Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-11 / 9. szám
i * Biszkn Béla fogadta Hans-Jürgen A múlt és a Jelen árnyai Itáliában Péntek esti kommentárunk: Az Olaszországból érkezett legfrissebb hírek arról tanúskodnak, hogy. a költők által annyiszor megénekelt napfényes Itáliát továbbra is riasztó árnyak népesítik be. A két legfontosabb hírnek látszólag nincs sok köze egymáshoz. De a látszat, mint annyiszor az életben és a politikában, ezúttal is megtévesztő. Az egyik hír az, hogy Giovanni Tamburino padovai bíró a jobboldal reményei ellenére nem engedélyezte a katonai titkosszolgálat, a hírhedt SÍD vezetőjének, az 1974 októberében letartóztatott Vito Miceli tábornoknak a szabadon bocsátását, sőt amúgyis vaskos peranyagát újabb vádemeléssel gazdagította. A másik hír az, hogy Olaszország-szerte sztrájkhullám seper végig. A jelentések szerint ez a hullám ezúttal nem merül ki az immár napirenden lévő néhány órás munkabeszüntetésekkel és az úgynevezett „forgósztrájkokkal” (hol az egyik, hol a másik üzemrész dolgozói szüntetik be a munkát), hanem érik egy általános sztrájk lehetősége is. A három nagy szak- szervezeti szövetség tárgyalásain csaknem bizonyossá vált, hogy janutjr végén szinte valamennyi dolgozó egyszerre szünteti be bizonyos időre a munkát. Mi köze van ennek a Miceli-ügyhöz? Az, hogy a politikai összeesküvésen ért generális annak a szélsőjobboldalnak a tekintélyes képviselője, amely azt akarja, hogy a gazdasági bajokat csak a dolgozók érezzék, a terheket csak a tömegek viseljék. Nem véletlen, hogy az újfasiszta tevékenység — ez kimutatható — akkor élénkült meg, amikor a sokat reklámozott „gazdasági csoda" megtorpant. Azóta követik egymást a gyilkos merényletek, a milánói mezőgazdasági bank provokációs felrobbantása, a Firenze—Róma vasútvonalon elkövetett pokolgépes merénylet és a többi véres gaztett. Az újfasiszták a múlt árnyai, de jelenlegi szerepük nagyonis mai: ők a rohamcsapatai annak az erőnek, amely a gazdasági nehézségeket „nagyobb fegyelemmel”, vagyis a dolgozók elnyomásával akarja „megoldani". Ez most Itáliában a tét és ugyanennek az éremnek a másik oldala az erősödő sztrájkmozgalom vagy — erről is most kaptunk hírt — az arezzói baloldali tömegtüntetés. Az, hogy a hivatalos Itália egyik kulcspozícióban lévő személyisége azt tette, amit tett, komoly fenyegetés. De az, hogy a fasiszta tábornok a rács mögé került és — mint a padovái bíró döntése mutatja —, ott is marad, jól érzékelteti, hogy az antifasiszta erők eredményesen védekeznek. A sztrájksorozat és Arezzo pedig a védekezésnél már többet jelent: ellentámadást... Katolikus főpapok kinevezése Infláció 3. Eleresztett gyeplő VI. Pál pápa dr. Endrey Mihály pécsi segédpüspököt váci, dr. Fábián Árpád püspök, apostoli kormányzót szombat- helyi, Kádár László püspök, apostoli kormányzót veszprémi, dr. Timkó Imre teológiai tanár, káptalani helynököt 'hajdúdorogi görögkatolikus, dr. Udvardy József püspök, apostoli kormányzót Csanádi megyéspüspökké nevezte ki. Dr. Kacziba József püspök, eddigi győri apostoli kormányzó a magyar katolikus püspöki kar központi intézményeinek felügyeletét látja el. A pápa továbbá dr. Pataky Kornél Csanádi egyházmegyei általános helynököt püspökké, győri apostoli kormányzóvá, dr. Keresztes Szilárd teológiai tanárt hajdúdorogi görögkatolikus, dr. Kovács Enjire egri szemináriumi tanárt egri, Pálos Iván budapesti provikáriust esztergomi segédpüspökké nevezte ki. A kinevezésekhez a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1957. évi 22. sz. törvényerejű rendelet alapján az előzetes hozzájárulást