Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-12 / 10. szám

Jubileumi zárszámadás előtt Tamásiban Gondos felkészülés a kongresszusi irányelvek vitájához Ha a kívülállónak híven akarjuk bemutatni az Állami Építőipari Vállalat partszerve­zeteinek és pártbizottságának munkáját, nem lehet nem számadatokkal kezdeni. A sza­mok bemutatására nem az „érdekesség”, vagy valamiféle kuriózumkeresés miatt van szükség, inkább a valós kép kialakítása érdekében. Kilenc alapszervezet működik a vállalatnál, össze­sen 204 taggal. Munkájukat pártbizottság fogja össze. A 204 párttag 57 községben la­kik. Van aki Cás'zártöltésen, van. aki Feisonánan, megint más Kaposszekesön, s hogy még távolabbit is említsünk, van aki Fekeden. összesen öt megyéből tevődik össze a vál­lalat párttagsága. Ez — nem valamiféle bizonyítványmagya- rázás akar lenni —, nem kevés gondot jelent a társadalmi életben, s természetesen a gazdasági munkában is. Már csak azért sincs szó bizonyit- ványmagyarázásról, mert a tapasztalatok szerint nem is rossz az a bizonyítvány. A kongresszusra készülve mind a kilenc alapszervezet­ben időben megtartották — az első — a beszámoló taggyűlést. Ezeket a taggyűléseket biza­kodó hangulat, jó politikai lég­kör jellemezte, amely nem kis mértékben a négy év alatt el­ért vállalati eredményeknek volt betudható, de az országos fejlődés, a párt általános poli­tikájával való egyetértés ugyanilyen mértékben hozzá­járult a tettrekészséget tükröző jó hangulat kialakulásához. Egyértelműen hangot kapott a beszámolókban, de a vitában is. hogy az eredmériyek az esz­Fzúttal az esti nézelődés ^ elmaradt. Vacsora után nyomban felmentem a szombámba, s asztalhoz ülve türelmesen vártam Iván Va- sziljevics telefonhívását. Hal­kan szólt a rádió, Brezsnyev elvtárs beszédét közvetítették Ulánbátorból, Mongólia fővá­rosából. Órámra nézve megál­lapítottam: még gyerek az idő, otthon csak hét óra, ilyen­kor kezdődik az esti krónika. Felállók, járkálok, megpró­bálom elképzelni, azokat' az embereket, akikkel holnap ta­lálkozni fogok. Munkások. Egyelőre annyit tudok, a Vö­rös Presznya kerületbe me­gyek, Moszkva forradalmi ha­gyományairól ismert nagy múltú munkáskerületébe. Csörög a telefon. Iván Va- szUjevics jelentkezik. .,Holnap délelőtt tíz órára küldöm az autót, tizenegyre várják.” Megmondja a gépkocsi rend­számát, jó munkát kíván és újból íelkemre köti: munká­sokkal feltétlenül beszélges­sek. Megnyugtatom, ez a leg­főbb óhajom, eszembe sincs, hogy az irodákban kuksoljak. Ilyen előzmények után ta­lálkoztam 1974. novemberében a moszkvai Vörös Presznya kerületben az „1905-ös forra­dalom emlékére” gyárban Kvaszavin Germán lakatos brigádvezetővel, a magyar szakértővel. Átvergődve a ha­talmas műhelycsarnokon, min­denre számítottam, csak arra nem, hogy egy zömök, 41 éves szovjet munkás felsőfokon is­meri hazánk irodalmát, mű­vészetét, iparát, mezőgazdasá­gát, történelmét. A műhely­iroda csendjében egy sokolda­lúan képzett, művelt ember portréja rajzolódott ki előt­tem, egy rokonszenves embe­ré, aki értelmiségi és munkás egyszerre. mei szervezeti-cselekvési egy­ségnek köszönhetők mindenek­előtt és a továbblépésnek is ez a záloga. Bár itt még nem az irány­elvek tárgyalása volt a fel­adat, mégis — és ezt örömmel állapíthatjuk meg — számos vonatkozásban kapcsolódott a helyi pártéletről alkotott ' kép — az országos helyzetről szóló központi dokumentumok meg­állapításaihoz. így várhatóan „izgalmasak” lesznek a követ­kező taggyűlések is. Ilyen volt például