Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-19 / 42. szám
Emlékezetes nap Zavart mosolyok, kézfogások, gyerekarcok. Egy fiú a közel 300 gyerek közül. Bordás Ferencnek hívják, a III-as számú Babits Mihály általános iskola hetedik osztályos tanulója. — Emlékezni fogsz a mai napra? __ Persze. Nagy nap. — Most, kezedben a vadonatúj személyi igazolvánnyal, mire gondolsz? — Egy szép tokot kellene szereznem, amibe beletehet- ném, hogy ne gyúródjon, ne kopjon. Tegnap délelőtt a Babits Mihály megyei művelődési központban rendezte meg a Szekszárdi Járási-Városi Rendőrkapitányság a megyeszékhely 14 éveseinek személyi igazolványt átadó ünnepségét. Jóval a kezdés előtt úttörőnyakken- dős fiúk, lányok népesítették be a folyosókat, s némi büszkeséggel a hangjukban mondogatták: emlékezetes nap lesz a mai. A Himnusz (hangjai után He- ronyányi József rendőr őrnagy üdvözölte a pajtásokat, majd Geiszhauer János, az MSZMP Szekszárd városi Bizottságának munkatársa köszöntötte a fiúkat, lányokat.' — Bízunk benne, (hogy mint személyi igazolvány tulajdonosok a jogok és a ímegnövekedett kötelességek birtokában felsorakoztok a felnőtt társadalom küzdelmeihez, felnőttebb komolysággal végzitek további munkátokat. Heronyányi József rendőr őrnagy mondja: — Évek óta hagyomány, hogy ünnepi külsőségek között adjuk át a 14 éveseknek személyi igazolványukat Lehet, hogy mi felnőttek közel sem tulajdonítunk olyan jelentőséget ennek, mint a gyerekek. Számukra azonban fontos esemény, hiszen a mai naptól önmaguk felelnek cselekedeteikért. Az ünnepi külsőség ezt a felelősséget kívánja éreztetni. 7<ácánvadá$z®t Ha minden rendben lesz, akkor sikeresnek ígérkezik a vadászat. A hadműveleti y tervet a vadászatvezető már felrajzolta a táblára. Szabályos térkép, rajta x-szel jelölve a vadászok. — Ezt a területet hajtják először. Önök itt helyezkednek el. A fácánok erre fognak kitömi... Én kétlem, hogy a fácánok betartják majd a kiszámított kirepülési irányt, de ellenvélemény nincs, a vadászok megjegyzést sem tesznek, hogy nem itt, hanem esetleg ott menekülnek majd a szárnyalok. Mindenki mindent megértett. A vadászok is lelkesednek, de mi ez a kutyák lelkesedéséhez képest. A kutyák, amint meglátják a gazdáikat, puskával a vállon, rohangálnak, némelyik már a vontató pótkocsijának meredek lépcsőjén kapaszkodna ... — Segítsd már fel a hülyéjét, mert még eltöri a lábát'a nagy igyekezetben! A hajtők be a nádasba, a vadászok pedig a kijelölt helyen várják a fácánokat. Egyszer csak jönnek ám a fácánok. Nagy sebességgel vágódnak a magasba, a vadászok puskái füstölögnek, néhány fácán le is esik, de jó néhányon még tizenöt lövés sem fog. Én egyszerre szurkolok a fácánoknak és a vadászoknak. Örülök, ha eltalálták és örülök, ha egéruiat nyer a fácán, mint háborúban a repülőgép, a sok-sok sörét között. Mert sörét az van bőven. Úgy zörög a visszaeső söréttől a nádas, mintha vaddisznó mozogna benne. Az első hajtás■ befejeződött. A hajtők kijönnek a nádasból, némelyik térdig vizesen. Szidják is a fácánokat, hogy ilyen pocsék helyet találtak maguknak. — Ég a nádas! Egyszerre két helyen is füstöl, majd lángol. — Mindenki oltani, amíg tűz van, nincs vadászat. Kegyetlenül perzsel a láng. Ágakkal csapkodja mindenki a tüzet, de a láng gyorsabban szalad, mint a sebzett fácán. Jókora darab leég, mire sikerül megfékezni a tüzet. Újabb hajtás. Időnként, mintha géppuska ropogna, és úgy hullik a sörét, mint nyáron a dara. — Aki ott a túloldalon áll, kegyetlenül