Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-13 / 37. szám
Arcok, sorsok, történetek. Mint a medrét vesztett víz, úgy áradnak a szavak. És nemcsak a bölcskei öregek napközijében, s egyáltalán, egyáltalán nem csak az öregek napközijében van ez így. Minden ember, ha túllép hatvanadik esztendején, egyszerre közlékennyé válik, s ki tudná megmondani miért, úgy érzi, hogy sorsát, élete történetét el kell mondania másoknak. Okulásul, igazolásul? Nem tudom. Lehet.' Bölcskén visszhangja volt az esetnek. Sokan és sokszor emlegették özvegy Rei- mann Mártonnét, és az öregségére magára maradt öregasszonyt ápoló-gondozó nyolcadik osztályosokat. Azt, hogy az úttörők gondját viselték az özvegyasszonynak, megírtuk. Hogy ismét ellátogattunk Bölcskére, annak más a magyarázata. Egy sor kérdésre kerestünk itt választ © Társadalmunkban egyre növekszik az idős emberek száma. Ez tapasztalható Bölcskén is. A faluban az 1970-es népszámlálás szerint 3965-en éltek. Közülük 781 volt a hatvan éven felüli. Ez alig valamivel kevesebb, mint 20 százalék. Mit tudnak a községi tanácson az öregekről? Készült-e olyan felmérés, hogy a községben hány magára maradott idős ember él? Kérdéseinkre Dercsényi Gézától, a községi tanács elnökétől kaptunk választ. Mint kiderült, a magukra maradt öregek számát nem tudják Ez furcsa, hiszen a megyei tanács éppen az elmúlt évben utasította a helyi tanácsokat egy szociális jellegű felmérés elkészítésére. Az adatok persze Bölcskéről is beérkeztek, de hogy minek •lapján, azt már nehéz lenne megmondani. Beszélgetésünk során ismét felmerült özvegy Reimahn Mártonné esete. Mit tudnak a községi tanácson arról, hogy miért nem viselték gondját öreg hozzátartozójuknak a községben élő rokonok? — Sajnos, erre vonatkozóan nem tudok felvilágosítással szolgálni. A szociális ügyekkel foglalkozó előadónk bizonyára többet tudna, de 6 február 1. óta Madocsára került vb-titkámak — hangzott a válasz. Az elmondottak ellenére kétségtelenül eredménynek számít, hogy Bölcskén az elmúlt esztendő óta működik az öregek napközi otthona. A napköziben 20 idős ember számára van hely. A kezdet kezdetén kétkedéssel fogadott intézmény ma már igen népszerű, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a mostani 20 helyre közel félszáz idős ember pályázott. Mi van velük? Ki viseli a kívül rekedtek gondját? A kérdés annál is inkább izgató, mert az öregedés életünk velejárója, s ma az öregségről csak hírből tudók is idős emberek lesznek egyszer. Sorsukról, hétköznapjaikról a .szomszédok, a ta’-’á-’stagok útián érkezik „jelzés” a községi tanácsra. A tanácselnök mondotta el-, hogy most szervezik a házi szociális gondozás hálózatát, amitől a már említett, magára maradt öregek sorsának jobbra fordulását váriák. Azt azonban nehezen hisz- szük. hogy a nanközi otthonon kívül rekedtek mindnyájan egyedülállók, azaz hozzátartozóik — gyermekük, unokájuk — nincsenek. Köztudott. ha keil, tanácsa’hknak joguk van pert indítani ellenük szülőtartás elmulasztása címén — Volt erre példa Bölcskén? — Ez ideig nem. Alkalom lett volna rá — veszi át a szót Kovácsy Gyula vb-titkár —, de amikor az idős apával, a.ffrával közöltük, hogy fia vagy lánya ellen szülőtartás elmulasztása címén pert indítottunk, mindnyájan tilta- kozták. Mit tehettünk? Elálltunk a pertől. Humanizmus? De kinek az érdekében? Úgy tűnik, ái- huthahizmús ez a - javából, amiből a hasznot megint csak azok húzzák, akik szüleiket elfelejtve élhek, akár a szülői ház szomszédságában is. Bölcskén járVa kerestük Reimann nénit. Az őt patronáló nyolcadikosoktól hallottuk a szomorú hírt, hogy január Utolsó napjaiban meghalt. Már csak a történet teljessége kedvéért Is megemlítjük — s eát a nevüket titokban tartó nyolcadikosoktól és tanáraiktól tudtuk meg —, hogy a néni halála után egyszerre "csak megjelentek a rokonok, örökséget remélve..; Beszélgetésünket Szekszár- don, a Tolna megyei Tanács V. B. egészségügyi osztályán folytattuk dr. Simon Ferenc