megadta. WiSGhnewskit Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára pénteken fogadta Hans- Jürgen Wischnewskit, a Német Szociáldemokrata Párt külügyi bizottságának elnökét. A megbeszélésen, amelyen a két pártot kölcsönösen érdeklő kérdéseket vitattak meg, részt vett Berecz János, a KB külügyi osztályának vezető/'. (MTI) St. Pölten Magyar népművészeti kiállítás Pénteken délután az ausztriai St. Pöltenben magyar népművészeti kiállítást nyitottak. A Collegium Hungaricum áltál az elmúlt év őszén Bécsben nagy sikerrel bemutatott anyagot állították ki az alsó-ausztriai város múzeumában. Dr. Nagy Lajos, a Magyar Népköztársaság bécsi nagykövete és Hans Sickelgruber, St. Pölten-i polgármester mondott megnyitó beszédet. VARSÓ A Nowe Drogi, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának elméleti és politikai folyóirata januári számában recenziót közölt arról a gyűjteményes kötetről, amely Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának cikkeiből, beszédeiből és nyilatkozataiból jelent meg 1974 tavaszán Lengyelországban. HAVANNA Fidel Castrónak, a Kubai Kommunista Párt KB első titkárának meghívására pénteken hatnapos hivatalos baráti látogatásra Kubába utazott Edward Gierek, a LEMP KB első titkára. Személyében a lengyel nép legmagasabb szintű politikai vezetője ezúttal először lép Latin-Amerijka földjére. Útjára több magas rangú párt- és állami személyiség is elkísérte. \ ' . ■ „Rengeteg statisztikánk van, de valójában fogalmunk sincs arról, hogy mi történik" — nyilatkozta a Newsweeknek az amerikai elnök egyik gazdasági tanácsadója. A másik így beszélt: „Az előrejelzési adatokban semmi sem volt, amiből erre (az infláció ilyen arányára) lehetett volna következtetni". Más szóval: az amerikai tanácsadók mindent elkövettek azért, hogy elhárítsák a felelősséget maguktól az árak — 1973 elején történt — robbanásszerű növekedése és oz infláció azóta is tartó magas szintje miatt. Pedig a kormány akkoriban többször nyilatkozta, hogy kezében tartja a gyeplőt, és szükség esetén elereszti vagy fékezi a lovakat (vagyis az árakat és a béreket). Aztán hirtelen úgy tűnt, hogy ez a biztos kezű adminisztráció mégis elengedte a kantárt... Az inflációnak egyik válfaját a közgazdászok így nevezik: „home made” — otthon csinált. Ez a házilag gyártott infláció minden fejlett tőkésországban jelentkezett, mértéke évente 3 —5 százalék között ingadozott. Oka: a tőkés kormányok rendszeresen többet költenek, mint amit a nemzeti jövedelem lehetővé tenne. Az államháztartások hiánya nem ritkán a 10—• 15 százalékot is eléri. Azt is mondhatnánk: ezeket az országokat az jellemzi, hogy mindenki, az egyén és az állam is, többet költ, mint amennyit megengedhetne magának. Ezt a takarón túli nyújtózkodást az állam nagyobb pénzkibocsátással fedezte. A bankbetétek utáni kamatláb emelésével pedig sikerült mindig megakadályoznia, hogy az infláció a gazdasági életben nagyobb nehézségeket okozzon. A kapitalista országokban szinte már megszokott ritmussá vált az a rend, hogy az áremelkedést béremelés követte, majd azt újra áremelés, nagyobb — állami — méretben pedig a pénzromlást adóemelés, kamatlábemelés, állampapírok vétele vagy eladása — majd ismételt pénzromlás. A nyugati kormányok a néhány éve kezdődött — különösen nagy mértékű — infláció ellen is ilyen házi patikaszerekkel védekeztek. A hivatalos kamatlábakat csaknem megduplázták. Az árak emelkedése is ebbe a „védekezés"-kategóriába tartozik. Az infláció megfékezésére szolgáló hagyományos módszerek azonban ez alkalommal nem használtak. Az otthon előidézett infláció ugyanis kívülről is