Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-10 / 8. szám

I

Gazdag programot valósít meg a Szovjetunióban

q fél évszázados SZBTSZ és a Szovjet—Magyar Baráti Társaság

A gép nem minden

Az MSZBT testvérszervezete, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság milliókat átfogó munkájáról, 1975. évi terveiről nyilatkozott X. I. Bagyul, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének első titkára, az SZMBT— és egyben a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége — magyar- országi képviselője, Győri Margitnak, az MTI munkatársának.

— Munkánk legfőbb politikai célja, hogy elősegítsük a Szovjetunió és a Magyar Nép- köztársaság népei közötti barátság eszméjének széles körű terjesztését, a kommunista és szocialista énítés tapasztalatainak cseréjét, népeink új eredményeinek, sikereinek népszerűsítését. Baráti társaságaink fontos feladatnak tekintik a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság, valamint a szocialista közösség más országai külpolitikájának bemutatását. Örömmel mondhatom el •— s ezt a kollektív csoportok, a barátsági munkában részt vevő szovjet dolgozók milliói bizonyítják, — hogy népeink történelmi múltban gyökerező testvéri barátsága ma már a köznapi életben, az országaink felvirágoztatásáért folytatott napi munkában ölt testet.

— A Szovjet—Magyar Baráti Társaságnak ma tizenkét köztársaságban működik központi elnöksége, ezenkívül sok megyei és városi bizottsága a dolgozók, diákok milliói körében irányítja a baráti társaság gazdag programjait. A mozgalom hatósugarára jellemző, hogy egyedül Ukrajnában az ottani elnökség az 50 milliós köztársaságban szervezi a központi rendezvényeket, vetélkedőket, kiállításokat és a különféle művészeti eseményeket. A magyar irodalom, film- és színházművészet számos alkotását több tízmillió szovjet ember ismeri, és a magyar tudomány eredményei is eljutnak a szovjet szakemberekhez. Igyekszünk elősegíteni a személyes, közvetlen kapcsolatok kialakítását és fejlesztését. A Szovjetunióban ma már 20 megye és város tart fenn testvérkapcsolatot magyar tájegységekkel, például a krími terület Bács-Kiskun megyével, Lvov megye Baranyával, Odessza megye a csongrádiakkal, a Kárpáton-túli terület a szabolcs-szatmáriakkal, Omszk Pest megyével.

A több mint egy éve Budapesten tevékenykedő szovjet kultúrcentrum új tényezőként gazdagítja, fejleszti együttműködésünket és barátságunkat. Mindannyiunk számára nagy öröm nap mint nap látni, érezni . a magyar dolgozók őszinte érdeklődését, szeretetét a Szovjetunió népei iránt. A Szovjet Kultúra és Tudomány Házában gyakran találkoznak szovjet szakemberek és magyar kollégáik. Az MSZBT-vel és más társadalmi szervekkel közösen lehetőséget nyújtunk arra, hogy az érdeklődők megismerkedjenek a Budapestre látogató szovjet közéleti személyiségekkel, tudósokkal. Jelentősnek tartjuk, hogy műszaki-tudományos filmvetítések és a különféle szakmai találkozók törzsközönsége munkás.

— 1975-öt országaink, népeink számára nevezetes történelmi dátumok fémjelzik: a fasizmus felett aratott győzelem, és Magyarország fel- szabadulásának 30. évfordulója. Baráti társaságaink életében is mozgalmas, eseménygazdag esztendő lesz az idei. Az MSZBT-vel együttműködési szerződésben rögzítettük a tervezett akciókat, politikai, kulturális és tudományos programokat. Méltóképpen kívánunk megemlékezni/ Magyarország felszabadulásának 30. évfordulójáról.

A Szovjetunióban ünnepi gyűléseket, baráti esteket,

filmbemutatókat, előadásokat, kiállításokat és más programokat szervezünk.

A szovjet köztársaságok városaiban, falvaiban —

februárban — színvonalas

rendezvényeken, ünnepi gyűléseken, baráti összejöveteleken emlékezünk meg Budapest felszabadulásának évfordulójáról. Márciusban az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság 56. évfordulójáról; augusztusban pedig a magyar alkotmány ünnepéről. Júniusban részt veszünk az MSZBT 30. születésnapjának magyar- országi ünnepségein.