az, hogy mindegyik taggyűlésen arra a megállapításra jutottak, s hoztak is a kérdésben hatá­rozatot, hogy erősíteni kell a pártban a fegyelmet, felelős­ségre kell vonni azokat, akik elhanyagolják a pártéletet', az eddigieknél többet kell foglal­kozni a párttagság ideológiai, elméleti képzésével. Ami a közművelődési hatá­rozatot illeti, a vezetőségek és a pártbizottság inspirálta a tag­ságot, hogy — a vállalat sajá­tosságaiból fakadóan — ki­emelten foglalkozzanak ezzel a kérdéssel, így az egyik legtöb­bet tárgyalt kérdés . ez volt az alapszervezeti üléseken. Sok szó esett az üzemi de­mokráciáról, elmondták a ta­pasztalt jót is a párttagok, .de nem fukarkodtak a. bírálattal sem.: .Elsősorban a imzépveg|- tőket érte sok bírálat, részben’ az említett kérdésjöén, ,de an­nál inkább az üzem- és rtiún- kaszervezés kapcsán. \ ii Talán leginkább ebben. a kérdéscsoportban domborodott ki az, hogy az állami építő­ipari vállalat kommunistái úgy képzelik el tennivalóikat • és úgy is alakítják ki programju­kat. hogy a nagy politika ke­retébe .. beágyazzák a helyi, speciális feladatokat. Ezek a feladatok a következőket tartalmazzák. Elengedhetetlen a pártfegye­lem további erősítése, szerve­zettebbé kell tenni a pártve­zetőségek munkáját, foglalkoz­ni a pártépítő munkával, terv­szerűbbé tenni a párttagságra való felkészítést, emelni a po­litikai továbbképzés színvona­lát. . Múlhatatlanul szükséges még egy dolgot megemlíteni, amely­ben javulást kívánt a párttag­ság: ez pedig az információ javítása — ahogy ezt mondani szoktuk: oda és vissza. Vagy­is minden kérdésben hallgat- tassék .még a párttag, akármi­lyen beosztásban legyen is, de ugyanakkor őt is tájékoztas­sák a döntésekről bármily ma­gas szinten szülessenek azok. Kérdéseire mindenki kapjon választ, s a jó tájékozódás' kö­vetkeztében legyen módja a párt politikájának képviseleté­re. A yezetőségválasztó és a kongresszusi dokumentumokat tárgyaló taggyűlésekre az ál­lami építőipari vállalatnál a jövő héten kerüí sor. A beszá­moló taggyűlések vitájából, az ott hozott határozatokból arra lehet következtetni, ezek na­gyon jó előkészítői voltak a JlÍPZppr^ti'. Bizottság kongpesz- ’Szúsi' iripVölvei ’ vitájánák. A helyí kéii kialakult, á párt po- fflhkáj^t ígenlík az elvtársak, a Kongresszust lelkesén és' tett- rekészen várják, s már most arra‘készülnek, hogyan tudják ötvözni az' országos politikát a helyi vállalati tennivalókkal. L. Gy. (Folytatás a 1. oldalról) — A körülmények úgy hoz­ták, hogy az őszi munkák so­rán változtatni kellett a mun­kaszervezésen. Az eddig üzem­egység-rendszerben dolgozó gé pékét összpontosítottuk. Beta­karító, talajelőkészitő, mútrá- gyázó, vető egységekbe, külön személyi felelősökkel. így, amellett, hogy a saját termé­sünket időben betakarítottuk, segítettük a befejezést Felső­nyéken, Fürgédén és még Ma- gyarkeszin, a három gazda­ságnak még terményt is szá­rítottunk. — A termelés most tehát az íróasztalokra tevődött át? — Mi már csak azt admi­nisztráljuk, ami értéket a föl­deken, meg az istállókban megtermeltek. Régen rossz lenne, ha nekünk kellene „ter­melni” — válaszol az utolsó szót hangsúlyozva Fejes János főkönyvelő. — Hol tartanak a zárszáma­dási munkákban? — A LELTÁROKAT egyez­tetik, közben készül a de­cemberi munkabér-elszámo- iás, állítják össze a bérjegy­zéket a január 15-i fizetéshez. Egymillió-százezer, kétszázezer forint körül lesz a fizetendő munkabér. A leltáregyeztetést Gulyás Istvánná, Feliár Ibolya, Gu­lyás Tamásné, Kiss Istvánné végzi. — Minden