Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-12 / 10. szám
Testvérvárosunk s Bezons Mii jelent a kommunista vesetés? — Al fejlődés dokumentumai December utolsó napjaiban három testes, szép kiállítású füzetet, valóságos albumot hozott a posta. A nemrég Szekszárdon járt bezonsi küldöttség teljesítette ígéretét és küldött dokumentumokat a megyénk székhelyével nagyjából azonos lélekszámú francia város fejlődéséről. Ilyenfajta kiadványokat általában nemzetközi vásárok pavilonjaiban, esetleg légiforgalmi társaságok irodáiban lehet látni, tehát azok elsősorban idegenek, a külföld részére, propaganda célból készülnek. A propaganda szükséges, sőt fontos és ha jó, úgy általában eredményes is. A bezonsi kiadványok fő érdeme, hogy azokat a helybelieknek, a város lakosainak szánták. Ez követésre érdemes, hiszen ilyen formában a város vezetői a lakosság legszélesebb rétegei előtt igyekeznek számot adni tevékenységükről, eredményeikről és a szép számú nehézségről, gondról, problémáról. Bezonsban 1975. tavaszán ünnepük fél évszázados évfordulóját annak, hogy a város kommunista vezetés alatt áll. Annak bizonyítására, hogy ez mennyire nem lehet könnyű feladat, szolgáljon néhány idézet. A. Bettencourt polgár- mesternek a város lakosaihoz intézett leveléből, mely az 1973/74-es füzetben olvasható: „az állam évről évre csökkenti a városnak nyújtott támogatását, miközben növekednek a terhek és az árak, nehezebbé válnak a városi szervezet működtetésének nélkülözhetetlen feltételei... Egy új év küszöbén kívánságokat is szokás tolmácsolni. Az, ami a városi tanácsnak legjobban szívén fekszik, hogy ez az esztendő is hozza közelebb a választókat és választottakat abban a harcban, mely a baloldal irányításával országszerte folyik a bankok és ipari nagytőke politikájának felszámolása ériekében.’' Az évről évre ismételt levelek hangja egyre keserűbb és a bőven idézett számok a gazdasági helyzet állandó romlásának, a dolgozókra nehezedő terhek növekedésének bizonyítékai. Ennek ellenére a kommunista vezetés minden esztendőben tud valamit felmutatni. A legutolsó megküldött füzetben a „Hídfőkörnyékinek” nevezett új városrész tervei láthatók. Fényképes cikk vonja felelősségre a környezetvédelmi minisztert a Szajna szennyeződéséért. ami közvetlenül érinti a várost. A Barentin-utcúban új pihenő park épül. Négy utca szegélyén ültettek fákat, hatban készült járda — 11 millió régi frank értékben. Űj transzformátorállomást, 13 utcai telefont és közterületi villanyórákat állítottak fel. Hosszú, fényképes riport mutatja be a gyermekvédelem terén tett intézkedéseket. Minden évi kiadványban terjedelmes részt szentelnek a testvérvárosoknak. Az 1968. évi kötetben beszámolnak Valkó Márton magyar nagykövet látogatásáról, aki a testvérvárosi napon járt Be- zonsban. A következő évben szekszárdi munkások és fiatalok ottani tartózkodásáról, az 1973/74-esben pedig a megyénkben művészek bezonsi kiállításáról olvashatunk. Az értékes és érdekes bezonsi kiadványok együttesét fényképünk mutatja. O. I. Fotó: K. Z. Hohloma ma ismert a világon. A Szovjetunióban korábban is keresett művészetei alkotások ma 25 országba jutnak el, köztük Magyarországra és Angliába, Lengyelországba és Japánba, az NDK- ba és az Egyesült Államokba. Évente mintegy 600 ezer alkotást szállítanak külföldre. A Gorkiji terület Szemjonov falujában 1916-ban alapították a famegmunkáló iskolát, majd a hohlomai művészet a szovjet időkben indult igazán