Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-12 / 10. szám
ConeíoiaÍGk <ss aktív közönyről Alumínium-mintabolt Jó ismeretség, mondhatnám a barátság jogán hív egyik termelőszövetkezetünk szocialista brigádja, hogy menjek ki egy isis négyszemközti beszélgetésre, mert baj van és úgy néz ki, belül már nem rendezhető, összeszoktak, kipróbálták egymást azon közben, hogy mit győz a brigád. Nem szívesen hagynák, hogy a kedvezőtlenül alakuló körülmények szétug- rasszák őket. Tessék, itt küldik a naplójukat, nézzek bele, nagyjából elmondják a bejegyzések, hogy már nem a régiek. N0 de ők azok szeretnének lenni változatlanul... MINDEN ILYEN INVITÁLÁSRA megdobban minden használni akaró újságíró szíve. Megyek, hát persze, hogy megyek és nem is fontos, hogy elsősorban mi lódít útnak. Becsülöm, szeretem ezeket az asz- szonyokat, mert mindnek megvan ugyan a maga gondja- baja, asszony-emberi hivatásából fakadóan, de majd kivétel nélkül olyanok, hogy félre tudják tenni ami saját gona és csak saját bőrre szabott baj, amikor a termelőszövetkezetről, a munkáról, a brigádról van szó. Különben pedig, ki adjon jelzést valami közelítő, vagy mór nagyon is jelenlévő veszélyről, ha nem azok, akik mindenben elöl állnak? Indulok hát gyorsan, meg is érkezem ekónt, de mondják, hogy most nem jöttem jókor, nincs idő, legföljebb futtában lehet* ne megbeszélni, hol szorítja őket a -.cipő. Rendben, akkor ismét jövök. Eldöntjük, hogy mikor. Míg ez sikerül, megtudom, hogy erkölcsi megbecsülésüket hiányolják. Az sem kedvükre való, hogy változatlanul ők látják el a közös gazdaságban adódó, esetenként inkább férfi-, mint asszonyi erőt kívánó tűzoltó munkát. Szóval, még mindig ostorhegyesek, ha meg kell fogni a dolog végét, de a szavuk hovatovább annyit ér, mint a lyukas krajcár. Egyre-másra leintik őket, s nagyon rosszul érzik magukat így. Talán ha írnék róluk... Megállanodva, mikor tudok ismét jönni, búcsúzom, de nagyon töményen azzal az érzéssel, hogv valami nem stimmel. Tévednék? Most először oszlott meg a véleményük. Nem mindenki óhajtotta a emblémáik feltárását. Ide- gesítően hosszan kísért egy mondat, amit a brigádvezető- nek adresszáltak: — Ne teregessük a szeny- nyest, mossuk ki magunk! Ezt a hangot nem ismertem eddig, pedig tudhattam róluk, hogy a brigádban való együttélés nem nélkülözte a napi koccanásokat sem. Jó beszélőkével megáldott asszonyok között ez nem újság. Éppen az volt az egyik legrokonszenvesebb vonása ennek a közösségek, hogy ami nyomta a bö- gyeket, azt kimondták, nem is igényelve, hogy aki éooen kitálal, annak keze-esze-ügyében legyen a selyem-, vagy a gztaniolpapír. o MÄSF*» HÉT MÜLVA ÚJRA OTT. Várnak kint a tsz központi irodája előtt és olyan öltözékben, mintha vasamap lenne, pedig olyan mezítlábas, sokdolgú hétköznap van, hogy példatárba illene. V 1070. január 1%. Csak i »agának mondom — Mi az, ma van a búcsú is? — évődöm velük. — A fenét! Brigádtanácskozás lesz — mondja a vezetőjük — eljön az elnök, a fő- agronómus, a kerületvezető, a párttitkár is. Sebaj. Nem leszünk mégsem négyszem között a brigáddiai, de oda se neki. így még táín jobb is, mert elmondják a magukét és a vezetők is hozzátehetik a magukét Vonulunk az izzó nap elől a már előkészített kis tanácskozóterem jóleső hűvösébe. Hurka, kolbász, kenyér és savanyúság az asztalon, a pintesek, és poharai: társaságában. A trákta a kenyér kivételével a tsz termékeiből áll. — Hogy ünnepibb legyen a brigádgyűlés — súgja az elnök. Lenyelem a kdkívánkozó szót, pedig nehezemre esik. Helyet foglalunk és elkezdünk beszélgetni, de olyan merev szertartásossággal, mintha ang'lo- mániás asszonyklub teadélutánján lennénk. Előbb még mérgelődöm, hogy egy árva hang sem esik az S. O. S.