erősödött. A közgazdászok az infláció eme újabb válfaját „importált”-nak nevezték el. A mostani inflációs folyamatot éppen az otthon előidézett és az importált infláció együttes hatása teszi súlyossá. De honnan ez az import áremelkedés? Előző két cikkünkben szóltunk a két alapvető okról, az Egyesült Államok kormányának felelősségéről, amely évtizedeken át nemzetközi méretekben űzte a „fenn az ernyő, nincsen kas" pénzügyi politikát, és rendszeresen túlköltekezett, hiányát pedig pénzkibocsátással — méghozzá nem is akármilyen pénz, hanem nemzetközi kulcsvaluta (dollár) — fedezte, A nyersanyagárak emelkedése pedig a szó szoros értelmében „olajat öntött a tűzre". A nyersanyagárak emelkedése tulajdonképpen természetes folyamat. Az iparcikkek és berendezések árának emelkedése az elmúlt évtizedekben lényegesen meghaladta a nyersanyagokét, és ez a fejlődő országokat sújtotta. Hiszen termékeikért egyre kevesebb árut kaptak cserébe, s ez lefékezte gazdaságuk fejlődését, A mostani robbanásszerű nyersanyagár-emelkedés azonban olyan ütemű, hogy több terméknél máris meghaladta azt a mértéket, amelyet a reális cserearányok megkövetelnének. És itt megint a monopóliumok árkiigazító szerepe az elsődleges. Egyes országok és mammutvállalatok ugyanis — miként régen a műgyűjtők — nyersanyagot gyűjtenek. Igyekeztek a még elérhető árukat minél nagyobb tételben megvásárolni, felhalmozni, hogy biztosítsák a maguk számára a viszonylag olcsóbb anyagot. Ez természetesen a piacon hiányt okoz, és újabb áremelkedést Persze, a nyersanyagok mellett a pénztulajdonosok (elsősorban magánszemélyek) mást is gyűjtenek: aranyat ingatlant, műtárgyat S ezek árai is rakétaszerű gyorsasággal emelkednek. Az arany unciája (54,2 gramm) a szabadpiacon 1974 elején 80 dollárba került, most már 170 dollár fölött van. Az ingatlanok ára megtöbbszöröződött, egy-egy Renoir- vagy Pi- casso-képért dollármilliókat fizetnek. Visszakanyarodtunk hát ismét a magas árakhoz, a tőkés világ pénzügyi válságához. A pénzügyi válság természetesen nem mindig jelent gazdasági válságot, de annak elindítója lehet. A tartós és magas szintű infláció — amely úgy is felfogható, mint a beteg gazdasággal járó árulkodó láz — hosszú távon általános leromláshoz vezethet. Hogy csak néhány következményt említsünk, a belföldi árak növekedése csökkenti a reáljövedelmet, ez értékesítési nehézségeket okoz. Az emberek kevesebbet vásárolnak. A termelés ennek nyomán visz- szaesik. Ez például a nyugati autóiparban máris bekövetkezett. A termelés visszaesése pedig vagy azzal jár, hogy ez a jelenség végiggyűrűzik az ipor egészén, (hiszen például az autóipar hanyatlása visszaveti a csavargyártást, a gumigyártást éppúgy, mint más, autóval kapcsolatos iparágakat), vagy küL földi piacokat keresnek a vállalatok árucikkük számára. A nemzetközi piac viszont szűkül, hiszen az infláció nyomán a legtöbb országban fizetési nehézségek keletkeznek, ezért csökkentik a behozatalt. A növekvő exportorientáció, a szűkülő piac kiélezi a versenyt a tőkés államok között és felfokozza a lappangó érdekellentéteket. Az országokon belül pedig a munkásosztály és a tőkés- osztály ellentétei lesznek élesebbek, mert a tőkés állam m megpróbálja az infláció növekvő terheit a bérből és fizetésből élők nyakába varrni. K, K \ (Következik: 4. Ki fizesse a válság órát?) , 1975. január U. Ciprusi menekülttábor Larnacában A múlt évi katonai akciók következtében Ciprus északi részén több mint 250 000_ ember vált hajléktalanná és kényszerült menekülttáborokba, ahol nehéz körülmények között él, A képen; a Larnaca melletti menekülttábor részlete, \