jól lő. Nézd csak, hogy szedi le egymás után a toronyfácánokat! Valóban. Nagy magasságba húz fel a fácán, aztán fent hirtelen megbillen, mire a lövés hangja elér hozzánk, a fácán már a földön huppan. — Hót te meg mit hoztál!? — kérdi a gazda a kutyájától. A barna szőrű kutya hason csúszik a gazda felé, és elengedi a fácánt. A fácán szalad, a kutya, most már biztatásra, utána. — Ez a második fácán, amit hozott. Én hármat lőttem, ő pedig kettőt fogott ... — nevet a gazdája. — Eddig hat lőszert keresett nekem. Én úgyis sokat elpufogtattam... — Löjj már! — Tyúk! — Az öreg tyúkot is lelőheted, mert sok a tyúk. — Nem tudom lelőni. Megszoktam, hogy csak kakasra lőhetek! Nem is lőtt tyúkot, csak egy kakast. Négy óra felé ért véget a fácánvadászat. A végeredmény: sok fácán megmenekült. A terítéken ennek ellenére több mint száz fácánt számoltam. Igaz, háromszázra számítottak. De mit tehet a vadász, ha a fácánok is felkészültek a vadászatra, nem mindig arra törtek ki, amerre a vadászok szerették volna és némelyik mintha páncélinget is öltött volna magára, úgy állta a sok sörétet. Meg aztán ki gondolta, hogy a vadászok tűzoltók is lesznek. Gondolom csak azért nem lett háromszáz fácán, mert amíg a vadászok derekasan eloltották a tüzet, addig a fácánok új repülési taktikát eszeltek ki. Egy biztos — jól repültek, már ami a többséget illeti. SZAIjAJ JÁNOS ENGEDTESSÉK MEG közbeszólnom abból az apropóból, hogy a mindannyiunk által szeretve tisztelt Lőrincze tanár úr (aki évek óta fáradozik azon, hogy meleg szeretettel függjünk a hon nyelvén, mert haza, nemzet és nyelv három egymástól elválaszthatatlan dolog) kikapott dr. Sz. Á. budapesti rádióhallgatójától. Rájárt azonban — érzésem szerint ugyanaz a rúd! — Takács Máriára is, a televízió Postafiók 250. januári adása miatt. Takács Máriát dr. Szendéi Ádám dorgálta meg egészség- ügyi szakíróhoz illő szakszerűséggel, de a személyi szabadság jogaihoz valószínűen ragaszkodó 1 állampolgárként ugyancsak elvetve a sulykot. Mi több, dr. Szendéi ebben a levelében megfeledkezett az embert megillető tiszteletről is, mivel azt találta leírni, hogy a homo sapiens, tehát a bölcs, a gondolkodó ember címet az ember elhamarkodottan előlegezte meg magának. Ha ez nem így lenne: nem inna senki és nem dohányozna senki... Miért merem állítani, hogy az a bizonyos sulyok túl mesz- szire repült és így sokkal több ellenérzést keltett, mint meggondolást? Mert azokkal értek egyet, akik úgy vélik, hogy sem az alkoholizmust, sem a dohányzást nem lehet kiszorítani korunk emberének életéből erőszaktevéssel, demagógiával. Sőt. amondó vagyok, hogy az alkohol és a nikotin ártalmairól beszélve a hallgatással egyenlő értékű az a beszéd, mely föntről mennydörög a föld javainak élvezetében mértékletesekre és mértéktelenekre — különbségtétel nélkül. LŐRINCZE TANÄR ÜK a maga utánozhatatlan stílusában arról beszélt nemrég — méghozzá a rádió Édes anyanyelvűnk rovatának egyik adásában — hogy a borravaló szó megváltoztatásának milyen regényes a története. Ekkor szólt arról, hogy a Magyar Nyelvőrnek egy hatvan évvel ezelőtti száma tette közzé az Alkoholellenes Egyesületek Országos Ligájának szópályázatát, mely pályázatnak az volt a célja, hogy visszaszorítsa az iszákosságot Dr. Sz. A. tollat ragadva szemére hányta Lőrincze Lajosnak, hogy nyelvet öltöget az alkoholizmus ellen folyó küzdelemnek. Bezzeg ő — 9z. A. — határozottabb intézkedéseket tudna javasolni. Például ő nem adna tanári, orvosi, stb. diplomát csak