Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-13 / 37. szám
Ülést tartott a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága Fock Jenő látogatása a Könnyűipari Minisztériumban Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke szerdán felkereste a Könnyűipari Minisztériumot, s megbeszélést folytatott a minisztérium vezetőivel a könnyűipar fejlesztésének, gazdálkodásának főbb kérdéseiről. A kormány elnökét Keserű Jánosáé miniszter tájékoztatta arról, hol tart az ágazat a IV. ötéves tervfeladatok teljesítésében, a kiemelt programok végrehajtásában, és ismertette, hogyan kívánják megoldani a lakosság ellátásában és az exportban a könnyűiparra ez évben váró, növekvő feladatokat. A megbeszélésen foglalkoztak az V. ötéves terv előkészítésének teendőivel is. Katonai tanács alakult a Maigas Köztársaságban (Folytatás a 1. oldalról) Mint arra utalt, nem minden vonalon megfelelő az ipar és kereskedelem kapcsolata, ezért fordulhatott elő például Pakson — ahol az ellátási gondok 'közismerten megnövekedtek — olyasmi, hogy az ÁFÉSZ leveleire a sütőipar egyszerűen nem is válaszolt. Horváth József tette szóvá a beszámolóban indokoltan szerepeltetett eredmények elismerése mellett a periférikus területek ellátatlanságának gondját is. Zsigovits József arról adott 6zámot, hogy a megyeszékhely tanácstagi csoportja nemrég foglalkozott Szekszárd kereskedelmi ellátottságának helyzetéivel és abból a megközelítésből, hogy az ellátás gondjai itt szélesebb körre hatnak. Szekszárd ipari üzemei, intézményei több ezer bejáró dolgozónak adnak kenyeret. Ezek az emberek itt kívánják megoldani élelmiszer-szükségletük beszerzését is. A kérdés így hát az, hogy a kereskedelmi hálózat képes-e kiállni a naponta növekvő ellátási feladatokat? Kicsi a hűtőgép-, hűtőpult-kapacitás, alacsony a boltok gépesítettségi foka, noha sok okos géo segíthetné az eladóik munkáját. Mint elmondotta, a szekszárdiak tanácstagi- csoportjának véleménye szerint a megyeszékhely élelmiszer-ellátásának nemcsak fejlesztési gondjai vannak, legalább annyit nyomnak a latban a forint nélkül megoldható szervezési feladatok is, amit tisztelet a kivételnek; a kereskedelem szeret elhanyagolni. Utalt egyebek között például az ünnepek előtti kenyér- és tej ellátásra és arra a visszatérő panaszra, hogy az ünnepeket megelőző nap délutánján nincs elég tej és kenyér. A kereskedelem dolgozóinak zöme becsülettel állja a helyét, de beszélnünk kell még ma is a kulturált kiszolgálás hiányáról, arról, hogy kevés a valóban igényes boltvezető. ‘ Dr. Polgár Ferenc azt hangoztatta, hogy a végrehajtó bizottságnak két részre kellene bontania az élelmiszer-ellátás fejlesztésének soron lévő feladatait: szervezési és beruházási feladatokra. Ha összeadnánk — mondotta — horribilis összeget kapnánk. A megye, a város, illetve a megyeszékhely súlyos milliókat költött az elmúlt 8—10 év alatt — mert költhetett —, a kereskedelmi hálózat bővítésére, korszerűsítésére.-*~r. i -<"i Kérdés, hogy ami a szervezést illeti, annak hétköznapi hasznú értéke azonosítható-e az említett súlyos milliókkal? Kifogásolta a vb. titkára, hogy a boltvezetők a legritkább esetben láthatóak az eladótérben. Számos esetben tapasztalható, hogy az eladók nem tudják, hogy mi rejtőzik a szamrevalóan adj-usztált dobozokban, flakonokban. Gyakori eset, hogy a vevő hiába keresi a megvásárolandó árun a gyártási időt és a szavatossági határidő lejártát jelző adatokat. Nemritkán előfordul, hogy az ipar és a kereskedelem ‘között kompromisszum jön létre — a vásárló rovására. A példa szekszárdi. Tejbárunk fél hatkor nyit. Sűrűn fordul elő, hogy fél hétkor még nincs péksütemény, vagy hétkor nincs zacskós tej. Az emberben joggal vetődik föl a kérdés; mit csinálnak a vállalatok belső ellenőrei? Ami előrelépés — mondotta a későbbiekben dr. Polgár Ferenc — azt a népgazdaság millióinak köszönhetjük. A kereskedelem és az élelmiszeripar ezekhez a milliókhoz keveset tett, pedig kell, hogy tegyenek,, iriert még jó ideig nem lesz minden boltban pl. hússzeleted gép, nem lesz százszázalékos a hűtőgép-kapacitás. Sós Lajos, a MÉM képviseletében azt mondotta el, hogy Tolna megye nem dicsekedhet az alapvető élelmiszerek mennyiségi forgalmának színvonalával. Bár sokat ‘beszélünk manapság a korszerű táplálkozás szokásainak kialakításáról, Tolna megyében