Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-16 / 40. szám

Alkotó légkörben élünk ~

SORSFORDULÓKRA emlékezni, generációs kötelesség. A sorsfordulók a legtöbbször nem kötődnek csupán csak egyetlen naphoz. Évek füzére hordozza magában a világégés lángjának visszfényét; semmiből teremteni akarás jó keserveit, vagy — közelebb kerülve korunkhoz — már a tetők világító- ablakán megcsillanó holnap-fényeket.

Ha azt mondjuk: negyvenes évek, a háborúra gondolunk. Csaták sorsdöntő heteire, napjaira. Ha felnőttek vagyunk, ‘ ha már , nem a húszas éveinket tapossuk, akkor feltétlenül ezek a képsorok vonulnak el előttünk. Hiszen a mai, érettebb generációnak még élményközeli mindaz, ami ' a negyvenes években történt, nálunk is, a világban is, aki azonban akkortájt, vagy még később , született, annak ezek a kifejezések, eseményidézések már inkább a tanulni való dátumok egymásutánját jelentik.

S ami itt lényeges: kinek- kinek a saját sorsa is benne van abban, hogyan, miként emlékezik vissza életének erre a szakaszára.

A VISSZAEMLÉKEZÉSEKNÉL kevéssé tűnik elő: vajon az egyén, a múlt kockáit egymás mellé rakosgató, mennyit, milyen részt vállalt magára lepergett évtizedeinkből? Jóságaikból, hasznukból. És persze a bajokból is. Ugyanakkor viszont országos sorsunk és közös sorsunk — s mi ennek a sorsközösségnek ma is a legjobb erejét érzékelhetjük —, hogy a múló évtizedek egyaránt a békét, az előbbrelépést, az élet konszolidáltságát hozták nekünk. Mindnyájunknak.

HARMINC ÉV immár az emlékezni valónk. Amiben most élünk: a hetvenes évek. Ha egyetlen mondatban .kellene jellemezni ezt a kort,' megakadnának a rutinos, az -összefüggéseket könnyen •" : elemző történészek is. Mégis: találunk olyan jellemző momentumokat, olyan, mindenkit kivétel nélkül és közelről is érintő folyamatokat, amelyek a korszak sajátos karakterét segítenek megjeleníteni. Az egyik ilyen fontos, közös vonása napjainknak, a hetvenes évek közepének hazánkban: olyan nyugodt, alkotó légkör uralkodik az országban, amely- nem egyetlen 'nap szülötte —! hanem korszakos eredményünk.

Az országot járó ember, a jelenségeket értőn elemző, az emberi megnyilatkozásokat gonddal figyelő, ezernyi példát láthat maga körül mindennek az igazolására. Olyasmit, például, hogy egy tervezőmérnök, aki papírra Vetette egy kétezer fős lakótelep körvonalait, elmegy utána a helyszínre, kijár az építkezésekre, menet közben is változtat, módosít az elképzelésein, jobbítja a munkáját. Aztán nagyon meglepődik és kicsit tiltakozik is, amikor az adott város tanácstagjai úgy döntenek: legyen az ó neve is bevésve azon a táblán, amely a lakótelep megszületésének körülményeit megörökítette. Vagy, egy másik, ugyancsak nem egyedi példa. Élelmiszerüzletek szomszédságában lakók több megyében, sorozatosan szóvá

V- 4‘- « .

tették: miért is égetik el, szórják a szemétbe .azt a. rengeteg göngyölegfélét, dobozt, a lakosság szemeláttára, — amit pedig még egyszer használni lehetne. Ha összegyűjtenék, ha törődnének a sorsával. Az észrevételek ’ azért hangzottak el, mert sokan úgy érezték: kötelességük -„besegíteni” az ország közös gondjainak a megoldásába, Kötelességük tenni, alkotni — egy-egy hasznos, okos, takarékoskodó javaslatot megfogalmazni.

AZ „ALKOTÁS” SZÓ sohasem szűkíthető arra, hogy most valami nagy, valami monumentális, valami utólérhe- tetlen szülessék. Az, hogy nyugodt Szívvel megállapítjuk: a mi hazánkban alkotó, jó légkör uralkodik, s a- XI. párt- kongresszusnak lesz miről — fejlődésről, előrehaladásról is, gondjaink, elemzése mellett — tanácskoznia; mindez folyamatosságot, korszakosságot feltételez. Folyamatos, teremtő erőt a munkában. Ezzel párhuzamosan, lendületet, jóakarásokat, a részvállalás szándékát és készségét az egyénekben,

. foglalkozásra, korra, iskolázottságra való tekintet nélkül.

