Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-13 / 37. szám
VILÁG PROLETÁRJÁT, fGYESÜLJETEEl A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLMA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA TOLNA MEGYEI CSÜTÖRTÖK 1975. febr. 13. XXV. évt. 37. szánk ARA: 0,90 R Harminc éve szabadult lel Budapest Harminc évvel ezelőtt szabadította fel hazánk fővárosát a szovjet hadsereg. Történelmünkben egy múló pillanat ez a három évtized. A most élő pestieknek — időseknek, fiataloknak egyaránt — ugyanakkor egész életformájukat, szemléletüket alapvetően meghatározó korszak ez. Amikor néhány évvel ezelőtt a Vérmezőn megkezdték a kelet-nyugati metróvonal és a Déli pályaudvar földmunkáit — a középkori Logod falu köveivel együtt — rengeteg leletre bukkantak. Emberi csontok, fegyvertörmelékek, német rohamsisakok fel- szerelési tárgyak bukkantak elő a törmelékek közül. Még egy majdnem ép harckocsit is kiástak az építők. E maradványok éppen harmincévesek. A Vérmező kertjét a felszabadulás után a Vár omladékáival töltötték fel. Ez volt a Budapesten rekedt német—magyar fasiszta csapatok sírja; 1945. február 11-én Pfeffer-Wildenbruch SS-tábomok tizenhatezer emberével ezen a helyen igyekezett áttörni a Várhegyet körülkerítő ostromgyűrűt. A tábornok — a Hitlerrel történt rádióbeszélgetés nyomán — azt tervezte, hogy csapatai a Hűvösvölgy felé verekszik át magukat. Egyesülnek a Dunántúlon álló német— magyar erőkkel és visszaszerzik egész Budát. A véres kaland kudarcba fúlt, a fasiszták itt is hasztalanul áldozták fel embereiket. Az Ördög-árok völgyében adta meg magát az utolsó hitlerista hadsereg- csoport. Magát a halálra rémült tábornokot a csatornából húzták ki a szovjet katonák. Fogságba esése tett pontot a várost felszabadító hadművelet végére. Budapest 1945. február 13-án szabadult fel. Ostroma két és fél hónapig tartott De egy „ezredév! szenvedés” ért véget ezen a napon. Az urak fővárosa süllyedt el, hogy helyet adjon a nép Budapestjének. Budapest? Kiégett, összelyukasztott kőrengeteg. Halottak mindenfelé. A Városháza előtt, az utcán összeszabdalt, megvakított, megcsonkított hullák halma hevert. A nyilas karhatalmi alakulat gyilkolta le őket a nyilasház pincéjében az utolsó éjszakán. Az Attila körút egyik épületének tetején lezuhant vadászgép csonkja meredt vádlón az ég felé. Hídjainkat a fasiszták megölték. Budapest újra Pest—Budára szakadt. A Duna-hidak döglött ronccsá silányultak. A falakon az úri Magyarország utolsó „nemzetvezetőjének”, Szálasinak németes fogalmazású plakátjai: „fel- koncoltatik”, aki nem jelentkezik a Hungárista Légióba, aki elhagyja körletét, aki külföldi rádiót hallgat, akinek lisztje van a kamrában, aki szökevényt vagy zsidót rejteget, aki nem vesz részt az utcai kövezet felszedésében, tankcsapda építésében. A felszabadulás pillanatáig csupa halálraítélt élt Budapesten. A szovjet hadsereg, a n. és a III. Ukrán Front alakulatai — a budapesti hadművelet parancsnoka Afonyin tábornok, majd sebesülése után Managarov altábornagy volt —, a harcok során is kímélték a polgári lakosság életét, a házakat. Ennek köszönhető, hogy Budapest nem semmisült meg teljesen. így sem sok jelét adta az életnek. A termelés megbénult. Vonat nem járt. A villamoshuzalok a földön hevertek. A menekülő úri tisztek és a németek minden mozdíthatót magukkal vittek. Vajon feltámad-e valaha Budapest? Sok olyan ember volt, aki nem bízott akkor a főváros jövőjében. Az optimisták ötven évre becsülték helyreállítását. Az élet első jelét a szovjet városparancsnok, Zarrjer- cev altábornagy I. számú parancsa jelentette. Szovjet katonák ragasztották a falra. „A normális élet és rend fenntartása érdekében Budapest város területén elrendelem: minden polgári hatóság folytassa kötelessége teljesítését... az áruk, élelmiszerek árai olyanok maradjanak, amilyenek a szovjet csapatok bevonulásáig voltak... a helyi hatóságok és a polgári lakosság minden eszközzel segítse elő az iskolák, kórházak, orvosi segélyhelyek... szabályszerű működésének biztosítását”. Csődület támadt minden falragasz előtt. Olvasták, elgondolkoztak a tömör mondatok értelmén. De hol van az az erő, amely életet lehel a romvárosba? Es ekkor — a Tisza Kálmán — a mai Köztársaság téren valaki létrát támasztott egy ház falához, táblát szegezett ki rá: „Magyar Kommunista Párt”. Bent megkezdődött a munka. Ennek nyomán nagyot dobbant a tetszhalott Budapest szíve. Ekkor — harminc évvel ezelőtt — vált ez a város az új Magyarország új fővárosává, amelyet most újjászületésének évfordulóján szívből köszönt az egész ország. MÁTÉ GYÖRGY ünnepség Budapest felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából Moszkva város küldöttsége V. F. Promiszlov, az SZKP KB tagja, a