Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-10 / 8. szám
Tt-napló Vacsora a hadiszálláson Husek Rezső zongoraestje Az 1848/49-es magyar szabadságharc egyik legdrámaibb pillanatának Illyés Gyula állított emléket a Fáklyalángban. Kossuth és Görgey utolsó, aradvári találkozására, gondolok, melyen csak ketten vettek részt és amelyről mindketten homlokegyenest ellenkezően adtak számot az utókornak. Száraz György, a szerdán látott tv-játék írója, roppant szerencsés kézzel választott ki egy másik drámai helyzetet, a magáraeszmélé- sét. Azt. amikor újabb tettekre már nincsen lehetőség és nincs más kiút, mint a múltért vállalni a felelősséget. Wenckheim gróf (Darvas Iván) gyulai kastélyában, szinte csak a saját becsületszavuktól kötve, öt magyar tábornok élvezi Anrep cári tábornok (Inke László) gaval- léros vendéglátásnak minősülő fogságát. Különböző emberi, katonai múlttal, képességekkel. erényekkel és hibákkal rendelkező férfiak. Van idejük számot adni egymásnak a múltról és eltöprengeni a jő melyet csak Damjanic' agy Attila) lát az első pillanattól kezdve, zord belenyugvással, sötétnek. Se a szerzőt, se a rendezőt (Hajdufy Miklós), se a szereplőket alig illetheti bírálat. Korhűt, a rendelkezésünkre álló források tanúbizonysága szerint, történelmileg hiteleset alkottak. Túlzásnak csak a tábornokoknak a végső döntés tudomásulvétele előtti utolsó, majdnem marakodássá fajuló vitáját ítélem. Azt, hogy a cártól nem l remélhetnek kegyelmet, már Krilov kapitány (Buss Gyula) is tudomásukra hozta részegségében. Ekkor a demedt várakozás jobban szolgálta volna a végkifejletet, azt, hogy átadják őket a császáriaknak. Legsikerültebb a Nagysándor Józsefet életre keltő Horváth Sándor alakítása volt, aki a közepes katona, de bátor és konok republikánus huszártiszt emberi gyötrődéseit, kisebbségi érzését is kitűnően érzékeltette. A szereplők közül 'kétségtelenül Damjanich volt a legnagyobb egyéniség, de mivel egyéniségével kapcsolatban módom volt hitelesnek tűnő adatokat átnézni, joggal állíthatom, hogy korántsem olyan bölcs, mint amilyenné Nagy Attila tette, jó játékával. A tv-játékból egyébként nem hiányzott a korra jellemző in. dulatok, érzelmek képviselőiből senki. Volt besúgó, dezertált honvédtiszt, a nihilizmusig cinikus mágnás (szekrényében egy mindig könnyen fordítható köpenyeggel), auli- kus sógornő és aggódó hitves. Utóbbit Damjanichné a hitelesnél fiatalabb korúra formált, szerepében Jani Ildikó játszotta, valószínűleg csak azért, hogy ne legyen aránytalanul sok férfi a színen. Kitűnő volt a rokonszenves Anrepet életre keltő Inke László. A többi tábornok közül Leiningen (Fülöp Zsigmondi a legszíntelenebb, Kiss Ernő (Bitskey Tibor) jó, Lőte Attila pedig sikeresen formált Poeltenberg Ernőből egy olyan poltront, aki az valójában sose volt. Mindezek, a csak teljesség kedvéért felsorolt részkifogások mit sem akarnak csökkenteni a drámai tévéjáték elismerésén. Befejezése után egy bennem halványan derengő idézet jutott eszembe, melynek aztán utánanéztem. Jellemzi azt a kort is és érzékelteti a történelmi folytonosságot. így hangzik: A magyar kultúra ünnepe az arab államokban Felszabadulásunk 30. évfordulójáról a Kulturális Kapcsolatok Intézetének rendezésében ünnepi