leltározó brigád •külön füzetbe vezette be a té­teleket, ezeket egyeztetjük a múlt évi adatokkal, és fektet­jük fel az új leltárát. El­készültünk az épületekkel, építményekkel, vissza van még a gépek, járművek, az állatok, az anyagok, fogyóeszközök, a termények adatainak feldolgo­zása. Tánczos Antal, aki nyugdí­jasként már csaknem tíz éve dolgozik a tsz-ben, a bolti áru­készlet, forgalom adathalmaz zába temetkezik. — A bisztró, a vágóhíd, á húsbolt, a zöldségesbolt, a tej­bolt, a pecsenyesütő... Ezék- nek a pénzforgalma és a de-f cemberi utolsó tabló— Ez a mostani munkám. Hajdics Istvánné különösed szép és hálás munkát végez. Meg is hatódik egy pillanat­ra. — A mezögazdasag ki­váló DOLGOZÓJA KITÜN-* TETÉSEKRE készíteni az elő­terjesztést. Mert az idei zár­számadás nagyon nevezetes ünnep lesz szövetkezetünkben! elértünk a huszonöt éves ju­bileumhoz. 1949-ben alakult meg szövetkezetünk. Ilyenkor vesszük csak észre, hogyan re­pülnek felettünk az évek... A szövetkezet központjától néhány házzal odébb, egyik szolgálati lakás egy szobája két fiatalasszony birodalma: Misz- lai Istvánnéé és Páczelt Pál- néé. Miszlainé olyan szeren­csés helyzetben van, hogy munkahelyére menet ki se kell lépnie az utcára. A kis szobát csaknem tel­jesen elfoglalja a két Optima- tic könyvelőgép. — Ezeken a gépeken folyik a főkönyvi könyvelés, a mun­kabérek könyvelése, a munka­bérköltségek kigyűjtése, az anyag-, fogyóeszköz-, göny- gyölegnyilvántartás. A termé­nyek és az állatállomány nyil­vántartása még kézi könyve­léssel folyik — mondja a fő­könyvelő, megjegyezve, hogy tervezik a géppark bővítését a korszerűbb Ascota-gépekkel. SOK EZER SZÁM, ADA* TÖMEGE— Számokba, adatok­ba foglalva a kombáj nősök, a Dutrán ülő traktorosok, a tép henészek, technikusok, mérnö­kök munkája, és az elmúlt hu«; szonöt év munkája. BOGNÁR ISTVÁN láttam Moszkvában a köny­vesboltok forgalmát és szál­lásommal szemben megfigyel­hettem, hogy a könyvtár ha­talmas olvasótermében késő estig minden hely foglalt. A múzeumban hosszasan •™ néztem Grigorij Roza­nov lakatos arcképét. 1905- ben ez a markáns arcú mun­kás szólaltatta meg a gőz­kürtöt, jelt adva a Vörös Presznya kerület dolgozóinak, hogy a felkelés megkezdődött. Korabeli fényképek emlékez­tetnek a Nagy Honvédő Há­borúra. A férfiak katonának mentek, s a feleségek álltak a munkapadok mellé! Bulat- nyikova, Murasova, ők voltak az első hegesztőnők. Mura­sova elvtársnő nemrég, mint hegesztő ment nyugdíjba. A munkások egy-egy cso­portja kétszer járt Magyar- országon. Az egyik múzeumi tabló ezt az utat örökíti meg fényképekkel. A vitrinben fel­fedezem a Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos el­nöksége oklevelét, a gyár dol­gozói kapták, a magyar—szov­jet barátság ápolása terén végzett kiváló munkáért. Kvaszavin Germán ismerteti a több, mint száz éves gyár történetét. Kezdetben vagon­javító vállalat volt, a szmo- lenszki terület vasútvonalai­hoz épült. 1960-tól az elektro­technikai iparhoz tartozik. Búcsúzóul Kvaszavin Ger­mán csendesen mondja: „Sze­retem és tisztelem Magyar- országot”. , Hóesésben értem vissza a ** Budapest Szállóba, s nyomban telefonáltam Iván Vasziljevics Szalimonnak, a Szovjet Írószövetség magyar- referensének. Kértem, küld­jön másnap is kocsit, mert a Vörös Presznya kerület mun­kásai holnap újból várnak. Sz. P„ Munkások Moszkvában Kvaszavin Germán lakatos brigádvezető szereti és tiszteli Magyarországot Ilyen meglepetések százá­val értek a Szovjetunióban. Külsőre semmi sem árulja