a zsír, a zsírszalonna, finomliszt, rizs és kenyér mennyiségi forgalma rengeteget emelkedett 1971— 74 között. De míg pl. sajtból országosan a növekedés 150 százalékos volt, itt mindössze 109,5 százalék. Többen tették szóvá a kenyérellátás hibáit és a hús- készítmények választékának csak az adminisztrációban, a boltokban nem vagy csak ritkán tapasztalható bőségét. A szenvedélyessége miatt viharos vitát Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke foglalta össze, úgymond: aminek itt most résztvevői voltunk, nyugodtan adhatjuk azt a címet, hegy „a pártkongresszus irányelveinek szellemében az élelmiszer-ellátottságról.” — A végrehajtó bizottság ülésének vitája számos még el nem végzett, vagy el sem kezdett feladatunkra hívta fel a figyelmet — folytatta. Fontos azonban leszögezni, hogy a kereskedelem dolgozóinak döntő többsége jól látja el napi feladatát. Munkájukért őket elismerés illeti. A megyei tanács elnöke ezután beszélt az ellenőrzés szigorításának fontosságáról, az élelmiszeripar és kereskedelem között megkívánható együttműködés megteremtésének szükségességéről, majd javaslatára a végrehajtó bizottság arra kötelezte a kereskedelmi és mezőgazdasági, továbbá mezőgazdasági élelmezésügyi osztályait, hogy az ülésen elhangzottak alapján készítsenek intézkedési tervet és .ennek végrehaitásáról tájékoztassák a testületet az év harmadik negyedében. A beszámoló készítőinek előterjesztett határozati javaslatait a testület nem fogadta el- Kötelezte ugyanakkor Horváth József tanácselnök-helyettest az úi határozati javaslatok elkészítésére. Ebben kapnak helvet azok a javaslatok, melyek a Tolna megyei Tanács két — bevezetőnkben említett — bizottságának ülésén hangzottak el. A Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága a beie-. lentések megtárgyalása előtt foglalkozott Lovas Henrik mű-, velődésügyi osztályvezető előterjesztése alapján a járási út- törő-váltótá borok helyzetével és fejlesztésük feladataival. Négy órával az ellene elkövetett merénylet után kedden este belehalt lőtt sébeibe Richard Ratsimandrava ezredes, aki február 5-én vette át a Maigas Köztársaság állam- és kormányfői tisztét. Időközben 19 tagú katonai tanács alakult az ország ügyeinek irányítására. Az új katonai kormány vezetője Gilles Andriamazo tábornok, tagjai a Maigas Köztársaság hat tartományából delegált tisztek. Köztük van Didier Ratiaka százados, volt külügyminiszter is. Az állami rádió szerdán hajnalban megszakította adását és közölte, hogy Ratsimandrava kedden este helyi idő szerint nyolc órakor halt meg. A merénylet következtében életét vesztette az elhunyt állam- és kormányfő két testőre is. Gilles Andriamazo tábornok, az új katonai kormányzat vezetője a rádióban sugárzott ultimátumban szólította fel a gyilkosokat, hogy „minden vérontás elkerülésére, amelyért teljes mértékben és egyedül őket terhelné a felelősség” szerdán a kora reggeli órák előtt adják meg magukat a hatóságoknak. A rádió szerint a tettesek a — Szerdán népes szakértőgárda kíséretében Kairóba érkezett Henry Kissinger amerikai külügyminiszter. A több mint negyvenfős szakértőcsoportban ott van Joseph Sisco, a közel-keleti ügyekért felelős államtitkár és Robert Anderson kormányszóvivő is. korábban köztársasági biztonsági erőnek nevezett — „gépesített rendőrségi alakulat” egyik különítményének tagjai. A Reuter megfigyelőkre hivatkozva azt írja, hogy a merénylők kétségtelenül a Brechard Rajaonarison ezredes, a február 5-én lemondott Gábriel Ramanantsoa tábornok, volt állam- és kormányfő katonai tanácsadója által vezetett lázadó tisztek között keresendők. E tisztek 1974 decemberében már — sikertelenül — megkíséreltek egy államcsínyt Ramanantsoa el«? len, az azonban meghiúsult. Az AFP helyszíni tudósítása szerint a keddi politikai gyilkossággal alaposan gyanúsítható lázadó tisztek antanimo- rai táborát körülzárták a szerdára virradó éjszaka megalakult katonai kormányzó tanácshoz hű fegyveres erők. A rádió egyébként felszólította a lakosságot, hogy segítsen a tettesek kézrekeríté- sében. A fővárosban statáriumot rendeltek el, gyülekezési tilalom van érvényben, a kulcsfontosságú pontokon páncélosok helyezkedtek lőállásba, a legfontosabb útvonalakon úttorlaszokat emeltek. Az elmúlt napokban Egyiptomban többször nyilvánosan megismételték azokat az alapelveket, amelyek