-jelr zésből sejthető bajokról. Aztán már azt figyelem hideg fővel, hogy a tucatnál jóval több szempár miként tapad tilalomra készen arra. aki éppen beszélni kezd. Goromba dolog uzsonnavendégnek rákárom- kodni a vendégül látó asztalára, mégis nehezen állom, pedig rág a méreg a jó beszélő- kéjű asszonyok kukulása láttán. Olyanok vagyunk itt az asztal körül, mint a ludas asszony, meg a Bodóné. Két és fél óra múlva, amikor cihelődünk — és dolgunk végezetlenül —. félrevonom a brigád vezetőjét. — Mire volt jó ez a félre- beszélgetés? — Tudja, maga elmegy, mi meg itt maradunk. Csak magának mondom, neon az újságírónak, hogy... bői. Még tovább lépve: lecö- vekelni a társadalmunkat, a fejlődést. — Kisember vagyok én — magyarázta — és nem bükkfából van a fejem. Nem hagyom betömi. HM... KISEMBER? Csakugyan, ki a kis ember? Én — gondosam nem egyedül — azt mondom: a gyerek, aki még csak lesz ember, ha befogadva és ezenközben maga is alakulva alakítani is képes lesz a világot. Tagadom hát —, s megint nem egyedül —, hogy a „kisemberség” bárkit is fölmenthet felnőtt — ha úgy tetszik állampolgári — felelőssége alól. Vallom viszont, hogy a „csak magának mondom” alapállásában jeleskedő!: ártalmas képviselői a közönyösök táborának. Sőt, veszedelmesebbek a csak feliéren- feketén közönyösöknél, mert közönyük félig aktív. Van szemük, eszük, véleményük. Látnak, meg is gondolják, amit látnak. Lenne számos közhasznú és közérdekű ötletük, javaslatuk, tudnának használni, de nem teszik, mert felelőtlenül locsogni csakugyan egyszerűbb, kockázatmentesebb. Pedig, ami a locsogást illeti, olyan közgondolkodásbeli ócskaság ez is, ami a kutyának sem kell, hát. még nekünk! LÁSZLÓ IBOLYA A M'gyar Mnrrí-í iminari Tröszt megnyitotta harmadik alumínium-mintaboltját Budapesten, a József krt. 52. szám alatt. A mintabolt a lakosság tájékoztatására és az új termékek bemutatására létesült. A mintabolt új szolgáltatása a tanácsadás „barkácsolóknak”. Névtelen levél Tabódról A névtelen leveleket általában papírkosárba dobjuk. A Tabódi öreg Tehenészek levelével nem ezt tettük. Miért? Erre talál választ, a Tisztelt Olvasó alábbi riportsorozatunkban. áll — gyorsan eljutott a hír a gazdaság központjába is. Az igazgató és a pártszervezet csúcstitkára lóhalálában sietett Tabódra. — Megijedtünk, persze megijedtünk — mondja mosí utólag a párttitkár —, a vezetőkkel, az emberekkel Is beszéltünk. Láttuk, a helyzet eléggé mérges, de mégis azt a módszert választottuk, hogy nie mi, központiak tárgyaljunk az emberekkel, hanem az otIsmét Tahódon Nem fejezhette be, mert mielőtt még pontot tehetett volna a mondat végére, odalépett a kerületvezető, utána mind a többiek, hogy illendően köszönhessünk el egymástól. ENNEK ELŐTTE IS UTÁLTAM, azóta még inkább utálom a közhasznú és -érdekű beszélgetésekbe beleszőtt, „csak magának mondom” felkiáltást, ami napjaink emberéhez méltatlan gyávaságot takar. Miért kell a „csak magának mondom” színvonalára süllyeszteni, ami kihatásában, következményeiben nemcsak egy-két ember ügye? Miért kell megfosztani magunkat a közéleti cselekvés legfontosabb mozgatórugójától, attól a dolgozó embertől, aki nyitott szemmel él, a bajokat csak úgy megfigyelni maga körül, mint a rendezés lehetőségeit, ötletei, elképzelései, javaslatai vannak valaminek a jobb megoldására? A brigád nem sokkal ezután odaveszett a hallgatás oltárán. Minap egyik közhivatalunkban csukatta be velem jegyzet- füzetemet. az informátorom, hogy mond nekem valamit, ha leteszem a tollat. Lenyeltem az epémből föltoluló keserűt és leraktam a blokkot A beszélő persze nem olyat mondott el, ami magánjellegénél fogva okkal élvezhet; a bizalmas jelzőt így megkérdeztem a végén, hogy ilyen horderejű