Azt a pezsgést, dinamizmust, teremtő lendületet, ame- « lyet észlelhetünk mindannyian és mindennap. Kezdve azon, ahogyan reggel a rádió hírt ad valami új, jó gyári ötletről, — egészen addig, hogy versenyvállalások, felajánlások, egyéni ambíciók is egyformán ösztönöznek a mind jobban, mind ötletesebben, mind alkotóbb lendülettel végzett munkára.

VÁRKONYI MARGIT

'• -none; óval

Tegnap délelőtt Szekszárdon, az 505-ös számú Ady Endre Szakmunkásképző Intézetben Kaszás Imre, az iskola igazgatója nyitotta meg az „Alkotó ifjúság” pályázati kiállítást. A szakmunkásképzés 25 éves jubileumára meghirdetett kiállításra az intézet tanulói 72 pályamunkát küldtek be. A beérkezett pályaművek minden szakmát képviselnek, amit az 505-ös számú szakmunkásképzőben oktatnak. Este az intézet 754 szakmunkástanulójának bállal egybekötött szalagavató ünnepségére került sor, a Babits Mihály megyei művelődési központ kistermében.

IsT-í 'i t»jan j ■ ■

A nép tulajdonában

II. Harc a nehéziparért A nehézipar kulcsüzemeinek államosítását követelő nyilatkozatnak több százezer budapesti dolgozó tömegtüntetése adott nyomatékot. Csakhamar a Kisgazdapárt demokratái, élükön Dobi Istvánnal, szintén nyilatkozatban hangoztatták, hogy egyetértenek a munkáspártokkal és a Nemzeti Parasztpárttal. Ilyformán a Kisgazdapárt reakciós szárnya elszigetelődött. vereséget szenvedett.

1

De a nehéziparért folyó harc ezzel még korántsem fejeződött be. A nagytőkének vissza kellett vonulnia, de miközben az MKP minden erejét a stabilizáció. a forint megteremtésének és megszilárdításának feladatai kötötték le, ismét lélegzethez jutott és ellentámadásba ment át. A támadás kerülő úton indult, a cél az államosítás hitelének lerontása volt. E végből sorozatos cikkekben az állami szénbányászatot igyekeztek hamis színben feltüntetni, majd a Kis Újság több vezércikkben a demokrácia államosítási politikáját rágalmazta. Ennek ellenére a kormány kiküldött a nehézipari üzemekhez vállalatvezetőket. November 21-én Vas Zoltán, az MKP megbízásából

1979. február 16.

•«

kijelenti, hogy „a nehézipari nagyüzemek állami kezelésbe vételét soron kívül meg kell oldani.” November 23-án a Minisztertanács rendeletét ad ki a Nehézipari Központ megalakításáról. ezzel a nehézipar a Weiss bárók kezéből az állam irányítása alá került.

Ezzel a nehéziparért folyó harcnak ismét új fejezete kezdődik. Ha eddig a nehézipar irányításának átvételéért, most az állami kezelésbe jutott üzemek termelésének emeléséért, a költségek leszorításáért folyik a küzdelem. A nehézségeket súlyosbítja, hogy á jobboldali szociáldemokraták szabotázsát is le kell küzdeni. Sok bajt okoz a deficit is, amely az 1947-es év egyes hónapjaiban egyenesen a stabilizációt veszélyezteti, ,

•• I .

Mindezeket a nehézségeket az MKP céltudatos gazdasági politikája és a mögéje felsorakozó, a termelés érdekeit szivükön viselő nehézipari dolgozók együttes munkája küzdi le. A magyar nehézipar termelésének, gazdálkodásának alakulása 17 hónappal az államosítás után, «6 bizonyítékká válik az államosítás ügye mellett. A NIK. egy héttel az MKP IMS. őszi kormányprogramjában kitűzött Idő előtt, felküzdi a deficitet és április utolsó hetében így fordul a kormányhoz: „1946 dece.n. berében szervezetlen, megfejelő vezetés nélkül álló. hónapról hónapra deficitet mutató, hanyatló vállalatokat vett át az állam. 65.000 fizikai dolgozó termelésének, értéke alig haladta meg a havi 67 millió forintot. 1948 márciusában ugyanazokat az árakat alapul véve 71000 fizikai munkással a termelés értéke elérte a 166 milliót, magasan túlszárnyalta a hároméves terv. előirányzatát. Termelésünk túlhaladta az 1938-as szintet, és saját szanálási munkatervünkben a vállalatok elé tűzött előirányzatot is..

