Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-16 / 40. szám

Ezt hozta a hét a külpolitikában Wilson brit miniszterelnök a Szovjetunióban Harold Wilson Nagy-Britannia miniszterelnöke és James ' Callaghan külügyminiszter Moszkvában a Kreml falánál megkoszorúzta az Ismeretlen katona sírját. Így látta a hetet hírmagya­rázónk, Pálfy József: A szovjet—angol tárgyalások ígérkeztek jóelőre a hét leg­fontosabb nemzetközi esemé­nyének, így is lett. önmagáért beszélt már az a tény is, hogy hatéves — mondjuk így — kényszerszünet után folytató­dik a párbeszéd csúcsszinten Moszkva és London között. A Szovjetunió és Nagy-Britannia viszonyának fagyossá derme­déséért a konzervatív kor­mány volt a felelős: Heath, Home és a többiek tudatosan távolodtak el a nemzetközi enyhülés vonalától,, a.Szovjet­unióval való gazdasági együtt­működés és politikai normali­zálódás vonalától. Várakozással tekintett a vi­lág a moszkvai tárgyalások elé azért is, mert számítani lehe­tett arra, hogy a szovjet tár­gyalóküldöttség élén Leonyid Brezsnyev, ismét hozzálát a legmagasabb szintű diplomácia alkalmazásához. Az angol kormány vezetőjé­vel való eszmecsere jelentő­ségét pedig megadta néhány más tényező is: kezdve Nagy- Britannia ciprusi , érdekeltsé­gén egészen odáig, hogy lon­doni hozzájárulás is szüksé­ges az európai biztonsági és együttműködési értekezlet mi­előbb eredményes befejezésé­hez. Wilson számára a kétol­dalú, szovjet—angol gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fellendítése szempontjából ugyancsak fontosnak mutatko­zott a moszkvai utazás. Még nincs vége, így tehát nem is értékelhetjük teljes egészében, de az bizonyos, hogy a szovjet—angol tárgya­lás elmozdíthatta a holtpontról a két nagyhatalom együttmű­ködésének ügyét. A hét elején kezdődött az amerikai külügyminiszter újabb közel-keleti körútja, amelyet Washingtonban úgy harangoztak be, hogy döntő fordulatot hozhat. Kissinger környezetében azt mondták: 50 százalékig már biztosított a külügyminiszter tárgyalásainak sikere. Olvastam erről egy szellemes francia megjegy­zést: „Kissinger korsójáról nem tudni, hogy félig üres-e, vagy félig tele van...” Nos, az ame­rikai „csodadiplomata” a je­lek szerint nem nagyon változ­tatott a „korsójában” lévő ará­nyokon. Egyelőre csak annyi bizonyos, hogy márciusban új­ra vissza akar térni a közel- keleti fővárosokba, s folytatni kívánja tárgyalásait. A Közel-Kelettel bizonyos fokig összefüggésben van mindaz, ami Cipruson és Cip­rus körül történt. A ciprusi török közösség vezetője, Denktas kikiáltotta a török föderatív államot,, mint a Cip­rusi Köztársaság részét... Az egyoldalú lépés szinte puccs- jellegű, nem is fogadja el sem Makariosz érsek, sem a görög kormány. ....... Washingtonban képmutató módon hivatalosan „sajnálko­zásukat” fejezték ki, London­ban „helytelenítik” a dolgot, Luns, a NATO-főtitkár „aggo­dalmáról” beszélt. Pedig — éppen hét hónapja — az at­lanti boszorkánykonyhában főzték ki a Ciprus elleni ak­ciók tervét. A cél az volt, hogy megakadályozzák a Ma- kariosz-féle független politika folytatásét, akár a szigetor­szág kettéosztása árán is. Bi­zonyára számításba vették a terv kockázatos voltát: Athén és Ankara szembekerülését, a NATO déli szárnyán a pilla­natnyi zűrzavart, de aligha gondolták, hogy a görög—tö­rök ellentét ilyen hevessé vá­lik. A ciprusi török lépésnek nyilván az is a célja, ho5y rá­ijesszen az amerikai kong­resszusra : a honatyák — szem­behelyezkedve Forddal és Kis- singerrel — megvonták a katonai segítséget Törökor­szágtól. Most aztán az ankarai kormány azzal fenyegetőzhet, hogy felülvizsgálja az Egye­sült Államokkal való katonai