virágzásnak. — Aía több mint 500 népművész, jórészt nők dolgoznak itt, — mondta Szergej Gyemidov, a Hohloma fafestőgyár igazgatója. — Mindenki .Jejből” dolgozik, ezért olyan csodálatosak az új meg új mintáik, amelyek egy-egy edényre, tálcára, dísztárgyra kerülnek. Arany festésnek szokták hívni a hohlomai munkákat. De nem annyira a színekről van szó, hiszen egyszerű olajfestékeket használnak. mint inkább arról, hogy minden hohlomai darab egyedi munka. Az asztalosműhelyből a kiszárított, durván kinagyolt darabok a faragó mesterekhez kerülnek, s az ő kezükben kapják meg a végleges formát. Így alakulnak ki a kerek tálkák, a tálcák, a hordócskák, poharak... A művészi festésig m.ég sok munka van hátra. Először agyaggal betömik a fa pórusait. Ezután többször átitatják lenolaj-fimisz és lakk keverékkel. A festés és a szárítás után érkezik el a legfontosabb fázis, amikor a tárgyat lakkréteggel borítják. Így kerül a forró kemencébe, ahol a hőség a fa, a lakkok, a festékek, az ezüstalap együtteséből különleges színeket csalogat elő. amelyek soha nem kopnak meg. A hohlomai dísztárgyak mind egyedi darabok, igaz, nehéz elképzelni, hogy több mint 500 féle tárgy — csészék, vázák, készletek, bútorok stb. — minden darabja egyedi legyen. A hohlomaiak azonban bebizonyították, hogy ez lehetséges. Ha például 10 vázát kell elkészíteni, azokat tíz festő kezébe adják. A vázák formája azonos, de mind a tíz másféle mintázatú lesz. A különböző színek és motívumok a hohlomai mesterek munkáiban továbbviszik az orosz népművészet hagyományait. BORISZ BARABANOV Az első halottakat Miskolcon látta. Akkor még nem érte el a várost a front. Csavargóit az utcákon, bámészkodott. Ha eszébe jutott, figyelte a járókelőket: hátha Magda nénjével találkoznék. Egy alkalommal a rendőrségre is bevitték, kikérdezték. De mit tehettek vele; haza nem zsup- polhatják, mert a falu már a front túlsó oldalán van. Magda nénjének se címét, se asszonynevét nem tudta, csak annyit tudott, hogy a férjét Rezső bácsinak hívják. Ezt az egyet jól megjegyezte; sosem hallott ilyen nevet azelőtt Nézegették a könyvekben Magda nénjét a lányneve szerint, kérdezgették, mikor esküdtek, mikor költözött ide. — Ki tudja azt, itt lakik-e csakugyan — mondta az egyik, egy fejesebb rendőr... — A falusiaknak a fél megye Miskolc, Győrtől Zsol- cáig... Muti csak a pecerődet, hadd lám, sző- rösödik-e? Mert, ha szőrösödik, akkor mese nincs, akkor beöltöztetünk egyenest katonának.. Uj volt még ez is. Nagyon megijedt, hogy ezek a dromedárok még aztán kiherélik, vagy valami. Nekiugrott rögtön az ajtónak, de elkapták. Rúgott, harapott, s úgy ordított, majd megszakadt a torka, de kezét-lábát lefogták, s erővel lehúzták róla a nadrágot. Hozzá sem értek aztán, csak megköpködték, s röhögtek fölötte. Megbékélt később a rendőrökkel, nem húzták le róla többet a nadrágot. Enni bőven adtak, és külön priccset, takarót kapott az óvóhelyen. Meg is nyugodott volna ebben, hogy kivárja itt a rendőrségnél, amíg lesz megint vonat és íft, hazamehet. Vagy Magda nénje mégis megkerül. De amikor meghallotta, hogy a klastromba akarják átvinni az apácákhoz, egy óvatlan pillanatban megszökött. Nem félt ő már a várostól. Napközben az utcán tekergeti, a vásárcsarnokban, az Avason, este pedig odament aludni, ahová akart; befogadták a ház pincéjébe. Sőt pártfogója is került az óvóhelyen a „menekült kisfiúnak”, olyan, aki megosztotta vele a vacsorát Aznap, amikor megszökött, s igyekezett