Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-15 / 39. szám
Scsinhóxi élet Tíz nívődíjért cserébe Kodolányi-műzeum Vajszlon Jubilál a „Prágai tavasz” Lengyelország — virágexportőr Vajstlóhoz. Az erdészet jelenlegi székházát alakítják majd át múzeummá, ahol az író édesapja lakott és dolgozott, s a gyermek Kodolányi János nevelkedett. A Prágai tavasz hazai és külföldi látogatói a fesztivál zenei estjei során egész sor kiváló csehszlovák kamara- és szimfonikus zenekart és együttest hallgathatnak meg. Neves csehszlovák és külföldi karmesterek váltják egymást, mint Jaroslav Krombholc, Jurij Szimonov, Serge Bando. Vendégként lép fel a Prágai tavaszon négy külföldi — a varsói, a moszkvai, a bécsi és a szófiai — szimfonikus zenekar is. A fellépő magánénekesek a legmagasabb nemzetközi élvonalhoz tartoznak. A Prágái távasz idei befejező hangversenyén hagyományosan Beethoven IX. szimfóniája csendül fel. a Csehszlovák Filharmonikusok előadásában, Kurt Masut vezényletével Hír: A tolná megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya és a Babits Mihály megyei művelődési központ a városunkban előadásokat tartó színházak részére művészeti nívód íjat alapított A n (vádiját tíz kategóriában adják ki, első írben 1975 júniusában. A díj valamennyi kategóriában egységesen ötezer forint Nivódíjat kap valameny- nyi műfaj (prózai előadások, operák, balettek, operettek, musicalek) legjobb férfi és női alakítása, a legjobb rendező, a legjobb díszlettervező és legjobb karmester. A tizedik díjat a közönség a legjobb színházi produkciónak ítél'i majd. A nívód íjakat kétlépcsős zsűrizéssel ítélik oda: az évad utolsó előadó-» són, szavazólapok segítségével á 'közönség adja 'le vak- sót, majd társadalmi zsűri dönti el a végleges eredméhyt Nem rendeztünk közvéle- ménv-kutatást a fenti hír fogadásáról. Valószínű, hogy a színházba járók nem lepődtek meg városunk igyekezetén, hogy újabb bizonyítékát mutassa, nemcsak szeretjük, de tiszteljük is a művészeteket. Nívódíjat osztani színházaknak, színészeknek nem szokatlan grácia, de a dijak száma feltűnést fog kelteni még az önálló társulattal rendelkező városokban is. Pedig hem a feltűnéskeltés vágya, sőt hem is tisztán a műpórtolás vezette azokat, akik „kitalálták” a Ihívódíjak odaítélését. Arról van ugyanis sző, hogy az — akkor még — Művelődési Minisztérium néhány éve elkészítette a színházak körzetesítésének tervét. Váró- sunk Pécshez tartoznék színházi szempontból. Az intézkedés egyáltalán nem egyezett ä szekszárdi színházi műsorpolitikai elképzelésekkel. Egyrészt azért, mert több színház műsortervéből — és tty négyöt társulattal is találkozni Szoktunk — könnyebb kiválasztani a számunkra megfelelőt, másrészt pedig ha csak a pécsi színház járna Szek- szárdra, akkor lehetetlen lenne öt bérletnyi előadást bemutatni városunkban. Erre nem vállalkozna, nemhogy a pécsi, de egyetlen más társulat sem. Márpedig városunkban komoly gondot jelent, hogy a meglévő öt bérlet is kevés 1 így hát a minisztériumi irányelvvel ellentétben, azóta is négy társulat, a pécsi mellett a szegedi, kaposvári és kecskeméti játszik városunkban. Az, hogy a három színház körzetén kívül is vállal előadást, amikor hozzánk jön, nemcsak a mi színházi szervezőink szabálytalankodása, hanem a színházaké is. Akik e fegyelmezetlenség mellett azt is vállalják, hogy hosszú utazások után álljanak színpadra. Mégis megteszik, mert közönségünk érezteti velük, hogy szereti a színházat, és a színházak is szeretik a szekszárdi közönséget... így is előfordul az, hogy valamelyik színház nem tudja teljesíteni ígéretét, mi pedig bosszankodunk, hogy ismét módosult a bérleti program. Néha nem egyszerűen időpont- módosulásról van szó, hanem műsorváltozásról is. A jelenlegi körülmények között a műsorok kiválasztása, a tudatos bérletkomponálás már majdnem csak látszat: hiszen mi kérünk, a színház pedig vagy teljesíti, vagy nem... S ha más valamit ad, mint amit szeretnénk, annak is örülhetünk. Hiszen akkor sem szólhatnánk egy szót sem, ha a színház nem vállalná a „hercehurcát", és egyáltalán non jönne Szekszárdid, Hát ezért alapították a hívódíjat: hogy valahogyan tudomására hozhassuk a színházaknak, művészeknek, hogy tudjuk, többet vállalnak a hivatalosan kötelezőnél, amikor Szekázárdra jönnek. És titokban arra gondolva, hogy ezután sem hagynak el minket... A pesszimisták így is arra számítanak, hogy egy-két év múlva csökkenteni kell a színházak miatt az előadások számát. Remélhetőleg erre nem kerül sor. Azon, hogy többen láthassanak színházi előadásokat, pedig aránylag könnyen lehet segíteni. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy bár a bérleti előadásokon az „egész ház” vagyis minden hely el van adva, ritkán van zsúfolásig a nézőtér. Magyarul: a bérletesek sem járnak el minden előadásra. A nagy színházakban számítanak erre és az előadások előtti egy-két napon pénztáruk bizományba veszi a bérleti jegyet Ha van rá Vevő, eladja, és az előadás után jelentkező bérletesnek kifizeti a jegy árát — leszámítva belőle a kezelési költséget. Ha nem került gazda a jegyre, a bérletes visszakapja. így Jól járnák a bérletesek — nem Vész kárba a pénz — jól jár a Szíhház, hiszen nem lesz foghíjas a nézőtér és színházi jegyhez jutnak azok Is, akiknek nem jutott bérlet, vagy hem is akartak minden előadást megnézni. • A nívódíjakat először idén júniusban osztják majd ki. A bérlettulajdonosok — szavazók — mérlegelni fognak: nehogy kimaradjon valamelyik Színház, mindenhová jusson tiszteletünk jeléből. Az ember a szent cél érdekében megtanul „ravaszkodVIRÁG F. ÉVA Az Ormánság ősi települése, Vajszló, múzeumot szentel Kodolányi János emlékének. Az író hoSszú ideig ebben a községben élt. számos műve kötődik az Ormánsághoz és A prágai Smetana-tetemben május közepén harmincadszor hangzanak fel Smetana cseh zeneszerző „Hazám” című szimfonikus költeményének első ütemei: a hagyományokhoz híven ezzel megkezdik a „Prágai tavasz” zenei fesztivált. A 24 napos nemzetközi zenei seregszemle idején sok hangversenyt rendeznek a koncerttermekben, az operaházakban, a palotákban és a szabad ég alatt is. A művészek a masszikusök mellett a modern csehszlovák zeneirodalom legkiválóbb alkotásait szólaltatják meg. Az idei Prágai tavaszhoz kapcsolódik a fiatal zeneművészek már hagyományos versenye, valamint a cseh és orosz klasszikus operák bemutatói a prágai Nemzeti Színházban. Lengyelország egyre komolyabb virágexportőr. A lengyel kertészek a „Hortex” Vállalat közvetítésével 1974-ben 8 millió szál vágott virágot szállítottak külföldre, elsősorban a Szovjetunióba, a Német Demokratikus Köztársaságba és Csehszlovákiába. A lengyel virág ezúttal először Jutott el Svédországba és Nyugat-Ber- iinbe. A lengyel virágexport a legutóbbi két évben közel megkétszereződött és tavaly már több mint 4 millió deviza- zloty bevételt biztosított. A világpiacon Igen nagyra értékelik a lengyei virágot. A csehszlovákiai Olomoucbari rendezett nemzetközi kiállításon a bolgár, román és hazai virágokkal folytatott versengésben két-két arany és ezüstérmet nyertek. Külföldön különösen nagy sikere van a lengyel rózsának, szegfűnek, gerberának és krizantémnak. A lengyel virágokat illatuk és szépségük reklámozza. A Szovjetunióban rendezett múlt évi lengyel népgazdasági kiállítás idején megállapodás jött létre arról, hogy Moszkvában és Leningrádbam lengyel virágüzlet nyűik. ■ Fekete- Gyula : fi fia meg g katonák . Megengedték, hogy elkísérje őket. Segített a takarításnál, gondozta a tüzet, míg ők a kitört ablakokat foldozgatták. S hordott vizet is, mert nem működött a vízcsap. öreg este lett, mire észrevette magát, de akkor már nem engedték el. Orosz kenyeret és húsos konzervet kapott vacsorára, s ott éjszakázott velük. Stefi néni nagy hajcihővel fogadta másnap, és sikálóval a fenekére vert. Aztán a kezébe nyomta a szatyrot, menjen sorba állni. Sütött már akkor a pék. Irdatlan hosszú sor állt. Dél Is jóval elmúlt, mire a veknijét megkapta; fél nap ácsorgóit azért a ragacsért. (Pedig még el akart szaladni Grisáékhoz délelőtt, vetni a tűzre, ők nemigen