szociálpolitikai főelőadóval. Tőle tudtuk meg, hogy a megyében élő idős emberek szociális támogatásában sok újat hozott az idei esztendő. Ez ideig csupán Szekszárdin tudtak tiszteletdijat fizetni a társadalmi szociális gondozóknak. Az idei évtől a Tolna megyei Tanács erre a célra az eddigi 60 ezer forint helyett 310 ezer forintot biztosít. Hogy ez milyen lehetőségeket rejt magában? Tovább lehet növelni a tisz- teletdí'as szociális gondozók számát, s már ez évtől legalább háromszor annyi dolgozó munkáját höribráthatják pénzzel is, mint az elmúlt esztendőben. Igén kédVéző változás továbbá, hogy a rendszeres szociális segélyezettek számára biztosított pénzkeretet a tanáes 1975-ben 2 és fél millió forinttal növelte. így megyénkben most már minden szociális segélyezésre jogosult élvezheti ezt a támogatást, a legkisebb özvegyi nyugdíjnak megfelelő összegben; több mint 600 forintban. A szociális ellátás további javítását szolgáló tervek között szerepel új öregek napközijének létrehozása Tenge- licen és Izményben. Ezenkívül néhány napközit bővítenék. Eddig tehát az állami szociális segítés néhány formája. Nem hallgathatjuk el azonban, hogy az idős emberek sorsát figyelni, gondjukat viselni nemcsak állami feladat. Amint Bölcskén, úgy a megye sok más községében is indíthattak volna már szülőtartás címén pert az enyhén szólva „feledékeny” gyerekek ellen. Hogy tanácsaink nem élnek e jogukkal — kötelességükkel — bizonyítja, hogy az elmúlt néhány évben ilyen keresetet egyik községi vagy városi tanácsunk sem nyújtott be. — És az ország más megyéiben? Ott is hasonló a helyzet? — Egy-kettőtől eltekintve igen. Azt hiszem, mindennek egyetlen magyarázata lehet, az elvakult szülői szeretet. Magam is hallottam már igen mostoha körülmények között élő idős asszonytól, hogy „hagyják, inkább meghalok, de a gyerekeimet ne pereljék”. Az elmondottakból kitűnik, hogy sok esetben csak az jelenthet segítséget, ha tanácsaink nem riadnak vissza a szigorúbb intézkedések alkalmazásától sem. A másik pedig — amit sokszor, sok helyütt leírtak — a társadalom összefogása az öregek érdekében, mivél a széles körű állami szociális gondoskodás egymagában nem elegendő. Mindnyájunknak tenni kell tehát öregeinkért, akiket holnap — mi váltunk fél. Varga Jótsef Gépek, kezek, emberek KongfesszttsS zászlók és oklevelek ' a sok ezerszer mozdul fel s le a fúrógép karját moz- lííó kéz, hogy a gyorsan forgó élés szerszámot átvezesse a icsi rézdarabon. A rézdarabon, amit csak a laikus hív így. nert valójában fontos alkatrésze kisebb s nagyobb kapcsom lóknak. A Bonyhádi Vasipari Szövetkezetben naponta ezerszámra készítik ézeket, hogy a BVKM kaposvári vagy a K0MTAK.TA szentesi gyárába « kész berendezé é állítsák A minisztériumoknak egész sor vállalat részletes jelentést tesz a kongresszusi és fél- szäbädüiäSi munkavetseny első szakaszában elért eredményeiről, jelezve, hogy pályáznak a legjobba:.nak járó kitüntetésre, a párt Központi Bizottságának kongresszusi zászlajára. A Központi Bizottság 22 kongresszusi zászlót alapított ! a Versehyben kiemelkedő eredifiéhyt elért vállalatok kitüntetésére. Azok a vállalatok pályázhatnak, amelyek azon túlmenően, hogy a Kiváló vállalat cím elnyerésének feltételeit teljesítették, az átlagosnál is jobban növelték a termelékenységet, a munka hatékonyságát, a szervezettséget, csökkentették az önköltséget, javították a minőséget. eleget tettek kooperációs kötelezettségeiknek, takarékosan gazdálkodnak. Ezúttal első ízben a munka- bfigádok js közvetlen kaphatnak magas szintű kitüntetést á Szocialista munkaversenyben elért eredményeikért, mégpedig az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi oklevelét. amelyet 220 élenjáró kollektíva számára alapítottak. A vállalatoknál, üzemi, gyáregységi termelési tanácskozásokon vitat iák meg. ho?v mely brigád á legérdemesebb a magas kitüntetésre, mely pályázatot terjesszék az illetékes fórltmok elé. E pályázatok is a minisztériumi, illetve sza’ ...'«-rVezeti zsűri útj án ker' toek a felső párt- I szervek elé. A kongresszusi zászlókat és okleveleket egyaránt a május 1-ét megelőző ünnepségeken adják át. a pénzjutalommal együtt. A vállalatok a kongresszusi zászlóval a Kiváló vállalat kitüntetéssel járó ösz- szeg kétszeresét kapják, a kongresszusi oklevelet elnyert brigádok pedig brigádtagonként ötezer forint jutalomban részesülnek, amit á tagok között a végzett munka arányában osztanak szét. Ugyancsak pályázat alapján osztják ki a május 1-ét megelőző ünnepségeken a budapesti pártbizottság és a me-_ gyei pártbizottságok kongresZ- szusi okleveleit, megyénként 12—15-öt, Budapesten pedig 80—120-at. A kongresszusi zászlókat és oklev leket a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny első szakaszában, tehát 1974- beft elért kimagasló eredményekért adományozzák. A verseny folytatódik, s a második szakaszban, vagyis 1975-ben éléit eredményeket 1976-ban jutalmazzák. A Szabó SzíyV''fk«zet tolnai telepére présvasalói munkakörbe FÉRFI DOLGOZÓT KERESÜNK FELVÉTELRE. Jelentkezni lehet a Szabó Szövetkezet tolnai telepén, a telepi adminisztrátornál. .............. ............... (258) , T anulás — »titokban* Elmondok két történeteid Mindkettő hőse — asszony. Az egyik középkorú családanya, hat általánossal. Három évvel ezelőtt a munkahelyén megkérdezték tőle: nem voliw-is kedve befejezni az általános iskolát? Igent mondott, s tavaly végzett dicséretes eredménnyel. Jutalmat és fizetés- emelést kapott. Csakhogy evés közben jön meg az étvágy! Most már ő kérdezett: hozzájárulnának-e munkáltatói. hogy beiratkozzék a dolgozók esti gimnáziumába? Természetesen, sőt örültek neki. Nem így a férj. aki hal- lüni sem akart róla. „Elég volt a tanulásból! Igazgató vágy miniszter akarsz lenni?! Családod van” Az asszony azonban megmakacsolta magát, beiratkozott a levelező tagozatra. Szorgalmasan tanul. S miközben a férj ezt nem is sejti, munkatársai és közvetlen vezetői „cinkostársaiul” szegődtek: ahogy tudják, segítik. Tanuljon csak, és négy év múlva dörzsölje a férje orra alá az érettségi bizonyítványt ... Éppúgy, miként másik hősünk tette az elmúlt esztendőben. Ö a főnökét „örvendeztette meg”. Azt, aki annak idején ezt mondta neki: magának felesleges tanulnia, ebben a munkakörben nem kell magasabb végzettség, más beosztást úgysem kap. A fiatalasszony a „csak azért is megmutatom” álláspontjára helyezkedett. S miután felvették a közgazdasági technikumba, négy éven át titokban tanult, miközben becsülettel dolgozott, soha nem kért könnyítést, egyetlen nap tanulmányi szabadságot. Elismerést se várt. amikor bizonyítványát odatette a főnöke asztalára. Két iörténet. Megható és bosszántó! Bosszant, ha bárki aé ember tudásszomját, természetes igényként nem hajlandó elismerni, sőt úgy véli: az iskolapad után törvény szerűen az íróasztal következik. Kétségtelen• az iskola egyik feltétele annak, hogy valaki magasabb beosztáshoz jusson. De csak egyik és nem egyedüli! S az íróasztal Sem egyedüli inspirálója a tudásóhajnak. A nők .,csakazértis!” ébredése korunk egyik legfontosabb eredménye, társadalompolitikánk lényeges vívmánya. Az „önzetlen tudásvágy” — társadalmilag hasznos törekvés, akár a munka, akár a család szempontjából. A gyermek nevelése — tekintsünk el a kivételektől — nem a család és az iskola, hanem az anya és az iskola között oszlik meg. E kettőnek, mint a nemzedéknevelés két fontos társadalmi tényezőjének, szinkronban kell lennie. Ez a harmónia Akkor igazi, ha az anya az otthon keretei között is biztonsággal gyarapíthatja gyermeke szellemi fejlődését. Dicséretes áldozat, ha egy férfi képezi magát, hogy önmagában — és nem pozíciójában! — értékesebb, műveltebb, szélesebb látókörű tagja legyen a társadalomnak. De kétszeresen az, ha ugyanazt a nő teszi! CSAL A LÁSZLÓ A Gép- és Műszeripari Szövetkezet FELVÉTELRE KERES LAKATOS, VILLANYSZERELŐ ÉS GÉPLAKATOS szakmunkásokat. (287) 1975. február 13. Kié a f elelősség ?
