meglévő dohányáruinkat dob­juk a Duna—Tisza—Drávába! Zárják be a dohányboltokat és nyilvános helyen húzzák de­resre mindazokat, akik csalárd úton mégis hozzájutnak a füs­tölnivalókhoz ! ÜJSÁGlRÖ VAGYOK, tu­dom, hogy milyen bonyolul­takká váltak az egészségügyi felvilágosítás, egészségnevelés, a közgondolkodás alakításá­nak adatai. De éppen azért, mert az a mesterségem, ami, azt is tudom, hogy ex katedra kinyilatkoztatásokkal nem megyünk semmire. Tény, hogy az alkoholizmus öl, butít, stb. Tény, hogy a ni­kotin idegméreg, hajlamosít­ja korunk emberét a hörg­hurutra, tüdőrákra, szív- infarktusra, stb. Szükség vart tehát arra, hogy az értelemre hatni tudók munkája nyomán mérséklődjék, majd valami­kor meg is szűnjön az emberi­ség önpusztító oktatlansága, konkrétan a dohányzás és az alkoholfogyasztás kapcsán. De.„ kerüljünk már ekaz is­ten szerelmére az erőszakte- vést, a józan belátásra hajló­kat is makacs ellenállásba kergető demagógiát! Tesséir elhinni, nem feltétlenül szük­séges visszavonni az embertől a homo sapiens nevet, nem ok vétlenül annak a szavára hali - gátunk, aki azt állítja, hogy cselekvéseink ösztönösek, cs - lekvéseinket nem az értelem, a tudat, hanem a tudat által nehezen befolyásolható kész­tetések diktálják! JÁTSSZUNK VALAMIT, hogy jobban szót értsünk. Tételezzük föl. hogy ki aka­rok ugrani szerkesztőségi szo­bám ötödik emeleti ablakából, bár tudom, hogy ha meg­teszem, nem szép halottnak; palacsintatésztának sem le­szek jó. Aki hetek óta szem­mel tart, tudja, hogy az ön-< gyilkosság egyik legátkosabb nyavalyánk, esetleg kár is lenne értem, de egyéb érv hí­ján úgy vág fejbe mondjuk egy széklábbal, hogy megbol­dogulok még a végzetes ne­kirugaszkodás előtt. Na, köb szőnöm szépen, alaposan „meggyőzött”. Most valami ilyesmi folyik esetenként a közügyekben indított, vagy; spontán induló vitákban. Elismerem egyébként aí fenti játék képtelenségét, bár az a valóságtól való olyan el­rugaszkodásra vall, mely al­kalmatlanná tudja tenni a harcra a leghívebb harcoso­kat is, akár a dohányzás ár­talmairól, akár az alkoholiz­mus, vagy egyébről van szó. Agresszióval nem lehef! szenvedélybetegségeket gyó­gyítani. És nem feltétlenül be­teg ember, aki elszív naponta 5—10—15 cigarettát, alkalma­sint fölhajt egy-egy pohár sört vagy bort Én például most rágyújtok és bármi tisz­teletlenül is hangzik, fütyülök minden olyan tartalmú levél­re, mely ezek után arra szólít fel, hogy vonuljak ki a homo sapiensek táborából.™ Nem vonulok! S vállalom a! '„szófogadatlanság” követkéz­A Simontnrnya; Bőrgyár SAJÄT ÉPÍTÉSI RÉSZLEGÉHEZ SEGÉDMU NK ÁSOK AT FELVESZ 2500—2600 Ft keresettel. Jelentkezés a gyár mun­kaügyi osztályán. (16) február Ifi, Ha szabad közbeszólnom

Next

/
Thumbnails
Contents