érkeznek ránézni. Tegnap is ő volt a tűzmester; azt mindennap megtehetné. Más az, ha meleg szoba várja őket akármikor.) Stefi néni éppen a pincében matatott, és csak felszólt, ott az ebéd az asztalon, kapja be egy- kettő. A hentes előtt áll már a sor; estefelé lóhúst osztanak. Hagyta az ebédet, éhes volt pedig. Sebtében összekapkodta a holmiját, s úgy lopakodott ki, meg se nyikkant az ajtó. 24. Ahogy besötétedett körülötte az idegen táj, úgy apadt a mehetnékje. Tulajdonképpen nem félt. Nem is olyan nagyon messze ott voltak a tankok, a katonák. Legalábbis itt, a kukoricaföldöh nem félt a sötétségtől. De semmi kedve sem volt ahhoz, hogy a távoli, ismeretlen sötétségnek nekivágjon. — 106 — Jól jött a repülőzúgás. Most azért sem mehet, mert ha netán ledobnak Sztálin-gyertyát, megláthatják a katonák őt is a fényénél Akkor pedig lelövik, ha meglátják. Ez már a front; itt kezdődik. Ha mozog valami, odapörkölnek. És nem is látni azt messziről, gyerek vagy micsoda. A gyereknek is emberformája van. Csakugyan dobtak le Sztálin-gyertyát, de jóval messzebb, a tankokon is túL Már előbb kinézett magának egy szárcsomót. Az alatt is lehetne éppen tölteni az éjszakát. De ha most, a sötétben nem indul tovább, hogyan vághat neki a kopár hegyoldalaknak világoson? Nem tudta eldönteni, mit tegyen, Azaz: pontosan tudta, mit kellene tennie. Hiszen, ha nekivágna a sötétségnek, ahogy még világosan elképzelte, reggelig messze elérhet. Akár a front túloldalára is. „Persze, ha itt hálnék a Szércsomó alatt, akkor is lenne valahogy. Felkelnék hajnalban, de eg észen-egészen korán... alszanak még azok”. Ez jó gondolatnak látszott Arra legalábbis jó volt, hogy könnyebben lemondjon az éjszakai kóborlásról. Hamar megtalálta a kinézett szárcsomót, most nem volt annyira sötét, mint tegnap Másképpen rakják, itt, mint otthon, de arra éppúgy alkalmas, hogy belebújjék. A széltől is sokat véd, az esőtől is. Egyelőre nem bújt bele. Annyira gyötörte már a szomjúság, a nyelve a szájpadlásához tapadt. Semmi másra nem tudott már gondolni, csak a vízre. A patakra, amely nem messzire tőle, a völgyben kanyarog. Vitte a holmiját is. Pedig volt eszében, hogy itt hagyhatná. De hadd legyen csak kéznél. Hä mégis továbbmenni támadna kedve odalent. Hiába füttyentett a kutyának, hívogatta, nem jött elő. Később aztán még is ijedt tőié, amikor a gyér holdfénynél — feljött közben a hold, de — 107 -«• hagyon keveset mutatott magából — észrevette a mozduló árnyékot a patakparton. Vég nélkül lefetyelt a kutya. Keresett ő is alkalmas helyet, súrol nekihasalhatott a víznek. ^Undorodott egy kicsit, maga sem tudta, mitói. Nem a békáktól; ezek a német békák is olyanok lehetnek, mint a magyar békák — bár otthon nem ivott a patakból soha. Aeaz, ha ivott — a kenderáztatónál, amikor tanult úszni —■ nem a maga jószántából. Egy fűzbokor ágaiba megkapaszkodva hasalt, igen erősen kívánta, de csak mértékkel szürcsölgetett Sokat ijesztgette az anyja a hideg vízzel. Közben figyelte a beteg fénnyel csillámló víztükröt is, nem úsznak-e dögök rajta. Vagy hulla. Valahol persze úsznak dögök; nincsen olyan patak, amelyikben dögök ne úsznának. És hullának is lenni kell benne valahol — ha már idáig elért a front. De aki szomjas, ne válogasson. Vagy éhes. Parázsó nagymama is azt szokta mondani: A fene egye ki a beled, majd a saját lakodalmadban válogassál! Eltelt mér a gyomra; meg-meglöttyent benne a víz. De a szomjúságot még minden erősen érez- te. „Várok egy kicsit — gondolta. — Aztán Iszom még. Ki tudja, mikor ihatok kedvemre megint”. Más volna, ha megvolna a kulacs, a posztóruhás. Megtöltené, és elvetné ennek is a gondját; takarékosan elég az egy napig. Vagy akármilyen üveg. Látott pedig az útszé- lén elhajítva borosüveget, milyen jó volna az most. Zsupsz!... Megrettent a közeli csobbanástóL A kutya megfogott valamit a sekély vízben. Nem láthatta, mit fogott meg, de valami kilógott a szájából, s elszaladt a zsákmányával, egy távolabbi bokorhoz. „Nemigen hal volt — gondolta azután. — Béka lehetett az”. (Folytatjuk) — 108 —