— Kulturális programjaink között szerepel a Jókai Mór születésének 150. évfordulójáról való megemlékezés. Áprilisban a nálunk is jól ismert magyar proletárköltő, ' József Attila születésének 70. évfordulója jegyében rendezünk színvonalas irodalmi összejöveteleket. Megemlékezünk Munkácsy Mihály halálának 75. évfordulójáról is. Aktívan részt veszünk az országaink közötti kulturális és tudományos együttműködési program megvalósításában. Hagyomány például, hogy Magyarországon évente megrendezik a szovjet kulturális napokat, nálunk pedig a magyar kultúra napjait. Ebben az esztendőben a magyar kuL túra napjai eseménysorozatán fellép a szovjet közönség körében igen népszerű Magyar Állami Népi Együttes is. Baráti társaságunk — más szervekkel közösen — dokumentumkiállítást rendez „30 éve szabadult fel Magyarország” címmel. Több szovjet köztársaságban reprezentatív kiállításon mutatkoznak be a magyar díszítő- és iparművészek. Szovjetunióbeli vendég- szereplésre várjuk a Magyar Állami Hangversenyzenekart és a Vígszínház társulatát.

— Ebben az esztendőben is szovjet és magyar dolgozók, diákok ezrei jutnak el barátsági vonatokkal egymás hazájába. Messzemenően támogatjuk a személyes találkozók sűrítését, mivel meggyőződésünk, hogy az utazás felejthetetlen élményén túl a diákok, munkások, mezőgazdasági és más dolgozók között szövődő barátságok, személyes emberi kapcsolatok még élőbbé teszik, szorosabbra fűzik népeink barátságát. Munkánkat tehát szeretnénk továbbfejleszteni úgy is, hogy minél több magyar dolgozó jusson el a Szovjetunióba, amely a föld egyhatodán terül el, s amelynek partjait 13 tenger vize mossa — fejezte be nyilatkozatát I. I. Bagyul.

Több a gép, lassan ugyan, de

javul a gépek, berendezések kor és teljesítmény szerinti összetétele. A szocialista szektor beruházásokra költött minden száz forintjából negyvennégyért bel-, vagy külföldről gép, gyártó- berendezés kerül az ipari és mezőgazdasági üzemekbe, a szállításba, a kereskedelembe. Az arány nem rossz, illetve — egészen a hatvanas évek közepéig — volt rosszabb is. Akkor az építésre fordított összeg aránya lényegesen nagyobb volt Az utóbbi években vesztett uralkodó helyzetéből, már-már felül- kerekedőnek látszik a gép, de... S ez a de a népgazdaság egyik súlyos gondjával folytatódik. Valahogy így: felülkerekedőnek látszik a gép, de puszta megvásárlása, beállítása csak lehetőség.

Az országgyűlés legutóbbi ülésszakán, az 1975. évi költség- vetés tárgyalásakor Németh Károly, a párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára erről a következőket mondotta: „Fejlődésünk tekintélyes tartaléka a termelőberendezések jelenleginél jobb, hatékonyabb kihasználása. Felmérések szerint az iparban az átlagos műszakszám 1,4 körül van. Sajnos — részben az elavult gépek lassú kiselejtezése miatt — még a korszerű gépek kihasználásában is csak alig jobb a helyzet Emiatt nagy részét elveszítjük annak, amit a műszaki fejlesztéssel nyernünk kellene." Helyben vagyunk. Az álló, vagy alig működtetett gépek, a lehetséges teljesítményét csak ritkán nyújtó berendezés miatti kárunk — mert közös kárunk! — többszörös. Nem kamatozik az eszközért már kiadott pénz, hiányzik az eszköz munkába állításától remélt termék, ennek nélkülözése viszont másutt kelt — akár a felhalmozásban, akár a fogyasztásban — zavarokat.

