Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-13 / 37. szám

» Új jogszabályokról — röviden Az egyetemes szerzői jogi egyezmény felülvizsgált szövegé­nek ikürirdetéséről rendelkezik az 1975. évi 3. törvényerejű rende­let, és az irodalmi és a művé­szeti művek védelméről szóló egyézmény felülvizsgált szövegé­nek kihirdetéséről az 1975. évi 4. számú törvényerejű rendelet, mely utóbbiból idézzük az aláb­biakat: i „(1) Az irodalmi és művészeti művek szerzőinek kizárólagos jo­ga, hogy engedélyezzék: 1. mű­veik adaptálását, műveikről film- reprodukció készítését, valamint az ilyen módon adaptált és többszörösített mű forgalomba hozatalát: 2. az 'ilyen módon adaptált és többszörösített mű­vek bemutatását és nyilvános előadását, valamint a közönség részére vezeték útján történő közvetítését (2) Irodalmi vagy művészeti műből merített filmalkotás min­den más formáiban történő adap­tálása a szerző engedélyezési jogénak -sérelme nélkül csak az eredeti mű szerzőinek hozzájáru­lás ávai történhet" Az öregek napközi otthonáról szóló 1/1975. Eü. M. sz. rende­letről korábban adtunk tájékoz­tatást. Az Egészségügyi Közlöny folyó évi február l.-i számában most megjelent az Egészségügyi Minisztérium 90030/1975. Eü. M. sz. irányelve az öregek napközi otthonának szervezetéről és mű­ködéséről, valamint a 90040/1975 Eü. M. sz. útmutatója az öregek napközi otthoni gondozásának módszereiről. Az útmutató rész­letesen foglalkozik a gondozás céljával, annak tárgyi és szemé­lyi feltételeivel, az élelmezéssel, egyéb szükségletek kielégítésé­vel, a gondozottakkal való kap­csolatok kialakításával. A 201/1975. OM—Mű. M. szá­mú együttes utasítás a felső- oktatási intézmények oktatói és egyéb alkalmazottai munkabéré­litek megállapításáról szól, az együttes utasításhoz csatolt mel­léklet tartalmazza a kulcsszámo­kat, munkaköröket, bértételeket, valamint összegszerűen az auto­matikus béremelkedést. « (Megjelent a Művelődésügyi Közlöny február 6-i számóiban.) Munkavédelmi, szociális, kultu­rális és sportfejlesztési intézke­dési terv 'készítéséről rendelkezik a 74 165/1974. KGM. sz. utasí­tás, amelynek értelmében a dol­gozók munkavédelmi és szociális helyzetének következetes javítá­sa, kulturális és sportolási igé­nyeik és lehetőségeik eredmé­nyes továbbfejlesztése érdekében az ötéves tervidőszakra vonatko­zóan komplex tervet kell készí­teni. Az utasítás szerint „a terv készítését meg kell hogy előzze a vállalat jelenlegi munkavédel­mi helyzetének, a szociális ellá­tottság mértékének és minőségé­nek, valamint kulturális és sport- lehetőségeinek értékelése. Ennek az értékelésnek az alapjón kell meghatározni, hogy mely terüle­ten, milyen intézkedések megté­tele szükséges.’* (Megjelent az OKJSZ Értesítő 2. számában). Az OKISZ Értesítő 3. számában olvasható az OKISZ 2/1975. sz. óján lásd az ipari szövetkezetek által fenntartott, vagy bérelt üdülőkben fizetendő térítési díjak megállapítására, valamint az 1/1975. OKISZ sz. irányelv az ipari szövetkezetek vezetőségei és a területi szövetségek elnök­ségei részére az ifjúság számára nyújtandó pályaválasztási tanács­adás továbbfejlesztése tekinteté­ben. Az irányelv szerint: „Építse­nek ki a szövetkezetek rendsze­res kapcsolatot a területükön működő általános és középisko­lák igazgatóival, osztályfőnökei­vel és pályaválasztási megbízot- ■ taívol. Ennek során közvetlenül vegyenek részt az iskolai pálya- választási mankóban.“ Dr. Deák Konrád, osztályvezető ügyész Éreníe 120000 lakás Moszkvában Évente százhúszezer lakás épül Moszkvában, több, mint a világ bármely fővárosában. A régi Moszkva környéki kis faivak helyén ma hatal­mas épülettömbök emelked­nek, széles utcák és terek hú­zódnak. Egyre több lakótelep épül a szovjet főváros köz­pontjától távoleső kerületek­ben. Míg korábban többnyire négy- emeletes lakóházakat építet­tek, a jelenlegiek nyole-ti- zenöt emeletesek, Az épületeket előregyártott elemekből szerelik össze. Ez lehetővé teszi, hogy különböző alapterületű és beosztású la­kások épüljenek, melyek ké­nyelmesebbek a régebben épült lakásoknál. Több mint 150 park és liget díszíti a fővárost. A zöldöve­zet egy év alatt 749 hektárral növekedett, mintegy másfél millió fát és bokrot ültettek el. (BUDAPRESS—APN) Egészségügyi központ ihuringiaban Uj egészségügyi központ épül az NDK-beli Suhl me­gye székhelyén, egy 16 hektá­ron épült lakótelepen. A tízeme­letes kórházba egyszerre 746 beteget vehetnek fel, a hoz­zá tartozó poliklinikán húsz szakorvos dolgozik. Itt kap he­lyet az izotópos kórmegállapí­tó osztály, továbbá a koraszü­löttosztály és a Suhl környéki véradó- és transzfúziós állomás is. Nemsokára elkészül az or­vosi szakiskola épülete, amely­ben 1976-ban kezdődik majd az oktatás. A kórház építésére körülbelül 140 millió márkát fordít az állam Suhl várostól nem messze, Ilmenauban már láthatók egy 22 osztályos új poliklinika körvonalat Mivé lett az Amolett? Kósza hírek keringenek az Amolett-kekszről és -ostyá­ról. Megbukott, eladatlanul áll az üzletekben, állítólag rosszullétet, gyomorfájást, székrekedést és hasmenést* okoz. Egyszóval — nem az igazi. Emlékszünk, milyen nagy hűhót csaptak körülötte: az első időben csak pult alól lehetett luipni. Hogy vásárol­ják-e, vagy sem, erre a ke­reskedelem, a fÜSZÉRT és az Édességbolt Vállalat adott vá­laszt: — „Elvonult a vihar* —( már senki sem áll sorba Amo- lettért, de ez még nem jelenti azt, hogy meg is bukott vol­na, ugyanis a rádi tszs által gyártott Amolett-ostya' két­ségtelenül nagyobb népszerű­ségnek örvend, mint a -keksz. Hogy miért? A vásárlók sze­rint kellemesebb ízű, S ami még ennél is fontosabb, azt mondják, hogy könnyebben emészthető. Viszont az is tény: mind az Amolett-keksz, mind az -ostya pillanatnyilag csak „vegetál", több van be­lőle á raktáron, mint ameny- nyi elmegy belőle. Mi történt? jaffaszörp, vagy egy üveg sör elfogyasztása tönkrete­heti a fogyókúrát. Ennek el­lenére senkinek nem kell szenvednie: naponta többször, is lehet enni, csak az a fon­tos, hogy sok vizet kell inni. Ami pedig a cukorbetegeket és az emésztőszervi megbete­gedésben szenvedőket illeti, csak orvosi felügyelet mellett fogyaszthatják az Amolettet. S hogy az Amolett valóban nem ártalmas a szervezetre, bizonyítja az is, hogy dr. Paizs Zsuzsa, a János Kórház adjunktusa könnyű szívbete­geken próbálta ki az Atho­— Semmi rendellenességet nem tapasztaltam, — mondja a doktornő —, naponta egy- másfél zsemle helyett adom az Amolett-ostyákat