moszkvai városi tanács elnöke vezetésével (jobbról a második) szerdán ellátogatott az MSZBT Gorkij fasort székházába, ahol találkozott Apró Antallal, az MSZMP PB tagjával, az MSZBT elnökével (balról). A Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bizottsága, a Fővárosi Tanács, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa és a KISZ Budapesti Bizottsága a főváros felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából szerdán délután ünnepséget rendezett a Vígszínházban. Az ünnepségen részt vett és az elnökségben foglalt helyet Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára: Borbánéi János, az MSZMP KB tagja, a kormány elnök- helyettese; Katona Imre, az MSZMP KB tagja, a budapesti pártbizottság első titkára és Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanáos elnöke. Az ünnepség elnökségében foglalt helyet V. F. Promisz- lov, az SZKP KB tagja, Moszkva város tanácsa végrehajtó bizottságának elnöke, a szovjet főváros küldöttségének vezetője, V. Ny. Jagodkin, a moszkvai pártbizottság titkára; továbbá a felszabadulási évforduló alkalmából a többi baráti országból hazánkba érkezett delegáció vezetője: Milan Tadics, a belgrádi pártbizottság titkárságának tagja, Kari Heinz Nadler, a berlini párt- bizottság titkára, Gheorghe Cioara, a Román Kommunista Párt KB politikai végrehajtó bizottságának tagja, a bukaresti pártbizottság első titkára, Antonin Kapek, a CSKP KB elnökségi tagja, a prágai pártbizottság első titkára, Stefan Docev, a szófiai pártbizottság titkára, Jerzy Majews- Sá, a LEMP KB tagja, Varsó főpolgármestere. Tagja volt az elnökségnek B. P. Ivanov, vezérezredes, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnoka, F. K. Iscsenko altábornagy, továbbá Makarov ezredes, a Budapest nevét viselő szovjet katonai alakulat parancsnokságának képviselője és V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. A jubileum; ünnepségen jelen voltak a főváros felszabadításában részt vett egykori magyar partizánok, a Szocialista Hazáért Érdemrend számos kitüntetettje, a főváros párt-, állami, társadalmi és tömegszervezeteinek képviselői, a budapesti országgyűlési képviselők, a budapesti fegyveres testületek képviselői, kiváló dolgozók, a lakosság minden rétegének képviselői. Jelen voltak a szocialista országok fővárosainak delegációi, a baráti országok diplomáciai képviseleteinek vezetői. Katona Imre megnyitó szavai után Szépvölgyi Zoltán mondott ünnepi beszédet. Felszólalt a gyűlésen V. F. Promiszlov, az SZKP Központi Bizottságának tagja, Moszkva tanácselnöke, a szovjet főváros küldötts égének vezetője is. \ (MTI) Clést tartott a Tolna megyei Tanács Y. B. Élelmiszer-ellátottságunk helyzetéről — a kongresszusi irányelvek szellemében — Jobb együttműködést, szervezést, ellenőrzést! Lapunk február 7-i számában adtunk hírt arról, hogy a Tolna megyei Tanács két bizottsága — az ipari, kereskedelmi és szolgáltatási, valamint a mező-élelmiszer és vízgazdálkodási bizottság tárgyalta meg „A megye élelmiszer- ellátottságának színvonala, a termelés, forgalmazás általános tapasztalatai” című beszámolót. Ezt a jelentést Somor- jai Sándor és Korsós István, a megyei tanács osztályvezetői terjesztették tegnap délelőtt a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága elé, kissé elvétve a publikáció beszabályozott rendjét is, hiszen a beszámolóban kellett volna, hogy helyet kaipjon a két bizottság valahány fontos észrevétele, javaslata. Az ülés kissé rendhagyó napirendi vitája ennek ellené« meglehetősen széles körű és viharos volt, bár a beszámoló — fenti szépséghibáján túl — nem tárta fel azokat az ok- és okozati összefüggéseket, melyeknek ismeretében a soros feladatokat meg kellett fogalmazni. Bár a megyei tanács vb. élelmiszer-ellátottságunk helyzetét elemző vitájában Sós Lajos, a MÉM termékforgalmi osztályának vezetőhelyettese arról beszélt, hogy a helyi ellátási adatokat az országos adatokkal összevetve Tolna megye helye a jól ellátottak között van, a végrehajó bizottság tagjai, valamint a tanácskozási joggal meghívottak tekintélyes csokorba tudták kötni élelmiszer-ellátásunk gondjait. Többen fogalmazták meg azt, hogy el kell fogadni biztató tényként az élelmiszeripar és kereskedelem együttműködésének kezdeti javulását. El kell azonban fogadni azt is, hogy szűkebb hazánkban az élelmiszer-ellátás feladatainak meghatározásakor ma már nem a mennyiségi, hanem a minőségi színvonal emelése kell, hogy következzék. Az élelmiszer-ellátás felügyelő elnökhelyettese Horváth József elmondotta, hogy a zökken őmentesebb munka érdekében meg kell követelni kereskedelmünktől a fogyasztás és rendelés összhangját, melynek hiánya esetenként komoly problémákat okoz. (Folytatás a 2. oldalon)