ügyben miért titkosítja a véleményét, hiszen ha mindenki ezt tenné, az annyi lenne, mint kifogni a szekérből a lovakat, kiemelni a motort a gépkocsiügy tűnik Tabódra tíz évenként vissza kell térni. Akkor a panasz a lakásokról szólt, azóta a lakásokat tatarozták. Az emberek, akik itt dolgoznak ugyanolyanok, mint másutt, szorgalmasak, keveslik a pénzt, van közöttük aki szereti az italt, másokkal durván kell beszélni, fegyelmit kell adni annak, aki ittasan megy a munkahelyre, dicsérik a példás, a szorgalmas embert. Ta- bód a bonyhádi járásban van. A Hőgyészi Állami Gazdaság kerülete adja Itt a megélhetést a puszta népének. Sokan azonban Bonyhádra, Paksra, bányákba járnak dolgozni. Tabódról jött a panaszos levél. Ismét névtelenül. íme ezeket írják a Tabódi öreg Tehenészek: „Tisztelt Tolna megyei Népújság szerkesztősége, önök ezélőtt egy pár évvel, az újságban megjelentettek egy cikket, amelyben azt írták, hogy a Hógyészi Állami Gazdaság tabódi tehenészete át- járati ház. Annyi külföldi tekintette meg, hogy bizonyára azt nem tudná megmondani senki. De most érdemes volna önöknek is megtekinteni ezt a tehenészeti telepet. Most valójában átjáróház, amennyiben tizenöt személy beadta a felmondását. Ilyen jött-ment. emberrí:, illetve ezek között 70 százalék törzsdolgozó volt. Szocialista brigádtagok, mink egy pár öreg tehenész, aki azon tökélte el magát, továbbra is maradunk, de a vezetőség kikényszeríti belőlünk .azt, hógy mink is továbbáll- junk. ■ Amennyiben emberhiányuk van, hatvan tehenet akarnak adni egy fejőgulyásnak. Kétszeri fejésre az egyenlő 120 db-bal egy személynek. Tizenhárom filléres literenkénti tejfejésért, ami egyenlő havi keresetnek 3200—3300 Ft-nak. Tekintettel arra, hogy kétműszakos tehenészet volt, most egyműszakra váltanak, Úgy érezzük mink tehenészek, hogy 120 darab tehenet fejni sok és nehéz egy személynek. Kérjük a tisztelt szerkesztőséget, hogy szíveskedjenek kifáradni és a dolgozókkal elbeszélgetni. Illetve a főnökökkel is, amennyiben mink ör.eg tehenészek kikötöttük legalább húsz fillért egy liter tej kife- jéséért adjanak. Amennyiben azt a sok munkát elvégezzük, sem vasárnapunk, sem ünnepnapunk nincs. Tisztelettel a Tabódi öreg Tehenészek. Aláírás nélkül küldjük, hogy nehogy visszarúgás legyen”. Amikor híre mént annak, hogy a kerület tehenészeti telepéről egyszerre tizenketten felmondtak — mert végül is nem annyian méntél: el egyszerre, mint ami a levélben tani vezetők. — Gazdaságvezetés! problémáink is voltak és vannak még ma is Tabódon — mondja az igazgató. — Sajnos nem tudtuk az embereket visszatartani, ezért át kellett szervezni a telepen a munkát. így kevesebb létszámmal dolgozunk, viszont a jelenlévők megterhelése nagyobb, de keresetük is jelentősen. Tabódon most kialakulóban található egy szigorúbb gazdálkodási rend, amelyben várhatóan az embereket is jobban tájékoztatják majd. A gazdaság vezetőinek véleményének birtokában a helyzet megítélése egyértelműbb; a dolgozói: érdekében számos intézkedés történt, a keresetek megfelelően alakultak, gondoskodnak a hiányzó emberek pótlásáróL A tabódi tehenészeti telepen uralkodó helyzet azonban elemzésre szorul. Nyilván megteszik ezt a gazdasági és tömegszervezeti vezetők is, hogy mégis részletesebben szólunk mi is erről, annak r’.-a az ügy általános érvényűségé- ben van. Azaz itt olyan jelenségek mérgesítették a dolgozókat, rontották a légkört, amelyek kialakulása másutt is megtalálható, de nem fajul tizenkét ember egyszerre történő távozásához, annak más oka lehet. Itt azonban sajátos a helyzet, de az okok: a bérezés, az üzemi demokrácia, a vezetők és a dolgozók viszonya, stb, már általános ilyen hangulat kialakításához. (Folytatjuk) PÁLKOYÁCS JENŐ
