Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-16 / 40. szám
Mözsi Szabó István kapta az első szekszárdi műtermes lakást Tolna megyéből indult el pályája, e amikor elkerült a azűkebb pátriából, úgy érezte, mintha hűtlen lett volna a Szülőföldhöz. Pedig a fóti gyermekvárosban mindent megkapott, ami művészi fejlődéséhez és pedagógiai céljai eléréséhez szükséges —, magunk is meggyőződhettünk erről, amikor a múlt nyáron meglátogattuk — mégis, a tolnai táj művészi indulásának színhelye, Sokkal jobban vonzotta, mint hitte, amikor új otthont és új munkahelyet választott. Megható ragaszkodással vallotta magát tolnainak, neve elé is így került a megkülönböztető „mözsi” jelző, amit csak erősített benne, hogy a szőkébb haza sem felejtette el, meghívták kiállításokra, s megkapta a megyei tanács ösztöndíját is, majd amikor szóba került az első szekszárdi műtermes lakás odaítélésének kérdése, mindenki rá gondolt, amit a minisztérium is jóváhagyott. Mözsi Szabó Isván tehát visz- szakerül a megyébe, s amikor a közelmúltban Szekszárdon Járt, hogy megtekintse új otthonát, arról beszélgettünk, hogy mit vár Tolnától, s milyen tervekkel érkezik haza. — Szivemben soha nem szakadtam el innen, S ha azt mondom, hogy visszajövök, ez csak fele az igazságnak, mert inkább hazajövök, arra a tájra, ahol megtanultam látni, dolgozni, s ahol úgy érzőm, még sok feladat vár rám. — Beszéljünk előbb a lakásról, hisz ilyen még nem volt Szekszárdon. Megfelel-e egy festő igényeinek? — Feltétlenül. A műtermi részt úgy alakították ki, hogy semmi kívánnivalót nem hagy. Tágas, világos, egyszóval pontosan olyan, amilyennek egy műteremnek lennie kell. Reméljük, az épitők éppen olyan jól dolgoztak, mint a tervezők, B nemcsak munkahely lesz, hanem igazi otthon is. — És a munkád? Milyen terveid vannak a megyében? — Kezdjük azzal, hogy hivatalos elfoglaltságom is lelsz, aminek nagyon örülök. A megye amatőnmozgalmának leszek a segítője, s ezt mindenképp fontosnak tartom, hisz az amatőrökre, a jó értelemben vett műkedvelőkre nagy szükség van, mindenféle értelemben. Azt hiszem, nemcsak itt, mindenütt felvetődik azokban foglalkoztatásuk, fejlődésük, S ennek segítése, helyes mederbe való terelése, közös ügy, hisz nem mindegy, hogy elégedett, kedvtelésükét hivatással űző emberek élhek-e közöttünk, vagy olyanok, akik azt hiszik, hogy valamiből kimaradtak, nem törődnek velük. — S természetesen aki anynyi ideig volt pedagógus, mint én, nem tud lemondani erről Bem. Szeretnék taftítahi, szeretném átadni azt a tudást, tapasztalatot, amit pályámon szereztem. Remélem, erre is mód lesz. S aztán itt van a szövés. Az elmúlt években nagyon sok textilmunkát csináltam, s úgy gondolom, a népi Szövés terén még Sokat lehet tenni. Ez is egy feladat S természetesen festeni szeretnék, minél többet festeni, hogy viszonozzam azt a szeretetet, amit olyan nagy örömmel érzek, 8 amiben — így gondolom — előleget kell látnotn arra, amit legjobb tudásom és lelkiismeretem szerint végezni akarok. — Szívből kívánjuk, hogy a haaaiérő mözisi Szabó István valóban otthon érezze magát Szekszárdon, s gazdag munkássága közös öiiörhün'kre szolgáljon. t Cs. L. „Lotte Weimatban” Az NDK filmvóHa'lota, a DEFA megfilmesíti Lilli Palmerrei Thomas Mann 1939-ben megjelent „Lotte Wei marba n" című művét. A forgatókönyvet Egon Günther Készítette, aki egyben a darab rendezője is. Charlotte Buffot, a későbbi Kestner udvari tanácsomét, akiről Goethe Wer- ther Lottejéhek alakját mintázta, LINi Palmer, míg