absztinens egyéneknek. Takács Mária viszont azért kapott ki, mert ő maga ugyan nem dohányos, de nem is hirdetett irtóháborút azok ellen az interjúalanyok ellen, akik uram bocsá, rá mernek gyújta- ni interjúkészítés közben. Dr. Szendéi Adám, a Rádiő- Tv-újságban oktatta ki Takács Máriát, illetve korrigálta a közvélemény nevében. Úgymond azért, mert „majomőseinket utánozzuk”, továbbá, „cselekvéseinket nem az értelem, a belátás, a bölcsesség irányítja, hanem ösztönös, az értelem, a tudat által nehezen befolyásolható késztetések”. A korrigátor tovább is megy: ki kell tiltani a dohányosokat a nyilvánosságból! Se képernyőn, se mozivásznon ne dohányozzanak a hősök, interjúalanyok. A tiráda után. azt várná az ember, hogy a szöveg így folytatódjék: mezőgazdaságunk azonnal hagyja abba a dohánytermesztést, meglévő dohányáruinkat dobjuk a Duna—Tisza—Drávába! Zárják be a dohányboltokat és nyilvános helyen húzzák deresre mindazokat, akik csalárd úton mégis hozzájutnak a füstölnivalókhoz ! ÜJSÁGlRÖ VAGYOK, tudom, hogy milyen bonyolultakká váltak az egészségügyi felvilágosítás, egészségnevelés, a közgondolkodás alakításának adatai. De éppen azért, mert az a mesterségem, ami, azt is tudom, hogy ex katedra kinyilatkoztatásokkal nem megyünk semmire. Tény, hogy az alkoholizmus öl, butít, stb. Tény, hogy a nikotin idegméreg, hajlamosítja korunk emberét a hörghurutra, tüdőrákra, szív- infarktusra, stb. Szükség vart tehát arra, hogy az értelemre hatni tudók munkája nyomán mérséklődjék, majd valamikor meg is szűnjön az emberiség önpusztító oktatlansága, konkrétan a dohányzás és az alkoholfogyasztás kapcsán. De.„ kerüljünk már ekaz isten szerelmére az erőszakte- vést, a józan belátásra hajlókat is makacs ellenállásba kergető demagógiát! Tesséir elhinni, nem feltétlenül szükséges visszavonni az embertől a homo sapiens nevet, nem ok vétlenül annak a szavára hali - gátunk, aki azt állítja, hogy cselekvéseink ösztönösek, cs - lekvéseinket nem az értelem, a tudat, hanem a tudat által nehezen befolyásolható késztetések diktálják! JÁTSSZUNK VALAMIT, hogy jobban szót értsünk. Tételezzük föl. hogy ki akarok ugrani szerkesztőségi szobám ötödik emeleti ablakából, bár tudom, hogy ha megteszem, nem szép halottnak; palacsintatésztának sem leszek jó. Aki hetek óta szemmel tart, tudja, hogy az ön-< gyilkosság egyik legátkosabb nyavalyánk, esetleg kár is lenne értem, de egyéb érv híján úgy vág fejbe mondjuk egy széklábbal, hogy megboldogulok még a végzetes nekirugaszkodás előtt. Na, köb szőnöm szépen, alaposan „meggyőzött”. Most valami ilyesmi folyik esetenként a közügyekben indított, vagy; spontán induló vitákban. Elismerem egyébként aí fenti játék képtelenségét, bár az a valóságtól való olyan elrugaszkodásra vall, mely alkalmatlanná tudja tenni a harcra a leghívebb harcosokat is, akár a dohányzás ártalmairól, akár az alkoholizmus, vagy egyébről van szó. Agresszióval nem lehef! szenvedélybetegségeket gyógyítani. És nem feltétlenül beteg ember, aki elszív naponta 5—10—15 cigarettát, alkalmasint fölhajt egy-egy pohár sört vagy bort Én például most rágyújtok és bármi tiszteletlenül is hangzik, fütyülök minden olyan tartalmú levélre, mely ezek után arra szólít fel, hogy vonuljak ki a homo sapiensek táborából.™ Nem vonulok! S vállalom a! '„szófogadatlanság” követkézA Simontnrnya; Bőrgyár SAJÄT ÉPÍTÉSI RÉSZLEGÉHEZ SEGÉDMU NK ÁSOK AT FELVESZ 2500—2600 Ft keresettel. Jelentkezés a gyár munkaügyi osztályán. (16) február Ifi, Ha szabad közbeszólnom