minél messzebbre kerülni a rendőrségtől — még aztán az apácáknál imádkozni kell, és ha rájönnek az imádságból, hogy ő református, ki tudja, milyen bosszút állnak rajta —, az utcán érte a légiriadó. Nemigen törődött vele, csak amikor letisztult az utca, akkor húzódott be egy kapu alá. — Te gyerek, mit andalogsz itt te ilyenkor az utcán, mióta fújtak már! — szólt rá szigorúan egy légókarszalagos férfi. — Na, mozgás befelé. Ott van az óvóhely, hátul. Sokan ácsorogtak a pince előterében, beszélgettek, cigarettáztak. Ö sem igyekezett beljebb. Korán volt még ahhoz, hogy éjszakára letanyázzon. Jó félóra eltelt a szirénázás óta, s a türelmetlenebbek kiszivárogtak a feljárón az udvarra, nézték az eget. Szeretett volna felmenni ő is, de tartott a légókarszalagostól. Ha netán átadja a rendőrségnek, már biztos nem kerülheti el az apácazárdát Váratlanul durrogni kezdtek az ágyuk, majd néhány pillanat múlva iszonyú dörrenések a közelben. Megijedt, s a pince felé indult — de mintha hátulról leütötték volna. Arra eszmélt, hogy hason fekszik a fal tővén, a betonpadlón. Felpattant, szinte feldobta a rémület. Kőrül- nézegette-tapogatta magát. Csak azután fogta fel a közeü jajgatásokat Egy nő jó lépésnyire tőle a betonon feküdt, és fejét mindkét kezével átfogva sikoltozott Kékcsíkos lebernyegéről ismert rá: a lépcsőn állt az előbb ez a nő, onnan esett idáig. Jajgatás, nyöszörgés, rekedt kiáltozás hallatszott kz udvar felől is. 20. A pincéből egy fiatalasszony rohant ki, keresztül az előtéren, föl a lépcsőn, és eszelősen kiáltozott; — Józsi!.., Megmondtam! Megmondtam!... Józsikám! Ez volt az első találkozás szemtől szembe a háborúval; tisztán emlékezik minden részletére. Ahogy az előtérben a fájdalomtól eltorzult arcú, jajgató, sziszegő sebesülteket kötözték. Egy termetes asszony parancsnokolt az elsősegélynél; pelyhedző fekete bajusza volt az asz- j szonynak, s azt sutyorogták róla hátul: milyen szerencse, hogy éppen bába, és éppen a házban lakik. Mert a közelben csak egy állatorvos lakott, de hiába szalajtottak érte, nem ta- I lálták otthon. A belső pince ajtajára torlódva csukladoztak az asszonyok a visszafojtott sírástól. Egy aranyfogú nő, aki bejött sajnálkozni az előtérbe, mert valami hozzátartozója volt az egyik sebesült, a vér láttán elájult. — Ejnye, hát nincs enélkül is elég baj! — zsörtölődött a bajuszos asszony, és egy bögre vi- I zet loccsantott az összecsukló, ájult nő arcába. Úgy jött-ment, rendelkezett a bába a házbeliek között, mint Acsay tekintetes asszony a hegyen, szüretkor. A férfiak is szótlanul engedelmeskedtek neki; igaz, meghalt az udvaron a légókarszalagos, nem volt más, aki parancsoljon. Miközben ügyesen tekerte a sebre a fáslit a bábaasszony, a szája be sem állt, parancsnoki hangon osztogatta rövid utasításait — vizet forraljanak, fekhelyet készítsenek, ezt ide fektessék a hordágyról, azt oda; ugorjon fel valaki a második emeletre, az öreg méltóságos nincs az óvóhelyen, hátha baja történt — nyoma sem volt rajta annak a riadalomnak, amely a házbelieket elfogta. Áradt belőle a magabiztosság, már-már szinte jókedvűnek látszott a nyöszörgő, sóhajtozó, berezelt társaságban. Nézte az asszonyt, ahogy sürgölődik, katonásan rendelkezik. Nem is lehetett volna ott másvalamire figyelni. {Folytatjuk) Hohloma-■ -t^ * V J'.'-•> ’ „•* »' % *. ? • • . • ' ---'r;-'. :> •: • •= r Fekete Gyula“:- A fiú meg a katonák ' :: &•'*'>' v"’ ■:.-v ■ Vv • ;‘V.7: ?’• * • ’«• ;• "* • - cj •••