a kairói lapok szerint az amerikai külügyminiszterrel folytatott tárgyalásokon kiinduló pontul szolgálnak majd. Válság — olasz módra XI. ELLENPONT FÉLREÉRTÉS ne essék, Itália helye és szerepe az emberiséig történetében változatlan. A világ ismeri, hogy milyen emberi, társadalmi, kultúrtörténeti,művészeti értékeket alkotott Róma, majd Itália. Európa tudja, mit köszönhet a latin szellemiség, a latin nyelv elterjedésének a kontinensen. Nem arról írunk, és nem célunk, hogy a múlt, vagy a jelen értékeit lebecsüljük. Egy helyzetről szólunk, egy állapotról, amelyben ma a földközi-tengeri ország népe él és dolgozik. Tudjuk, hogy Olaszországban minden harmadik felnőtt a kommunista párt politikájára szavaz. Itáliában ma is magas szintű kultúra és ci1975. február 13. vilizáció létezik. Az olaszok ma is udvariasak, jóindula- túak, tehetségesek. Kiváló gondolkodóik, mérnökeik, munkásaik vannak. Az olasz munkás- osztály tudatában van helyzetének, az olasz nép többsége tudja, milyen körülmények között éL S tudja azt is, milyen okok vezettek a máig. S még valamiért érdemes megállni egy pillanatra. Nem biztos, hogy az olaszok is any- nyira súlyosnak érzik a helyzetet, mint ahogy a kívülálló látja. Ok bizonyára tudják, hogy a nehéz helyzetet hogyan lehet könnyebbé tenni, ismerik a módját, hogyan lehet szebbé varázsolni mindennapjaikat. Az olaszok szeretik az életet, tudnak élni, ismerik az élet művészetét. Találékonyak, okosak, racionálisak, ha a helyzet úgy kívánja. Hamar megtalálják a megoldás kulcsát. Bizonyára most is ismerik azokat a lehetőségeket, amelyekkel életük elviselhető. Nehéz erről nyilatkozni annak, akj nem él benoe társadalmukban, aki nem közéjük született. Aki nem olasz. Hogyan is élnek ma az olaszok? Ki tud erre választ adná? Csak ők. Ok bizonyára tudnak. OPTIMISTÁK. Vannak, akik azt mondják, nem is olyan rossz a helyzet. Olaszország a háború óta a „kényes egyensúly” állapotában él, annak fenntartásához az olasz politikai élet vezetői már kitűnően értenék. Megszokták ezt, és valamiféle politikai akrobatika segítségével még mindig íkimásztak a bajból. Mindössze arról van szó, mondják az optimisták, hogy kritikus napok következtek és most egy kicsit jobban kell ügyeskedni. De nem olyan rossz a helyzet, mint ahogy arról beszélned AZ OLASZOK különben is azt tartják magukról, hogy őik pesszimisták, szeretik eltúlozni a rossz helyzeteket. Ahogy egy olasz újságíró kifejezte: «Az önpusztító nemzetek fajtájához tartozunk és szeretjük elsiratni azt, amit elpusztítottunk.” A „sírás” most arra jó, állítják egyesek, hogy köny- nyebben hozzájussanak ahhoz a támogatáshoz, amelyre a közös piaci és NATO-partnereik- től ma szükségük van. A „bi- lancio”, a mérleg, igaz, hogy megbillent — mondják —, de nem fogunk Ö6szeamlani. Nyugati -partnereink nem hagyhatnak magunkra, Amerikától korlátlanul kapunk hitelt és a Közös Piacnak is szüksége van az 55 milliós olasz piacra. Az a baj — mondják az optimisták —, megszoktuk, hogy jobban éljünk, mint ahogy tehetjük. De azért nem olyan rossz az élet ma sem Olaszországban, csak szét kell nézni... Az optimisták mondják: egyedül a gazdasági nehézségek nem jelentik azt, hogy feltétlenül katasztrófától kellene tar,tani. Az olaszoknak különben sem újdonság, hogy bizonytalan kormányok vezetik őket, akik állandóan a szakadék szélén egyensúlyoznak. Ez még -nem jelent csődöt. És különben is, a 60-as évek konjunktúráját a kereszténydemokraták hozták. Miért -ne hozhatnák még egyezer™? Sőt: az exportra termelő iparágak többsége fellendülést mutat, 1974-ben a bruttó társadalmi termék növekedése 3—4 százalékos volt. Az arany- tartalék 2500 tonna. Ha az adórendszer kibúvóit, kormptsá- gát meg lehetne szüntetni, az állam mintegy 10 ezer milliárd lírával több jövedelemhez jutna. Vagyis majdnem annyihoz, mint amennyi az egész költségvetési deficit De ez csak optimista ábrándozás. Nem lenne könnyű eldönteni, hogy melyik -nehezebb: az adórendszer megváltoztatása, vagy az adók behajtása. Erre csak valami nagy fordulat hozhatná meg a választ ÉS MI LESZ, ha mégis fordulat következne Olaszországban és a szocializmushoz közelebb álló erők vennék át az ország irányítását? — Semmi... — mondják. — Mindössze annyi történne, hogy az atyaisten jobbjáról, átülnénk a baljára.» (Folytatjuk) KEREKES IMRE ] Kissinger Kairóban