el, hogy Kvaszavin Germán kicsoda, s ez az a jellegzetes orosz külső;, ami bizony’ gyak­ran megtéveszti a külföldiekét, mivel eltakarja, * valósággal leplezi a belső emberi efteke- ket. Számomra mindenképpen rendhagyó, szinte meghökken­tő, hogy valaki az imént'még lakatosként dolgozott, s most ugyanő Bartók Bélát „értéke­li” roppant szerényen, mégis imponáló tárgyi tudással. Beszélgettünk. A lak'atqs brigádvézető minde­nekelőtt fontosnak tartottá be­mutatni brigádját. * Négyen dolgoznak együtt, a hátvan éves Sziszojev Nyikolaj, a 34 éves Taraszov Anatolij és a 25 éves Tyurin Alexander. A nem szabvány berendezéseket gyártják, s ez a munká átlag fölötti szakértelmet, mester­ségbeli tudást igényel, s ami még ennél is fontosabb: meg-', követeli, hogy a brigadtagok között teljes legyen az egyet­értés, az együttműködés. A brigád kommunista brigád. Először hirdette még a jel­szót: a munkapadoknál kez­dődik, hogy Moszkva példás kommunista várossá váljon. Igazán természetes: érdeke® hogyan élnek, mennyit ■ keres­nek, milyen a lakáshelyze­tük, a közérzetük. — Kérdezzen elvtárs! — biztatott a brigádvezetft, ga? — Igen. Feleségem szintén dolgozik, két gyerekem van, iskolás korúak. \ — Milyen a brigádtagok la­káshelyzete? '— Jó. Az öttagú Taraszov családnak ' háromszobás laká­sa van, az enyém szintén há­romszobás, Tyuréné • kétszo­básj<'■' *;• — Mennyi a lakbér és mennyi a havi kérését? ‘— Újat nem mondok. Ná­lunk természetes, hogy a lak­bér alacsony. 350 rubel a havi bevételünk, ebből tizenöt ru­bel á lakbér, 5—6 rubel a gáz, a villany, 2,5 rubel a te­lefon. De azért természetesen a pénznek százfelé van helye. Ifv.ászavin Germán ti­" n zenhetedik éve, lesze­relése óta dolgozik a gyárban, jól'érzi magát, munkáját sze­reti, s őt riiúnkatársai kedve­lik, becsülik. A brigádban na­ponta szóba kerül Magyar,- ország, ilyenkor a brigádveze­tő a szóvivő. Ennék a ma­gyarázata roppant egyszerű. Tizenöt éve .tagja a Szovjet- Magyar Baráti Társaságnak, s minden érdekli, ami ha­zánkkal kapcsolatos. Moszkvá­ban nincs olyan magyar vo­natkozású bemutató, kiállítás, színházi előadás, amely nél­küle múlna el. A brigád együtt nézte meg a magyar plakátkiállítást. Kvaszavin Germán büszkén újságolja: személyesen ismeri Kádár Já­nos elvtársat, s ehhez hozzá­teszi, a moszkvai munkások körében nagy tisztelet övezi az MSZMP KB első titkárát „Magyar írók műveiből öt­ven kötetnyi van otthon a könyvtáramban. Hidas Antal áll hozzám legközelebb, vele is találkoztam, személyesen ismerem. Szeretem Bartók Bélát, s nemrég megvásárol­tam azt a könyvet, amely Magyarország történetével fog­lalkozik. Megmondom őszin­tén, minden érdekel ami Magyarországgal kapcsolatos, ami Magyarországon történik — mondta a lakatos brigád- vezető. T) élután megmutatta a gyár múzeumát és könyvtárát Arra számítottam, valakit majd mellénk adnak kísérőnek, „idegenvezetőnek”. Tévedtem. Maga a brigádve­zető kalauzolt, s oly otthono­san mozgott a könyvtárban, a múzeumban, mint a műhely­ben. Az üzem múltját jele­nét úgy ismeri, hogy akár disszertációt Írhatna e tárgy­körből. Valamiképpen itt a könyvtárban és a múzeum­ban érezhettem legjob­ban, hogy a Szovjetunióban a munkáaember üzemében pontosan azzal a tartással, méltósággal és jogkörrel há­zigazda, miként házigazda az igazgató. Mindez természetes. A könyvtárról annyit: két­ezer olvasója van, s én ezt minden további nélkül elhi­szem, mivel saját szememmel Nős, családos ember ma-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents