Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-15 / 39. szám
Építkezések Szekszárd központjában Gomba módra nő ki az a lakótelep, amelyet a megyeszékhely központjától délre, az Arany János, Wesselényi, Mikes és Csokonai utca határolta területen építenek. Milyen lakóházakat adnak itt át a jövőben? •Kérdésünkre Sztórcsevity Ervintől, a városi tanács műszaki osztályának vezetőjétől kaptunk választ. Elmondta, hogy az új lakótelepen kizárólag blokkos, panelos és outinordas eljárással építkeznék. A városrész fejlesztésére vonatkozó tervek már 1973-ban készen álltak. Az elmúlt esztendőiben 90 OTP- értékesítésű lakást adtak itt át, s kezdték meg 75 OTP-öröklakás építését. Ez utóbbiakat rövid idő múlva birtokba vehetik a tulajdonosok. Lapunkban is foglalkoztunk. már az öregek-fiatalok garzonházával, amely a Mikes utcában épül. Az épület átvételét végziik a szakemberek, s a tervek szerint a lakók egy hónap múlva beköltözhetnek. A Mikes utcában az év folyamán kezdik meg egy 60 lakásos ötszintes állami bérlakás építését Az Arany János utca mentén Outinord-eljáróssa! 100 lakásos házat építenek, a kivitelezést az év közepén kezdi meg a TOTÉV. Ugyancsak az új lakótelepen készül a Szekszárdi Szabó Szövetkezet és a Kövendi Sándor Tolna megyei Crpészipari Szövetkezet szolgáltatáháza. Mindkét épületet még az idén átadják rendeltetésének. A lakótelep ellátásának biztosítására 150 kisgyermek befogadására alkalmas óvoda és 80 személyes bölcsőde megépítését is tervezik. Az Arany János utcában jó ütemben halad a 2500 adagos konyha építése. Baromfínag) üzem Szakoson Meleg helyen töltik a várakozási időt. Mennyi lesz az utazólétszám? A szakcsi termelőszövetkezetben az állattenyésztés egyik fő ága a baromfitenyésztés és stabil pénzforrás is. Nem emeltek nagy költségen külön épületeket, alkalmasnak tartották az istállók padlásait, s az „örökölt” régi uradalmi épületeket. A tenyésztés alapját biztosító tojó- és kakasállományt például sertésfiaz- tatóvá átalakított régi cselédház padlásán tartják, a húsbaromfit a szakosított tehenészeti telep egyik istállójának padlásán. Ahonnan időközben elszállítottak tizenkét és fél ezer csirkét a kecskeméti feldolgozóba, egy kiló harminc dekás átlagsúlyban. A szövetkezet a baromfi- ágazatban csaknem teljesen önellátó. Azért csaknem, mert a Hurmiahibrid társulás tagjaként évente tizenhétezer szülőpárt a társulás ócsai törzstelepéről vásárolnak. Napos korban egy-egy tojó, és kakas ára hatvan forint. A törzsállomány annyi tojást termel, hogy évente másfél millió csirkét keltetnek a szövetkezet dombóvári keltetőjében. A szakcsiak ennek csak egy részét nevelik fel, viszont ellátják a kurdi, a du- naszentgyörgyi. és más termelőszövetkezeteket. A naposcsibét saját, speciális gépkocsijukon szállítják a partnerekhez. A Hybro húshibrid fajtájából az Uj Élet évente 25 vagon csirkehúst értékesít, amely héthetes korban eléri az 1,30 kilós súlyt. A keltetőben már teljes a nagyüzemen. A tízezres keltetőgépekből sereglenek az apró, pihés kis jószágok. Érdekes látvány, ahogyan száz meg száz csibe kászolódik ki egymás mellett a tojásból. A tojáshéjromok közül Ga- rai Jánosné és Pallós Éva segíti ki a vékony hangú csipogókat, hogy Apáti Károlyné és Bihácsi Jánosné nyomban szállítóládákba számolja őket. Százkettő-százkettő jut egy- egy rekeszbe. Kettő mindig a ráadás. — Holnap reggel útnak indulnak Dunaszentgyörgyre — mondja Bera Éva, aki a 35 fokos melegen tartott tárolóban polcra rakja, majd lefedi a csibékkel rakott ládákat. Most még könnyen lehet egyszerre emelgetni a több száz csibét. B. L — G. K. A nép tulajdonában I. Első a szénvagyon Látszólagos ellentmondás, hogy a népi demokrácia útjára lépő Magyarország gazdasági fejlődése a felszabadulás után szinte tisztán tőkés keretek között indult meg. „Honfoglalás” című cikkében erről a Következőket írja a Szabad Nép: „Magyarország számára 1945-öen, az újrakezdés pillanatában csak a polgári termelési rendszer volt az egyetlen járható út... A nép első igénye nem a „rendszer” volt, hanem az, hogy élni akar, s ehhez bányászatra, közlekedésre, működő iparra volt szüksége. A kérdés tehát így állott előttünk: mondjunk-e le a termés ugrásszerű emeléséről, sőt az újjáépítésről, csak azért, mert ezzel a profit is ugrásszerűen nő és nagyrészt a magántőkét építjük újjá?... A Magyar Kommunista Pártnak teljes erővel a termelés, az újjáépítés oldalára kellett állnia. . Az idézett cikkrészletből kiderül, hogy a gazdasági feladat is valójában politikai volt: politikai harc kérdése volt, mennyire sikerül az újjáépülő ország gazdasági életét a nagytőke kezéből a nép tulajdonába átadni. Ezért a gazdasági célokért vívott csaták trrnden'esetben politikai küzdelmekkel fonódtak össze, amelyeknek gyakran csak a reakció egy-egy harcba dobott szárnyának teljes megsemmisítése vetett Véget. Már a Függetlenségi Front első szegedi programjában szereoelt a követelés, hogy a „föld méhének kincseit” a nép tulajdonába kell venni. Nem véletlen, hogy csak eny- nyi szerepelt a kezdeti' programban az államosításokból. Abban az időszakban, amikor a nemzeti erőknek a fasizmus elleni teljes összefogása volt napirenden, amikor még a nagytőke egyes német és fasisztaellenes csoportjaival, sőt a nagybirtokos osztály bizonyos képviselőivel is együtt kellett haladnunk, minden szélesebb körű államosítási javaslat felvetése egyenesed zavartkeltőleg hatott volna. Az 1945-ös választások előtt a Magyar Kommunista Párt ezt, az addig megvalósulatlan követelést ismét napirendre tűzte, majd programja nyomán az egész Függetlenségi Front is felvetette a bányák köztulajdonba vételének kérdését: „Államosítani a föld méhének kincseit, valamint az erőműtelepeket, hogy biztosítsuk iparunk számára a legfontosabb anyagokat és ezeknek leggazdaságosabb felhasználását a nemzet javára.. Elsősorban természetesen a szénről volt szó, egész iparunk nekilendülésének fő akadálya a szénhiány volt. A reakció, amely akkor még teljes nyíltsággal nem mert színre lépni, tudta, hogy a széntermelés az a gazdasági kulcspozíció, ahonnan aránylag veszélytelenül szabotálhatja az újjáépítést. A termelés, amelyet az éhezve és rongyosan dolgozó bányászok szeptemberig mégis napi 1700 vagonra emeltek, esni kezdett és novemberben napi 1300 va- gonos átlaggal a mélypontra zuhant. Ráadásul a kitermelt szén nagy része az üzérek, spekulánsok martaléka lett. „A mai súlyos helyzetben — jelentette ki a Kommunista Párt — csakis az államosítás segíthet.” Ez annyira nyilvánvaló volt, és a tömegek, elsősorban a Magyar Kommunista Párt mögött felzárkózó bányamunkásság annyira az államosítás mellett állt, hogy a reakció nem is merte nyíltan felvenni a harcot és a nemzetgyűlés december 6-án egyhangú határozattal elfogadta az MKP- nak a bányák államosításáról benyújtott javaslatát 1946. január 1-én a szénbányák állami kezelésbe kerültek. A magyar bányászságnak, de az egész magyar demokráciának is feledhetetlenül dicsőséges napjai következtek ezután. Nagy-Budapest üzemeinek dolgozói felhívásokat intéztek a bányamunkásokhoz: adatszerűén felsorolták, milyen üzemeik tudnának megindulni, milyen iparcikkek gyártását vállalhatják, ha szenet kapnának. Nógrádi Sándor elvtárs, akkor iparügyi államtitkár vezetésével megindult a széncsata, kezdetét vette a széntermelés állandó emelése, amelyet nyomon követett az iparcikkek termelésének növekedése is. Ennek köszönhető, hogy néhány hónap múlva sikerült biztosítani az inflációt megfékező stabilizációhoz szükséges árumennyiséget. A dolgozókat sújtó pénzromlás 1946. elején követhetetlen iramot vett és,az MKP átfogó gazdasági tervet dolgozott ki megállítására. Kétségtelen, hogy az ország számára a legnagyobb veszélyt nagy nehézipari gyáraink helyzete jelentette. A gyárak tulajdonosai, vagv azok megbízottai a termelés fokozásé és olcsóbbítása helyett az a1a"sony termelés mellett igyekeztek nagy hasznukat megkeresni és az állam, amely rájuk volt utalva, kény telén volt hallatlanul magas áraikat megfizetni — a bankóprés igénybevételével. Ebben a helyzetben a Kommunista Párt felvetette nehézipari kulcsüzemek államosításának kérdését. 1946. február 16-án, a Sportcsarnokban ismertette ezzel kapcsolatos álláspontját: „Ami a termelés fokozását illeti, nincs serken- több valami a munkás számára, mint az államosítás. A Weiss Manfréd, a Rimamurányi ózdi üzeme, a különböző Ganz-gyárak a következő esztendőkben jobbára állami megrendelésre dolgoznak majd és ezért természetes és helyes, ha ezeket a gyárakat az állam saját kezelésébe veszi át.. ” A hallgatóság ezt az indítványt lelkes tapsviharral fogadta. A Kisgazdapártban ekkor már egyre nyíltabban fellépő reakció viszont kijelentette, hogy egy tapodtat sem enged tovább az államosítások terén és a közfigyelem elterelésére interpellációk pergőtüzével támadta a feladata magaslatán álló demokratikus rendőrséget. A Kommunista Part ekkor a népet hívta segítségül. Az ország minden részét elöntő népmozgalom egybekovácsolta a tevékeny, demokrata tömegeket és megteremtette a Baloldali Blokk pártjait. Ezek és a Szakszervezeti Tanács nyilatkozatban tették magukévá az MKP követelését. A nyilatkozat kimondja: „A reakciós szabotázs letörésére, a termelés fokozása és jóvátételi kötelezettségeink teljesítése érdekében szükségesnek tartjuk a magyar nehézipar legfontosabb' üzemeinek sürgős állami kezelésbe vételét.. .* Következik: Harc a nehéziparért. KŐSZEGI FRIGYES A 11. sz. Volán Vállalat dolgozói az MSZMP XI. kongresszusának, s hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére nagy értékű mun- kaverseny-felajánlásokat tettek az elmúlt év tavaszán. Az idei év végéig tartó munkaverseny első fordulója lezáródott a vállalatnál és a napokban értékelték az eredményeket A tavasszal megtartott munkásnagygyűlésen a dolgozók többek közt ígéretet tettek az üzemanyag-fogyasztás és az energiafelhasználás csökkentésére. Vállalásuk teljesítése során igen szép eredmények születtek. Az elmúlt évben a gondosabb vezetés, s a szerelők pontosabb, lelkiismeretes munkája eredményeként megtakarítottak 115 ezer liter üzemanyagot. Ezen a téren kiemelkedően jól dolgoztak a bonyhádi üzemegység dolgozói. Az értékelés során kitűnt, hogy a bonyhádi telephelyű járművek fogyasztottak a legkevesebb üzemanyagot. Bár ez a megtakarítás is több százezer forintot jelent a vállalatnak, ennél jóval nagyobb jelentőségű az egyéb energiafajtákkal történt takarékoskodás. Ezeknek összege 1 millió 286 ezer forintot tesz ki. • Lesáruit s kongresszusi munkaverseny első fordulója» Tolnai Építőipari Szövetkezeiben is. A dolgozók betartották ígéreteiket, melyben vállalták, hogy a már eleve magas tervet — az előző évinek több mint másfélszerese volt — a kongresszus tiszteletére még félmillió forinttal túlteljesítik. Az év elejére 570 ezer forint termelési értéket állítottak elő terven felül. A versenyben igen komoly munkát végzett a szövetkezet öntvénymegmunkáló üzeme, melynek dolgozói a GANZ Kapcsolókészülékek Gyárával kooperálva készítenek el elektromos alkatrészeket. • A szekszárdi posta dolgozói a kongresszus tiszteletére vállalták, hogy tovább bővítik szakmai ismereteiket. Tekintve, hogy munkájuk mennyiségét mindig a forgalom nagysága határozza meg, mennyiségi felajánlásokat nem tehettek, hanem a postai szolgáltatások színvonalának javítását ígérték. Az elmúlt év során a kiváló ifjúmunkás és kiváló ifjú szakmunkás- versenyeken 15-en vettek részt, s valamennyien eleget tettek a cím elnyeréséhez szükséges követelményeknek. A szigorú vizsgabizottság hátuknak második fokozatot, hat' dolgozónak közülük harmadik: fokozatot adományozott, ketten pedig oklevelet kaptak. A szekszárdi postahivatal szocialista brigádjai ezenkívül jelentős értékű társadalmi munkát is végeztek. Többek között így állították fel a külterületi kézbesítőszekrényeket. i 1975. február 15.