Goethét Martin Hellberg személyesíti meg. Az új filmet Thomas Mann 100. születésnapja tiszteletéire, 1975 nyarán mutatják be először. „Charlotte Buff rendkívüli a$z- szony"—' mondta ' Lilli ’ Palmer! Arra a kérdésre, miért éppen ezt a szerepet vállalta, elmondta, hogy mór fiatalon szenvedélyes ' Goethe-rajongó volt. —- Nagyon szeretem Weither romantikus, szomorú alakját Thomas Mann könyve pedig egyike legkedvesebb regényeimnek. Többször eíIJjabb középkori felirat Az északkelet-bulgáriai Preszlav környékén —t ahol Simon király korában az ország fővárosa volt — a nyolcadik kolostorásatás közben a régészek egy mészkőtömbön óbolgár cirillbetűkkel vésett kétsoros feliratra bukkantak. Ez a 10. században még újdonságnak számító keresztény vallásra vonatkozik. A leletet a korábban itt feltárt óbolgár feli rátákkal hozzák összefüggésbe. Könyvritkaságok A frunzei kirgiz köztársaság? könyvtár - könyvritkaság-gyűjteménye újabb egyedülálló darabbal, az 1885-ben kiadót* „A íerganai uralkodók törté- neté”-vel, vagy más néven « „Tarihi Sohrom”-val gyarapodott A könyvtár tulajdonában 7000 kötet ikönyv, illetve kéziratritkaság található, köztük olyanok, mint például Przse- valszkij munkái vagy az 1581- es kiadású „Osztrogi Biblia”. — Lilli Palmerrei olvastam és mindig újra és újra megragadott ennek az asszonynak az alakja, akinek egész életéi beragyogta a Goethével való fiatalkori kapcsolata, érthető tehát, hogy öregen még egyszer látni akarja a nagy költőt, s így találkoznak ők ketten 44 év után újra. Thomas Moon csodálok» ötlettel regényben örökítette meg ezt az epizódot, szerintem ezt a találkozást nem is lehetne másként elképzelni. Én az ebédről és kettejük utolsó beszélgetéséről készült fejezetet szeretem legjobban, amely szinte csábít az eljátszásra." — És mi lesz a következő szerepe? — Lotte Weimarban akár az utolsó is lehetne. Günther forgatókönyve életem talán legjobb, legszebb forgatókönyve. Ez a film életem csúcspontját, pályán» befejezését is jelentheti — mondotta a világhírű művésznő. Foto: Gottvald Károly Kóbor kutya, Ő se igen válogathat; megeszi, ha hincs más, a békát is. Figyelt, de nem hallottá, hogy kuruttyolfiának a békák. Pedig kell, hogy legyen a patakban béka. Legalábbis Magyarországon az ilyen patak tele van békával. Hideg lehet még nekik a víz, azért nem kuruty- tyolnak. Vagy a frontot érzik ók is, mint minden állat; meghallották az ágyúzást, s attól né- multak el. „Tényleg... van a békának füle?” Mindegy, hallani kell a békának is valahogy. Akkor minek kuruttyoln a az egyik, ha nem hallhatja a másik. El ne felejtődjék; megnézni majd otthon a pataknál legközelebb, milyen a béka füle. Érezte a szomjúságot, pedig lötyögött a hasában a víz. Jó volna bizony az a borosüveg, itt a fronton még a sötétben Sem akármikor mászkálhat el víz után. Eszébe jutott erről, hog y van neki üvegje az 61dalzsákban. A kis lapos pálinkásflaska. Egy hajtásra kiinná, az igaz, de több a semminél. Nehezen fért hozzá, majd fenékig ki kellett pakolnia az oldalzsákot. Azután jó szorosan, ahogy volt, vissza. Körültapogatózva a lucskos földön, nehogy itt felejtődjék valami. Megtöltötte a kis flaskát. Ivott belőle — jobban esett így, az üvegből, mint szúrcsölve, hason —, s teletöltötte megint. Nehezen csillapodott szomjúságérzete. Lehúzódott egy fűzbokor tövéhez, s magára kanyarí- totta a takarót. — Gyeride, kiskutyám... Nem jött a kutya. Lehet, nein végzett még a zsákmányával. Mégis jó, hogy itt vaft vele ez a csavargó kutya. Rögtön, már