A NIK vezétői a deficitmentességet bejelentő sajtóértekezleten .azt is elmondják, mi tette ezeket az eredményeket lehetővé: az államosítással járó előnyök. A politikai és gazdasági fejlődéssel, az államosítás kiterjesztésével, a dolgozók mind szélesebb rétegei látják, hogy az országot magúknak építik. A profitért való verseny helyébe, a gyárak közti együttműködés lépett: segítik egymást gyártási tapasztalatokkal, nyersanyaggal, megosztják a rendeléseket és mindegyik üzem a maga vonalán fokozottan rendezkedik be típusgyártásra. A legfontosabb azonban a dolgozók lelkesedése; növekvő munkakedve, munka verseny a.

A stabilizáció nemcsak a dolgozók életszínvonalát emelte fel: „stabilizálta” a tőkéseket i&. Fokozott élességgel vetődött fel a kérdés: Kinek építjük az

országot? A Magyar Kommunista Párt III. kongresszusa ezt felelte: „Nem a tőkéseknek, á népnek építjük az országot!"

A kongresszus után következő hónapokat elsősorban a nehézipar állami kezelésbe vétele vette igénybe. A bankok állami ellenőrzése még csak program maradt Antos István pénzügyi államtitkár, 1947 májusi nyilatkozata szerint „a bankokra vonatkozó ellenőrzési szabályok több. mint egy fél éve készen vannak, de nem valósultak meg”. Az időközben leleplezett összeesküvés megmutatta, hogy a harc végsőkig kiéleződött és az ellenség semmilyen eszköztől sem riad vissza. Döntő lépésre volt tehát szükség. 1947. május 9- én. a stabilizációt bejelentő gyűlés évfordulóján az MKP képviselője hangoztatta: „A tizedik hónapban lévő stabilizáció tapasztalatai azt mutatják, hogy n^m lehet-meggyorsítani, gazdasági életünk talpraállítá- sát, ha tűrjük a nagybankok harácSojlását.;.. A hároméves terv, a í dolgozók életszínvonalának komoly és gyors emelése parancsolóan megköveteli, hogy hitelgazdálkodásunkban is létrejöjjön végre az elengedhetetlen tervszerűség, amelynek. előfeltétele a Nemzeti Bank és a három nagybank államosítása.” A magyar nagytőke érezte. Ihogy ez a lépés végzetes csapást, mér. rá. .legfontosabb pozícióinak egyikétől fosztja! meg — és azonnal megindította a bankok államosítja ellen a politikai harcot. ! .

. KŐSZEGI FRIGYES Következik:

A reakció igazi arca

Pártértekezletek Budapesten és yidéken

Szombaton folytatódtak a kommunisták XI. kongresszust előkészítő tanácskozásai: ezen a napon megyei szintű városi pártértekezletet tartottak Győrben, Miskolcon, Debrecenben, Szegeden és Pécsen. Budapesten a II„ az V., a VI., a VIII., a X., a XIII., a XIV., a XIX., a XX. kerületben és a Csepel Vas- és Fémművekben tartottak pártértekezletet, s tanácskoztak a Mecseki Szénbányák kommunistái is.

A tanácskozásokon a küldöttek nagy felelősséggel elemezték a X. kongresszus óta végzett munkát. A beszámolók, a felszólalások és a határozati javaslatok egyértelműen i tükrözték, hogy a kommunisták, a vállalatok, üzemek, intézmények dolgozói becsületes, jó munkát végeztek; a társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális élet a X. kongresz- szus irányvonalának megfelelően fejlődött. Kifejezésre jutott a pártértekezleteken, hogy a párttagság egyetért pártunk politikájával, s á következő érvekben is kész legjobb tudása szerint munkálkodni poll-* tikai céljaink következetes végrehajtásán.

! A pártértekezletek résztvevői aláhúzták: egyetértenek a XL kongresszus irányelveivel; támogatják az irányelvekben meghatározott bel- és külpolitikai, gazdaságpolitikai, szociális és kulturális célokat, fel« 1 adatokat.

Kiállítás a szakmunkásképzés jubileumán