a bete­geknek. A szívbetegek szá­mára ugyanis rendkívül fon­tos, hogy rövid idő alatt megszabaduljanak felesleges kilóiktól. Tapasztalatom, hogy az Amolett ehhez hathatós segítséget ad. Véleményem, szerint az Amolett népszerű­sítésével meg lehetne változ­tatni a jelenlegi rossz étke­zési szokásokat i — Az emberek túlzottan gyors sikert vártak az Amo- lettől, nyakra-főre ették, és nem tartották be az előíráso­kat — mondja dr. Fövényi József, o János Kórház II. belosztályának tudományos munkatársa. Ez pedig azt eredményezte, hogy sokan gyomorbántalmakról panasz­kodnak, meg arról is, hogy egy dekát sem fogynak. Meg­győződésem, hogy az Amolett az egész világon egyedülálló, párját ritkító készítmény. De csak akkor lehet jelentős súlycsökkenést elérni, ha mindenki szigorúan betartja az Amolettel járó diétás ét­kezést, tehát a szénhidrát- és kalóriaszegény étrendet. Naív- ság azt hinni, hogy elég na­ponta megenni 8—10 darab kekszet és máris lefogy va­laki. Napi egy üveg kola. Köztudott: mielőtt az Amo- lett az üzletekbe került vol­na, hosszas kórházi és klini­kai kísérletek kutatták, hogy nem ártalmas-e az emberi szervezetre, és elérhető-e vele a kívánt súlycsökkentő hatás,, Valamennyi vizsgálat cáfolha- tatlanul bebizonyította: már 4—6 keksz, vagy ostya elfo­gyasztása után a jóllakott­ság érzete lép fel, és ilyeü formán senki sem szenved az éhségtől. A kísérletek sorált, a betegek 50 százaléka két- három hét alatt jelentős mér­tékben lefogyott. Vagyis az Amolett nem bu­kott meg, csak használni kell — kellene! —- tudni és b*: tartani az előírásokat. (P­Ö is megtanul majd egyszer egy hosszú imádságot, persze, református imádságot. Csak jobban eshet az a Jóistennek, ha valaki könyv nélkül tudja az imát. És nem olvassa, mint a reformátusoki Elunta a figyelést: kifelé hallgatózott megint. Idáig csak-csak elértek az oroszok, de innen aztán nincs tovább. Saját szemével látta a ren­geteg német tankot. Meg akkora ágyúkat is lá­tott, magasabban állt a csövük a háztetőnél. Ha ezek egyszer elindulnak — igaza lesz Henriknek —, meg seih állnak Moszkváig. Eszébe jutott a géppisztoly, amelyet tegnap eldugott a disznóól padlásán. Ha volna töltény hozzá, persze sok töltény, vagy két-hárorn lá­dával, kiállna a kapuba, és lelőne minden oroszt, aki az utcába bemerészkedik. Nem, a kapuban nem jó. Megláthatják. Azok is lőnek. A padlás jobb, onnan messzebbre Is látni. Megemelj a zsindelyt, kidugja a géppisztoly csövét... ... Most bukkan elő a sarkon, az arca csupa szőr, szakadozott kabátjából piszkos vattacso­mók lógnak, bakancs helyett felmadzagoít zsák­darabok a lábán. Meggöfnyedvé, óvatosan lo­pakodik, szuronyos puskáját előre szegezve... és pakk. Vége. ...Most megint jön egy...pakk. Vége. ... Most egyszerre három is... pakk ... pakk... pakk ... Az a baj, nem nagyon őrt még a géppisztoly­hoz. A ravaszt megkereste rajta, amit meg kell húzni, de azt nem tudja, hogyan töltik meg, ha kifogy belőle a golyó. Mert nem úgy töltik meg, mint a pisztolyt A pisztolyhoz ért, azt akármikor meg tudná tölteni. — 100 — Mire fölkelt és felöltözött elcsendesedett odakint az ágyúzás, s eltávolodott a géppiszto­lyok kereplése. Azt azért kikémleli majd, hogyan lehet itt feljutni a