estekkel, előadásokkal, kiállításokkal emlékeznek meg néhány arab államban a közeljövőben. Január ll- től Bagdadban megrendezik a magyar kultúra hetét. Ebből az alkalomból az iraki fővárosban vendégszerepei a Magyar Néphadsereg Művész- együttese, amelynek tánc-, ének-, valamint zenekara a sikeresebb műsorokból válogatva, bemutatja hazánk gazdag folklórjának legkiemelkedőbb darabjait. Ugyancsak az évforduló jegyében a mai magyar grafikát szemléltető kiállítást is avatnak, s a bagdadi filmszínházakban megrendezik a magyar film napjait. Január 17-től Szíriában emlékeznek meg a magyar nép történelmi jelentőségű évfordulójáról. Damaszkuszban magyar textilművészek alkotásaiból nyílik tárlat, s itt folytatja vendégszereplését majd a honvéd művészesvf'ttes js. Hasonlóképpen filmbemuta- tóKac is lu. tanak. Az elképzelések szerint Libanonban is néhány jelentősebb akcióval emlékeznek meg Magyar- ország felszabadulásáról. Eredményesen fejlődik a szocialista országok és a Szovjetunió könyvkiadásának együttműködése. Magyarországgal, az NDK-val és Csehszlovákiával megállapodást kötöttek és tudományos művek közös kiadásáról, valamint a kiadók találkozóinak megszer- vezésérőL Az Országos Filharmónia bérletsorozatában Husek Rezső zongoraművész estje vonzott telt házat a művelődési központba. Két népszerű Scar- latti-szonáta után a gazdag műsor egyik legszebb darabja, Beethoven B-dúr szonátája (Op. 22.) szólalt meg. A zongoraszonáták második ciklusából való műben minden technikai nehézség felvonul, igazi koncertdarab , de ennél fontosabb tulajdonsága, amit Szabolcsi Bence így fogalmazott meg: „Az élveboncoló beethoveni analízis visszatér jogaiba.” Felbukkanó és újra visszatérő témák egybefonódása, a különböző elemek biztos összeötvö- zése jellemzi a hatalmas müvet, melynek elsősorban lassú tételét kell kiemelnünk: Husek Rezső játéka tiszta költészetet Teveiáit, a gyász, az emlékezés, a szeretet hangján muzsikált, de az egészre jellemző volt a kidolgozottság, a kotta mögött élő és átélt zene megszólaltatása. Ugyanezt mondhatjuk el a három Debus sy-prélűdről, melyek közül külön ki kell emelni az Urna sejtelmes, szinte titokzatos Pécs belvárosában ifjúsági ház épül, amely a Mecsek alján élő több mint ötvenezer dolgozó és tanuló fiatal közös művelődési és szórakoztató központja lesz. Április 4-én, hazánk felszabadulásának 30. évfordulóján, nyitja meg a kapuit ifjú látogatói előtt. Az intézmény terveit Tillai Ernő Ybl-díjas tervező-építész és Vida Gyula belsőépítész készítette. Az ország egyik legszebb, legkorszerűbb ifjúsági háza lesz ez, harmonikusan illeszkedik Pécs új városközpontjába. Építése, berendezése minthangját. Ezeknél éreztük hiánytalanul, hogy Husek Rezső kiforrott művészete nemcsak az egyes művek karak terét, belső lényegét képes megszólaltatni, hanem ugyanakkor egyéni légkört is teremt, együtt muzsikál Beethovennel vagy Debussyvel. Nem értékel mindent át, hisz rendszerint ez az egyszerűbb, helyette inkább a zenét szolgálja, hűséggel, azzal az őszinte alázattal, ami egyedül méltó a nagy mesterekhez. Bartók gyakran hallható Szvitje (Op. 14.) után Liszt Spanyol rapszódiája hangzott el, ez a minden elképzelhető technikai nehézséggel teletűzdelt, rendkívül hatásos mű, melynek előadásánál elsősorban a fölényes, alcadályt nem ismerő biztonságot, a tiszta hangzást csodáltuk. Husek Rezső egy Chopin- és egy Beethoven-művel hálálta meg a lelkes ünneplést. Az egyes m.