szerződést, amelynek révén a Pentagon a Szovjetunió köze­lében, meg a szíriai—török ha­tár mentén katonai támasz­pontokkal rendelkezik. Ugyanakkor azonban Athén azért neheztel Kissingerre „Ciprus hóhérjára” ahogyan Papandreu, a görög ellenzék egyik vezére elnevezte...), mert legalábbis 50 százalékig a törökök kezére játszik. £s a görög kormány ugyancsak az­zal szeretne az amerikaiakra nyomást gyakorolni, hogy az USA görögországi katonai tá­maszpontjainak további fenn­tartását kérdésessé teszi. Tud­juk, hogy Pireusz kikötője a Földközi-tengeri 6. flotta atommeghajtású tengeralattjá­róinak fő bázisa. Makariosz érsek és a görög kormány az egyoldalú török lépés ügyét az ENSZ Biztonsá­gi Tanácsa elé kívánja ter­jeszteni. Álláspontjuk az, hogy csakis az ENSZ részvételével lehet biztosítani Ciprus sorsá­nak igazságos rendezését. A hét eseményei között sok volt az angol vonatkozású. így az is figyelmet érdemel, hogy vezért választott a konzervatív párt, helyesebben női vezért! Thatcher asszony, a tory jobboldal egyik jellegzetes képviselője került Heath he­lyére, az úgynevezett árnyék­kormány élére. (A sajátos an­gol kifejezés, tudjuk, azt je­lenti, hogy ha holnap a mun­káspárti kormány megbukna, a konzervatívok már készen- álló kabinettel vállalnák az őrségváltást. Az árnyékkor­mány ilyen szénreményű feje lett most Thatcher asszony...) Afrika két országa is halla­tott magáról véres válsághí­rekkel: Etiópia új vezetői, akik pedig országukat a nem kapi­talista úton akarnák elindíta­ni, s akik több anttimperialis- ta intézkedést tettek, szembe­kerültek az eritreal lázadók­kal. Aszmara környékén egy­re több a fegyveres összecsa­pás. A Vörös-tenger partján lévő tartomány lázadó szerve­zeteit a nyugati polgári sajtó feltűnő rokonszenvvel kezeli, most már hazafiaknak titulál­ja őket... Madagaszkár szigetén, a Malgas Köztársaságban meg­gyilkolták a csak néhány nap­ja hatalomra került új köz- társasági elnököt. A tettesek egy olyan csoportból kerültek ki, amelynek katonatiszt és rendőrtiszt tagjai láthatóan a korábbi újgyarmatosító politi­kát, akarták volna újra szol­gálni. Madagaszkár valaha francia gyarmat volt, önálló államként is a franciák fél­gyarmata maradt. Madagasz­kár jelentőségét ma elsősorban a földrajzi, stratégiai helyzete adja meg: az Indiai-óceán déli részén lehetőséget ad az Afri­ka körüli hajóforgalom ellen­őrzésére. Bizonyos, hogy a Malgas Köztársaságról sokat hallunk még. Wilson brit miniszterelnök és Callaghan külügyminiszter szombaton délután Leningrád- ba utazott. Ezt megelőzően Wilson az osztankinói televí­ziós központba látogatqtt, ahol videofelvételre rögzítik a csúcstalálkozó befejezésekor elhangzó televíziós beszédet. A program szerint délelőtt sor kerül egy újabb külügyminisz­teri eszmecserére is. Leningrádban a brit vendé­gek előreláthatólag az Er-mi- tázs-múzeum kincseit, a Szmol- nij-palotát, az Aurora cirkálót és a város más nevezetességeit tekintik meg. A leningrádi kirándulással a csúcstalálkozó, amelyen szovjet részről Leo­nyid Brezsnyev mellett Koszi- gin miniszterelnök és Gromiko külügyminiszter vesz részt, nem ér véget. Hétfőn Wilson és Callaghan visszatér Moszkvába a záró­Az Egyesült Államok nagy- követsége felajánlotta a Lón Nol-rezsim fővárosában akkre­ditált külföldi diplomáciai képviseletek tagjainak, hogy amerikai polgári repülőgépe­ken kész őket elszállítani Phnom Penh-ből — közöltek szombaton illetékes forrásból. Az amerikai nagykövetség már valamennyi alkalmazott­ját elköltöztette Phnom Penh- ből és felszólította az ott élő amerikai állampolgárokat is, hogy biztonságuk érdekében sürgősen hagyják el a várost. okmányok aláírása végett. Mint a pénteki szóvivői nyilat­kozatokból kitűnik, a látogatás eredményeként a záróközle­ményen kívül legalább két nagy fontosságú államközi do­kumentum aláírása várható. Az egyik a két ország közötti politikai konzultációk rendsze­rezését irányozza elő, a másik a gazdasági és tudományos- műszaki együttműködés prog­ramját rögzíti. Szombaton délben elutazá­sa előtt Wilson a brit nagy- követségen fogadást adott ven­déglátói tiszteletére. Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter szombaton meg­beszélést folytatott Callaghan brit külügyminiszterrel. A külügyminiszterek a most folyó szovjet—angol csúcs­szintű tárgyalásokkal kapcso­latos egész sor kérdést vitat­tak meg hatékony és konst­ruktív légkörben. A kambodzsai népi felszaba­dító fegyveres erők által kö­rülzárt Phnom Penh lőszer­éi élelmiszer-utánpótlásának biztosítására szombattól a ko­rábbinak kétszeresére növel­ték a thaiföldi Utapao és Phnom Penh között működő amerikai légihidat. Naponként több mint 300 tonna lőszert és élelmiszert fognak szállítani Phnom Penh-be. A khmer hazafiak 11 raké­tája csapódott be szombaton a Phnom Penh-i Poéhentong re­pülőtér katonai célpontjaiba. Az amerikai nagykövetség alkalmazottai elhagyták Phnom Penh-t Kissinger Husszeinnel tárgyalt Kissinger amerikai külügyminiszter Jordániái látogatása so­rán Husszein királlyal a közel-keleti helyzetről tárgyalt. (TELETOTO—AP—MH—KS) Véget ért a Békevilágtanács munkacsoportjának budapesti tanácskozása Soares beszéde A Portugál Szocialista Párt péntek esti gyűlésén, amelyen csaknem húszezer ember vett részt, Mario Soares, a párt főtitkára mondott beszédet. Soares elmondta, hogy az a mód, ahogyan a köztársasági elnök hétfői beszédében a fegyveres erők programját ér­telmezte, teljes mértékben megfelel pártja értelmezésé­nek. „Az államfő értelmezése... a nép és a fegyveres erők kö_ zötti egységet domborítja ki és jelzi, hogy a portugál for­radalom soha nem veszélyez­teti az alapvető szabadság- jogokat és a demokráciát” — mondotta Soares. A főtitkár késznek mutatko. zott arra, hogy megszilárdítsa a szocialista párt kapcsolatait a kormánykoalíció más párt. jaival és a fegyveres erők mozgalmával. Soares kijelen­tette, hogy híve a fegyveres erők mozgalma intézményes!- téséxMric« (Folytatás a 1. oldalról) Előreláthatóan márciusban kerül sor a Béke-világtanács vezetőinek, illetőleg delegációi­nak találkozására Kurt Wald­heim ENSZ-főtitkárral, s az Afrikai Egységszervezet és az UNCTAD főtitkárával. A most lezajlott tanácsko­zásról szólva Romesh Chand­ra kifejtette, hogy a fejlődé­si világkonferencia összehívá­sáról többek között 30 ország kormányfőivel folytattak meg­beszéléseket, és ő maga sze­mélyesen ismertette az ENSZ- közgyűlés IV. bizottságában a konferencia témáját és szük­ségességét. A munkaértekezlet 1978-ra javasolja a konferen­cia összehívását. A fejlődési világkonferencián megvitatás­ra javasolt kérdések közül ki­emelte az enyhülés, a béke és a leszerelés, valamint a fejlő­dés közötti összefüggések elemzését, a fejlődő országok­kal szembeni imperialista ki­hívás elleni egységfront létre­hozását, a fejlődő és a szocia­lista országok egységének erő­sítését. L. Horace Perera, az ENSZ- társaságok világszövetségének elnöke, aki az ülésen a nem kormányközi nemzetközi szer­vezetek fejlesztési bizottságá­nak elnökeként vett részt, a BVT főtitkárának tájékoztatá­sához hozzáfűzte: nagyon so­kat vár a tervezett világkon­ferenciától. A konferencia leg­fontosabb gondolatai magyar javaslatra az ENSZ-társaságok világszövetsége szeptemberi közgyűlésének napirendjén Is helyet kapnak.

Next

/
Thumbnails
Contents