Ma sok sző esik a takarékosságról, de nem állíthatjuk teljes biztonsággal, hogy ott, ahol megpróbálják a filléreket fülönfognl, a forintok után is kinyújtják a kezüket. Egyszerűbben szólva : a kihasználatlan gép, berendezés a pazarlás szembeszökő esete, s mégis, kevés figyelem jut rá. Ami az üzem- és munka- szervezésre is fényt vet, de megvilágítja azt a gondolkodásmódot is, amelynek nagy hagyó mányai vannak, ám jövője aligha lehet. E szemlélet gyakorlói azt tartják, hogy a minél több és jobb, korszerűbb gép a termelés hatékonyabbá tételének egyetlen feltétele. Ne sajnáljuk tehát rá a pénzt, sőt, a fejlesztési alapokból erre adjuk a legtekintélyesebb summát. Lelkesedé sükben, az új technika táplálta buzgalmukban azonban mellé késnék ítélnek tényezőket, amik éppen hogy döntőek.

így egyebek mellett az új technikához tartozó új ismeretek elsajátíttatását, a megvásárolt gép, berendezés beillesztését, összhangját —• ahogy a szakmai nyelv jelöli: organizációját — a már meglévőkkel, a korszerűbb eszközök megkövetelte szervezésikeretek kialakítását stb.

Szinte köznapinak, már-már megszokottnak számítanak azok a tapasztalatok, hogy az új gép hónapokig kicsomagolatlanul hever, az új berendezés nagy termelékenységét képtelenek kiszolgálni a kapcsolódó eszközök, s hogy a gépcseréket zűrzavar követi, mert versenygép kocsit és szekeret próbálnak egyszerre futtatni... Az útépítésben visszatérő gond, hogy a gépián-, cok egyes darabjainak kapacitása erősen eltérő. A textiliparban a nagy termelékenységű fonó- és szövőgépek munkába állítását nem mindenütt követte nyomon a kikészítő üzemek fejlesztése. A gépipar egyes területein a gyártósorok megnövelt teljesítményét azért nem lehet maradéktalanul kihasználni, mert e tempóhoz nem tudnak igazodni! az edző-, a festő-, az alkatrész- gyártó műhelyek. Példákat említettünk, s hasonlóakat — sajnos — szinte minden más térte' létről elsorolhatunk,

Egy-egy negyedévben nem kevesebb, mint 10—11 milliárd fo-j ríntot tesz ki a szocialista szektorban a gépekre, berendezéseké re költött összeg. Némelyik üzem- ben több tucat ország termékei adnak egymásnak találkozót, de a termelésben, a mindennapi üzemmenetben hiányzik közöttük a kapcsolat, az összhang. Ezeken a helyeken aligha lehet tényleges korszerűsít léséről, gépi fejlesztésről beszélni. Meggondolatlan pénzköltésről, oktalan nagyvonalúságról »an inkább szó. Mert hiába áll betonalapzatán a csillogó „mirv dentudó" gép, hiába tölti be a műhelycsarnokot az új gyártó- berendezés, ha az emberek majd csak most kezdik hónapokon át tanulni kezelésüket, karbantartásukat, javításukat, ha a kiszolgáló gépegységek oly’ öregek, hogy egy órát mennek, s másfelet pihennek életre keltésre várva, ha,-! Sok, sokféle a ha, s kárát a közös pénztár bánja„

Drága a korszerű technika —3 sűrűn hallható panasz. Igaz. Ám még drágább akkor, amikor csak megvásárolják, s nem szervezik^’ nem biztosítják minél gyorsabb*; minél hatékonyabb alkalmazó.] sót, ;

Mészáros Ottó ]

. 1975. Január M,

A lakásban még jelen, vannak a költözködés íyomai, a képek az előszobáján a falnak támasztva vára- coznak a szerelőre, aki lyukat jűvöl a falba. A parkettának :sípős, lakkszaga van, az ab- akokcn kékes fényt hagyott íz ablaktisztító vegyszer. A nsebb szoba még nincs be- akva, a bútorokon látszik, íogy vadonatújak, még nem dómultak gazdáik testéhez és gényeihez.

Középen tál pogácsával, óbbra a férj, atlétatrikóban, látrafésült hajjal, balra az isszony szivacsköntösben.

Jszik a levegőben a nő hang- a; „Az új lakásban az a leg- obb, hogy ide nem kopogtat je senki!”