űveket Thész László ismertette, ezúttal is hasznos bevezetéssel szolgákra a felhangzó remekművekhez. Cs. L. egy húszmillió forintba kerül. Az emeletes épületben — többek között — 300 személyes színháztermet és 120 személyes klubtermet, továbbá könyvtárat, tv- és játékszobát, valamint különféle szakköri helyiségeket alakítanak ki. A fiatalok háza több ifjúsági közművelődési intézménynek is helyet ad majd. Az előcsarnokban kamarakiállításokat rendeznek, itt akarják létrehozni a pécsi ifjúsági galériát. Az ifjúsági profilú könyvtárban szervezik meg a város első zenei könyvtárát és az ifjúsági hírlapolvasót. „Bukott forradalmak sorsa, hogy közönséges bűnösként bánnak el szereplőivel, mert másképpen nem tudnak. Mi azért tiszták vagyunk.* Korvin Ottó írta börtönnaplójába 1919 december 13-án. ORDAS IVAN Ifjúsági ház épül Pécsett És nehéz volna itt eligazodni, még ha a faluk nevét tudná is. Ki van éppen írva itt is a falu neve a táblára, de azt egészen másképp mondják ezek. Érdekes, ha ugyanaz a sző van is leírva, a magyar magyarul olvassa el, a német meg németül. Az orosz meg biztosan oroszul olvassa eL A kutya hegyesen ült az ajtófélnél, és várakozón leste a készülődést Magára kanyarította az oldalzsákot a fiú, és felhajtotta a kabátgallért, — öntudatlanul az apja mozdulatával. Még egyszer körülnézett, figyelmesen. — Gyere no, kiskutyám. Gyerünk. Dobott neki egy csipetnyi kehyeret. A kutya felkapta. Szaglászott még egy kicsit a földön, aztán csak megállt a faház előtt, és fülét hegyezve figyelte, ahogy ő az ösvényre kapaszkodva távolodik. Visszafordult a tisztás széléről, s füttyentett. — Kiskutyám, gyere... Gyeride ... Megint egy darab kenyér. „A magyar szó, az lehet neki furcsa” — gondolta, i A kutya most már hozzászegődött, és kettesben indultak lefelé, a kövesúthoz. Ahogy távolodtak a kis faházikótól, a fiút egyre inkább meglepte valami szorongás. Sokszor érezte idáig is, hogy minden más, mint otthon, de soha ennyire, mint most, a hallgatag és komor fenyves közepén. Amerre nézett, mindenfelől szálegyenes, óriás fatörzsek, mint mesebeli Góliát-katonák; még az az egy-két csenevész bokor is, amely a fenyők alá betévedt, csupaszon meresztgette véznácska gallyait; a hatalmas törzsek alatt mindenütt ugyanaz a süppedős, fe- ketéllő szőnyeg, gyantás fenyőillattól nehéz a levegő — semmi sem emlékeztetett az otthoni erIX dőre. Már messziről észrevette és szívdobogva figyelte a legvastagabb, legöregebb fákat, szinte várta, hogy mennydörgő pincehangon rászól valamelyik: „Mit keresel te itt, gyerek, mért zavarod a nyugalmunkat!”... Maga sem tudta már, olvasta-e, vagy filmen látta, de egy ilyesforma erdőben tévedt el egy magaforma kislány, és lehajoltak hozzá a dörmögő hangú öreg fák, és fekete madár képében boszorkányok repkedtek, rikácsoltak a magasban, az ágak közt, olyan rajokban, hogy az ég elsötétült... Hirtelen megállt, nekifordult a legvastagabb fatörzsnek, és torkaszakadtából rákiáltott: — HééU! A kutya elugrott mellőle, és kicsit messzebb, gyanakodva, menekülésre készen megállt. De más semmi. Se hang, se mozgás a