padlásra. Sehol sem látott létrát; igaz, nem is kereste idáig. Stefi néni sokáig tapogatta elmerevedett lá­bait Majd a lépcsőhöz ment, és kifelé hallga­tózott. —■ Mennyben lakó édes Atyám... — sóhaj­tott, szemét törölgetve. — Meghallgattál en­gem. .. meghallgattad az én könyörgésemet __ ö sszeszedtek néhány szükséges holmit — a lámpát csak lecsavarták — és fölmentek a nap­világra. A tornácon két, Ismeretlen egyenruhás ka­tona állt. Ilyen katonákat még sohasem látott Az egyikük Stefi néninek fordította géppisz­tolyát (géppisztolyt sem látott még ilyet): — Nyemci jeszty? A néni halálra váltan tátogott, hyitogatta a száját, de nem jött ki hang a torkán, — Nemet von?... — kérdezte most a másik katona. — Fasiszt?... Dajcs von?... — Dehogyis van, kérem... nincsen itten... — kétségbeesve mutogatott a néni —, nincsen német... nincs, nincs... Angolok volnának ezek? De ilyen hirtelen­séggel? Nem hitték el a katonák, hogy nincs német, mert össze járták a házát, benéztek az ágy alá, a szekrényekbe. Kutaszkodtak a pincében, még a padláson is. Külön kis ajtó volt a folyosó végén, onnan szolgált egy vaslétra, fel a pad­lásra Amikor elmentek,, Stefi néni keresztet ve­tett, és hangosan elsírta magát. — Mennyben lakó édes Atyám... hát nincs bocsánat... hihéS bööááftat... Próbára teszed ezt a bűnös világot... Legelőször a pineébe ment le. Azután végig­járta a házat, az udvart, sorra, a katonák után, még a padlást is. Megkönnyebbülve mondta: — Azért nemigen vittek el semmit. Ö kilesett az utcára Ott Is ugyanilyen kato­nák jöttek-mentek. Nem létezik, hogy ezek oroszok. — 101 — Angolok vagy amerikaiak lehetnek ezek, megmondta Rezső bácsi. Látott ő orosz foglyo­kat Mickolcon; nem ilyenek voltak azok. Prém­sapkájuk sem volt. És egészen másformák vol­tak. De Stefi néni állította, hogy ezek az oroszok. Becsukta utánuk a kaput: — Hogy az én istenem pusztítaná el a fajtáját... De hiszek eddig is be volt csukva a kapu. Ezek vagy a tetején léptek át, vagy valamelyik szomszédból, a kerítésen. — Ha akarnak, bejönnek így is, úgy is, Nincs ezek előtt törvény... Ment vissza a pincébe, a szentképhez, imád­kozni. 23. Egész délután csend volt. Stefi néni is felmerészkedett a pincéből. Be- spalettázta az ablakot. Csak egy rést hagyott, onnan leskelődött kifelé az utcára. Este zörgettek a kapun. Feljajdult Stefi néni, és keresztet vetett. Tett egy tétdva lépést kifelé. De aztán mégis megállt és figyelt. Most már dörömböltek, erélyesebben. — Menjél te, kisfiam..„ Más az, ha te mész ki... De ő is félt. — Hogyisne. Még aztán lelőjenek. — Dehogyis lőnek le. Nem bántják azok a gyerekeket. Mindenki mondja, hogy az oroszok nem bántják a gyerekeket... — Tehetetlenül toporgott az ajtónál; sírósan kérlelte: — Péter- kém... menjél hát... Annál rosszabb... Ment, de nagyon félt. Csúnyán dörömböltek már akkor. Kiakasztotta a vaskaput, elhúzta a tolózárat. Épp csak hogy elugorhatott, rögtön kivágódott a kapu. Káromkodtak, persze oroszul, és a szemébe zseblámpáztak. Aztán csak nevettek, s tódultak befelé. Hatan voltak, és köztük volt Grisa is. Épp ez a csudálatos véletlen az egészben, hogy ép­pen oda zörgettek be, és hogy Grisa is köztük volt. (Folytatjuk) — 102 —

Next

/
Thumbnails
Contents