Képzeletem egy pillanat daft előrefut harminc-negyven ívet, az asszony feszes bőre sárgává és petyhüdtté vált, Iája fájóssá, keze remegőssé, dónként se szó, se beszéd ki- aagy a szíve, a gyerekek ritkán látogatják, a lift, gyakran jedöglik. Hogy mondja majd akkor, hogy„...ide nem kopogtat be senki...?”

lért öröm az, ha egy csa- íak soha sincs vendége? i tudom felfogni. Kérdez- :m. Válasz nincs: de hama- m ismeretlen Pistik és Jo- Margó nénik és Jani bá- í történetei keringtetek a

„Örülök,

mert nem kopogtatnak”

tapétás szobában, a háncsból font hangulatlámpa körül.

Testvérek, testvérek barátai és menyasszonyai, barátnők, Pisti, aki néha egy egész csapattal tért haza a szülői házba. Esküvő, első otthon a kamrában, spórolás, építkezés. Pont az építkezés végén még mielőtt a ház elkészült — unják, „nem bírják cérnával" a munkaidő utáni munkát, a takarékoskodást. Jön jani bácsi ajánlata: adják el a félkész házat, költözzenek hozzá, hamarosan autót is vehetnek .

„így Margó néni, úgy' Jani bácsi, lányom így, fiam úgy, majd én ringatom a kicsit...” A házaspár megunta a kölcsönös udvariaskodást és az alkalmazkodást. Továbbálltak.

A ház építésekor még sorba segítettek Pistik, Jolik és a többi gyerekkori barátok. Amikor Jani bácsiéktól továbbköltöztek a KlSZ-lakás- ba, már csak egy önkéntes segítő akadt.

A KISZ-lakás a földszinten volt, állandóan becsengettek. Ráadásul az asszony otthon maradt á második gyerekkel, folyton kérincséltek; fizesse ki a villanyszámlát, vegye át a csomagot, az express levelet. Aztán amikor bejöttek a számláért, még le is ültek beszélgetni. És őket is meghívták egy kávéra,

„Eleinte még csak-csák, de aztán meguntuk őket. Kényelmetlen helyzetbe is hoztak minket. Nálunk volt egy mérnök a gyárból. Egyszer becsengettek, hogy volt-e a házban a pénzbeszedő, édes Marika? A mérnök pedig kérdezte is a férjemtől, elvállaltátok a házmesterséget? Én ezt nagy szégyennek tartottam és ki is írtam az ajtóra, hogy nem vagyok házmester.”

A szomszédok azt hitték! tréfál. Az emeletiek becsöngettek, hogy meginvitálják őket egy névnapi bulira. „Rémes, milyen nehezen szoktak le rólunk.’’

A házaspár nem érezte jól magát abban a házban. Fiatalok háza volt, általános tege- ződéssel és közösen vállalt társadalmi munkákkal. Boldogok voltak, amikor megszerezték a nagyobb lakást.

A férfi komolyan mondja: ^Ügyelünk, "hogy senki ne kezdjen bizalmaskodni velünk. Csak. semmi haverkodás!”

o

sokhoz, fifti-fifti. A nagyobbik csavarog. Ugyan miért?

Az angolok sem hívnak meg

otthonukba — jóformán senkit sem. Ha valakit látni kívánnak, megadják a klubjuk címét. Legalábbis így volt ez a regényekből ismert szép viktoriánus időkben. Hallani külföldön — „a művelt Nyugaton" — kiküldetésben dolgozó (vagy önkényesen kivonult) magyaroktól, hogy az idegen hónapokat, éveket tölthet el munkahelyén, ugyanazok között az emberek között: nem tegeződnek, nem barátkoznak. Nagy megtiszteltetés, ha hosz- szú évek után beengedik a házukba — félórára, egy szendvics elköltésének idejére,

Nálunk sem szokatlan: egy lépcsőházban laknak, naponta találkoznak. Nem is köszönnek.

Történetünk házaspárja ■— nevezzük Solymoséknak őket — boldogan tesz-vesz lakásában. Feltehetőleg hónapról hónapra kényelmesebbé, szebbé alakítják majd. Takarítani sem sokat kell, mert nem pisz- kítják hivatlan cipőtalpak a szőnyegeket,

Az otthon szent, a gyerekek iskolai, óvodai barátai sem jöhetnek fel. És persze a két kisfiú sem látogathat el soáElégedettek.'

Egyetlen gondjuk a gyerekek viselkedése. A nagyobbik csavarog. És mostanában már a kisebbik sem szeret otthon lenni.