közelben. — Gyeride... No, gyere hát... Rekedt volt a hangja, s mint az idegené. Később jutott eszébe a kötél. Meg kellett volna markolnia a kötelet a derekán, úgy kiáltani. Azért megkönnyebbült, amikor a fenyvesből kiért. Itt egy széles párkányra kanyarodott az ösvény, s föltárult előtte a táj. Kevesebb zölddel még, mint a fenyves, de szemre mégis barátságosabb. Jobbra lent, a völgyben, száz füstölgő kéményével a falu. Nyelte magába a teherautókat; két tömör oszlopban tülekedtek a járművek a kövesúton. Szakadozott libasorban civilek meneteltek az árokszélen; cipelték motyójukat, mint a széttúrt bolyból hangyák a bábot. Magasan állt már a nap a menekülők háta mögött, s fehéren világítottak a távoli kék ködökből a hegycsúcsok. 4. Ameddig vissza tudott emlékezni, mindig háború volt. Régebben nem bombáztak a háborúban, azt csak mostanában kezdték. És a front is csak mostanában ért el idáig. Egészen kicsi volt még, Parázsó nagyapa térdén lovagolt, szüretkor, este a tűznél; akkor is a háborúról beszélgettek az emberek. Erre nagyon jól emlékszik, mert rögtön ott elképzelte, hogy ő most igazi lovon lovagol, és igazándiból is huszár lesz majd. És ha elmegy a háborúba, lekaszabol minden ellenséget. 14. Ezt olyan erősen elképzelte, ott, a tűznél, hogy azontúl is, ha megkérdezték, mi akar lenni, ha megnő, gondolkodás nélkül rávágta: huszár! Törött görbebot volt a legkedvesebb lova, rossz karikás ostor foszladozó szíja a kötőfék; karácsonyra igazi, fényes pléhkardot hozott neki a legidősebb nénje Jézuskája — nagyon szeretett huszárt játszani. Kékre-zöldre verte egy ízben az anyja, mert a kertben mind levagdosta a kardjával a még éretlen mákfejeket. Csak később, már az iskolában, látott a jegyző fiánál felhúzható tankot, dugós puskát, meg olyan repülőt, amely körbe-körbe repült az asztal fölött, ha kikötötték. Akkor elgondolta, hogy esetleg nem huszár lesz. Csak az az egy biztos, hogy valamilyen katona. Szerette hallgatni az embereket a tűznél. Vagy a hosszú őszi-téli estéken, amikor összejöttek, kóstolgatták az újbort. Mindig szóba került a háború. Nemcsak a mai helyzet, a régebbi idők is, amikor Parázsó nagyapa a Doberdónál harcolt. Az asszonyok csak sóhajtoztak, ők nemigen kedvelték az ilyen beszédeket Bár ez csak eleinte volt így. Mostanában meg éppen hogy az asszonyok vannak tele a háborúval; a piacon, a boltban, a templomból jövet, a határba menet mindig az az első, kit hívtak be megint, ki jött haza szabadságra, ki pedig már sose jön haza, mert megkapta a család róla az értesítést. Elrekvirálják a lovakat, teheneket a németnek, ha orosz világ lesz, bevezetik a csajkarendszert, az asszonyokra is, mert közösen használják az asszonyt S ahogy az asszonyoknak megjött a hangjuk, úgy csendesedtek el az emberek. Lehetséges, azért, mert Parázső nagypapa meghalt, ö emlegette azelőtt annyit a Doberdót. Megborzongott a hírre, amikor hallotta a tavaly nyáron, hogy Magyarországra is elért a front. Volt ebben a borzongásban aggodalom is — milyen lesz az, ha dörög majd a sortűz a Gyepszélen, bombázzák a reoülők az utcájukat, szuronyt szegezve rohamoznak a Templomspron a katonák —, de sokkalta több volt benne a kalandok jóleső izgalma. Ez már igazi háború! (Folytatjuk) 15. Kiadói együttműködés