messziről megérezné a farkast, — 109 — vagy akármit. Ámbár, ha volt is errefelé farkas, — mert idegen országban szokott a patakparton lenni —, az régen megpucolt a katonák miatt. A puskás embereket messzire elkerüli a Vad; annak is megvan a magához való esze. Méregette a patakot. Bizony, közelről, sokkal szélesebb volt, mint amilyennek messziről látszott. Lehetséges, a medre nem olyan széles, de már a parti fűben bokáig érő a víz. Meghíznak tavasszal a patakok. Akárhogy nekiszaladna, nem bifná átugofni. Mondjuk levetné a bakancsot, s mezítláb szaladna neki. És a kutya sem tudná átugorni. Ez az. Ahhoz meg le kellene vetkőznie, hogy átgázoljon. De piszok hideg a víz, még aztán tüdőgyulladást kap. A közepe is, kit tudja, milyen mély. Ez az, ha hajnalban indulna útnak, akkor is csak át kell valahogy kecmeregnie a túlsó partra. Erősen gondolkozott, hogyan juthatna át. Mert valamiképp át kell jutnia, istenuntáig nem kus- nyadhat itt. S arra hiába is várakoznék, hogy a víz majd csak leapad. Nyárra leapad, persze. Akkor, lehetséges, száraz lábbal is átmehetne rajta; itt sem igen másformák a patakok, mint Magyar- országon. De hol van még a nyár! Ha elindulna a part mentén — nem arra, amerre a katoilák vannak, hahem az ellenkező irányba —, hídnak valahol előbb-utóbb lenni kell. Bár ahol híd van, ott már út is van, meg katonák is vannak... Csónakot se igen találna sehol, nem olyan nagy patak ez. Eszébe jutott a kukoricaszár. Ha összekötözne vagy négy-öt kévét — a derekán a kötél, lám, ebben is szc-;- ••"sét hoz! — elérhetné a túlsó partot. A kutyával együtt. Legfeljebb a bakancsa merülne be. De azt lehúzná előtte, és jól feltűmé a nadrágszárat. Kellene egy bot is, jó erős karó, lökdösni a tutajt. Elsodorhatja különben a víz. Ez már semmiből sem áll. Bicska van, ág is Van elég a fákon, lehet válogatni. Olyan élénken elképzelte, hogy a túlsó parti- — Í10 — áttutajozik a kukoricaszáron, meg is nyugodott. Mintha máris odaát volna. Az biztos, hogy még a sötétben le kell hordania a kukoricaszárat; nem hureolászhatja világoson. És — úgy van — vágni kell egy jó erős botot is. Telik az éjszakából. 25. —■ Kitolok veled, te patak — mondta a pataknak. Akárhogy is akadékoskodsz, látod ón kitolok veled. — Veleeeem?... Velem aztán nem! — Lányhangon válaszolt a patak, olyan lány hangján aki nagyon foghegyről veti a szót. — Te is mész az utadra, mi közöm hozzá, én is járom a magam útját, mi közöd hozzá? Semmi közünk egymáshoz. — Épp ez az, miattad nem mehetek az utam- ra! Elállód az utamat, épp ez az! — Miért kell neked ép pen erre csámborogni?... Nem elég kerek a világ? — Ha egyszer erre van dolgom... Neked, neked, éppen, hogy neked miért kell erre csámborogni? — És miért nem jó neked a kövesút, mint másnak?... Azért vannak az utak, meg a hidak, hogy ki-ki járja a maga útját. Az emberek is, meg én is. •— Te a fronton is keresztülmész? — Keresztül hát. Nagyon érdekel engem a froht! _—, És az országhatárokon is? Akármikor? — Jó vicc! Mit számít nekem az országhatár! — De a hegyeken nem mész keresztül. Én meg a hegyeken is keresztül tudok menni. Meg a határokon is, meg a frontokon is! — De felvág valaki! Szeretem, ha egy fiú eny- rtyíre felvágós. Ila olyan legény vagy, a tengerbe gyere utánam! — A közepébe? .— A közepébe háti... S a fenekére gyere utánam... Ha olyan legény vagy.------És honnan tudsz magyarul? Német patak l étedre... — .Néróét vagy se. tudok, és kész. Nekem tanulni se kell. Csak tudok, ■ (Folytatjuk) — Hl — \
